Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám
1880-12-19 / 243. szám
„Békésmegyei Közlöny* 1880. 2 34. szám. * majdan — az egyetemet is végezve — ügyvédeket, orvosokat, mérnököket és tanárokat szolgáltassanak a hazának. Mindenesetre ; igen dicséretes törekvés és akkortájban nagy •szükség is volt reájuk. Hanem azóta bezzeg változtak a viszonyok. A változó viszonyokat azonban a szülők nem akarják tekintetbe venni- a tudományos pál\ákat mindég uj jövevények árasztják el. Orvosokra természetesen még mindég nagy a szükség; a gazdasági élet hullámzása ha van is némi összefüggésben a közegésségi állapotokra, még sem döntő momentuma azoknak. De a mérnökökre szomorú idők járnak. Nincsenek nagyobbszerü építkezések, a gyári ipar pang, a vállalkozó erély meg van zsibasztva. Sőt nyilvánvaló dolog, hogy tavaly maga az állam is kénytelen volt szolgálatában állott mérnökeinek nagy részét csekély végkielégítéssel elbocsájtani. A tanári pálya, a hivatások legsulyosbika, szintén érzi a mostoha idők hatását. Az állam budgetje oly sok oldalról van igénybe véve, hogy a legfőbb kulturai ügyre, a közoktatásra, igen szűkmarkú javadalmazás jut. A felekezeti, vagy községi tanodák szinte igen mérsékelten dijjazzák a tanárokat és nyugdijat nem biztosíttatván számukra, igen kétes helyzetnek teszik ki őket vénségükre. Sőt mi több, számos miiveit, képzett ifjú tanár küzd mindenféle foglalkozásban az élet nyomorával, mig állomáshoz juthat, a melyet szintén nem kitűnő bizonyítványok, hanem befolyásos emberek protekcziója szerez meg számára. És mit mondjunk az ügyvédekről, erről a sokat emlegetett és még többet ócsárolt karról? Az is az idők mostohaságát sinli, de a lehető lognagyobb mérvben. A külföld — egyéb szép epiíhetonoktól eltekintve, — a fiskálisok országának nevez bennünket. És igen találóan, mert magában a fővárosban hetedfélszáz, azaz több ügyvéd van, mint egész Alsó-Ausztriában. Az egész országban 4700 ügyvéd van, mi mindenesetre igen sok a népesség számarányára való tekintettel. Túlzott szám volna még akkor is, ha a régi közgazdasági virulás idejét élnénk. És innen van az, hogy előállott a társadalomban egy egészen modern néposztály, melyet már a drámaírók is kezdenek kizsákmányolni, nyújtván a közönségnek igen humoros bár, de egyszersmind tragikus alakokat. Nagyon szomorú jelenség ez uraim! Az ügyvédi kar tekintélye mélyen alászállott, lelketlen ügyvédek a megélhetés súlyos gondjaitól üldözve •— kétségbeesett eszközökhöz nyúlnak és a kivételes bűnökért az egész kar becsülete szenved csorbát. A műveltség és anyagi nyomor összetalálkozása nagyon veszedelmes jelenségeket szoktak felmutatni a nemzetek életében. A czivilizált nyugat felöl veszedelmesen forongó mérges soczialis kérdések hallatszanak át hozzánk. Hiába nehezítették meg az utóbbi időkben a tudományos pályákat — évről-évre szaporodnak az egyetemi hallgatók és az egyetemek fakultásai a legnagyobb szigor daczára is, százával kénytelenek vesztegetni évenként a diplomákat. A kultura tekintetében nemcsak hogy eleget tettünk rövid időn a czivilizaczió követelményeinek : hanem határozottan tultermeltünk. Fordítsuk figyelmünket inkább az anyagi haladás felé. Iparunk és kereskedelmünk kétségbeejtő zsengeségben szenved. A XIX. század liberális áramlatával, a munka és szorgalomszabadság vérrel kivívott nagy jelszavaival határozottan ellenkeznék, ha állami kényszerrel, törvényhozási uton akarnánk megszorítani a tudományos pályákat. Ezáltal monopoliummá alakítanánk a hivatást, ami szülőanyja a nepotizmusnak. A szellemi túltermelés mizériáin csak a társadalom segíthet. Óva intjük tehát a szülőket, hogy nemes intencziókról mondjanak le a társadalom érdekében, ne küldjék gyermekeiket az egyetemekre, hanem neveljenek belőlük, szorgalmas gazdákat, derék iparosokat ós ügyes kereskedőket. A mostani ötödfélezer egyetemi tanulóra is szomorú idők várakoznak. Ne alkossunk tudatosan — szellemi proletariátust. Bácskay ^.lloert. Politikai hirek. * A czár újévkor hatalmi jogkörének egy részét a czárevicsre fogja ruházni ; maga számára csak a hadviselés fölötti döntés jogát tartja fenn. — A tunisi hey haldoklik. — A Thiersué temetéséről az „Instransigeant" kövatkező szavakkal kezdi a tudó-itást : „Az 1871-iki gyilkos nejét ma temették el." — A kabinetek már tanácskoznak Anglia azon javaslata felett, hogy a görög kérdés európai Ítélet által oldassék meg. — Az ir forrongás következtében az irlandi csapatok valamennyi szabadságolt katonáit ismét behívták. — Michelet Lujza meghazudtolja az ő pártoskodását llochefort ellen. A világ h al a <1 ás á r ó I.