Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-12-30 / 250. szám

B.-Csaba. 1880. VII. évfolyam, 250. szám. 8EKESMEGYE1 KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz h'irdva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 Irt; évnegyedre 2 frt. Szerkesztőség:: Apponyi-utcza 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Kgyes szám ál'a 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Griinfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség:: Apponyi-utcza 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Előfizethetni lielyhen a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a pnatahivatHlnkníil 5 kros postautalvanvnyal. Az iparfejlesztés. Ha valaki figyelemmel kisérte az ipar terén nálunk fölmerült ujabb mozgalmakat, lehetetlen, hogy föl ne tünt volna neki ama szembetűnő közöny, melyet e mozgalomban a kis ipar iránt tapasztalhatunk. A gyáripar fejlesztésére egyesek ugy, mint a kormány, igyekeznek mindent elkövetni, hogy fölvirágoztassék, különféle kedvezményekben akarják részesittetni, szóval a gyáripar kifejlesztésére minden áron törekednek. Nem vonjuk kétségbe, hogy a gyáripar fejlesztése rendkívül fontos egy nemzet életében, de a kik csak erre törekednek, egyoldalú munkát végeznek. Bármint okoskodjunk is, a kézipar soha sem lesz nélkülözhető. s különösen figyelembe véve a fejletlenség ama korszakát, melyben jelenleg élünk, a kisipar fejlesztését sem szabad szem elől tévesztenünk. Hogy ez irányban is sok történik, tagadhatián. Különösen dicséretes azon törekvés, mely a kisipari szakképzést megteremteni czélozza. De e mellett csodálatos az, hogy a kisipar fejlesztésével épen azon oldalról törődnek keveset, mely nélkül az iparfejlesztés a legnagyobb szakképzés mellett is békókba veretik, t. i. alaptőke nélkül. Számtalan tapasztalatból tudjuk, hogy tőke hiányában a leggenialisabb iparos sem volt képes megkezdeni iparát s mint egyszerű munkás tengette le silány életét. Ennélfogva bármiként okoskodjunk is, az ipar tökéletes kifejlesztésére ész és pénz szüksé| ges. Hogy e két tényező mennyire hat az ipar fejlesztésére, arra a nyugati államok népei nyújtanak példát, melyek azt már rég átlátták; és a hol a kormányrendszer az iparfejlesztést egyelőre elő nem segithette, ott egyesek és intézetek öszhanírzó munkálkodása végezte e dicséretes müveletet. Például Francziaországban az iparosok egyéni képzettségének felsegélésére ugy egyesek, mint testületek fordították évi tiszta jövedelmeik bizonyos százalékát és a Parisban deczember havában rendeztetni szokott kiállításnál feltűnt önálló szakerőket e tőkéből támogatták; ebbeli eljárásukban oly figyelmet fejtettek ki, hogy az illető munkások felett, kit e bizodalomban részesítettek, minden lépten-nyomon őrködtek, mondhatni atyáskodtak és szellemi s anyagi fejlődéséhez képest tőkesegélyben részesítették mindaddig, mig az illető iparos teljes önállóságra nem juthatott. Igy teremtette meg a franczia nemzet oly magas fejletségü jelen iparát. Hogy ebből komoly tanúságot vonjunk magunk részére, szük>éges volna azok példáját követnünk. Tehát a kisiparosok segélyezésére alaptőkét kellene teremteni, melyet egy szakbizottság kezelne és időnként a fölmerülő szaktehetségeket gyámolitásban részesítené. Azért kívánatos volna nálunk a deczemberi, vagyis karácsonyi kiállítást szintén meg hono| sitani, hol a fiatal szakerőknek alkalma nyílnék a versenyzésre, a hol egyszersmind az iparfejlesztő bizottság is fölismerhetné az önállóságra hivatott szakerőket, hogy ezeket jótéteményeiben részesíthesse. A fentebbiek után indítványozzuk azt, hogy nagyobb pénzintézeteink vegyék komoly figyelembe a kisipar fejlődését, s most midőn nemsokára bekövetkezik az az idő, hogy közgyűléseiket megtartandják, ez alkalmat használják íel alapszabályaik oly értelmű módosítására, hogy tiszta jövedelmeiknek legalább egy százaléka a kisipar A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. A megbélyegzettek. — Bünügyi regény.