Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-01-09 / 4. szám

„Békéstnegyei Közlöny" 1881. 10. szám. Aki az emberi betegségeket gyógyítani akarja, anélkül hogy az emberi test betegségeit ismerné, az nem orvos, hanem kuruzsló. Ezért oly fontos tudomány nálunk a statisztika ! Politikai események. * A görög kölcsönre vonatkozó alkudozások kedvezően folynak és jelentékeny intézetek vesznek benne részt. * Dublinből azt jelentik, hogy a kormáay a Parnellpert elejteni vagy legalább felfüggeszteni szándékozik. * Írország különböző vidékein a katonák s a zavargók közt kisebb összeütközésre került a dolog. O'Connor és Healg a tilalom daczára is megakarják tartani Droghedában a meetinget s el vannak határozva a kormány gyorsÍróját a gyűlésbe nem ereszteni. A vándorüzletek és végeladásokra nézve kelf-e, és minő megszorító intézkedéseket a törvénybe felvenni? A vándorüzle'ek egy ujabban kifejlődött és jövedelmezőségűknél fogva csakhamar lábra kapott üzletágat képeznek. Lényegileg a vándorlizlet nagyjában való házalás. Mindkettő, úgy a házalás, mint a vándorüzlet nélkülözi az állandóságot. Mindkettő árúit egyik helyről a másikra vivén, a fogyasztó közönségre számit. A külömbség az, hogy mig a házalás a kisebb és legki sebb helyeket keresi föl, a vándorüzlet nagyszabású voltánál fogva, a nagyobb és legnagyobb helyeket keresi föl. Minkettő olcsó és rosz árút igyekszik forgalomba hozni, a házalás kicsinyben, a vándorüzlet pedig nagyban. Ennyiben a ván •doriizlet káros kihatása intenszivebb és ennek következtében érezhetőbb, mint a házalásé. Nagy szabású természeténél fogva a vándorüzlet magát az egyes fogyasztót föl nem kereshetvén, a legleleményesebb reklámok által igyekszik a közönséget leginkább az olcsóság czégére alatt magához édesgetni. A vándorüzletek által nagyban előidézett inszolid konkurrenczia káros kihatásai sokkal ismertebbek, semmint hogy azokat bővebben ecsetelni szükséges lenne. Mi a szabad kereskedelmi forgalmat elvileg megszorittatni nem óhajtjuk, ugyanazért nem helyezkedünk azon álláspontra, hogy az ily üzletek egészen megtiltassanak. De igenis ajánlunk oly megszorításokat, melyek főjellege abban fekszik, hogy az állandó és vándorüzletek közt jelentkező terhek egyen lőtlensége lehetőleg kiegyenlittessék, s igy az állandó üzlet versenyképességének egyik föltétele helyreállittassék. Első sorban tehát a törvényhozónak e kérdésnél oda kellene hatni, hogy alkalmas eszközök által a vándorüzlet tulajdonosa ugyanazon állami és községi adókat viselje, melyek az állandó üzlet tulajdonosát terhelik. Igaz, hogy az e részbeni igazságos adókulcs feltalálása nehéz, de nézetünk szerint nem lehetetlen. E tekintetben nem oszthatjuk azok nézetét, kik e megadóztatás alapjául a vándorüzlet ablakjainak s ajtajának számát óhajtják venni, mert ezen alapnál a helyiség fekvése és annak ebből kifolyó jövedelmezősége — mi felette döntő — számitásba véve nincs, nem is vehető. Sokkal helyesebbnek tartjuk, ha alapul az üzlethelyiség után fizetett házbér tizszerese és az adótétel élihez képesti maximuma vétetik. A vándorüzlet az ekképeni megadóztatást kétségen kivül elbirja. Netaláni visszaélések megakadályozása végett azonban kellő rendelkezésekről kellene gondoskodni arra nézve is, hogy a bérbeadóval való összebeszélgetés által a törvény mtencziói ki ne játszassanak. Meggyőződésünk szerint az általunk javasolt módozat, a vándorüzlet megadóztatására nézve, a legczélszerííbb és egyszersmind a legegyszerűbb már csak azért is, mert a megbecsült raktár értéke arányában való adókivetés hosszas és sohasem megbízható becslési proczedurát, a bejelentett árúraktárba utólag szállított árúknak folytonos szemmeltartását és mindezek következtében egy költséges köieg elfoglaltságát feltételezi. A vándorüzletre az iparjegy csakis a kivetett adó előleges lefizetése avagy kellő biztositása után adandó meg, és az adó még az esetre is egy teljes évié kifizetendő, ha a vándorüzlet rövidebb ideig áll fenn. Az engedélyt legfölebb egy évi időtartamra és csakis valahol már bejegyzett kereskedőknek és czégeknek indítványozzuk kiadatni. Ez utóbbi rendelkezés által eleje vétetnék azon visszaélésnek, hogy vándoiiizletek hangzatos, a