Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-07-14 / 85. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1881. 86. szám. szelídítő és nemesítő adományait, nem oly közönnyel nézne az eke szarván tul oda, a hol községi, országos dolgokon fáradnak, járatna lapot s a meggyőződés szavának engedne ottan tért, a hol most bankó ós kancsó argumentál. De a gazdasági következmények is ép oly fontosak. A termés most, a mint egy kevéssel is alább száll, rögtön fáj a földmivességnek, mint mikor a ruha szak s szorítja a testet, ha csak egy kissé is összébb húzzák. A szükségletet nem azon fokig emelik már egészen — régente pedig nem igy volt, — melyet hosszú évek sora átlagosnak tüntetett fel, hanem magasabbra. Természetes, hogy igy a termésből vagyonképző fölösleg mindig kevesebb marad. Kevesbedjék csak az, a mit a földmives elél, majd lesz mindig fölösleg is. S vannak — ezt örömmel jegyezzük fel — földmiveseink, a kik, még ha nem is dúsgazdagok, nem órzik meg a termések hullámzását s biztos alapokon, a mértékletességen és igényekbeh szerénységen, őrzik vagyoni érdekeiket. Ha e gazdáknak a példáját követnék mindannyian, akkor a termés nem-sikerültekor nem hallanánk anynyi zúgolódást, s akkor az aratás sohasem lenne a csalódások szaka s mindig megtartaná azt a vidám jellegét, mely jellemzi, mikor sikerült. A földmivesnek nem lehet az a jelszava: többet keresni, akkor lehet többet költeni; hanem az : hogy keveset költeni, hogy maradjon a keresetből. Politikai események. * Prága és Bécs közt io teljesen folyamatban van a nemzetiségi viszály. Miután Prága városa elhatározta, hogy Bécs városaval való érintkezésében, s jelesül a statisztikai adatok közlésébén a cseh nyelvet fogja használni, Bécs ezzel szemben kijelenti, hogy a prágai statisztikai hivatallal megszünteti az érintkezést. * Bécs, jul. 12. Lord DuŐ'erin a török részről hozzá érkezett bizalmas levelek folytán indíttatva érezte magát arra hogy Midhat pasa s a többi elitólt érdekében diplomácziai léptéseket tegyen. A Yildiz-Kioszkban éjjelenkint konferencziákat tartanak, melyben Said, Assym, Sever és Mahrnud Nedim pasák vesznek részt s a szultánnak politikai és pónzügji programmot készítenek az európai interveaczió meggátlására. A szultán nagy érdeklődéssel kisóri e tanácskozásokat. Az önnevelésről. (Az önnevolés szükség08 volta. Az önnevelésre való képzés. — A könyvek befolyása a nevelésre s az önnevelésre. — Egy jó könyv tulajdonai. A jó könyv befolyása az önnevelésre. III. (Befejező közlemény.) Az eddig mondottakon kívül legtöbb befolyása van az önnevelésre az olvasásnak, korunkban a tulónője. Még többje volt, de azzá nem ez alkalommal lön, vélte az öreg. Ok már előbb ismerték egymást ; már rógiebb idő előtt kellett lennie. Több hetekig maradtak, mindaddig mig az idegen annyira fölépült, hogy más segélye nélkül mehetett. Az egyedüli, s elrejtett házhoz senki sem jött. Az eltűnt és üldözött testvér felöl ott nem is tudakozódtak. A beteg gyógyulása nemsokára kezdődött; a részesült ápolásban igy kellett lennie. A világon szeretetteljesebb, hűségesebb ós gondosabb ápolónőre nem találhatott volna, mint a milyen az apácza volt. Nappal el nem hagyta öt ós éjjel ágya előtt a földön aludt. Orvosi ismerete s ügyessége volt; bekötözé sebét s az erdő növényeiből erősítő italt készített számára. Ö az öreg Mártának többfélét