Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-07-07 / 82. szám

B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 82. szám. J s „, Csütörtök, juliushó 7-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászai és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtökön. ELOFIZETESI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve Egész évre 6 írt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : llaasenstein és Vogler ezég tfées, Prága, Budapesten, Németország és a Svájez minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZO GYULA. SZERKESZTOSEG SS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számú ház, áóvá a lap szellemi és anyagi részét illető miudeu közlő nényt cziimzni kérünk. Kéziratok nem adatiiak rUsr,a. Egyes színi ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Biener Bernát kereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „ííyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben ^szerkesztőség és kiadóhivatalban és Biener B. ur nagytőzsdéjébe;i, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivataloknál, 5 kros póstautalványnyal. Előfizetési felhívás a VIII. évfolyamának második félévére. Egy évnegyedre I frt 50 kr. Félévre 3 frt — — Az előfizetés legczélszerübben póstautalványnyal eszközölhető. Az előfizetések a ((Békésmegyei KLÖzlöny» kiadóhivatalához czimzendők. UJT" Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. Csabán, juniushóban. A „Békésmegyei Közlöny" hiadóhivatala. Észrevételek gróf Apponyi Albert ur prograimnbeszédjére. ii. (*) A t. gróf ur gyönyörűen előadott, nagyhatású beszédjében előbb specziálisabb érdekű ügyekről értekezett, mint például a földművelő, iparosztály, a vidéki hitelintézetek erdekeiről s csak azután tért által általánosabb jelentőségű, országos dolgokra, a mérsékelt ellenzék álláspontját pedig csak beszédje végén körvonalozta. Mi ez igénytelen sorainkban a gróf ur által követett sorrendtől eltérőleg, előbb beszédjének általánosabb, országos érdekű részeit, mindenekelőtt pedig A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁKCZÁJA. A. megkegyelmezett. Temme elbeszélése. Fordította: Hang Ferencz. (Folytatás.) Mind a három Rajka az üldözök és üldözöttekkel eltűnt volt. Csudáik ózva nézénk egymásra. Hol maradtak ? hol maradhattak ? Ha a zárda falai felnyíltak — és őket befogadták, akkor ugyan csoda állott volna előttünk, de akkor legalább tudtuk volna, hogy hol vannak. A vizén semmit sem láttunk, soinmit sem hallottunk, semmi mozgást, semmi hangot. A parton levő CRolnakok legközelebbikét eloldám s bele ugrottam. — Tudnom kell mi ez ! — kiáltáin. — Ki jön velem ? Mintegy hat ficzkó ugrott utánam. Beevedztünk a folyóba a másik oldalra. Itt nemsokára megláttuk, a mit a parton az éj sötétje elrejtett előttünk. Két sajka evedzett előttünk, szintén a túlsó part felé. Már nemsokára elérték. A katonák két sajkája volt. Hol volt a harmadik? — Vájjon elfogták? Vagy mi lett különben a szegény emberekből ? Hol maradtak ? Hol maradhattak, miután belőlük semmit sem lehetett látni. Még beszélgettünk róla. Hirtelen mögöttünk a zárda vészharangja megszólalt. a mérsékelt ellenzék általa hangoztatott politikai álláspontját tesszük megbeszélésünk tárgyává. A mérsékelt ellenzék pártállására nézve a t. gróf ur ezeket mondá: „Mi a 67-iki kiegyezésnek, Deák Ferencz nagy müvének hivei voltunk vagyunk, és leszünk, de mi nem engedhetjük meg, hogy a 78-iki káros közgazdasági kiegyezés azonosittassék a 67-diki kiegyezéssel." Ezen rövid kijelentésben ki van világosan fejtve a külömbség, mely a mérsékelt ellenzék és szabadelvű párt, de az is, mely az előbbi és a 48-as párt közt létezik. A mérsékelt ellenzékiek elfogadják a 67-diki közjogi alapot, s ezzel egyetértenek a szabadelvű párttal. Visszautasítják azonban a 78-diki közgazdasági egyességet s ez által külömböznek a kormánypárttól. A függetlenségi párttól külömböznek, hogy ez a közjogi alapot sem fogadja el. Ezen külöinben ismeretes dolgokat azért bocsájtottuk előre, hogy a gróf ur határozott kijelentéséből kimutassuk a mérsékelt ellenzék politikájának logikátlftQwég&t, böv-etfaoBotleaeégéi. A gróf ur beszédjének párthivei által tán legnagyobb tetszéssel fogadott részében, élesen megtámadta például a kormányt a boszniai okkupáczió miatt is, s azért, mert ez okkupáczió kérdése a magyar parlament elé megvitatás végett elő nem terjesztetett. Lássuk csak. A mérsékelt ellenzék által is elfogadott ujabb közjogi alapot megteremtett 1868-iki XII. t. cz. 11. és 12. §-a világosan azt mondja, hogy az összes hadsereg egységes vezérlete, vezénylete ő felségének — mint legfőbb hadúrnak — felségjoga, az országgyűlés pedig csak az ujonczokat, költségeket