közönséget félrevezető, valóságos czé^jegyzésüknek meg nem felelő czégek alatt nyitják meg vándoriizleteiket. Az általunk javaslatba hozott ezen rendelkezés tökéletes összhangzásban van a kereskedelmi törvénynyel, melynek értelmében minden kereskedő czégét bejegyeztetni tartozik, s üzletét csakis bejegyzett czége alatt foly tathatja. Ep úgy, mint a„vándorüzleteket, mi a végeladásokat sem tarrj^Jc egészen megtilthatóknak. De itt is szükségesnek tartunk oly törvényes in tózkedéseket, melyek a végeladás czégére alatt űzött visszaéléseknek hatályosan elejét veszik. E czélból elvül az lenne kimondandó, hogy végeladást csak az illető helyen legalább egy évig fennállott és bejegyzett czég rendezhet, még pedig csakis csőd, haláleset vagy üzletfelosztás esetében. A végeladás természetéhez képest, az csakis a létező árúkészlet eladására terjedhet. Ugyanazért minden végeladás az első fokú iparhatóságnál, a leltár bemutatása mellett, bejelentendő és csakis külön engedélyjegy alapján rendezhető. Ugyancsak az első fokú iparhatóság feladata lenne kellőképen ellenőrizni, hogy a végeladást rendező czég a raktárba ujabb árúkat ne szállíthasson. E czélból megadandó az első fokú iparhatóságnak a jog, visszaélés esetében a végeladás beszüntetését elrendelni és az illetőt a törvényileg meghatározandó maximum erejéig megbírságolni. Az első fokú iparhatóság ezen határozata ellen felebbezés csupán birtokon kivül engedendő. Hasonló elvek szerint indítványozzuk az u. n. önkéntes árveréseket is rendazni. KÖZSÉGI ÜGYEK. Öcsödön, január 4-én. Az 1881. év nálunk érdekes dolgokkal kezdődött. Első napon a polgári kör tartá rendes évi közgyűlését, melynek érdekességet kölcsönzött azon vita, mely a felett folyt, vájjon rendelendő-e a körbe német újság, vagy nem. Beszéltek hazafiságról, nemzetiségről, vallásról, germanizálásról és végre mégis megrendeltek egy német lapot. Másodikán történt a községi elöljárók megválasztatása, mely ellen azonban jogorvoslattal Akarnak élni. Aznap este a polgári körben, ennek könyvtára gyarapítására táuczvigalom rendeztetett, mely igen jól sikerült — volna, ha egy kis epizód nem adja elő magát, mely méltó, hogy feljegyeztessék. Volt ugyanis a vendégek közt egy katona is, még pedig közös hadseregbeli. Következik tehát valami brutális cselekmény elkövetése. Mert hiszen heczczelik most a polgárt a katona ellen és viszont. Megtörtént a borzasztó eset akképen, hogy a katona fedett fővel lépett a tánezterem küszöbére. Ezt megtorlandó, felállott a községi segédjegyző s rátámad a katonára: hogyan merészel ő fedett fővel nők elé lépni ? A katona, ki különben egyéves önkénytes ós helybeli fiu, mentette magát, hogy csak a küszöbre lépett, és csak egy pillanatra, hogy egy barátját kiszólítsa. De ezt ő nem vette tekintetbe ; neki elégtétel kell, mert itt hölgyek vannak megsértve ; ő pedig életét áldozza a hölgyekórt. A katona látván, miszerint a segédjegyző nincs egészen á jour : a nők iránti tekintetből is hidegvérüen visszautasitá a sértegetést, habár dühében még agyonütéssel is fenyegette a hős. Csillapulván a hős lovag haragja, ki botrány előidézésében vélte nők iránti lovagiasságot tanúsítani, tovább folytatták a mulatságot, még pedig, kárpótlásul a történtekért, még jobb kedvvel, mint előbb, s valóban elismerés illeti a, közönség többi tagjait és különösen a hölgyközönsóget, hogy egy embernek kihívó magaviselete miatt nem engedték a mulatságot megszakítani. Mezö-Bercny 1881 január 6. Régi példabeszéd, hogy „a szerencsétlenség nem jár egyedül"; még ki sincs bontva egészen a községi gazda S. J. által, részint tudatlanság, részint önhittség, részint roszakarattal összekevert — gazdai számadás fonala, még mindig ujabb ós ujabb körülmények merülnek fel, melyek a gondatlan sáfár ellen megindított nyomozás befejezését gátolják, s összes elöljáróságunk ártatlansága teljes tudatában is orcza pirulva jajdul fel, hogy ily botrány, ily szerencsétlenség még községünkben nem esett; és mintha ez nem volna elég, 3 án délután ujabb botrány színhelye volt a községháza, éi fájdalom a botrány előidézője, nem tudatlan, nem miveletlen, de az elöljáróság egy törvényszerinti tagja — a községi állatorvos volt; ki is