Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-07-03 / 80. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1881. 80. szám. egyes váltólázas liázak megjelölvék, azt fogjuk találni, hogy épen azon részeken fordul elő legtöbb váltóláz, a hol mocsarak terülnek el, a hol e mocsarak kifejthették az egészségre nagyon káros befolyásukat. Hogy mennyi kárt okoz csak egy esztendőben Gyomán tényleg a váltóláz, elképzelhetik abból, hogy egy esztendőről szóló tapasztalásom szerint 906 váltolázas beteg volt az én és hivatali ügyfelem gyógykezelése alatt, nem számítva ide a városunkban levő két sebész által gyógyitottakat. Ezen betegek közül nagyon sokat nem csak egyszer fogott elő a váltóláz, nanem többször az éven át, ugy hogy ha kiszámítjuk, hogy ezek a váltólázasok a legkisebb számot véve föl, hány napig voltak betegek, azt fogjuk találni, hogy 10,000 napszámot töltöttek el betegen váltólázban feküdve, — tehát munkaképtelenül egy év alatt. Ha már most a gyógyítási költséget, az okozott munkaveszteséget, az elvesztett napszámbért összesen (a gyógyszert 50 kr. a napszámot ismét átlag 50 krra téve, a mi a lehető legkisebb számitás) egy-egy uapon át egy-egy betegre átlag csak egy forintra tesszük, mint legcsekélyebb összegre, akkor kiderül, hogy Gyoma lakosságának csupán a hideglelés 10000 forint kárt okoz készpénzben, nem számítva ide a pénzértékben ki nem fejezhető szenvedést, az sem, hogy az ily beteg tovább is gyöngélkedik, hogy más betegségre hajlandóbb lesz, hogy rövidebb ideig él stb. Hogy Gyomáról végkép kiirtható lenne a váltóláz, azt nem mondhatom; a város szerencsétlen fekvése is oka, azt állitom. Csupán a hozzánk fordult váltolázas betegek anyagi kára évenkint tizezer forint, oly összeg, mely méltó a gondolkodásra, annál inkább, mert ez csak 5-ÖS %-Ot véve fel kétszázezer forint tűkének felel meg. Ily roppant kára van Gyomának csak abból, hogy itt a váltóláz folytonosan ily mérvben uralkodik. A ki tehát ezen az állapoton javít, az pénzt takarít meg a lakosságnak. Tegyük fel, hogy alapos, czélszerü intézkedések által eléretik, a mint bizton mondhatom, hogy elérhető, hogy c->ak felényi váltóláz lesz Gyomán, akkor már évenkint 5000 forintot és százezer forint tökét szereztünk a lakosságnak. Pénz az egészség ! Természetes, hogy ezt ingyen megszerezni nem lehet. Áldozni kell érte. I)e beláthatták ebből, hogy érdemes ennyi összegért egy kis áldazatot is hozni. És kell is tenni, mert a közegészségügyi törvény is parancsolja ezt. Aunál örömestebb és szivesebben, s mentől elúbb kell tehát ez irányban cselekedni, mert a törvény rendelkezésének üdvös voltát ime kétségbevonhatlau számokkal bebizonyítottam. Első teendőnek tartom azért már most a községben levő mocsaras helyek levezetését, kiszárítását és tiszta, száraz homokos földdel feltöltését, de nem az udvarból s nem is a városból, hanem kívülről, egészséges helyről vett földdel. Én Gyomáról kétféle talajt küldöttem fel a közegészségtani intézetnek, Fodor tanár úrhoz Budapestre, megvizsgálás végett. Az egyik az utczai mocsaras helyről, a másik ugyanazon mocsár mellett eső náz udvaráról vétetett. Ezen talajokban górcső segélyével — Vájjon az*apáczák czellái ezen az oldalon vannak ? — kérdem a