Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-08-01 / 147. szám

„Biíkésmegyoi Közlöny" 1880. 147. szám. den birtokos teszi, nem minden birtokos teheti. Azok azonban, a kik tehetik, helyesen járnak el ha teszik. Sőt azon is kell lenni, hogy a cseléd a reá rőt adót maga fizesse, vagy felfogadása alkalmával bérébe beszámitassék az. A mi adótörvényeink mellett a birtokos már is kötelezve van, hogy cselédjeért a kereseti adót fizesse, most köteleztetik, hogy a hadmentességi dijat is fizesse; az a két tétel már oly ősszeg, mely a bér kikötésénél méltán figyelembejöhet. Nem akarjak azt állítani, hogy ez uton sikerül a mezőgazdasági munkások s egyáltalán a cselédek munkabéreit az adó összegével minden körülmények között kevesbíteni. A munkabérek magasságát a kereslet és kínálat örök törvényei szabályozzák. Mindamellett azonban tévedés volna azt hinni, hogy a munkabér viszonyaira a cselédek után kivetett, illetőleg beszedett adó figyelembe vehető faktor nem volna. Ha a birtokosok oly magos adó fizetésére köteleztetnek cselédjeik után, mely reájuk nézve bizonyos számú cseléd tartását lehetetlenné teszi, akkor a következő esetek állhatnak be: vagy cselédjeik számát kevesbítik, vagy cselédjeik bérét szállítják le, vagy saját kárukra tartják a cselédet. Ez utóbbi esettől eltekintve, a két első esetben igen is oly processus indul meg, melynek a munkabért kell az adó összegével kevesbítenie. Nem lesz tehát felesleges a cselédtartásnál ezt a körülményt is figyelemben tartani, s a cselédek után fizetett adót a bér megállapításánál számításba venni. És végül még egyet. Mely időtől kezdve fizetendő a hadmentességi dij ? Némelyek annak a nézetnek adnak kifejezést, hogy e dijat csak azok tartoznak fizetni, a kik 1879. évben, mint ezen dij kiveté! sének első évében találtattak a hadkötelezettségre alkalmatlanoknak. Mi e nézetben nem osztozunk. A törvény 2. §-a világosan mondja, hogy a hadmentességi dij fizetésének kötelezettsége kiterjed a védtörvónyben meghatározott 12 évi katonai szolgálati idő mindegyik évére, melyet az illető még eltölteni köteles lett volna azon esetben, ha besoroztatott, illetőleg el nem bocsáttatott volna. Ez világosan mutatja, hogy 1879. évtől kezdve mindazok fizetik e dijat, a kik 1869. évtől, mint a véderőről szóló törvény életbeléptétől kezdve alkalmatlanoknak találtattak és még oly korban vannak, hogy 12 évi katonai szolgálati idejük nem telt le. Ezt bizonyítja az idei költségvetés is, a melyben a hadmentességi dij czimén, beleszámítva, a rokkantak alapjához fizetendő 857,470 frtot is, 3 millió frt bevétel szavaztatott meg s ily összeg csak ugy volt kihozható, hogy a törvényhozás számba vette az 1869. évtől kezdve sorozás alá került korosztályokat. Uj teher, uj gond lesz hát ez a hadmentességi dij a gazdára nézve is, de alapgondolata helyes. Legyen ez a gond s teher mellett egy kis vigasztalás. nőpolitikái hirek. — Ejubkháu hadereje, mely Burrows tábornok ellen a támadóst intézte 12,000 emberből és 36 ágyúból állott; s miutegy 2500—3000 augol harczos esett áldozatul. — Kazanikban, délre Mitrowitzától néhány nap előtt uj albán liga alakult. Az ottani seik elnökké választatott. — Afganisztánba Angliából 4000 főnyi segítség küldetik. A „Times" és „Standard* attól félnek, hogy egész Afganisztán fel fog kelni. — Bécsi politikai és diplomatikai körökben nagy feltűnést kelt a szerb hadsereg mozgósítása. Nándorfehérvári jelentések szerint Szerbország Bolgárország ellen készül; e hir azonban itt kevés hitelre talál. Szoktassuk gyermekeinket nemes tettekre. (Vége.) Hogy az eféle tanitás és nevelés magán hordja az injenti vitás jellegét, mondanunk sem kell. De hogy a t. szülőknek is marad még tenni valójuk e téren, azt minden ember tudni fogja. E végből szabadjon szerény nézeteinket a „nemes tettekre való oktatást" illetőleg a szülői részről el mondanunk a nélkül, hogy azt didaktikai szempontból tenni akarnók. — Tesszük egyszerűen azért, mert igen sok apró cseprü alkalmak kínálkoznak arra, hogy gyermekeinket jóra, szépre, erényességre, könyörületre, nemes tettekre szoktathassuk; mely alkalmak azonban a legtöbb esetben nem épen rosz szándékból, számításon kívül maradnak. — Azt senkiről sem lehet feltenni, hogy gyermekeit ne akarná jeles emberekké nevelni; de egynél az önfentartás igényelte gond, másnál a