elbeszélt, s többet nem, ós a jóakaró öreg asszony vendége hallgatását és titkát tisztelte. Azt is elbeszélte, hogy miként mentetett meg a sebesült. Ö maga volt megmentője. Ö a zárdában boldogtalan volt; nem találta ott meg a bókét ós nyugalmat, melyet remélt s a mire szivének oly nagy szüksége vala. Napközben az apáczák előtt nem mutathatá, hogy mily boldogtalannak érzi magát; de midőn éjjelenkint egyedül volt czellájában, akkor lehetett, akkor ki kellett magát sirnia. Az álom kerülte; fekhelyéről föl kellett kelnie, ós a sötét éji égboltozatnak, az ablaka alatt folyó viznek, a túloldalról meredező szikláknak, kellett fájdalmát elpanaszolnia. Igy állott amaz éjjel is ablaka előtt, midőn a sebesült a kis sajkán a tulső félről átjött. Egyszerre meglátta, a mint a sajka üldöztetett. A két evedzőa emberfölötti erővel dolgolajdonképi nevelést az irodalom vette kezébe, a szülök helyett a könyv az, mely az ifjút a jó vagy rosz útra tereli, beléje erkölcstelen vagy erkölcsös érzeteket tölt; innen meriti eszményét, ez adja meg a lelkesedést. Helyesen mondja egy német bölcsész hogy „a könyvnyomtatás feltalálása az emberiség mivelödését ós tökélesbülését elősegítette, de tekintélyét a társadalomban süly esztette." A tanuló nincs kényszerítve minden szót tanára szájából meglesni, megtalálja ugyanazt tankönyvében, a fiú ki könyvet olvas, neveti apja tapasztalatát ós a könyvből merített éleményeivel fityegteti tudákosságát. De nem csak abstrakt dolgosat szednek onnan hanem p. o. a szakács könyvből föz, az illem szabályait onnan szedik, mulatságát sok csak ott leAi, szóval az emberekre kevesebb szükség van mint ez előtt, a holt betűk, a könyvek ma az emberi társaság ós barátság mellőzését meg könyitik. Minden könyv egy iskolát alapit maga körül, melyet számtalan, néha sok ezer, tanulékony és szorgalmas tanítvány látogat és ennek tartalmától és szellemétől függ, hogy a szivet nemesítse vagy meg mételyezze. A gonosz irodalmi termékek csatornák, melyeken az erkölcstelenség ós a gonosz képzelődés romboló elemei az itjuság szivébe szivárognák és hajlamot gerjesztenek bármely büa elkövetésére. Igy a nmlt év őszén hozták a lapok, hogy Outariáoan uz íiu a legidősebb 12 éves meglopta ottnon szüleit es eltűnt. Két hót múlva a távol tengeren utazó hajósok reájuk akadtak és a partra kiszalni, kónyszeritették. Kerdezvén tolók, hogy mit akartak szökésükkel elérni ? a fiuk azt felelték : „regényekben olvastuk, hogy mily nagy vagyonra tesznek szert ós mily szép ós kalandos életet elnek a tengeri rablók! Mi is azok akarunk lenni és hazulról csak 2—3 heti költséget vettünk magunknak. Ezek csak 10 —12 éves fiuk voltak és a rosz Könyv hatása már mily borzasztón mutatkozott. Hány gyilkossági és örültségi esetet idéz elő egy rosz könyv arra tájdalom gyakran van példa, Igaza van halhatatlan Eötvösünknek midőn azt mondja : „Korunkban a tudatlanok száma fogy, de a bolondoké szaporodik." A könyvek hivatása az erkölcsiséget nevelni és a tudatlanságot legyőzni. Hogy ezt elérjük és a gyermeket a rosz irányú kópzelödéstől megóvjuk, következőkre kell ügyelnünk : 1} Bármi k^nyv adatik a gyermek kezébe az Cenzúra alá essék ; vizsgálja meg azt szülője, nevelője vagy más valaki, ha ezt senki vagy sehogy sem teheti; akkor a gyermek olvasson a természet könyvében, de holt betűket nem. 2) A menynyire lehetséges a gyermek ne olvasson magányosan, mert az együtt olvasás az eszmecserét elősegíti és mással még sem lesz a gyermeknek bátorsága oly könyvet elolvasni, melyet tudva eltiltanának. 