Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-01-01 / 1. szám

„Békéstnegyei Közlöny" 1881. 10. szám. Hoorv ismét előbbeni hasonlatunkra térjünk Di vissza, az ui-év eszményi hidján megállva: nincs okunk nekünk békésmegyeieknek a költő ama vég­zetteljes mondásától tartani; „A tavasz feljő mezeinkre s minket alva találjon?" Nem! Ébren leszünk és pedig ama buzdító költői mondattal zászlónbon; „Hass, alkoss, gyara­pits s a haza fényre derül!" Politikai események. — Párisbail a kamarák jan. 11. ismét összegyűlnek de azonnal január 20-ig el fognak uapoltatni, a mely na­pon az elnökválasztás végbe fog menni. — A berlini szerződés által teremtett Kelet-Rumé­Jiának, mely félig önállóvá tétetett, félig pedig reá vonat­kozólag meghagyatott a török kormány fensösége, euuek jogához tartozván a főkormányzó kinevezési is. — Bismarck berezeg nyilvánosságra hozta uj adó­reform tervét. E szerint a jövedelem 1200 márkáig (czirka 700 frtig) adómentessé tétetvén, az összes adózók 86%" a fölszabadulna az egyenes adók terhe alól, mi által az ál­lam jövedelme mintegy 70 millió márkával csökkenne, me­lyet az uj közvetlen adóval és az eddigi ilyen adók eme­lésével terveznek pótolni. A megyei s a j t o r ól. {Az uj-év alkalmából.) Egy oly észrevételt hallottam, a múlt év al­konyán, a melyben sok az igazság. Panaszkodott ugyanis egyik jó barátom, — többek között — a felett, hogy megyei hírlapirodalmunk, nem áll azon a magaslaton, a hol állnia kellene. A sok lap kö­zött mondá, szét van forgácsolva a szellemi erő, sőt kevés a suly, a szellemi érték is, a mit — ép­pen e miatt, a nagy közönségre gyakorol. Ez észrevételben — ismétlem— sok igazság van; na­gyon megérdemli, tehát ha felette egy kissé gon­dolkodunk. Hátha ez észrevétellel szemben, enyhítő körülményeket, megnyugtató gondolatokat is talál­hatunk, melyek irányt jelölnek a jövőre nézve. Szívesen elismerem, — mert ha el nem ismer­ném, maguk a tények hazudtolnának meg, hogy a vidéki hiwlapirodalonrM általában uiem valami nagy. szellemi értéket és irodalmi súlyt képvisel. Ennek a kulcsa azonban mindenek előtt abban keresendő, hogy a vidéki hirlapszerkesztés rendesen csak mel­lékes foglalkozás tárgya, és egyáltalában nem olyan valami, a melynek áldozhatná bárki is minden ide­jét, anyagi és szellemi képességeit. Két vagy 300 •előfizető nem elég arra, hogy egy lapszerkesztésre valóban hivatott egyén, magát ebből ugy fentart­hassa, hogy e mellett mé^ érzelmei és gondolko zásának függetlenségét is megőrizhesse. Sőt neveli a helyzet nehézségét még azon körülmény is, hogy t. i. mi is, a kik a hirlapirodalmi téren egykor­máskor tenni próbálunk, csak akkor vesszük ke­zünkbe a tollat, ha a zsurnalisztikái téren való bar­kázsolgatásra egy kis szabad időnk marad. A fá­radt ember pedig nem ir^olyan szépen, mint a ki­nek ez a főfoglalkozása. Aurora est musis amica! Ezt mondja a példabeszéd; mi pedig mi tagadás benne, inkább csak este társalkodhatunk a múzsák­kal, midőn többé a szellemajkak sem képesek a kimerült emberbe lelket önteni. De hát ebben is van, nem csak kár, hanem talán valami haszon is. Hiába ! furcsa világban élünk. Az üzleti szellem, a pénzhajhászat, a nyereségvágy, annyira megszállták napjainkban már az emberi szivet, hogy maga a toll is üzleti eszközzé alj a s u 1. Hogy hol találunk erre példát, nem ke­resem ; liosjy Békésmegyében hiába keresnénk, me­rem állítani. És ez nagy szerencse! A dilletans szerkesztők és írók nemes ambitiója, jó akarata, önzetlensége tehát, és ázbn körülmény, hogy a he­lyes elvek szerint szerkesztett vidéki lap, úgyszól­ván az ő kis körének^5%szé des szája, oly jel­lemvonások, a melyek a tartalmi súly hiányát sok­ban kiporolják, sőt a kföönségre nézve is inkább biztositnak n mi hatást, mint egy bár világmozgató dolgokat hirdető üzleti toll, a melynek ragyogó czikkei, bizony igen sokszor szív nélkül való jég­virágok .... A mi pedig lapjaink sokaságát, illetőleg az öt felé szétágazó utakat illeti, a melyeken szellemi ter­mékeit kiki saját központjára viszi: talán ebben sincs valami nagy veszedelem, a mely kizárna min­den hasznot. Mindennek, két oldala van, azt mondta a nagykőrösi csizmadia is. „Mert — instálom alá­san az becsületes czéhet, ha nincs hatalom az érdemes czéhmester uram kezében: akkor nem le­het ő kelmének az mester urairnék előtt kellő te­kinteti; ha pedig czéhmester urunk ő kigyelmének az kezében légyen minden tekinteti az hatalmas­ságnak, az mester uramiméknak állapítja olyan, mintha az sámfával kékre vernék az ő inaikat." Ebből tehát az a tanulság, hogy jó dolog biz az, ha a vidéken is megpezsdül az élet, és nincs a megyében hírlapi hegemónia. Egyedül csak így le­het kizárva annak lehetősége, hogy a megye egyéb városai és községei felett különben is előnnyel biró székhely túlsúlyra emolkedjék, a mi minden körül­mények között veszedduies volna, s mint tudjuk mindnyájan, BékésmegjK múltjában, is meutermette már valamikor fanyar gyümölcseit. A szellemi élet­pezsgés és munkálkodás összpontosulhatásának nem conditio sine qua non-ja, a földrajzi központiság. Főbb dolog itt az, hogy e megyének igen sok hivatott munkása, sem az egyik sem a másik hir­lapi központra nem viszi szellemi termékeit, holott pedig éppen a nem fizetett,*) hanem magáért a közjóért fáradó munkatársaknak sorakozása folytán válnék lehetővé, hogy szellemi mint erkölcsi tekin­tetben tartalmasabbakká váljanak megyei lapjaink. Ez az egyik. A másik pedig, hogy a kollegiális jó viszony erősödjék meg már valahára, a bár kü­lönféle uton, de egy és ugyanazon czél felé törek­vő lapjaink közölt, mi hasonlóul egyik igen hatal­mas tényezője volna, nemcsak lapjaink szükséges hitelének, de megyénk szellemi emelkedésének is. Rosz lap nem létezik a világon, hogy ha vannak jó munkatársai, miben megyénk nem szűkölködik; de nem lehet rosz irányban működő lap sem, ha józan elveket követő munkatársai, jó irányban tör­nek előre. Ez a feladatunk, melynek jó hatása a társadalomban el nem maradhat És most ezek után tisztelt olvasóinknak: bol­bog uj-évet kivánok. G-arz6 G-yula,. HTővárosi d.olg'ols:. — A Verhovay-Majthényi párbajügyben a budapesti kir. fenyitő törvényszék ki hirdette már a kir. táblai Íté­letet. A kir. táblának ez ügyben hozott Ítélete helyben hagyja az első bírósági Ítéletnek a büntetés kiszabására vonatkozó részét, ellenben az abban kimondott fogságbün­tetést államfogbázra változtatja, mihez képest Majthényi Izidor báró 6 Verhovay Gyula pedig 2 heti állomfogházra ítéltetett. Az ítélet kihirdetése után Verhovay belenyugvá­sát jelentette ki. — Hirscli báró párisi bankár 1 millió frankot szán­dékoz Budapest részére letenni jótékonyczélu alapítványul. Hazai hirek. — Azt il'ják, hogy Esztergomban a .Magyar Állam"-nak egyetlen előfizetje sincs. — Furcsa! — Egy rabló tört be az ungmegyei tiszti ügyész lakásába és onnan több értékes arany és ezüstnemüt vitt el. E hirre a csendbiztos a másik oldalára feküdt és ugy aludt tovább — Ez se Sztraka Gyurii *) Önmagam és a közügy iránti kötelességet vélek teljesitoni, ha kijelentem ez alkalomból, hogy én, — mint gondol­ták némelyek, nem vagyok sem ennek, sem más lapnak fizetett munkatársa. A mit tehetek a közjóért teszem. G. Gy. „Szerkesztő ur, an életunt vagyok." „Szerencsétlen szerelem folytán ?" „Ördögöt. Spleenem van. Holnap reggel leugrom az ablakról." „Helyes, hanem a czimét kell kérnem, nehogy előfize­tőim valamelyike véletlenül arra menjen, és ön összezúzza." „Itt a czim. Kérni fogom a tiszteletpéldányt pontosan elküldeni." „Sajnáljuk, de a túlvilággal nem állunk postai össze­köttetésben." „Tessék a portásomnak küldeni, annak hagyományoz­tam — a tiszteletpéldányt. Két barát találkozik az utczán. „Mit viszesz, Alfousz?