B. J. népszámláló ivek gyűjtőjévé' — a jegyzőirodában szóváltásba keveredvén, ezt arczul vágta, mire B. J. nagyon is pengőbe fizette vissza a fapénzt, s a kezdőnek megszégyenülve kellett elhagyni a küzdtért — s mint a hir mondja, rögtön orvos és gyógyszerészre volt szüksége. — Nem csuda, ha elöljáróságunk naponként igy sóhajt fel „jöjj el oh áldott választás, szabadíts meg minket a gonosztól." E kettős botránynyal még nem telt szinig a szégyentől habzó pohár; ugyanis, mi városunkban eddig nem törtónt — most nagyban folyik a korteskedés a biróválasztásra, még pedig be nem váltható csábigéretek kíséretében, s a kelepczébe került neve aláírásának kieszközlésével. A jelölt megválasztásához kőtik a kortesek a szabad pálinkafőzést, és a pálinkaüstök után eddig kirovatni szokott adó leiratását stb. Azon, hogy kortes akadt, nem csodálkozunk, de azt — kinek nevével a korteskedés történik — ambiczió oka-e vagy micsoda ? hogy eddigi jó hírneve s közkedvességét — ily üzelemmel sározni, s koczkáztatni tűri, valóban bámuljuk. Polgártársak 1 régi de igaz közmondás, nem kell a jó bornak czégér I Szerencsétlen község az, kinek polgárai meggyőződésüket, a várost futó kortesek csábításainak alá rendelik; szerencsétlen város az, mely elöljárói választásánál — nem azt nézi hol az ész, sziv és jóakarat, de a csábítás felemelt czégórót tekinti, s a czégérezettet választja elöljárójának. A hajdani — foszlányaiban is tisztelt — önkormányzatból alig van több kezeinkben, mint saját tisztmentem először férjhez s akkor nem hiszem, hogy több lettem volua 20 évesnél, ámbár az a himlőhelyes Gazsi sógorom elég szemtelen volt azt mondani, hogy már akkor 26 éves lettem volna. Hanem tessék elhinni, hogy az alávaló hazugság." Én szentül elhittem neki és beírtam az 51 évet. A vallása és anyanyelvére vonatkozó kérdéseken szintén könnyedén ugrottunk át. Midőn azonban a családi állapot iránt bátorkodtam kérdést intézni, vagyis orditaui, kimondhatlan zavarba jött. Az az állapot szó nagyon indiskrétnek látszott előtte és szemlesütve imigy válaszolt 1 „Már, megkövetem alássan, de ón azt hiszem, hogy e félét még sem illik egy tisztességes özvegy asszonytól kérdezni." A főfoglalkozására nézve magyaros őszinteséggel bevallotta, hogy ő biz néha eljár ismerős helyekre kenni. Tessék ezt a foglalkozást minősíteni! Csaknem Írhattam be a lajstromba, hogy „zug bábász a t." „írni, olvasni tud-e?" „Hát biz én olvasni tudtam valamikor, hanem irni teljességgel elfelejtettem," „Beteg-e?" „Nem biz én, hála a mindenhatónak, csak néha BZOrulok egy kis budai keserű vizre, no meg aztán talán tetszettek észrevenni, hogy egy kicsit nagyot hallok." Ha észrevettem-e? Hisz a torkom teljesen berekedt a sok kiabálástól. Ez alatt a gyerekek ki szöktek egyenként a szobából sén összeszedve a paksamétákat ; épen ajánlandó voltam magamat, midőn észrevettem esernyőmnek hült, helyesebben ztí helyét. Mint ilyenkor szokás, keresni kezdtem s a néném asszony épen azzal vigasztalgatott, hogy talán otthon felejtettem, — a mit paradoxon volt álbtani ilyen időben — midőn észreveszem az ablakon keresztül, hogy azok a kis hazaárulók épen azzal foglalkoznak, hogy valahogy kinyissák, miközben öten hatfelé ránczigálták. Kirohanok, hogy legalább romjait mentsem meg ; de időelőtt észrevettek és aló I a prédával le a kertbe. — Én utáuuk. Kezdődött egy hajtóvadászat, mely valószínűleg az én gyászos fiaszkommal végződék vala, ha váratlan segélycsapat nem érkezik a hareztérre. Kordánó volt hagyományos seprünyelével kezében. És ime alkalom nyilt látnom egy 15 óv előtti jelenetet ujabb kiadásban. Milyen tervszerű találkozása a hatalmas fátumnak. A gyerekek megadták magukat kegyelemre. Ah ! de Kordánó nem ismert kegyelmet. Mesteri ügyességgel irányozta a seprünyél csapásait oly testrész irányában, mely szellemet és csontot teljesen nélkülöz. Szegények 1 tudom megemlegetik a népszámlálást. — De az ón esernyőm is, mely vihartépetten, mintegy régi harczi zászló került kezembe. Midőn e rongygyá vált valamit kezembe vettem, eszembe jutott, hogy a városházánál valaki azt mondta, hogy valóságos gyerekjáték az a népszámlálási ügynökség. Köszönöm alássan ! Én nern kérek többet belőle I IParlag-i.