3) Ha mégis magányosan olvas a gyermek mondassuk el röviden az olvasottat. 4) A könyv tartalma, ha költött is mindig a valóságnak megfelelő legyen; ne olvastassunk lehetetlent. 5) A könyv feleljen meg a gyermek látkörónek, de azon tnl is terjedjen. Gyermekmesékkel és példákkal ne álljunk elő ; mert a gyermek nem szívesen érzi magát kicsinynek, hanem nagy akar már lenni. 6) Legyen a könyv érdekes. De ne csak gerjeszsze az érdekeltséget, hanem a főzött, hogy az üldözőktől szabaduljon. Szorosan a zárdafalhoz s onnét a folyóval szemben fölfelé törekedtek. Ekkor egy mentőgondolata volt a szegény emberek számára, kik magukat már elveszetteknek vélték. Merészelni kellett, sokat, mindent és ö megtevó. Elhagyta czelláját és a folyósóba sietett, mely a zárda bensőjében a templomba vezetett. Az apáczák karzatának ajtója belől csak tolózárral volt elzárva. Kinyitá és a karzatra ért. Innét egy rejtett lépcsőzet le a tomplom egy oldalkápolnájához vezetett. A kápolna a zárda kertjéhez csatlódott, egy ablaka mintegy öt láb magasra a kertbe vezetett. A kertben egy tó volt, hátul a fal mögött, melyen át egy kapucskán közvetlen összeköttetésben volt az a Rajnával, mely a fal másik felén folyt. A tó partján egy kis gondola feküdt; az apácza bele u_rott, eloldozta és a kapucskához evedzett, mely belül szintén csak tolózárral volt ellátva és fölrántá. Épen jókor érkezett. Fél perez múlva az üldözöttek is oda értek. Az üldözök nyomukban voltak. — Ide ! — kiáltá az apácza. A gyakorlott evedzösök megforditák a sajkát és a keskeny jármű befutott a nyíláson. Az apácza utána becsuká a kaput. Künnt az üldözőknek mintegy hirteleni varázs előtt kellett állniok. Az üldözöttek mentve valának. Továbbra is. A két evedzős segített a nőnek a sebesült vitelében; ő velők visszatért a kápolnába. A sebesült az ablakon tolatott be. A templomba értek. Az apácza, a novicziusnö, a harangozónő segítője tudta hol valának a templomajtónak kulcsai. Egyikét felnyitá. Az éj sötétje ós galniakat szójáték vagy körülírás által szemléltesse. 7) Nem szükséges, hogy a könyv tartalma mindent vallásos vagy erkölcsös tanulságra vezessen vissza. Ne is beszéljen a könyv kivétel nélkül csak jót; a gyermek észreveszi hogy hősünk csak költött, elveszti bizalmát irányunkban, unja magát és az olvasottat nem válalja magáénak. Csak a tiszta és hű tűkre az az életnek kelt részvétet a gyermekben, abból legyen kiemelve a jó, és a gyermek ha látja is annak ellenkezőjét a roszat, meg fogja azt vetni végre. *8) Legyen a könyv tisztán erkölcsös amennyiben kerüljön minden oly kifejezést, mely a szemérmet sértené vagy rosz ingert szülne. De főkép nelegyen a könyvben homályos ós kétértelmű kifejezés, mert az a gyermekben kétséget szülhetne a jő iránt. Ezzel pár pontban megismertettem a t. olvasót egy jó könyv tulajdonaival. Jó könyvet, dc csak jót adjunk a gyermeknek olvasni, nélkülözhetlen segédeszköze a nevelésnek éppen azon korban, midőn az ifjú a más által eszközölt nevelést már nélkülözi és az önnevelésre van utalva. A jó könyv olvasása segítségére lesz az emberek és az élet megismerésében szellemi munka közepette annak tartalma egyesül az ifjú tapasztalataival és gondolataival, élesiti