Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-07-03 / 80. szám

B.-Csaba, 1881. VTEL évfolyam, 80. szám. Vasárnap juliushó 3-án. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd., (féliven) és csütörtökön. ELOFIZETESI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 6 frt Fél évre . 3 „ Évnegyedre 1 *-„ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : llaasenstein és Vogler ezég Bées, Prága, Budapesten, Németország és a Svájcz minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZO GYULA. SZERKESZTŐSÉG SS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 8.91. számú, ház, nová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kéziratok nőin adatnak, vissza. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Biener Bernát kereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-bun egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkes/,tőség és kiadóhivatalban és Biener B. ur nagytőzsdéjébei, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivataloknál, 5 kros póstautalványnyal. VIII. évfolyamának másodílt. félévére. V Egy évnegyedre I frt 50 kr. Felévre 3 frt — — Az előfizetés legczélszerübben póstautalványnyal eszközölhető. Az előfizetések a «Békés megyei K.özlöny» kiadóhivatalához czimzendŐK. tl^jgT' Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. Csabán, juniushóban. A „Békésmegyei Közlöuy" hiadóhivatala. Észrevételek gróf Apponyi Albert ur prograinmbeszédjere. i. (*) A b.-csabai választás is lezajlott. Mindenik párt megtette a tisztesség határai közt a lehetőt, hogy saját jelöltjét győzelemre segitse. Ez alkalommal az ellenzék volt ügyesebb és szerencsésebb és gróf Apponyi Albert ur neve került ki a harczból, mint győztesé. Bevalljuk, hogy mély fájdalommal láttuk Csabán elvünk legyőzetósót. De fájdalmunknál is nagyobb törvénytiszteletünk. Csaba városa törvényesen megválasztott országgyűlési képviselőjének személyét tehát köteleskész A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. .A. megkegyelmezett. Temrne elbeszélése. Fordította: Hang Feencz. (Folytatás.) Zürichbe megérkezett. Hogyan szabadalt és mentetett tneg, azt most som tudta senki, tí'.ogény emberek rejthették el és ápolhatták, mígnem ismét képes volt járni; s határon szerencsésen átjöhetett s biztonságban volt. Ez volt minden a mit közölt, ha épen kérdeztetett. Tovább is kérdésekkel zaklatni, senkinek sem volt kedve. Nyomorultul, betegen jött vissza s mankóra kellett támaszkodnia. — Midőn később a mankót elvetheté, még mindig beteges, gyönge, s halavány maradt s mély fájdalom uralkodott rajta. Igy csöndes, magába vonult volt, az embereket, még régibb bajtársait is kerülve. Azonban a hol csak találkozók vele az ember, mindig szelíd, barátságos, részvétteljes, sőt közlékeny is volt. Csak magáról, életéről, sorsáról nem beszélt soha egy szót sem. Még csak hazáját sem emlité. Egyet megtudtak tőle, hogy volt miből élnie, hogy idegen gyámolitásra nem szorult. — Mindig szíves és első volt, ha egy szegény menekülőt a szükségben s az élet gondjai közt segélyezni kellett. És mily gyakran kellett ennek történnie! Hogyan és honnét kapta pénz; it, erről sem tudott senki. A bádeui hadviseléaböli barátjai az első két év folytisztelettel üdvözöljük s mi is osztozkodunk azoknak reményében, kik azt hiszik, hogy a gróf ur, habár más eszKözökkel és mas uton, a drága hon ügyét fényes tehetségével előmozditandja és Csaba város lakosainak spocziális érdekeit, a lehetőség határain belül sem hagyandja figyelmen kivül. Csaba város törvényesen megválasztott képviselője iránti tiszteletünk és a többség alkotmányosan kifejezett akarata előtti meghajlásunk azonban nem akadályozhat bennünket abban, ;kogy ezentúl is rendithetlenül elvünk mellett ne harczoljunk, annál is inkább, mert a gróf urnáit a választás előtt ékes szavakkal előterjesztett programmja, még az eddiginél is jobban meggyőzött bennünket arról, hogy ez idő szerinti politikai elveit el|nem fogadhatjuk, nézeteit, iráuyat részünkről nem követhetjük. * * * Ezen programmbeszédben előadott főbb elveket leszünk bátrak e cziüksorozatunkban megbeszélni, nem hogy támadjunk, hanem hogy magunkat, illetve a szabadelvű pártot s az ez által támogatott kormányt megvédjük azon václak ellen, melyeket a t. gróf ur prograuimbeszédjeben ellenünk emelt s igy mintegy indokolni azt, miért parancsolja meggyőződésűn^, hogy ezentúl is eddig vallott elveinket kövessük... líitkán áldott meg a természet férfit oly kitűnő külső ós lelki tulajdonokkal, miiit a milyenekkel B.Csaba város jelenlegi képviselője, gróf Apponyi Albert ur dicsekedhet. Születés, rang gazdagság egyrészről, magas, imponáló alak, szép sztentori hang, kellemes előadási modor, lovagias jellem másrészről: mind oly tényezők, melyek egy személyben összpontosítva vajmi gyéren találhatók fel, de ott, hol megvannak, mint a gróf urnái, kimérhetlen hatást intéznek elő, elsodornak