Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-07-25 / 142. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 25. szám. Csütörtök, julius 22-éii, . Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bórmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utoza, 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Kgyes s/.am ára 4 kr A szerdai és szombati szára ára 3 kr. Kapható Griinfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal. A „Magyar Jogász" a hadmentességi dijról szóló törvényről. Mikor a napoleoni korszak nagyszerű alkotását: a Cude Napoleont magyarázgatni kezdték, Napoleon igy kiáltott fel: „Mon Code est perdu". A lángeszű hadvezér abban a meggyőződésben volt, hogy az a jogi alkotás nem szorul magyarázatra, mert örök időkre szól érvényessége, mert oly érthető, hogy azt magyarázni felesleges. Talán attól tartott a nagy férfiú, hogy a magyarázó Pigmaeusok kiforgatják müvét eredeti értelméből, vagy talán a szellemi fensőségből eredő szilárd akarat, befolyást gyakorolni még késő nemzedékekre is sugalta ama mondását. Mi kiktől távol van ily erős akarat, csak örömmel fogadhatjuk valamely törvény magyarázását, mert nem a törvény betűjét, hanem annak szellemét kell kikeritenűnk. Örömmel fogadtuk tehát a „Magyar Jogász" czikkét, in< ly a hadmentességi dijról szóló legújabb törvényt igyekszik magyarázni. Hiszen magyarázták ezt a törvényt már sokan, de többnyire beérték általános phrasisokkal. A M. J. tovább megy, nem •ri be általános kifejezésekkel, hanem a részletekre is fordit gondot. A M. J. tisztelt czik.siroj.i elismeri, hogy a törvény általánosságában jó, de hozzá teszi, hogy részletezéseiben el van rontva. Én elvártam volna ama czikk írójától, hogy kimutassa, hogy hát mi rosz abban a törvényben, és hogyan kell értelmezni. Minthogy nem oszthatjuk Napoleon nézetét, miszerint a törvényt nem kell magyarázni, minthogy tov..'írná az M J. sem állott egy Code Napóleonnal szemben s igy mindenkép fel volt jogosítva ama törvény sok helyen felmerült homályosságának megmagyarázására: jogos volt várakozásom, hogy a nevezett szaklap méltó interpretatora lesz a törvénynek. Sajnos, hogy nem felelt meg a hozzá kötött várakozásnak. A politikai szempontot most bátran mellőzni lehetett volna és a helyett elmondhatta volna a M. J. véleményét a törvény végrehajtására nézve. Mert, ha át is olvassuk az 1868 óta megjelent adótörvényeket mind, mindig merülhetnek fel kételyek. — Ezeket a kételyeket eloszlatni volna hivatása a M, J.-nak, mint közigazgatási szaklapnak. Hiába, most a törvény már szentesítve és' kihirdetve van ; azon változtatni csak törvényhozásilag lehet. Ha most lamentálunk a törvény helytelenségén, eső után használunk köpenyeget. Most már azon a ponton állunk, midőn a szolgubíráknak s az illető közegeknek „Jupiter (a pénzügyminiszter) komor fenyegetéseivel" kell számolni. Most ezt a törvénvt az egész országban egyöntetűen kell végrehajtani; de a törvény kifejezéseiben sok helyütt inkorrekt lévén, ez majdnem lehetetlen. Mért késett tehát közigazgatási napilapunk czikkirója a törvény végrehajtásához az illető közegeknek tőle kitelhetőleg J segédkezet nyújtani? Vagy elhiteti magával a M. .)., hogy ama czikkéből tanultak valamit az illető közegek? Hiszen ignorálja a törvénynek világos szavait is, a mit ; ha tetszik ki is mutatok. A kategóriák felállításában — a mit csak szóról szóra kellett volna kiírni — azt állítja, hogy 3 irtot tartoznak fizetni a mezőgazdák, gyárosok és kereskedők, holott világosan ki van írva a törvényben, hogy 3 forintot a gyárakban, mezőgazdasági, kereskedelmi és iparüzletekben alkalmazott egyének tartoznak fizetni. A kategóriák felállításaA „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. A szabadító. (Elbe«zéléí, néhai Garzó Júlia hátra maradt irataiból.) (Folytatás.) Czeczilia még messziről megpillantva őket, visszament a gról'ékiiak tudtára adni hollétüket, kik azonnal a lugasba mentek. Rényey gróf komoly, ünnepélyes hangon terjeszté leánya elé, miszerint Falvay grófné, mint kérő lépvén fel Jenő részéről, ők örömmel igérék oda kezét; meg levén győződve arról, hogy ez által csak boldogságát fogják előmozdítani. Jenő és Vilma boldog mosolylyai szoriták meg egymás kezét, siettek kezet csókolni szülőiknek Jenő mint boldog vőlegény távozott Rényeyéktől. XI. Öt nappal később a gróféknál tett látó gatás után, Perey kastélyába könnyű utazó-kocsi hajtott be, s az öreg Déuesy és Hermina szálltak ki belőle. Az érkezők elé Jenő gróf futott, s a szokásos üdvözlések utáu csendesen vezette fel őket Hermina szobáiba, hol az öreg papné várt elfogadásukra, ki örömmel zárá keblére a rég látni óhajtott Pereynét. Jenő a beteghez sietett, Hermina szobájától a harmadik szobába. A nap derengő sugarai csak itt-ott törtek be az ablakok leeresztett nehéz függönyei között, kétes világot terjesztve a kisded szobában, hol Perey fekszik nehéz lázbetegen, beesett szemekkel, most épen álomba szenderülve. Jenő csendesen közeledett hozzá, Perey a neszre felébredvén, vizet kért. Jenő oda nyujtá, s a kiürített poharat visszatéve ismét helyére, tudakozódék mintléte felől. Perey szivére tette kezét és sóhajtva mondá: — Itt fáj moudhatatlanul! Nem is gyógyulok én meg, az én bajom orvosolhatatlan — veté után na keserű fájdalommal. — Dehogy az! csak nem kell lemondani s kétségbeesni. Ön meg fog gyógyulni nem sokára, s élni fog hosszú ideig boldogan! — Nem lehet! — mondá, kétségeskedve rázván fejét. — De lehet, csak akarnia kell ! Az angyal, kit egykor eltaszított magától, eljő, szelíden s kibékülten, és szeretetével halmozza el mint az előtt, s ön boldog lesz ismét, s boldognak fogja látni őt is, ki az ön boldogságáért életét adná. — Nem, nem 1 nem vayyok méltó többé ez angyal szeretetére, kit ugy megbántottam ! — De méltó vagy!— szólalt meg Hermina, magát tovább nem tartóztathatva, s a mellékszoba ajtajából férje kórágyához rohant, a meglepetett Pereyt karjaiba zárta és' csókjainak özönével halmozta el. Perey némán dőlt vissza párnái közé, midőn Hermina elbocsátá, nem tudott csak egy szót is kimondani, csak könnyei beszéltek. Könyezett. Hermina is, de megerősítvén magát, kérte férjét, hogy ne búsuljon s feledjen mindent, mint ő feledett, hogy annak ugy kellett lenni, ezután lesznek még igazán boldogok. . . Az öröin és meglepetés egészen kimerité Perey erejét ; csak könyeioek hosszú ideig tartó szabad folyása után bírt szóhoz jönni. Megkönynyült kebellel intvén Jenőt közelébb ágyához, s alig hallhatólag mond : (Folyt, köv.) nevelő. Igaz történet. Irta : D o c t u s. (Folytatás.) Jolánka itt elhallgatott s egy mély sóhajt fojtott vissza.