Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-04-21 / 48. szám

B.-Csaba, 1881. v* VIII. évfolyam, 46. szám. Vasárnap áprilhó 17-én. r r •• Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hétenként háromszor: vasárnap, Ive cici, (féliven) és csütörtökön. ELOFIZETESI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve Egész évre 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Haascusteiu és Yogler czég Bées, Prága, Budapesten, Németország és a Svájcz minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZö GYULA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Apponyi-utcza 891. számai híz, hová a lap szellami és anyagi részét illető mindea közlegényt czimezoi kérünk. Kéziratok nem adatnak, vissza. Egyes szim ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Grünfeld J. könyvkereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér'-bun egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőség és kiadóhivatalban és Biener B. ur nagytőzsdéjébe'', de Pov izsny László úr nyomd Íjában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetésük; vidéken a postahivataloknál, 5 kros póstautalványnyal. Előfizetési felhívás a BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY VIII évfolyamának második negyedére. Évnegyedre 1 frt 50 kr. Féi évre 3 frt — — Háromnegyed évre 4 frt 50 kr. Egy hóra — 60 kr. Az előfizetés legczélszerübben postautalványnyal eszközölhetö. Az előfizetések a „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatalához czimzendök. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. B. Csabán, márczius hó 20-án. A „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. Mi lenne a teendő Csabán az árvíz után? Az árvízveszély még nem mult el teljesen, de a helyzet annyira javult, hogy már bátrabban lélekzünk, s a viz apadásának hírében vetve reményünket, nyugodtabban gondolhatunk. E pillanatot nem akarjuk elmulasztani, hogy a vész által kijelölt teendőinkre rá ne mutassunk, s a közfigyelmet fel ne hivjuk arra, miszerint okulva a múlton, előre védjük magunkat, s ne engedjük többé a vészt váratlanul ránk törni, hanem készen fogadjuk azt. Csabát eddig a viz nem igen nyugtalanította. Élővíz csatornája oly jelentéktelennek látszott, hogy az a felől támadható veszedelemre senki nem is gondolt. A sok utánjárással és perpatvarral kieszközölt és nem csekély költséggel felépült lelső vagy péli zsilip elkészülte óta pedig épen mindenki nyugodtan érezte magát. Azt gondoltuk, hogy még fakadó vizünk sem lesz. És mi történt V A megdagadt csatorna elöntéssel fenyegette a várost s csakis partjainak más határba való kiszakadása mentett meg bennünket a katasztrófától. Mikor ez a baj elmúlt, akkor a Gyulán kivágott gáton keresztül özönlő viz a gyulai és kigyósi határ felől kezdette a várost veszélyeztetni, és csakis a lakosság kitartó munkássága hárította el a vészt az által, hogy az élővíz csatorna gátjától az állami vasút töltéséig terjedő egy mértföldnyi hosszú védgátat emelte, illetőleg erősítette. Még harmadik oldalról is nézett ránk a vész

? de az ezúttal akut jellemet nem öltött. Értjük a kisréti oldalon, békés felöl jöhető árvizet, melyet az idén szerencsésen elkerültünk. Mi abban az optimista nézetben vagyunk, hogy ez az idén ránk tört árvíz csak a rendkívüli időjárásnak következménye, s hogy az valószínűen ismét évekig, vagy évtizedekig nyugton hagy bennünket; mind a mellett azonban most kell megtennünk mindent, a mi megoltalmazhat eliene. A veszedelem eleven érzete hajlaudóbbá teszi ji lakosságot nagyobb mérvű építményekre is, s a még mindig meglevő, bár enyhült nyomasztó helyzet önként megmutatja: hol, mi a teendő Legelső teendőnek gondoljuk a csatorna mindkét partjának erősítését és emelését. A veszei hídtól egész a békési határig a töltés legalább annyira magasítandó, a milyen most a nyúlgát rajta; szélessége pedig legalább 3—4 méterre teendő. Sőt a város alatti része, vagyis a kastélyi szőlők mellett levő zsiliptől a 3-ik hídig nagyobb szélességűvé is tehető a gát, a mennyiben az élénk közlekedési vonal. Csak az a kérdés, hogy honnan venni a földet ? Mert már a nyúlgátak emelésekor is az az aggodalom támadt, hogy nincs föld. Erre nézve nekünk az a nézetünk, hogy a szükséges földmennyiséget első sorban a csatorna medréből kell venni, íuert abból 6—7 méter szélességben szedhető a föld, ha a viz a munka tartamáfa Vészétől a holt-Körös medrén levezettetik. És csak ha az igy nyert föld elegendő nem lenne, akkor kellene akkép gondoskodni a földről, hogy valami magasabb helyről kocsikon vagy hajókon szállíttatnék a partra. A csatornának ily módon való mélyítése, nézetünk szerint igen fontos más tekintetben is. Ugyanis a Békés és Csaba között mindinkább szükségessé vált viziközlekedósre sokkal alkalmatosabbá válnék a csatorna; csakhogy a medermélyitést, illetőleg a partoknak a hajózáshoz alkalmazott kiépítését tervszerűen és pedig egész Békés városáig kell keresztül vinni. A többi emiitett védvonalak teljesen biztos karba való helyezéséről is hasonlóan most kellene gondoskodni : mi azonban ezeket ezuttai nem kívánjuk sürgotni, mert hisz azok kiépítésű úgy sem lehet egy év munkája. Hanem a helyett elmondjuk nézetünket mi módon lehetne a csatorna partját legolcsóbban s leghamarabb elkészitni. Tudvalevő dolog, hogy Csaba városának vagyona nincs s így nagyobb építkezésnél semmi pénz-tökére nem támaszkodhatok, csupán a kivetendő adóra s a lakosság jóakaratára. Azonban a városi adó már is elérte azt a fokot, hogy emelése elviselhetetlen terhet ró a népre, tehát uj kivetést semmiképen nem tudnánk javasolui. A helyett inkább a természetbeni közmunkahoz keiiene folyamodni. A viz elleni védelem szempontjából magasítandó gátak kiépítése közös érdek; ez a gazdag és szegény lakosra egyaránt életkérdés, be kell tehát mindenkit vonni személy szerint. Ha az így nyert gyalog-napszám nem volna elegendő, akkor a gyalog napszámot házak szerint keiiene szaporítani, kihagyva e másod megadóztatásból a napszámosokat és zselléreket. A kocsi-munkát kizárólag a földbirtokra kell vetni és pedig arányosan felfelé. Az így kiszabott munka alól senkit sem kell felmenteni, legfeljebb ha valaki oly pénzösszeggel akarná magát megváltani, melyen minden időben lehet hasonló munkaerőt szerezni. A „BÉKÉSMEííYEí KÖZLÖNY" TÁllCZÁJA. A mama tyúkszeme.*) Irta: Balázs Sándor. Bocsánatot kérek mindama szépektől (a férfiakkal nem törődöm) kiknek érzékeny Ízlését e valóban költőietlen és prózai czim sérti, de minthogy boldogságomat saját leleményes, és önérzettel elmondhatom, ügyes eljárásom mellett, főként a jó mama tyúkszemének köszönhetem, hát illendőnek találtam, hogy házasságom történetét ép eme, megengedem kissé szeszélyes czim alatt beszéljem el önöknek. Az 1871 -ik évi november 25-én (ób, hogy lehetne szi vem oly hálátlan, hosry valaha e napot elfeledhesse !) egy vasárnap délutánján a kétségbeesésig untam magamat. Az utczán esö, hó esett, a kávéház pipafüsttel volt tele, otthon nem tudtam volna az időt mivel megölni, semmiféle körnek, vagy társaságnak tagja nem voltara, társadalmi állásom következtében (mely iránt ínég ma is némi elöitóiettej viseltetik a világ) oly magánkörökben, hol Ízlésem követelé*) Mutatvány a Buzarovics G. esztergomi könyvkiadónál inegjelonő „Mulattató Zsebköuyvtár