ítélő tehetségét és uj képzeteket is teremt. A könyv eseményei zajtalau és háboritlanul hatna az ifjúra és tartalmától lelkesülve sokszor jobbnak olvassa az eszméket, mint azok valóságban léteznek. Fény Jónás. A kártya. (Magyar botegsóg.) irta : Mikszáth Kálmán. (Vége.) De radikalis eszközök még tán segíthetnének. S ezek között a legradikalisabb egy sze ier józan gondolkozás, hogy a mit keserves munkával kerestünk, ne bizzuk a szerencse pillanatnyi szeszélyére, egy kis józanság, belátni, hogy a kártyaasztal megfertőzteti az embert, megfoszt önbecsülésünktől ós a mások becsülésétől, s a kártyaasztalnál nyert pénz nem szerez tisztességet, mint a becsülettel szerzett vagyon, hanem lealacsonyít mások szemében. Gondolja meg minden ember, hogy mikor a kártyaasztalhoz lép, akkor már lemondott mindenről. Az maga a pokol előszobája. A magyar nemzet kedélyes s jó kedve fényes zoinánczával bearanyozza önbüneit is. Nálunk a kártya, a ki jól játsza virtus, s még a mellett, hogy kiiosztják kinevetik a gyenge játékost, a .balekot," mig ellenben a „kozák" bizonyos tekintélyre tesz szert a társaságokban. A szenvedélyes játékost a helyett, hogy megvetnék mint veszedelmes mételyét a társadalomnak, mig a kedélyesség dicsfényével övezik; a „doktort' ki igy olvassa betegének ütórverésót: egy . . . kettő ... három . . . hat .. . hót.. . nyolez .. . hilencz ... tiz ... alsó ... felső . . . király . . ., a papot a ki álmában tarokkozik, a járásbirót, ki játókközben fogdossa össze a disputáló ügyvédektől a perrendtartás pai agratusait s azoknak mindenike egyegy nevezetesebb játszma emlékeihez van hozzácsatolva, mindmegannyi adomahőst csinálva belőlük; sőt a par excellence politizáló nemzet addig-addig mesterkedett mig egyszer csak kiailott az ő kártyáival ütui a politikában s egymásután emcsöndjében szabadba, az erdőbe jutának, a kicsiny, elrejtett házhoz. A két ovedzöst az erdő szélénél elküldötte, hogy el ne árulja magát, hogy hová megy. A kis házat a zárdából gyakran látta. Az idegen sajkát a következő éjszakán az apáczáknak csöndesen ós titkosan kellett a Rajnába bocsátaniok. Sehol sem hallgatagabbak ós sehol sem kell hallgatabbaknak lenni, mint a zárdákban. Marczella testvér természetesen a zárdán kivül is hallgatag volt és okainak is kellett erre lennie. Hiszen a sebesült is hallgatag és zárkodzott vala. Gondosan iparkodtak és tudtak is titkolódzni, midőn az öreg asszony mellettük volt. De midőn azt hitték, hogy maguk vannak, annál többet elárultak. Az öreg asszony sohasem mutatá előttük, hogy hallott valamit. Már az első éjeken halkan suttogtak egymással. A beteg mintagy kérve beszélt szép, fiatal ápolónőjéhez. Az apácza csak a hallgatásra inté, minthogy a beszéd kárára volt ártott neki. De éjjelenként kérései ellenében intéseivel fel kellett hagynia. Ilyenkor más előterjesztésekkel kellett elöállanía, hogy megnyugtassa. Hogy milyenekkel, azt a nő el sem találhatta, mint kéréseinek tárgya is mindig idegen maradt előtte. Mindketten fölötte halkan beszéltek egymással, Az öreg asszony csak azt hallotta többször, hogy a Bebesült a nőt Idának nevezte és hogy utóbbi, ha amaz épen nem akart engedni, hangos sírásra fakadt. Ha a sebesült azután nyugodt lett és elaludt, a nő még soká járt föl s alá a szobácskában és az öreg asszonynak hallania lehetett, hogy ilyenkor mennyire sóhajtott és sirt.