hajóst. — Igen uram. Es az apáczák minden nap láthatjak az itt föl s alá járó gőzhajókat. A nehéz s erős vasrostólyok mögül láthatták a gőzhajókat, a derült embereket, a víg életet, amint az a folyón mutatkozott fölfelé 8 lefelé; mig ők maguk egyedül, a világtól elvágva, az élettől kitaszítva, mintegy sirba bezárva halványan és szomorúan, hervadva, elhervadtan, az élet, a szabadság, az emberek s a szeretet után üiába sóvárogva, mignem a föld sírja a szegény láradt sziveket még szorosabbra s mindenkorra elzárja. Közelebb mentem a falakhoz. A sajka nem volt attól hat lépésnyi távolban. Hallám amint e nyugodt viz könnyű habjai a köveken megtörve, tovább siettek. Fölnéztem az ablakokra, melyek alatt elmenénk. A sötét fekete ablakok egyikében egy fehér alak mutatuozék. Már késő, közel éjfél lehetett. Az alak az ablak közepén állott, a sűrű rostélyzat mögött; magasan egész alakjában, fehéren, fehér ruha és fehér fejfödővel; arcza még fehérebb volt, mint fehér apuezai ruhája. — Egy apácza! — sugá nekem a hajós. Vájjon előbb hová pillanthatott, hová nézhetett egész éjfélig ? A lábai alatti szabad hullámokra? a túlsó zöld, erdős partra s szerelem, élet után ? Mi elhaladtunk. — A priorné asszonynak ezt sem volna szabad tudnia, — monda a hajós. — Mit? — kérdém ót. — Hogy a testvér ily késő éjjel a ayilt ablak előtt áll. számtalan apró szervezetek találtattak, melyek a váltólázat okozó, szemmel láthatatlan kórcsirok. Kzek a mint az ily mocsaras hely száradni kezd, a mocsárból a lakásba vándorolnak, beszívjuk a levegővel, vagy megisszuk a vizzel. Láthatatlan ellenségek, melyek kérlelhetlenül leselkednek ránk és megtámadnak akkor és ugy, mikor nem is sejtjük. Az ily mocsaras helyet, a váltóláz fészkét tehát nem elégséges csak kiszárítani, mert akkor még ott marad a kórcsir milliárdja, s nem helyes udvari vagy városi talajjal feltölteni, mert ezen talajok is már szenyezve, fertőzve vannak. Tenni kell bár o hatalmas, bár oly picziny, hogy puszta szemmel nem is látható ellenség ellen. Tenni áldozatok árán is. Ne riadjon vissza az elöljáróság, illetve képv. testület attól, hogy ez bizon költségbe Kerül. Kimutattam, mennyivel sokkal több pénzbe kerül az, hogy ily óvintézkedések nincsenek. További teendőnek tartom a viz lefolyására kelr lő mély ós folytonosan tisztán tartott s amennyire lehet lodött árkok, csatornák készítését. További eljárás az egészséges jó lakások építése és pedig dombosabb, emelkedett, magasan feltöltött helyre, mint ez a közegészségügyi szabályzatot szervező s a közegészségi bizottsághoz beadott javaslatban részletezve vau. Erről és a többi teendőkről most nem szólok. Ezúttal csakis mint legsürgősebb és okvetlenül szükséges tennivalót, a mocsarak levezetését, kiszárítását ós tiszta, száraz homokos földdel be és feltöltését hangsúlyozom. Mert itt lesz a nyár, és a nyár hevében lesz legveszedelmesebbé e sok mocsaras bűzös hely melyeknek haiarozottan ártalmas voltát kimutathatom a varos mappájáról, mindenkinek szeme elé tárva azt hogy épen az ily mocsaras helyek közelében eső házakban uralkodott legjobban a váltóláz, mig a magas, száraz, egészséges fekvésű helyeken csak nagyon elvetve fordult elő. A mocsarak tiszta, száraz, homokos földdel kell