Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-07-21 / 88. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1881. 89

. szám. gy ezeréves intézményt, ha hiába vannak -is, egy vszázadokon keresztül gyakorolt jogot nem lehet yakra-före megsemmisíteni mindjárt a bársonyszék elxjlulása alkalmával, csak azért, hogy megmutassa a iniszter, hogy tud valamit és hogy már akkor tudta, likőr a bársonyszékbe ült. Bárha megpróbálhatná a lérsékelt ellenzék ez „ártatlan gyermekjátékot" és ezérfórfiai mindjárt kormányra lépéskor azzal kezdeék, hogy a választási jogot elveszik a megyétől: bion bizon elfújná azonnal a közvélemény vihara a ársonyszékeket az egész párttal együtt, mintha a föld erekségón sem lett volna soha! Az ám; még egy 'isza, ki kormányra léptekor oly majoritással rendeezett, mint milyennel tán soha magyar kormány nem Dg rendelkezni, még ó sem merte ezt tenni, ha tudta } mi baj van az országban, mert egy kormány érez.eti valaminek szükségét, és tudhatja az orvosságot s, de nem lehet ám mindig beadni, mivel a beteg lem veszi be, hanem ellöki magától és kidobja az írvossal együtt. Politikai események. • Bécsből irják: Ausztria-Magyarország diplomacziája ilhatározta, hogy a nemzetközi dunai-bizottság feloszlatását fogja nditványba hozni. * Midhát pasa sorsa rendkívül érdekli az angolországi :özvélemónyt; pártkülönbség nélküli meetingek tartattak, meyeken az a nézet nyert kifejezést, hogy tegyen az angol kornány lépéseket Midhát érdekében. A parlamentben lord Dernley ntéz a kormányhoz interpelláeziót. Továbbá elhatározta a mee;ing, hogy a szultánhoz is kérvényt fognak intézni, hogy íimélje Midhát életét. Az okmány átadatott a török londoni lagykövetnes. Rendőri tapasztalatok, in. Hazai törvényhozásunk annak idejében gondoskodott ugyan arról, hogy a minden néven nevezendő bűntények üldözésére, nyomozására, vizsgálatára s kiderítésére külön-külön apparatus legyen rendszeresítve s igy minden szorgalmas ós becsületes honpolgár örömmel nézett az uj rendszer mellett egy boldogabb jövő elé, mely a személyt ós vagyont egyaránt biztosítani ígérkezett. Egy hosszú óvtized tapasztalata sokakat az ellenkezőről győzött ineg daczára annak, hogy a kormány az uj aera bevezetésénél még arra is kiterjesztó figyelmét, miszerint a Ráday gróf alatt delegált külön bíróság megtisztítsa az ösvényt az orzóktól ós ezek gyámolaitol, hogy ezáltal is megkönnyebbítse az uj hivataloknak a kezdet nehézségeit. A jó kezdetnek mily eredményét tapasztaljuk mostanában % Arról az alábbi adatok sajnosan fognak meggyőzni. Még csak azt akarom előre bocsátani, hogy adataim nem légből kapott ráfogások, hanem egyszerű felsorolása a közel vidéken ujabb időben történt, egyáltalán nein lélekemelő, de annál szomorúbb alakot öltött, közben-közben hajmeresztő, sőt vórtfagylaló bűnös cselekményeknek, melyek mindeddig megtorlatlanul állanak, ós melyeknek részesei fölemelt fővel hirdetik virtusaikat, melyeket büntetlenül űzhetnek ; mert nincs hatalom, mely büntesse őket, vagyis inkább a törvény emberei nem sokat törődnek velők, ami saját állításaikat igazolni látszik. De térjünk az adatokra. Aradmegye északkeleti részében a Fekete-Körös mellett van egy kis falu, melynek több jomodű birtokosai közül egyiknek eszébe jutott, hogy a falujokban nagyon is elharapódzott tolvajlások ismert tetteseit az igazságszolgáltatás kezeibe juttatja. De mennyire csalódott föltett humánus szándókában ? Egy szép téli éjszakán minden takarmánya lángban állt és több százat tevő barmai egy betevő falat nélkül maradtak. Ez még nem volt elég. A hamarjában összevásárolt takarmányt, még mielőtt haza szállíthatta volna, éjnek idején ismét felgyújtották. Végre is kénytelen volt jószágát, nehogy éhen veszszen el, rokonainál elhelyezni. A tudva levő tettesek kézre kerítése végett 500 frtnyi jutalmat hirdetett ki. A csendbiztos befogatta őket; de csakhamar ismét szabadon bocsáttattak, hogy annál inkább hirdethessék, hogy a törvénynek nincsen rajtok hatalma. Ugyanezen faluban két különböző alkalommal egyegy embert vertek agyon. A tetteseket ismerik; de az előző esetből merített tapasztalatok folytán senki sem mer szólni, s ily uton terjed tovább az anarchia. Ez undorító képtől forduljunk Biharmegye egyik falujába, hol a nagyobb szabású tolvajlások csaknem