*) - Mulhall M. G. után. — Régente azt mondották, hogy ^számok kormányozzák a világot; ma azt tartják, hogy a számok mutatják, mint kormányoztatik az. Egy Mr. Mulhall M. Gr. nevű angol író feladatául tűzte ki megvizsgálni, hogy a jelen század kezdete óta minő haladást tett az emberiség a művészet, földmivel és, kereskedelem és gyáriipar, a tanügy, vasút és az általános jólét terén. Ezen tudományos buvárlatairól könyvet irt, melyben csupa tényeket és számukat jegyzett fel, de mely mindamellett ko'ántsem unalmas; ő a következtetések levonását a közönségre bízza és rövid áttekintetében kijelenti, hogy a haladás terén elért eredmények — Törökország kivételével — mindenütt kielégítők és a világ pusztulása felett siránkozók elé a tények logikáját állítja. Alig jelent meg a világ összes könyvpiaczain mű, mely a Qiai kor embereitől több méltatást igényelhetne, mind emez s igy igen jó szolgálatot vélünk olvasóinknak *) Ezen czikket mélt. Beliczey István főispán ur utján, mélt. Wodianer Albert ur s/.ivessegéből közöljük. Szerk. sott kezeibe csupa ropogós, angyalos és vöröshasu bankókban. A világot meghódított Caesárok tudhatják csak hogy mily diadalmas érzetek lihegtetek Máté tüdejét, midőn e tömérdek kincscsel zsebében, azaz Csi/maRzárában, az adóhivatalt elhagyta. Gangos léptekkel, szörnyen feszítve járdogált az utczán. — Borzasztóan szűknek érezte a nagyvilágot és erősen törte fejét szou, hogy mint lehetne annak oldalát kirúgni. A nagy elhatározás előtt álló tragikai hősök szokásaként elkezdett, tehát mouologizálni. .És én mostérig haza menjek? De már abból nem eszik a feleségem ! Istentelen dolog volna az szörnyen, ha én ma egy kis görbe napot nem csinálnék. íltnl De hátha utánam jón az asszony? Kurucz világ volua, az bizonyos I . . . . Vigye el az ördög a kódmönét, mikor maga is benne van, csak nem hagyom magamat reszkírozni (szekírozni) egy asszonyi állattól. Majd asszondom neki, hogy csuk holnap reggel fizettek ki." Állott vala pedig Máténál a dolog olyatónkép, hogy felesége, kivel már 22 éve óta élvezte a házas élet bokros gyönyöreit,, és ki a keresztelésnél Sára nevet nyert, testi ós lelki fölényuyel birt felette és olyan ránezba tudta tartani urát, mint egy jól uevelt menyecske szoknyáját. Máténak tehát igen alapos okai voltak szurkolni, ám de a korcstnaczégér incselkedő Bzellemei felejtették vele a feje felett vékony dohányspárgán fiiggő Damokles kardot; más szóval: Sárának izmos tenyereit és ő betért a „Kakas" korcsmába, melynek udvarán kocsija és lovai állottanak. „Bort hozzon 1 azt a fűzfán fütyülő garabonczias miatyánkját annak a komisz világ ezudar keserűségének! Mulatni akarok! Jó kedvem van ! Ma még a kutya is fekete kávét iszik !" E tisztes hangú megszólításból a korcsmáros megértette, hogy hányadán vau, és Máté alig figyelemre méltó időközökben mohón megivott mintegy 5 liternyi bort. Tudvalevő dolog, hogy a bor hatása minden emberre más-más. Mátét például melancholikussá tette. Bú és borba merült fantáziája eszébe jutatta gyöngy legény életét, midőii még pörge kalapot és rámás kordován csizmát viselt, midőn még minden vasárnap berúghatott és akkor vághatta a boros üveget felebarátja fejéhez, mikor épen neki tetszett. Oh milyen dicső emlékek ezek 1 És ezekből nem maradt semmi I De igeu 1 — egy kedves dal, mely móz-édesdeden cseng még most is füleib&n. Elkezdte tehát mélabús hangon énekelni: Tizenhárom esztendeig Hű szeretőd voltam mindig, Hej! de csak szép ennyi idő Száradjon beléd a tüdő! . . . Ki nem ismeri a dal lelkesítő hatalmát ? Ki ne tudná, hogy mily bűverővel köti az le a lélek finom érzelmeit ? Igy Máté is. Dalolt és ivott ós addig dalolt, és addig ivott, mig — kigyósiasan mondva — pocsékká nem ázott. Ugy pitymalatkor, mikor már ugy be volt „káfolva" hogy se állni se ülni, de még inui sem tudott, valahogy kitántorgott 2 ós 4 kózláb, hogy kocsijába egyet nyújtózkodjék. De oh balsors, te durva összekuszálója az emberi tervekneK 1 ugyanott egy békési ember kocsija is volt, melynek derekába az ő kocsijához hasonlóan, szalma vala. Máté tehát ide feküdt s alig két perez alatt Folytatás a mellékleten.
