Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-01-09 / 4. szám

B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 4. szám. Vasárnap, januárlió 9-én. Politikai, társadalmi, közgazdászat! és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtökön. Előfizetési (lij : helyben házhoz hordva vagy | oitán bérmentve küldve: egész évre C frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva: Haascusteiu és Vogler czég 13écs, Praga, Budapesten Németország és a Svájcz mindéi fővárosaiban. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. í^ézixatolr nem a,-iLatixa,ls vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 10 kr A keddi szám ára 5 kr. Kapható Grünfeld J. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. „lffyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban: Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál, 5 kros postautalványnyal. A statisztika ás a politizálás. i. Igen sze'p és igen fontos tudomány a statisztika, uraim. Fontos különösen hazánkban, amelyben oly zsengék meg az intézmények és általában oly kezdetleges állapotban találunk csaknem minden tényezőt, amely a magasabb állainczél és társadalmi érdek elérésére szolgál. A statisztika nem fénykép, amely alattomos érdekből sokszor hazudva hízeleg ; hanem olyan, mint egy hű tükör, amely leplezetlenül tárja elénk a képet, legyen az akár elragadó, akár lesújtó. Hogy a magyar embernek mennyire vérévé vált a politizálás, azt sokszor halljuk emlegetni és ujabban nem kevés s z a r k a s z n i u s s a 1. En részemről csak igen dicséretes tulajdonságnak tartom minden ember részéről az úgynevezett politizálást. Önérzetes, művelt és szabad polgárokhoz nagyon méltó, ha maguk is részt akarnak venni abban a hatalomban, amely az összeséget kormányozza. Hogy « „tudatlan népnek" semmi szava se legyen az országok dolgához, az egyrészt régi, lejárt abszolutisztikus elmélet, másrészt a keleti népek fatalisztikus, renyhe megnyugvására vall mindabban, a mi a hatalom kényének tetszik. „Mindent a népért és mindent a néppel" : ez a helyes modern jelszó. A kik csak egyesek, vagy kiváltságos kevesek számára vindikálják a hatalmat, azok még most sem fogékonyok arra a szabadságra, amit vérrel vivtak ki a nyugat népei. Tehát csak politizáljunk uraim ! Én abban veszedelmet csak akkor fogok látni, ha az fontos magán- és családi érdekek rovására történnék. De ha már egyszer politizálunk, akkor politizáljunk okosan. Ne; iizzünk szélmalomharczot, ne ragaszkodjunk hangzatos, de üres frázisokat hangoztató néptribunokhoz és hatásos jelszavakhoz. Mindenki csak azt és annyit igyekezzék kifejezésre hozni, amennyit eszével felfogni és értelmével áthatni képes Máskülönben csak olyan léha alakokká, émelyítő tudákos „vidéki politikussá" válik az ember, mint amilyen figurákat állítanak pellengérre az ujabb drámaírók. Denique ha politizálunk, akkor vessünk komolyan számot a helyzettel. Mint azok a hajdaukori titán hadvezérek, mielőtt ütközetre vezették volna seregüket, mindig fejenI ként számlálták azt meg. Mi is — ha az ország dolgához akarunk szólani — mérlegel jtik meg először miféle országgal van dolgunk. Ne tessék irtózni rzowíóI a rideg számoktól, ha egy kissé foglalkozik velük az ember, észrevétlenül is pezsgő élet ömlik beléjük. A magyar politikusok között általában kétféle felfogás uralkodik. Az egyik szép virulásnak indulóban látja Árpád dicső nemzedékét; a másik meg a pusztulás gyászos képét vázolja elibénk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy itt a nemzeti létezhetés, azaz a magasabb dipj Iomacziai tekinteteket egészen elejtjük. Mi nem vagyunk olyan fatalisták, hogy egy kicsiny I bár, de életerős és erőteljes nemzetnek azt kiáltsuk a szemébe, hogy „száz év múlván oroszok, vagy németek lesztek." Ehez jókora czynismus kell; és ilyen példát csak egyet produkált még a történelem, amelyről szinte szent hitünk, hogy még mindig nem bevégzett tény: még megbosszulja magát. A történelem lapjai szent igazságokat tartalmaznak, mely nem foglalja magában az erőszak elvét. Lengyelországot értem ! Mi egyes egyedül csak hazánk anyagi viszonyairól fogunk szólani. A fentebb említett mindkét felfogás téves. Téves annyiban, amennyiben: véglet. Nekünk e tekintetben a józan középutat kell követnünk. „Oh nagy volt hajdan a magyar" sóhajt fel a költő és felidézi bennünk a nemzeti dicsőség halvány visszfényét. Igen is nagy volt — de nem azért, mert három tengerparton lengett a magyar nemzeti zászló, hanem nagy volt azért, mert a "Múltban nem ismertek közgazdasági krízisekéi, agio és valutahullámzást, se nemzetiségi li.H-víiéseket .se töin»g»?.yoraort. > A? újkor én a czivilizáczió ujabb bajokat hoztak az