napirenden vannak, anélkül hogy csak egynek is kiderítésére alkalom uyilnék. És miért? Azt a következő eset leírása elóggó megfoghatóvá teendi mindenki előtt. Egy jómódú gazdától, mig háza népével ós cselédségével benn a szobában a vacsorát elköltik, nyolcz darab szarvasmarháját elhajtják az istállóból. A gazda vacsora után cselédeivel együtt a jószág után lát, ós nagy amulatára üresen találja az istállótt. Első dolga volt a gazdának a község házához futni, mig cselédeivel nyomoztatta az elhajtott jószágot. (Itt közbevetőleg meg kell jegyeznünk, hogy egy megyei üdvös rendelet folytán minden községben felelős éjjeli őröket kellene fölállítani; kellene — mondjuk, — mert biz' ezt több helyen különféle ürügy alatt mellőziaz elöljáróság, könynyen megfogható okból. Azonban a véletlen ugy akarta, hogy a fenti községben alkalmaztak felelős éjjeli őröket.) Az érzékenyen megkárosított gazda először is az őröket akarta elővenni, minthogy a toivajlás az ő órája szerint — estharaugszó után történt, melytől fogva az őrök felelősek. De menuyire bámult a gazda, midőn a községházánál azt nyerte feleletül, hogy az estharangszó ideje még nem mult el, amit az ottani órával is bizonyítottak, mely már előre akóp igazíttatott, hogy a merénylet végrehajtása után mutassa a rendőrileg meghatározott órát. A tiszántúli ref. tanárok egyesületének közgyűlése. (Vége.) A közgyűlés első napja estéjén közvacsora volt a Dobogóban. Derült jó kedv tartá össze a társaságot, szellemes toasztok mondattak. A közgyűlés másodnapján a kiküldött bizottságok nyujták be jelentéseiket. A bíráló bizottság a pályakérdósre benyűjtott dolgozatok közül egyet sem talált jutalmazandónak, s igy új pályázat lett hirdetve ezen kérdésre: Mik a latin nyelv ós irodalom tanítása eredménytelenségének okai s ezek elhárításának módjai ? Midőn a latin nyelv kérdése tárgyaltatott érdekes intermezzo adta elő magát. A puszták egy iia a hallgató közönség közül felkelt és kórdé szabad-e neki pár szót szólnia ? Ha nem jót mond, ugy mond dobják ki. Erre foiytatá: miért nem tanítják a király nyelvét, a németet? neki van két fia a katonaságnál, de mivel németül nem tud, olyan az, miut a néma ! A közgyűlés folytatólag elfogadta Kisújszállás meghívását s jövő évre közgyűlés helyeül azt tűzó ki. Végre meglettek választva a tisztviselők. Elnök: Szegedi Sándor; elnök-helyettes; Tóth Sámuel; jegyző: Bókesi Gyula; pénztárnok: Oizterlamm Ernő; központi bizottmányi tagok: Tüdős János, Géresi Kálmán, Tóth Sámuel, Nagy Pál, Joó István, Tóth József Beczner Frigyes, Elek Lajos, Kovács János; vidéki tagok: Barkász Károly, Futó Mihály, Győri Lajos, Kovács Imre, Vozári Gyula, Szilágyi István, Bodolay László, Bokor Imre, Orosz István, Szabó Sámuel, Bokor József, Homolya István, Bihari Péter, Bihari Kálmán, Sáfrány Péter. A közgyűlés harmadnapján jul, 10-ón meglőnek vitatva a zsinat elé terjesztendő ügyek. Ezzel a közgyűlés befejeztetett. K jelen levő vendégek azzal a megnyugtató érzéssel hallgatták végig a közgyűlést, hogy a protestáns középiskolai tanügy méltó kezekre van bízva. Mig protestáns tanodáinkban oly féifiak mint: Tóth Sámuel, Békési Gyula, Szegedi Sándor, Futó Mihály, Elek Lajos, Györy Lajos, Bodolay László, Góresi Kálmán, Nagy Pál, Bihari Péter s még hosszusora a jeleseknek állanak a tanügy élén, addig ügyünket nincs mitől félteni. Elmondhatjuk ezekről, hogy a mely tanodát Isten megáldani akar ily tantórfiakat küld oda. Legyen működésükön isten áldása. Hogy pedig a háromnapi fárasztó tanácskozás után alkalmuk legyen szórakozni és pihenni az egybegyülekezett tanférfiaknak, id. Mészáros Lajos puszta poói birtokára vendógekül hivá ki őket. Vagy ötvenen vettek ott részt tanárok és tanügybarátok, s mindnyájoknak alkalmuk volt tapasztalni azt, hogy az ősi magyar vendégszeretet még nem aludt ki. Fogadja érte szives köszönetünket. Mihálfi József. A hossztífoki csatorna jobbparti érdekeltségének ügyében. Ki az idei rendkívüli áradások okozta partszakadásokat figyelemmel kísérte, annak feltűnhetett azon körülmény, hogy mig a Kettős-Körös vidékének mindenütt balpartjai lettek az azokat napokon keresztül ostromló szélvihar következtében átszakítva, addig a hosszúfoki csatornának, melynek szintén bal partja volt leginkább fenyegetve, nem bal, hanem jobb partján