mint az ár, meghóditják a szivet, és mindenekelőtt képesek az észt az érzelmek rabjává tenni. S ha csupán a sziv érzelmeivel, s az ebből eredő nemes eszmékkel, országokat kormányozni, nemzeteket boldogítani lehetne: akkor elragadna magával a t. gróf ur íoíndenkit, nagyát apraját, asszonyt és férfit, liatalát vénét, szabadelvűt, mérsékelt ellenzékit és függetlenségi pártit. Ámde a sziv nem elég az üdvösségre és a szép eszmék magukban véve még nem háríthatják el a rideg valót, a politika pedig való, létező, fogható-valamivel foglalkozik. Azért nem habozzuk kimondani, hogy bennünket s velünk sok hasongondolkozásu polgártársunkat a gróf ur nem ragadott el. Megindított szónoki tehetségének fénye, bámulatba ejtetltígyes fordulatai által, de nem ragadott el, mvAfeg nem győzött, és meg nem győzött, merf nem érvelt ugy, hogy jobb meggyőződésre tereljen. S most, második legközelebbi közleményünkben áttérünk tárgyunkra. A váltólázról. ii. Irta : Dr. Széli Lajos, tiszti orvos üyomán. Tanulságos e helyi eloszlás, mert a lehető káros helyi hatányok befolyását világosan kimutatván, erős érvelésül szolgál a saját egészségi érdekeiket elhanyagoló hatóság és lakosság felrázására, hogy ez ártalmak elhárításáról gondoskodjanak ós tegyenek. En az itt uralkó vörheny- és kanyarójárvány alkalmából a város térképét, melyen minden telek ós ház külön feltüntetve van, lemásoltam és megjegyeztem mind azon házakat, a hol kezelésem alatti vörheny- és kanyaró beteg előfordult. A valtólázra nézve egy külön térképen ugyanezt tettem s igy hiven fel van e térképen tüntetve, miként oszlottat el a váltótáras betegek a város egyes részeit, sőt egyes házait illetőleg. S ha megtekintjük a város térképét, melyben az tán mind elhagyták Zürichet. Ezen idő óta még ritkábban volt látható. En csak egyes sétáimon találkozám vele. Meglőtt lába meggyógyult, csakhogy sánta maradt. Mindig csak csöndesen üdvözölve haladt el mellettem ; annál inkább csu

r dálkozám, midőn hosszabb idő múlva egy napon lakásomon meglátogatott. Különben csak valami üzleti dolog vezeté hozzám. Hazájában egy öreg nagybátyja volt, ki maga gyermektelen lévén, jelentékeny vagyonának nagyobb részét neki akarta hagyományozni, de zavarban volt, hogy miként intézze ezt, hogy a hazai kormány kezét rá no tegye. Jogi tanácsomat kérte. Hazájában nem mertek eziránt valamely bírósághoz, vagy ügyvédhez fordulni. En tanácsomat adtam neki s a dolog a szerint és evidménynyel intéztetett. Közölte velem az értesítést és a dolog miatt többször kellett velem tanácskoznia. Miközben mindinkább alkalmam volt az ő tiszta s nemes szivének megismerésére; de előbbi életéről, sorsáról épen semmivel sem tudtam meg többet, mint a mi már ismeretes volt. Még csak hazája, nagybátyja vagy más rokona nevét sem mondta ki. rr 0 magát Róth Sándornak nevezé, a bádeni seregben is igy neveztetett. Hogy valódi neve volt-e, sonki sem tudta. Régibb bajtársainak egyike kétkedni akart benne. Egy katona a csapatból állította, hogy Róth kapitányt egy év előtt egy nagy német székvárosban nagyon előkelő fiatal emberek között látta, de azután egy különös, titokteljes mérgezési történetről hallott. Ezen ember azonban egy kai .ndor volt éa ö tévedhetett. Később egy véletlen — az 1856. év nyarán — egy nyomra, de csak egyetlen nyomra vezethetett, előbbi életének egyetlen történetére, egyetlen kalandjára. Igaz, hogy ebből több másra lehetett következtetni ! Egykor egészen egyedül a rajnai eséshez Schaffnausenba utaztam. Zürichbe vissza egész Konstantig gyalog utaztam, a Rajna partjai mellett. Gyönyörű völgyeken, bájos erdőkkel födött magaslatokon át jöttem Schaffhausenból Diessenhofen városkáig. Az egyszerű városka nem érdekelt, hanem a diessenhofeni apácza-zárda, a város végén. Ez is egyszerű. De oly hosszan, mogorván és csöndesen fekszik a tiszta s élénk Rajna mellett. Csöndes nyári est volt, midőn érkezém és midőn az estpir utolsó felhői eltűntek, fölkelt a hold és nalvány világánál a zárdának még szomoruabbnak kellett látszania, hosszú, szürke, csöndes falaival és mind azon szegény, gyászoló, siró, megtörő vagy már megtört női szivekkel, melyeket magába zárt. Megnéztem a zárdát, zárdaudvart és templomot. A diessenhofeni zárda hátrészének egész hosszával közvetlen a Rajna mellett fekszik. A fakik a vizben állanak. Ezen oldalát is kellett látnom. E czélból egy ladikot fogadtam. A zárda felé, annak egész hosszában, — mondám az evedzősnek, — előbb a folyó közepére, akkor a falhoz közelebb s közvetlen a mellett tovább. — Eként megindult. A tele hold épen a túlsó félről világított az épületre, mely a holdvilágban nem szűrkének, hanem kísérteties fehérnek Játszék; az ablakok — nem keskenyek és alacsonyak, hanem magasak és szélesek, nehéz és erős vasrostélyzatokkal voltak ellátva; igy feküdtek hosszú sorokban egymás mellett és egymás fölött, miud sötéten, feketén, buskomolyan 6 borzasztólag.