Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-08-01 / 147. szám

1 B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 147. szám. Vasárnap, augusztus 15-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombatul). Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utcza, 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szálll ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyílttériben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál 5 kros postautiilványnyal. A hadmentességi dij. A közigazgatási hivatalok s a pénzügyi közegek egész apparatusa működésben van, hogy a törvény által megállapított hadmentességi dijra nézve, a pénzügyminiszternek nem rég közzétett körrendeletében kifejezett azon határozott kívánsága teljesíttessék, hogy az 1879. évre járó hadmenteségi dij kivetése a folyó évi augt. 10-ig mindenütt befejeztessék. Olvasóinkat ezen egészen uj adónem körül mi is tájékoztatni óhajtjuk. A hadmentességi díjnak eszméje nem uj ; benne van az már a véderőről szóló 1868. évi törvényben is, s hogy mégis ily későn lett megvalósítva az akkor felvetett s be is czikkelyezett eszme, annak oka a magyar-osztrák s osztrák-magyar közös miniszterek között az ezen adóból befolyó öszszegek hova fordítása iránt folyt hosszadalmas tárgyalásokban rejlik, melyekben végleges megálllapodásra csak az idén jutottak. Maga a hadmentességi dij eszméje helyes s mondhatnók az általános hadkötelezettség folyománya. Ezen dijat ugyanis azok tartoznak fizetni, a kik a hadiszolgálatra alkalmatlanoknak találtattak vagy a kik az országból elköltöznek, mielőtt hadkötelezettségükének eleget tennének. Fel vannak mentve alóla, kik vagyontalanok, keresetképtelenek, vagy a kik magukat i katonakötelezettség alól megváltották. Ezen díjnál tehát a ratio legis az, hogy azok, a kik hadköteles polgártársaikkal szemben abban az előnyben részesülnek, hogy foglalkozásuk mellől s családi körükből a harczi riadó nem zavarja ki őket, fizessenek jövedelmük arányában bizonyos összeget azok számára, kik a hadi szolgálat folytán rokkantak, munkaképtelenek lettek. Most térjünk át a hadmentességi dij adókulcsára. Fizetnek ugyanis évi hadmentességi adó fejében a napszámosok s gazdasági cselédek 3 frtot, a házi cselédek, ipari s üzleti segédmunkások 4 frtot, a segéd nélkül dolgozó és egyáltalán a kisebb kézmüiparosok 6 frtot; a birtokos osztályok pedig összes egyenes adójuk arányában 50 frt évi összes egyenes adó mellett 10 frtot 100—500 frt egyenes adó mellett 20 ftot, 500—1000 frt egyenes adó mellett 40 ftot, 1000—3000 frt egyenes adó mellett 80 frtvt, 3000 frtot meghaladó egyenes adó mellett pedig 100 frtot. Ezen adótételek az alsóbb osztályokra mindenesetre igen terhesek: más részről azonban meg kell az érem másik felét is vizsgálni, vagy is azt, hogy az, a ki a katonai kötelezettség alól fel van mentve, minő előnyökben részesül azokkal szemben, a kik szükség esetén életükkel tartoznak adózni. Még az a kis birtokos, zsellér vagy napszámos is ki sorsához képest tisztességesen meg bir élni jövedelméből, keresménye után bizonyosan szivesebben fizeti a reá rót hadmentességi dijat, 'mintsem el kelljen neki hagyni házát, megszokott foglalkozását s koczkára vetni szükség esetén életét. Érzékeny teher lesz egyébiránt a hadmentességi dij azon birtokosokra nézve a kik számos oly cselédet kénytelenek tartani, kik hadmentességi dij alá tartoznak, A cselédekre kirótt hadmentességi dijat ugyanis a munkaadó tartozik fizetni; igaz ugyan, hogy a törvény 11. §-a fentartja a munkaadónak azt a jogát, hogy az általa cselédje helyett lefizetett dijat a védköteles egyén béréből levonhassa, de ezt nem mink „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. A szabadító. (Elbeszélés, néhai Garzó Júlia hátramaradt irataiból.) (Vége.) Már az elfogadó nagy terem telve van a legszebb vendégkoszoruval. A vendégeket a boldog szülök igyekeznek minél kellemesebben elfoglalni, még a7. esketés ideje elérkezik, mely a háznál fog megtartatni az azt követő ünnepélylyel együtt. Jenő gróf, a boldog vőlegény, ott áll a nagy terem egyik szegletében, diszes ruhában, egy csoport koszorús fejű leánykától körülvéve, kik élénken csevegnek vele, de a kik mégis nem képesek a gróf figyelmét egészen lekötni, mivel az minduntalan egy oldal ajtón nyugszik, mely zárja mögött rejti drága menyasszonyát. Pont hat órakor a zárt ajtó feltárul, s Vilma nehéz fehér selyem ruhában, természeti rózsákkal keblén, myrtusz-koszoruval s ara-fátyollal lején, lép a nagy terembe. Komoly, ünnepélyes fény sugárzik kissé halavány arczán, mely arcz hasonlít egy égből alászállott angyal arczához. Lépteit követék Czeczilia, a kedves társalgóné, gazdagon ékesített fehér muzeliti ruliá ban, csillogó diadémmal fején, s a aiindenki által ünnepelt Pereyné, ízléses kék selyemruhában, kék nefelejtcsel diszitett fehér fejkötőben. Az angyali ara, s az őt követő két jelentékeny személy megjelenését, önkényteleu örömet kifejező felkiáltás, üdvözlet fogadá. Jenő boldogságtól sugárzó arczczal lépett elragadólag szép menyasszonyához, szívélyesen üdvözölve őt, s a nyájasan oda nyújtott kezecskére egy forró csókot nyomva. Most Perey Kázmér, mint Jenő gróf násznagya előlépvén, figyelmeztető az ifjakat, hogy az esketés ideje elérkezett. Az őszbe borult lelkész — szent tisztét végzendő — azonnal elfoglalá helyét a nagy terem felső végén, az esketésre készült rózsafüzérekkel diszitett emelvényen. A diszes vendégkoszoru nyílt utat enged az ifjúknak. Vilma egyik ifjú vőfély karján, s megindult az emelvényhez Jenő Czecziliával karján lépdelt utánna, s ezt követék a többi párok. Jenő és Vilma elől álltak; hátuk megett a vőfélyi tisztet viselő ifjak párjaikkal együtt szinte elfoglalák helyeiket. Az összekelendő ifjaktól jobbra, a két násznagyi tisztet viselő férfiú, Perey Kázmér s ennek ipa, báró Dénesy Dezső álltak komoly, fontos arczaikkal. Balról Jenő anyja s Vilma szülői, s a bájos Pereyné állt. Egy megható előbeszéd után az esketés végbement, melyet nagy vacsora s élénk tánczestély követett. Jenő másnap vitte haza szeretett kis feleségét. Czeczilia, Vilma férjhez menetele után is ott maradt még Rényeyéknél, kik a kedves leányt igen szerették, s nem is bocsáták el addig, mignem Jenöék kasznárjuk, egy jó külsejű, szellemdus fiatal ember, nőül nem vette, kinek igaz vonzalomból nynjtotta kezét. Igy ismét közelében lehetett Vilmának, s a két kis boldog menyecske igen megelégedve számlálá napjait, nem kevésbé boldog férjeikkel együtt. Pereyékkel is jó barátságban éltek, sőt későbben ezen barátság még szorosabbá vált, midőn az ég Pereyéket egy szép fiu, majd egy leány gyermekkel áldotta meg, kik közül az elsőt Vilma, a másodikat Czeczilia .tartotta keresztvízre.