fordult elő egy, — ós kevéssel lejebb a Kettős-Körösnek szintén jobb partján egy másik oly mérvű szakadás, melyeknek következtében a hosszúfoki csatorna jobb parti érdekeltségének összes területe elöntetett, illetőleg — amennyiben nevezett szakadások mai napig sem lettek befogva — az nemcsak a jelen, hanem valószínűleg több egymásután kővetkező évekre tönkre tétetett. Ily körülmények között méltán felmerülhetett nevezett érdeklettek körében a»on kórdós : vájjon nem terheli-e e tekintetetben a társulat intéző férfiait valami — olynemü mulasztás, mely nélkül az illetők ezen óriási károsodása elkerülhető lett volna ? Távol van tőlünk, hogy valakit vádolni akarjunk. Ehhez annyival kevésbé van jogunk, mert hiaz a társulat meg mutatta a jobb parti érdekeltség iránti jóakaratát az által, hogy midőn a szakadás következtében a csatorna vize szabadon rendelkezhetett, akkor ezrekre menő költséggel befogta a jobb parti szakadásokat, melyeket azonban — sajnos — a csakhamar beállott ujabb áradás ismét megnyitott. Nem akarunk tehát vádolni senkit, haneia a rendszer tökéletlenségére, az érdekek ellentétességére akarunk rámutatni egy és ugyanazon társulat kebelében. Tudvalevőleg árvízveszélyek idején két partnak lakosai, amenynyiben a másik parton is személyileg ós birtokilag érdekelve nincsenek, mint két ellenséges tábor néznek egymásra. Fegyveres örökkel kell ilyenkor strázsálíatni az innenső partot, hogy a túlsó part részéről várható átvágási kísérletek meghiusittajsanak. Es ez természetes következménye a jelenlegi folyamszabályozási rendszernek, midőn a felülről rohamosan lejövő vizet az alsóbb vidékek folyammedre sem magába fogadni, sem levezetni nem képes, midőn tehát csakis partszakások következtében menekülhetnek egyes területek az őket fenyegető vógveazedelemtől. Ez annyival inkább veszélyes helyzet, mert a magában véve bűnös cselekmény önvédelem harczaként tűnvén tel, bár nyiltan nem is találkozik a a közlelkiismeret helyeslésével, de titokban biztosan számíthat e annak enyhítő ítéletére. A vizbe fúló nem nézi azt, szalma szál-e az, a mit görcsös kézzel megragadott, vagy vele együtt fuldokló embertársa, kit szabadulni óhajtván, mélységbe ránt! Ezen körülmény szem előtt tartása mellett immár két ellenkező partnak érdekeltjei, amennyiben mindkét parton egyenlően érdekelve nincsenek, észszerűen egy társulattá nein alakulhatnak. Mert bár csupa bátor jellemüek fognának lenni egy oly társulat intéző fórfiai, mégis csak Koma és Carthago szövetsége lesz az, mely a gyengébbnek romlását fogja előidézni. Nézzük már, a hosszúfoki társulat jelen viszonyai megfelelnek-e ama fentebbi elv követelményeinek ? Nem lehet tagadni, hogy midőn a társulat a Fekete ós Sebes-Körösök közti területek mentesítésére egyesült, akkor e szövetség az egyedül helyes alapra, az érdekközösség alapjára lett fektetve. Ezen érdekközösség nem lett megszüntetve az által, hogy a mentesítendő területen a Sebes-Körös Sárrétjének, és a többi vadvizek levezetése végett a hosszúfoki csatornába szolgáló bihari ós gyepesi csatornák ásattak. Ez a mentesítés aélkülözhetlen feltételét kópezó. De megszűnt ezen érdekközösség akkor, midőn a bihari és aradmegyei partszakadások következtében a bihari csatorna a Sebes-Körös vizét, a gyepes pedig a Fekete-Körös vizét ömlesztó az ezen czélra nem készült hosszúfoki csatornába. Mert ez által az megszűnt lenni ármentesitő csatornának és tényleg a Fekete- ós Sebes-Körös medrévé, azok egyik ágává alakíttatott. (Vége köv.) Nagyvilági események. * Pétervár, jul. 18. A szibériai marhavész már Pétervár környékén is jelentkezik, s mint lépfene a népre is átragadt. * Koldusélet a gyöngyélet. Sajátságos fogadást nyert meg a mult héten Berlinben egy fiatal ember. Azt állította ugyanis, hogy egy ember, aki ért hozzá, a koldulásból kényelmesen megélhet. 0 maga vállalkozott arra, hogy reggel 7 órától este hét óráig hat márkát koldul össze. A fogadás megtörtónt. A fiatal ember elindult útjára s könyörgósóvei majdnem mindenkit megindított. Házról-házra járt s jóval a kitűzött határidőnél már hat márkánál többet „keresett." Szászharmincz helyen kopogott be s csak negyvenkótszer utasították el. A fogadást e szerint megnyerte s az 50 márkát az összekoldult pénzzel együtt egy szegény özvegy asszonynak adta.