megajánlja. A hadviselés joga különben még akkor is, midőn Magyaország Ausztriával a közös uralkodó személye által össze nem volt kapcsolva, midőn CorHátratekinténk. Semmit sem láttunk, sem tüzet, sem lángot, sem füstöt. De a harangozás nem szűnt meg, mind vadabban hangzott. Mi volt ez ismét ? Az embereket a parton ide s tova szaladni hallottuk. A zárdához szaladtak. Megfordítottuk sajkánkat és a parthoz visszaevedztünk. Az emberek még futkostak. A zárda csöndesen és sötéten feküdt, mint a sir. — Csak a vészharang kongott folyvást az éjben. — Mi történt? — kiáltottuk az emberekhez. — Mit jelent a harangozás ? Nem tudták. Egyik visszatért a zárdából. — Marczella testvér eltűnt! Mi is a zárdába siettünk velők. Ugy volt, a mint ezen ember mondta. Egy apácza eltűnt, Marczella testvér; tulajdonkép mint mondám már, csak egy novicziusnő. A vészharangnak a népet kellett összehívnia, hogy utána menjen és visszahozza. Még csak negyed óra előtt tűnhetett el. Marczella testvér a zárda legfiatalabb noviczius nője vala. 0 még csak hat hét óta volt itt és az éjféli óra harangozása volt a kötelessége. A noviczíusnőknek a legnehezebb dolgokhoz kell szokniok. A harangozónőnek kellett őt e végből felköltenie és odavezetnie. A hnrangozónő éjfél elitt tiz percczel ment föl czellájához. A czella ajtaját nyitva, csak betámasztva találta. Ez föltűnt neki: mert ez tiltva volt és Marczella testvér mindig erősen bezárta ajtaját. — A harangozónö bement a vin Mátyás és Nagy Lajos vezérlette hóditó seregeit az ellenség ellen: kizárólag a magyar király joga volt, s esetlegesen oda vezethette a magyar király hadseregeit, a hová akarta, a nélkül, hogy a törvény kötelezte volna az országgyűlés beleegyezését kérni ki. De igy van az minden, legszabadabb és legparlamentarisabb országban. A hadviselés joga mindenhol a koronát illeti. Most már kérdjük, van-e következetesség, logika oly párt politikájában, mely nyiltan kijelenti, hogy a közjogi alapot elfogadja, és mégis megtámadja a kormányt oly tényért, melyet épen a közjogi törvény által ő felségének biztosított jogával szemközt, meg nem akadályozhat ? A boszniai okkupáczió egyszerűen — ezt tudja mindenki — a berlini megbízatás folytán, a korona akarata volt ós pedig törvényadta, alkotmányunkban gyökeredző jogos akarata, mely felőtt bármely kormánynak, még egy függetlenséginek is meg kellett hajolnia, ha csupán a perszonálunió alapján áll is, azaz ha csupán azt ismeri is el, hogy az ausztriai császár .-yy^^MBuW. mamiar kir áh. is. mert ez^ épen a magyar koronának joga, hogy háborút viseijeu és oda vezesse a hadsereget a hová jónak látja. Más kérdés az vájjon czélszerü-e az ilyen okkupáczio vagy háború? Ha a korona a magyar kormány tanácsát igénybe venni jónak látja, az bizonyára nem fogja tanácsolni a háborút, ha az országra nézve károsnak találja, de ha tanácsát el nem fogadják, nem fogja megakadalyozhatni. Azt mondhatják erre, lépjen hát vissza az oly kormány, melynek tanácsát nem kérik, vagy el nem fogadják. Ez szerintünk, nem helyes felfogás. A kormánynak vissza kell lépni, ha tanácsa ellenére a korona olyasmit akar keresztülvinni, mi az alkotmányban nem gyökeredzik, mi az alkotmányt sérti; de akczellába, bekiáltott az ágy felé: „Marczella testvér itt az idő !" Nem nyert feleletet. Az ágyhoz lépett, az üres és érintetlen volt. Körülnézett a czellában, az is, miként az ágy üres vala. A főnöknőhöz sietett s jelenté neki. Más apáczák keltettek föl; még egyszer átvizsgálták a czellát, azonban az üres volt és üres maradt. Átkutatták a folyosókat, a lépcsözetet, s az egész zárda lábon volt; Marczella testvér csak nincs, nincs és senki sem tudott róla valamit, senkisem látta, avagy hallotta. Hol lehet? Hogy szabadulhatott meg? A czellája ablaka előtti rostély sértetlen volt. Egyik más rostélyon sem volt egyetlen lécz is megingatva. Minden ajtó, mely a zárdából kivezethetett volna, zárva volt. Mégis utoljára az egyik ajtó bezáratlanul találtatott, az mely a zárdából a templomba vezetett. Marczella testvér jámbor vala, nagyon jámbor; előbb is szokatlan időben többször az oltár lépcsőin térdelve és könnyezve találták. Vájjon megint a templomban volt? Oda b bementek. De ott sem volt. Meghúzták a vészharangot, hogy az elszökött után menjenek ; mert bizonyos, hogy elszökött. Az egész nép utána m' nt-, de hiába. Egyetlen nyomára sem akadtak, sem később, még mai napig sem. Az öreg hajós az utolsó szavakat sajátságos csöndes, megelégedett és titkos mosolylyal mondá. Az éjen át is láttam. Azt hívé észre nem vétetik, — szemei egyszersmind a zárdán át föl a hegyek felé néztek. Tudott valamit, valószínűleg többet, mint a többiek és nom volt szabad elárulnia.