Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-07-14 / 85. szám

B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 85. szám. Csütörtök, juliushó 14-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik "hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és osütörtökön. ELOFIZETESI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve Egész évre 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk száraára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Haasenstein és Vogler czég Bécs, Prága, Budapesten, Németország és a Svájoz rnindea fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZO GYULA. SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számú, ház, aová a lap szellemi és anyagi részét ilíető miudea közleményt cznnezui kérünk. K.ózlratok nono. adatnak vissza. Egyes sz im ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Biener Bernát kereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Jíyilttér"-ben egy sor közlési dija 2» kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőség és kiadóhivatalban és Biener B. ur nagytőzsdéjébea, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivataloknál, 5 kros póstautalványnyal. Előfizetési felhívás a VIII. évfolyamának második félévére. Egy évnegyedre . I frt 50 kr. Felévre 3 frt — — Az előfizetés legczélszerübben póstantalváuynyal eszközölhető. Az előfizetések a «Bókósmegyei KLözlöny")) kiadóhivatalához czimzendők. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. UJ Csabán, jutiiushóban. A „Békésuiegyei Közlöny" hiadóhivatala. Mikor lesz a termésnek mindig fölöslege? Nyári izzasztó hőség telepedett le a mezőségre, melyből erő és napfény vetekedve törekedtek előcsalni, épre, nagyra növeszteni a földmives reménységét, a veteményeket, gabonát, melyen a nap égető sugaraitól a fejlődés utolsó csodás tüneményét, az érést végzi a kalász. S ezen rekkenő melegben ott sürög- forog a földműves, törve a nagy munka fárasztó terhét, és jókedvén nem kerekedik felül az elcsigázott test természetes lankadtsága, mert hiszen, a mi reménysége volt, az most teljesedik, a mi törődése volt, annak most látja sikerét, sok munkában töltött napnak most veszi bérét. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TAROMJA. A. megkegyelmezett. Temme elbeszélése. Forditotta: Hang Ferencz. (Folyt.) Bizalmatlanul nézett rám. — Azt üzeni önnek Márta asszony, hogy nekem mindent elbeszélhet. — Mit boszéljek el önnek ? — A sebesült bádeni tisztről. — _ r — En nom ismerek bádeni tisztet. — Es Marczella testvérről. — Az öreg Siedler egy csevegő, ki nem tudja, hogy mit beszél. r — En magától a tiszttől is, Róth úrtól jövök. Szó szerint ez igaz is volt, habár értelemre nézve nem. De gyorsan czélomhoz vezetett, a mint az egyszerű asszony ellenében vártam is. — Mit csinál a szegény ur'? — kérdé a nő gyorsan és kíváncsian és talán meglepetve. — Van miből élnie — -- Igen, igen. — De csöndes, szomorú, mint mindig. •— Igen, igen, — mondá még egyszer. — Igy ment el öntől is? — kérdém. — Mert hiszen volt önnél? S nem volna talán mégis oka a zugolódásra '< Az elégedetlenségre való hajlandóságot, mely az emberben nagyon könnyen felébreszthető, igyekeznek buzgón felkölteni beune azofL az álapostolok, a kik a uép elkényeztetésóból mestefseget űznek; s oly édss érdemen felül jutalmaztatni * s oly természetes, hogy vágyaink teljesültén soha meg nem nyugszunk, mert bármi fényesen történik is, .mindig többet kivánünk, sőt követelünk. A termés talán Kitűnő nem lesz, és sűrűn fognak sopánkodni, talán azért, mert a föld gyümölcseinek mennyisége oly keves, hogy abból felesleg, azaz vagyonosodásra, tőkegyűjtésre való rész nem marad, és mindent az életteutartás parancsoló szüksége nyel el ? Oh nem! A parancsolo szűkség hazank nem minden vidékén van azon egy magasságon. A földmives itt többel beéri, amott kevesebbel, mind a mellett, hogy jól tartja magát. iS orvosi nyilatkozatok sem hiányzanak, hogy Európa mai népei sokkal többet esznek, mint a mennyi nekik elég volna. S ez tökéletesen igazuaE bizonyul, ha magunk köré tekintünk. — Enni — sajnos — nem csak azért szokott a földműves, hogy jóllakjék, hanem azért is, hogy elvezzen. A ki nem hiszi, járjon végig egynehány lakadalmat, s annak állításunk igazságát nem kell sok szóval magyarázgatni. Az evés a mulatság egy jelentékeny része, mely tisztán az érzékiségnek üódol. Oly nagy baj volua, ha erről a mulatságról, arról, hogy ennek túlságos mérvben áldozik, leszoknék ? Kevésbe lenne földje tejjel és mézzel folyó Kanaán, ha telhetetlensége nem ösztönözné arról gyakorlatilag folyton-foiyvást meggyőződül ? A termés fölöslege sokkal nagyobb lehetne, ha e ponton a szükségleteket aiabb szállítanak s a mi több, a mi az erkölcsiség fokozására szolgálna, a nép