emberiségre, ép ugy mint ahogy az uj világrész felfedezése ujabb betegségeket hozott az óvilágra. Minden kornak meg vannak a maga nagy kérdései és feladatai : napjainké első sorban a közgazdasági kérdés, mely az összes emberi nem boldogulását, jóllétét foglalja magában. Es vájjon ki merészelne mind e kérdésekhez hozzászólani, a nélkül, hogy az összeség létének alapjait ismerné ? A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Egy csabai népszámláló ügynök élményeiből. (Saját elbeszélése nyomán.) Változnak az idők! Czudarul változnak! Hajdanában katonákat verbuváltak, kik vagy vérüket áldozták a honért, vagy pedig a csatasikok hirvirágos mezein babérokat szereztek s kopott obsitos kabátok mellett „a dicsőség sugármezébe öltöztenek." Ezeknek, mikor beverbuváltattak, legalább adtak egy csomó banknótát, melyet ékesen elnótázhattak vagy pedig nyakon öntötték vele a ezudar világ komisz keserűségét. Ma a közügy éidekében csak tentát onhat és czipőt koptathat az ember, ha elég pechje van beverbuváltatni a balekek azon regementjébe, melyet népszámlálási ügynök elnevezés alatt ismer a hálátlan világ. Lénungról persze szó sincs, hauem azért megeshetik, hogy jól összeszidják az embert. Egy lucskos januári reggelen történt (lehet valami bárom napja), az eső szakadt, mintha csak fizettek volna érte, midőn a bizalmi férfiúval oldalomon, nyomtatványokkal honom alatt, Íróeszközökkel zsebemben és esernyővel kezemben neki ügynökösködtem magamat a népszámlálásnak. Bizalmi barátom kétségbeejtő flegmával rendelkezett s egyike volt a „hites becsüsök" azon ismert alakjainak, kik nélkül végrehajtást képzelni merő abszurdum. „Hát ki lakik abba a házba, hová először kell mennünk ?" — kérdém tőle. „Özvegy Kordáné, asztalos mesterné." Ehez a derék asszonyhoz, helyesebben a tenyereihez, vagy még helyesebben a seprünyeléhez engem a legkedvesebb gyermeki emlékek fűztek. Baraczkot loptunk ugyanis valamikor a kertjéből, minek ő neszét véve, meglesett bennünket s a legközelebbi expediczióuk azzal végződött, hogy elnáspágolt bennünket. Lám, lám ! Hogy a baraczklopásnál szomorúbb kötelesség annyi év után, most ismét házába vezet. Bátorkodtam remélni, kogy most a seprünyél intervencziója nélkül is lebonyolítjuk ügyletünket. Nem természetem az emberszólás, hanem az igazság kedvéért meg kell emlitenem. hogy az asszonyság nagyot hallott s ennélfogva még nagyobbakat kiabált. Ez a kettő különben együtt jár, mint baka a prófunttal. Ariint az utczaajtót kinyitottuk egy csahos komondor mindenáron bizalmas viszonyba akarta hozni fogait lábikráinkkal, mit azonban a bizalom férfia bizalmat gerjesztő nádpálczájával bizalmatlanul visszautasított 9 igy lépésrőllépésre tért hódítva sikerült bevonulnunk a konyhán keresztül a szobába, hol öt 5—10 évig váltakozó gyermek borzas fejjel 'bámészkodott reánk. „Hol van az anyátok ?" „Az istálóban," mondá az egyik piszeorru nebuló. „Mit csinál ott?" „A tehenet feji." „Eredj, kedves fiam, mond meg neki, hogy két ur van itt, a ki beszélni óhajt vele." „Nem megyek biz én." „Miért?" „Mert nekem a húsra kell vigyáznom, hogy a macska meg ne egye." E fontos érv előtt meghajoltam. Elkezdtem egy másik rouzsapalántát kapaczitálni, hogy menjen el az anyjáért, az mégis igérte, hogy délután, ha t. i. a suszter haza hozza czipőjét, mindenesetre elmegy érte — taláu. A harmadikat aztán lefőztem, adtam ugyanis neki egy krajezárt. Ez a paniperda ugy kiszaladt, mintha puskából lőtték volna ki, hallottam is, mint ordította: „gyere csak mama, két bácsi akar veled beszélni." Mintegy 5 perez múlva belépett a derék matróna tejes dézsával hóna alatt, majd csakhogy ki nem ejtette onnan, akkorát bámult rajtunk. „Ejnye kedves Dezső öcsém, de regen nem volt szegény házamnál szerencsém", kezdó, miután gyanúsan végig szemlélt bennünket. É11 önkénytelenül baraczkszagot éreztem s e miatti zavaromat leplezendő a számláló lapokat kezdtem rendezni. „Hát mire való az a sok ócska papiros?" kérdé borzasztó naiv hangon egy székre helyezve a tejes dézsát. Hjaja! Ha loptam voltam a tüdőmet, sem koptathattam volna hasztalanabbul, mint abbeli foglalkozásomban, hogy azt neki elmagyarázzam. Mindenképen adóexekueziónak akarta nézni és szörnyű bizalmatlanul méregetett bennünket. Igy vaa az, a ki a statisztika fontosságáról irt vezérczikkeket nem olvasgatja ! Mindamellett sikerült komolyabb nehézségek nélkül a gyűjtő házi lajstromot betölteni. — Azt nein akarom felemlíteni, hogy a riska tehén helyett sánta kokasokat és kopasz jérczéket „anzágolgatott." Nem ug}* a számláló lapot. Arra a kérdésemre, hogy mikor szíveskedett születni? nagy röviden a következőkben válaszolt: „Hát tetszik tudni, forradalom után való esztendőben