sokféle üzérkedések meg isten tudja, mi nem foglalja el a család apát gyermekei nevelésétől. — Azután pedig nagy részt az anya dolga ez. Alamizsna adással, imádkozással, könyörületességgel, szegények iránti részvétkeltéssel, nemes tettekre buzdítjuk gyermekeinket, mely alkalmak minden nap kínálkoznak. —• Nem szabad azonban elmulasztani a magyarázatot, miszerint az dicsekvés tárgyát ne képezze a kicsinyeknél ; mert ez esetben inkább dicsvágy-, mint erényből tették azt. A valódi nemes sziv nem külső kényszer, hanem szabadon minden külbefolyástól, menten követi nemes ösztönét s cselekszi az erényes, igazságos, méltányos, kegyeletes dolgokat. Az iskolában tanultakat ki kell bővíteni otthon a szülőknek. Csak ez esetben lesz meg a kívánt eredmény. — Mert ha a tanitó nevelési elveivel ellenkezőket követnek a szülők, vagy megfordítva: akkor falra hányt borsó minden törekvés. — Ez utóbbi ponton lesznek talán, kik kívánni fogják, hogy a tanitó tegye magáévá a szülők nevelési elveit. Erre szabadjon tiszVégül Fekete Andorról csak annyit, hogy a Pereyvel vívott párviadal után jószágait eladva, végképen eltűnt a vidékről, hogy idegen helyen és viszonyok között szerezzen gyógyulást a számtalan ballépés és kudarczok után. Pesti séták. I. .... És feljöttek ós találkoztunk csaknem egy évi távollét után. Az a távollét, az az idegenség! Mért féltünk, hogy emlékűnk elvész benne, arc/.unk elmosódik, hangunk is idegen szerűen fog csengni s a viszontlátáskor hidegen nyújtják kezöket. De nem veszett el emlékünk, arczunk sem mosódott el, hangunk sem maradt idegen, kezöket nem nyujták hidegen az örömtől reszketőknek — — nekünk ! Milyen szép terveket alkottunk majd a feljövetelre a hamis doktorral, milyen szép álmakat festettünk magunk elé. S ime, azok a szép tervek csak részben valósultak meg; azok a szép álmák elröppentem : hiszen itt hagytak minket Minden czipészt elátkoztunk, mórt csinál olyan gyötrő czipőt, mely azokat a parányi, harniatkönnyü lábakat ugy elcsigázza, hogy nagyobb sétára képtelenek; de jobban megátkoztuk azt az érzéketlen fekete szörnyet, mely oly hirtelen elragadta szemeink elől, hogy csak a távolban intő fehér kendőt láttuk lobogni s a messzeségbe végképen eltűnni, de legjobban megátkoztuk sorsunkat, mért nem engedte, hogy önökkel együtt útra keljünk. A vonat elrobogott. Mi pedig lehangolt, csüggedten, elfojtott vágygyal, lassú léptekkel ballagtunk a ligetbe : a komoly doktor, az önkénytelen önkénytes meg én. Ott bolyongtunk mindenfelé, a hol csak együtt voltunk önökkel : a tó partján a szomorú füzek alatt; a pávaszigeten, a sima platánok árnyán; arra a lóczára ültünk, melyen önök pihentek, attól a kis lánytól vettünk hervadó virágot, kitől önök vásároltak, és nem is a gomblyukba tűztük, hanem kehlünkbe rejtettük. Oda telepedtünk reggelizni, a hol önök, s ittuk a kegyetlen rosz és meleg sört már csak sympathiából. Beszélgettünk, és elakadt a szavunk, nevettünk és oly fanyar volt az a nevetés; sétálni akartunk ós csak támolyogtunk, mintha szédülés környékezett volna. Bementünk a gyorsfényképészeti műterembe, öszszebeszélve, hogy szomorú arezot vágunk s búsan lengetjük kendőnket a csak képzelmeinkben utazó alakok felé — a mester háromszor is újra kezdte munkáját. Mi összenéztünk, hát bizony nem kellett a siránkozó arezot csinálni, bús volt az tettetés nélkül Kijövet köhécselő öregekkel találkoztunk, majd meg vézna, idejét multa szőke szépségekkel, mindnek kezében pohár, a pohárban az artézi kút vize: s ezt szürcsölgették oly kétségbeesetten, mintha mérget ittak volna. Aztán végigballagtunk az utczák tévetegében, szűk házsorok közt, czifra palotaszerü épületek keskeny árnyán. Egyiket majd elárasztá az utlocsoló német a vizsugárral, másikat majd legázolá a lóvasúti kocsi, mert elmélyedt a sinekbe, a harmadik a gyéren úszkáló, délre huzó bárányfelhők nézésébe merült. Ugy szálltunk volna velők. Betévedtünk a Pannoniába. Milyen szomorú lett az a szoba, s gyászos, mint a puszta fészek, melyet elhagyott a vig madárcsalád. Ez az a szép terem ? Boldog Isten! dehogy ez 1 Zöld bársony bútorok, creme szinü függönyök, rózsafa szekrény, ruganyos himzett szőnyegek pongyolába hajták, hiszen ez nem bársony, hanem darócz; zöld ez? dehogy, kopott szürke, ez sem függöny, hanem lepedő, nem is annyira crémeszinü mint piszkos. .. . (Folyt, köv.)