feltölteni, nem más forma szennyet földben újra csak kifejlődnek a betegséget okuzó ós terjesztő anyagok és pedig úgy kell a betöltésnek történni, hogy amint a mocsár levezettetett vagy kiszívattyúztatott vagy ktlapátoitatott, kimerittetett vagy bármikép száritui kezdetett, a visszamaradó iszapos rész, mielőtt feltöltetnék, előbb az eleven földig kiásassák és ezen kiásott mocsaras főid kihordassák a szántóföldekre, bent a vá rosban azt túrni nem szabad, mert itt csak bajt csinálna, mig kint a mezőn trágyául szolgál, a földet javítja, termékenyebbé teszi. Komolyan felhívom az elöljáróság figyelmét, ismerje mulaszthatlan kötelességének ez ügyben lendíteni; a lakosság jólétére fog ez által cselekedni és áldását fogja kiérdemelni. Csakhogy nem elégséges ám e tekintetben a beszéd és tanakodás, hanem tenni kell. Tenni mentől előbb és tenni lépésről, lépésre folytonosan. Módját kell annak találni bármi áron ís, hogy a mocsaras helyek kipusztíttassanak. Azt mondják, nem lehet levezetni. Ha egyes kevés helyen igaz is ez, ki lehet onnan azért a mocsarat pusztítani, kiszi— És miért nem ? — Mert uram a Walburga testvér még fiatal, és igy minden előfordul ami nincs rendben, és a priorné asszony, ki mint ilyen most itt van, uem tréfál. Es mégis néhány év előtt boszusága vala. — Mily boszuság volt az ? — kérdém. — Nos egy apáczája megszökött, tulajdonképen még csak egy ujoncz, de még is kellemetlen s bizonyosan különös történet után. — Beszéld el. — Kezdetben csak kíváncsi valék, mint az ember elragadott, vagy megszöiött apáczák történeteire kíváncsi lehet. Majd nemsokára az elbeszélőnek minden szava feszültté tette figyelmemet. — Hat vagy hót év előtt volt, — kezdé. — Tul, Németországban forradalom volt. A háború már megszűnt. — Sajátságos háború volt ez. Csalt az egyik rósz akarta magát rendes katonaságnak tartani és habár a másik előtt eleget futott is, s azután győzött, a legyőzetteket befogatta s mint lázadókat agyonlövette. Mi sveieziak ezt a mi szövetségi háborunkban nem tettük. Igy történt, hogy midőn a háborúnak már vége volt, ínég hetekig valóságos vadászat tartatott azokra, kik sebesülés vagy betegség miatt a többivel sveiczi területre nem menekülhettek és mindennap hallottuk túlról a puskalövéseket, melyek egy-egy szikla, vagy bokor mögött parancsra ejtettek. Oly szép nyári napok voltak és a nap oly melegen sütött a szerencsétlenek utolsó menetén. Egy este — egy pár nap óta már csend volt ós itt azt vattyuzni, kihordani, kiszorítani onnan a vizet, és fel kell tölteni. Okos ember, ha akarja, megtalálja annak a módját. Az állandó javulásra pedig majdan az alagcsövezés vagy csatornarendszernek bizonyos nemét kell létesíteni, mely a talaj folytonos szárítását és szárazon tartását eszközölje. Pénzbe fog kerülni, de kifizeti magát buoásan. Ezen végleges, gyökeres intézkedésre hozzáértő emberekből bizottságot kellene kiküldeni, hogy hányja vesse meg alaposan a kérdést, tervet és költségjegyzéket Csináljon. Addig is pedig a mostani legsürgősb intézkedések a mocsarak kiszárítása és betöltése iránt határozottan és szigorúan elrendelendők és erélyesen eszközlendők is. Én csak ismételve intem és pedig sürgősen intem az elöljáróságot, tegyen e tárgyban, tennie