— Irta: C. ü. 10. IVége.) A királyi ügyész ueve Berg volt, az ifjú Tereynek iskolatársa, ki Margitot ínég szülői házában, mint serdülő hajadont ismerte és komoly nemes, lényének őszinte érzelmével szerette. Legszebb ifjú éveinek az volt egyetlen reménye, hogy Margit kezét megnyerhesse ; de akkor, legalább látszólag Guidó udvarolt neki és ő ez ifjú ragyogó fényét az ő szerény énjével összehasonlítva, feladta reményeit ós államszolgálatba lépett. Lázas izgatottság fogta el e nemes férfiú lényét, midőn hajdani eszményét, kiért még ma is lelkesülni tudott, ily undok váddal látta bemocskolva. Húszszor is elolvasta a vizsgálati jegyzőkönyvet s miutáu Margit ártatlanságán egy pilla natig sem tudott kétkedni, gyauuja Kléber ellen irányult. A vizsgálat hat hóuapon keresztül tartott. — Berg mindenáron be akarta szerezni a döntő bizo nyitékokat Kléber ellen, de óriási eröinegfeszitóse eredménytelen maradt. Ezen idő alatt Margittal csak mint hivatalnok érintkezett s csupáu a szükséges kérdésekre szorítkozott, sőt egykori iskolatársával Tereyvel, ki nővérével együtt lakott Boroszlóban, sem igen beszélt. Szive sajgott, midőn látta, hogy e nemes testvérek, kikre a vád erkölcsi súlya nehezedett, mily sanyarú viszonyok közt élnek s hogy a félrevezetett közvélemény, mint bélyegzi meg őket. Oh mily szívesen segített volna rajtuk! A két ártatlanul megbélyegzett egy nyomorult kis szobácskában a magasztos lelkek reziguácziójával várta a végtárgyalást. Csak Sorben titkos tanácsos jött el néha hozzájuk, vigasztalva és biztatva őket. A nehezen várt végtárgyalás napja végre elérkezett. A vádlottak padján Margit és Kléber foglalt helyet. Berg hatalmas beszédet tartott, mely Margit ügyvédjének feleslegessé tette a védelmet. Mindkettő, Margitnak vádlási alap teljes hiányából való felmentését és Kléber bűnösségét kérte kimondani. Az esküdtek ingadoztak. Érzelmoik és lelkiismeretük nehéz tusát vivtak egymással. Az utóbbinak elvégre is győznie kellett. A bizonyítékok nem voltak eléggé világosak. Az elnök — 2 órai tanácskozás után — kihirdette az Ítéletet, .melyszerint mind két vádlott bizonyítékok elégtelensége folytán felmentetik a mint Berg a törvényszéki termet elhagyta egyenesen vasútra ült és az igazságügyminiszterhez utazott s még az nap kieszközló állásától való felmentését. Ez okirattal zsebében Sorben titkos tanácsoshoz sietett s felkérte őt, hogy számára Margit kezét kérje meg. A titkos tanácsos nemes örömtől dobogó kebellel teljesítette e kívánságot. Lelkes szavakkal tolmácsolta Margitnak Berg nemes jellemét, fenkölt gondolkozását s meleg szavakkal kérte őt ez ajánlat elfogadására. Margit visszautasította. Kijelenté határozottan, hogy sokkal jobban becsüli Berg urat, semhogy ily vád erkölcsi súlya alatt, kezét nyújtaná neki. A titkos tanácsos és Bergnek csak akkor nyilott alkalma egész magasztos fenségében megismerni Margit jellemét. Szent fogadást tettek egymás közt. hogy közösen minden idejüket arra szeutelendik, miszerint a valódi bűnöst kinyomozzák. A véletlen, — nem 1 a gondviselés segítségükre jött. * *