u-ból. Szerk. sei szerint jól érezhettem volna magamat, elfogadtatni nem valék szerencsés, kártyázni nem szerettem, söt az egy piquetten kivül (mit apósom kedvéért azóta tanultain meg) máig sem tudok, mit tehettem volna tehát okosabbat, mint elfogadni Félix barátom indítványát, ki azt hozta javaslatba, hogy nézzünk fel a sétahangversenybe, a redoute-terembe. A terem, mint mondani szokás, zsúfolásig tömve volt. Valóban e séták rendezése Schallern urnák jobb gondolatai közé tartozik, nemcsak üzleti sikeréért, hanem mert azzal a főváros közönségének, különösen pedig szebb felének igazi szolgálatot tett. A hölgyek többnyire szalonöltözetban voltak, bár itt-ott sétatoilett"ket is lehetett látni. A férfiak pedig leginkább utczára és (akaratom ellenére meg kellene jegyeznem) meglehetősen hanyagul voltak öltözködve. En magam frakkban valék, először, mert állásom a szalonöltözéket majdnem állandóan megkívánta, másodszor, mert én, az itteni szokásokkal ellenkezőleg, a hangversenytermet mindig igazi szalonteremnek tekintettem. A zenét a Pirét-ezred zenekara nyújtotta és kitünöleg játszott, bár programmja nem elég műgonddal és ízléssel volt összeállítva. Különösen azok triviális potpourrik czirkuszba, sörházakba, de nem szalonokba vnlók, s a jelen volt közönség nagy része igen rosz ízlésnek adta jelét, a midőn épon a darabokat tüntette ki tatszésnyílatkozataival. Semmi ismeretségein és társadalmi összeköttetésem nem lévén, a jelenlevő hölgyek és nők osztályozásában puszta ^yanitgatásra és csupán toilettejeik utáni következtetésekre voltara utalva. Mindamellett hizelgek magamnak, hogy nézeteim és ítéleteim közel állanak a valósághoz. A hölgyek nagy része a bourgeoisie és amint ez országban élesen elkülönitui szokták, az úgynevezett honoraczior-osztályból került ki. Alig vélek csalódni, ha amaz állítást kocziíóztatom, hogy a raagas aristokraczia épen nem, vagy csak igen gyéren éa kivételesen volt képviselve. Láttam ugyan néhány kifogástalan s keresetlenül egyszerű toilettet, do ez még nem kétségtelen bizonyíték. Az Ízlés ma már kozmopolita, demokrata lett ós többé nem kizárólag a magas körök tulajdona. A terem, mint emlitéin, egészen tömve volt, oly tömvo, hogy ha egyszer az ember bizonj'os irányban megindult, igen nehéz, majdnem lehetetlen volt többó megfordulnia. Legalább ugy, hogy az utána jövőket ne inkommodálja. Pedig meg kel le tennünk, mert a galériákra akartunk fölmenni, honnan, mint Félix barátom, ki igen szellemdus és tapasztalt világfi, találóan megjegyezte, az alant hullámzó sokaság felett érdekes és teljes áttekintést nyerhetünk. Állásom a sokaság közötti járáskelósben bizonyos ügyes-