eltérittetnék mulatságainak leganyagiasabb részétől, mely az emberi nemesebb részét, mint dudva a hasznos növényt, elnyomja s hozzá szoktattatnék oly élvezetek kereséséhez, melyek nem a test, hanem a lélek szolgálatában állanak. Az alföldön sokat esznek, többet mint a mennyi szükséges. Más vidékeken ugyan többet isznak, részegeskednek. Mi nem akarunk különbséget tenni a kettő között, egyik ép oly lealázó az emberi méltóságra, mint a másik, egyik ép ugy butit, mint a másik s mind a kettő ellen elő kellene keresni azt a rozsdás, mert nem sokat használt fegyvert, a mértékletességet, mely nemcsak az erkölcsök világában a legbiztosabb iránytű, hanem közgazdasági fontosságát tekintve is első raagu tényezőként szerepel. Mértékletességi egyletek nem népünk természetéből folyó intézmények : más életviszonyok között, más mivetségü népek talaján szakadtak s lettek jelentékenyekké. Mi nem szeretünk mindennek kiszabott formát adni, kedveljük minden téren a szabadságot s van elég lelki mozgékonyságunk, hogy esetről-esetre útját és módját találjuk a jó czél végrehajtásának. Közhangulatot kell támasztani azon körökben, melyekre kiváló jelentőséggel bir a méitékletesség, s táplálni kell azt évről-évre, hogy megerősödjék: s hozzá járulhat ehhez a világi és egyházi hivatalnokok egész nagy testülete és minden emberbarát. S ha -a szellem ól, át fogja az alakitani a szokásokat is, melyek miatt nem lehet hozzáférni a mértéktelenséghez azoknak, a kik kiirtani szeretnék. S ha az anyagi javak túlságos élvezetéről le lehetne szoktatni népünket, mik lennének annak következményei? Az erkölcsök bizonyára első helyen említendők. A szellemi élvezeteket szeretné meg jobban. Azaz ha egy-két földmives a téli est unalmaiban öszszejönne, több ós érdemesebb tartalmat nyerne beszélgetése, több érdeklődéssel járna színházba, általában oly helyekre, a hol művészet és tudomány hinti — Ő itt volt nálam. És ugy ment el innét, hogy sírnom kellett, mintha tulajdon liam lett volna. Most már csupa részvét volt. Az öreg Siedler nem vala fecsegő többé. Mindent elbeszélt, a mit tudott, mi rám nézve mégis oly kevés volt. Hét óv előtt ama bizonyos éjjel a zárda vészharangja által felköltetett. Csaknem ugyanazon parczben kivClről ablakja előtt halk beszélgetést és lépéseket hallott. Ki lehetett ott éjfélkor, az erdő közepén, a kis ház előtt, a viiiarbaD ? Fölkelt és egy ablakot kinyitott. Világos nyári éj volt. Az ablak előtt egy apácza állott, teljes szürke ós fehér rnhájában. Az öreg Márta azonnal tudta, miért szólt a zárda vészharangja. — Az Istenre! mit akar ön itt? Távozzék innét I — kiáltá az apáczának. — Asszonyom, — mondá az, — egy haldokló van velem ; fogadja őt be az Isten irgalmassága nevében 1 Az öreg Márta derék asszony volt. Már elment az ablaktól, három szót beszólt férjével, ki akkor is beteg volt, kinyitá az ajtót és kilépett a házból. A mohán, a ház melletti boglárfák egyike mellett egy beteg ember feküdt. Az apácza föléje hajolt és fejét támasztá, mely oly fehér volt, mint az apácza kendője. A beteg szemei behunyva valának. — Vizet! — könyörge az apácza. — Gyorsan, mert különben meghal. Az asszony vizet hozott. Megöntözték és mosták vele a beteget; mire felébredt mély ájulásából; de csak egy pillanatra. Megnézte a két nőt, az öreg Mártát csudálkozva, azután az apáczát, mintha őt, — mint as öreg asszony mondá, — háladatosságból megenni akarta volna. Még valami más, valami különös volt pillantásában, —• véle — de csak később tünt föl előtte, miután már mást is hallott és látott. Ezután a beteg szemei ismét lezárultak és az apácza karja közt elaludt. Ezalatt az apácza az öreg asszonynak beszélte : „A szegény ember nem mehet tovább. On nem fogja őt elutasítani. Tudnia kell tehát önnek, hogy ki ö s mi történt vele. ő tul a forradalmi harezban küzdött; lába meglövetett s e uiiatt visszamaradnia s rejtőzködnie kellett. A katonák, miként egy vadállatra, vadasztak rá. A derék földmüvelöknek, kik elrejték, ma sikerült öt áthozniok. De vállalatuknak elkeltett áruitatnia. A Rajnán, midőn már a svájezi parthoz közel voltak, katonák sajkákon üldözték. Mintegy csuda által szabadultak meg. Én hozzájuk mentem s többé el nem hagyhatám. Az embereknek, kik áthozták, tovább kellett menniök; neki, a sebesültnek sem volt szabad tovább ott maradnia. Igy idehozám öt. Útközben lábsebe ismét feltörött. Végtelen fájdalmak és végtelen fáradtság közt jött idáig. On nem fogja öt visszautasítani jó asszony ? — Nem, nem, — mondá az öreg asszony. e r — És engemet sem ? En többé nem térhetek vissza a zárdába. Nem tehetem. — Ön is maradjon itt. Itt fönnt biztos ön. Senki sem fogja nálunk keresni. A sebesült és az apácza a kis házba szállásoltattak. A sebesültnek fekhely készíttetett. Az apácza lön orvosa ós ápo-