­„Egy tuczat keztyüt, Ninichnek újévi ajándékul." „Mit, keztyüket? Hisz az előtt mindig ékszereket vittél neki ?" „Hja barátom, tudd meg, hogy egy félév óta — fe­leségem !" Egy báli párbeszéd : „Nézd csak Laura, M. bankárnő, soványsága daczára, milyen kivágott ruhában jelent meg." „Csodálom, pedig mint bankár neje tudhatná, hogy minden deficzitet fedezni kell." Egy másik : „/vhl barátom, M. kisasszony ma csak ugy ragyog!" „Nagyon természetes. Elhatározta, hogy addig a bál­termet el nem hagyja, mig magának férjet nem hódit." „És sikerülni fog terve ?" „Már sikerült." „És ki az a férj ? M „Másnak a férje." Parisban a pinczérek újévi üdvözleteiket bonbonokkal szokták kisérni, hogy annál jelentékenyebb újévi ajándékra tarthassanak igényt. Midőn egy fukar elé bonbonokat tesz a pinczér, az dühösen felkiált: „Mit — nekem bonbonokat? Mikor egyetlen fogam siucsen !" „Engedelmet kérek" — viszonzá a pinczér — jövő újévkor majd egy fogsorral együtt bátorkodom átnyújtani a bonbont . . . íme ezekből is meggyőződhetik a nyájas olvasó, hogy a párisi naptárak egész más szellemtől átlengettek, mint a mieink ; még a „Csihaj" is bliktri hozzájuk képest, habár „zamatos" ez is. És miután ez ártatlan (?) fecsegéssel sikerült ezt be­bizonyítanunk, uincs egyéb hátra, mint a „boldog ujév"­hez duzzadó tározát is kivánni, mert csak akkor nem lé szen semmi (held) fogyatkozása az újév boldogságának. Ennek bebizonyításához egyébként nem kell — asz­tronómia . . . Ha pedig újévi tárczát vártál, t. olvasó, hát bizon csalódtál, mert újévi tárczának nem a vonal alatti, hanem a mindenek fölötti, a szó „teljes" értelmében vett pénzes tárcza felelne meg csupán. Az ilyen „teljes" értelemben vett tárcza, pedig leg­gyengébb oldalom. Sajnos, — de igaz ! Farlag-i. Ausztriai hirek. — Bécsből a hírlapok jelentik, hogy Wiery érsek meghalt. — A Collanti spalatói szerkesztő megsebesitése miatt vizsgálat alatt állt katonai személyeket u. m. 3 tisztet, l zászlóaljkürtöst s egy közlegényt a zarai helyőrség katonai birósága a súlyos testi sértés bűntényében vétkesnek mon­dotta s egy tiszt hat havi, a másik két tiszt öt-öt havi, a két katona pedig 3 havi szabadságbüntetésre Ítéltetett. Ez Ítéletet a katonai parancsnok báró Rodics táborszernagy már megerősítette. MEGYEI ÚJDONSÁGOK. — Előfizetési felliivás a „Békés­megyei Közlöny" 1881. évi nyolezadik év­folyamára. Felkérjük lapunk t, cz. előfizetőit, liogy az előfizetést minél előbb megújítani szíveskedje­nek, nehogy a szétküldésben fennakadás történjék. Előfizetési dij: egész évre © írt; fél évre 3 frt; negyedévre ± írt 50 fer. — Boldog lij esztendőt kivánunk kedves olvasóink­nak. Nem bokcló gratuláns mézédes hangjáu, hanem a fér­fias, nyílt sziv tiszta melegével mondjuk-e gratulácziót. — Valamint a tettek mezején nyiltan, álczátlanul küzdöttünk azon eszmékért, melyeket programmunkban körvonalaztunk, ugy ma is az újév napián kendőzetlen őszinteséggel üdvö­zöljük tisztelt olvasóinkat. A munka terhes, de a bizalom melyet eddig is elérnünk sikerült, edzi erőnket és könnyen elviselhetővé teszi azt. — Az időjárás — fertelmes. Az ó-év az ég könyei­vel rett bucsut töluDk. Nekünk épen nincs okunk siratni a mult esztendőt. Le roi est mort, vive le roi „Meghalt a király, éljen a király." Az újév tán jobbat hoz. Legalább reméljük. Addig is türjiik még az ó év maradványait, a le­gyeket és szúnyogokat — mert bizon ugy körül röpdösik még az embert e rut állatok, mintha nem is január, hanem legalább is juniushava volna ! — A Csabán e hó 8-án tartandó agarász-egyleti bál minden sejtelmet felülmulmulólag fényes leend Legújabban a rendező urak szőnyegeket is hozattak. Értesülünk továbbá hogy a nagyváradi katonai a csabai első zenekarral együtt fog játszani e bálon. A legmélyebb részvéttel vettünk hírt arról, hogy a bálrendező bizottság derék elnöke, G e i s z t Gyula ur beteg. — Csabán a „Fiume" felső emeleti éttermében ja­nuár 1-én és 2-án czimbalom-estély lesz, melyen egy aradi czimbalmos művész lép fel. # Gyulán igen szépen folyt le az „árvaház"-ban a kicsinyek karácsony estéje. Az intelligenczia legnagyobb ré­sze ott volt. — Mezőberényből írják nekünk: „A in.-berényi izr. hitközség tisztújítási gyűlést tartott vasárnapon m. hó 28-án. Miután a volt eluök, Kurlánder Antal ur, ki már négy óv óta a község ügyeit a legnagyobb buzgósággal vezette, az

Next

/
Oldalképek
Tartalom