kell. Nem szabad összetett kézzel várni a jövőt s megelégedni azon kis hitű gondolkozásban, hogy eddig is igy volt, mégis megvoltunk. Elég sokat is vesztett vele a község és veszteni fog ezentúl még többet. Én különben is Gyoma község elöljáróságát és népét soKkal értelmesebbnek tartom, mintsem feltételezzem, hogy a közegészségügyi törvény 10 §-a által rendelt intézkedést végre ne hajtaná, midőn meggyőződhetett arról, hogy ezen intézkedés által a lakosságnak egészséget szerez s emellett temérdek pénzveszteségtől megoltalmazza. Bár ne siket füleknek lett légyen ez elmondva. A Nagyvilági cseméuyek. * Berlin, junius 30. Lipcséről s környékéről körülbelül száz socialista lett száműzve, ezek között vannak: Bebel,Liebknecht, Hacenklever és Fink. * Belgrád, Az „Umon générale" elhatározta, hogy saját üöltsógóre rögtön megkezni a szerb vasútépítését, miután többvállalkozóval siker uélkül alkudozott. Fővárosi dolgok. * Vakmerő' emberrablás keltett izgatottságot a „Csigavendéglő*' házában. A kalap-utczát egy jajgató asszony futotta be. A néptömegnak, mely köréje csoportosult, annyit mondott el zokogásában,' hogy a ház ablakábal kinéző kis gyermekét valaki kiemelte és elvitte. * Az országas kbnyvkiállitáshoz. A folyó évi deczember hóban az iparmuzeu n helyiségeibon megtartandó könykötői és nyomdászati termékekből alló kiállításra nagyban készülnek Hazai liirek. * Egy nó'i holtteste fogtak ki a napokban a Dunából. A holttestbon Tlmll Adrienne újbányái születésű 19 éves hajadon tanítónőt ismerték fel, ki a feletti elkeseredésében, hogy a felsőbb polgári tanítói oklevél elnyerhetóso czéljából tett vizsgálaton megbukott, a Dunába ölte magát. * Megrendítő baleset történt a napokban. Vinkovczén, hol Bell Gusztáv polgármesteri kacsavadászaton Marcceini főhadnagy, a polgármester legmeghittebb barátja, véletlenül agyonlőtte. véltük, hogy végre már befejeztek — már későn fölébredtem. Kis házam szorosan a Rajna mellett fekszik, nem messze a kikötőtől. A vízen veló szokatlan zaj költött fel. Agyamban hallgatództam ós egészen ablakomhoz közel idegen hangokat véltem hallani. Fölkeltem, hogy ablakomból nézzem, mi történik. Ismét minden elcsendesült s mitsem láthattam. De épen ablakom előtt alacsony sürii fűzfák állanak, melyek a vizbe messze benyúlnak és a fűzfák között kellett annak lennie, a mit hallottam. Tudnom kellett, hogy mi volt. Elhagyám a házat és a füzesbo mentem; ekkor két sajkát láttam, melyek alattuk elrejtve valának. Csöndesen feküdtek és idegen katonákkal valának tele, kik vártak valamire. — A mint én láttam őket, ők is láttak engemet ós az egyik sajkából mintegy hat puskacső irányoztatott felém. A katonák ogyiko halkan kiáltá felém: hogy ha szólok,vagy megmozdulok, a halál fia vagyok. Ekkor már tudtam, mi volt szándékuk. Egy szegény lázadót, ki megszökött tőlük, kinek az éjjel titofeban svájezi területre kellett hozatnin, akartak a vízen elfogni. Ok svájezi területen voltak s itt mitsem volt szabad tenniök. — Árulás volt ittlétük és ezen árulás egy szerencsétlennek életébe kerülhetett. De mit akarhattam ? Az ember mindenekelőtt saját életét kedveli. Sem mozdulnom, sem szólanom, nem volt szabad. Amit gondoltam, nemsokára be kellett következnie. (Folyt, köv.)