Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-12-19 / 243. szám

Melléklet. „Békésmegyei Közlöny" 1880. 243. szám. tenni, midőn azc — habár rövid vonások­ban — ismertetjük. A népesedésen kezdve Mulhall be­igazolja, hogy az csak a mivelt nemzeteknél érdemel különös megfigyelést. A jelen szá­zad kezdete óta az angolok és ameri­kaiak 300százalékkal szaporodtak, mig az európai kontinens egyéb népei alig 63 százalékkal. Nemcsak az égalj ós e g é s z­ségügyi intézkedéseknek, hanem a politikai intézményeknek is nagy befolyásuk van az emberi élet tartamára, mely jelenleg Franczia- Angol- és Németországban áilag 6 évvel nagyobb, mint ezelőtt 50 évvel. Az angolok és amerikaiak a jelenkor legjobban táplált emberei, ós statisztikájuk fényesen igazolja ama mondást: „Azon nép örvendhet a legjobb gyarapodásnak, mely­nek lakói a legtöbb b u s t képesek elio gyasztani." A földmivelés az utóbbi 20 esz­tendő alatt nagyobb haladást tön, mint 12 századon keresztül. E tekintetben Franczia­ország örvend a legegészségesebb viszonyok­nak, hol a földmivesek egyszersmind föld­birtokosok. Csakhogy náluk óriásinak mond­ja a munkaerő pazarlását és bebizonyítja, bogy egy amerikai bérlő 100 napszámossal ugyanannyi búzát képes termelni, miut 5000 franczia paraszt. Anglia, gyarmatait nem számítva, a föld tőkéjének egy ötödét bírja és minden egyes lakójának egy személyére háromszor annyi vagyon jut, mint Európa többi országainak lakóira. A kereskedelem 800 százalékkal ha­ladt s egy glasgowi czég most évente több liajót állit elő, mint a mennyit Erzsébet ide­jében az összes hajóraj számlált. Az utóbbi 30 esztendőben csak angol mérnökök a föld különböző részein több mint 100,000 mértföldnyi vasutakat épít­tettek. A népnevelés is óriási haladásokat tőn; e téren Anglia-, Németország és az Egyesült Államok párhuzamosan haladtak, mig az európai nemzetek között Orosz- és Törökország kivételével Olaszország áll a legalantabb fokon. A hírlapok szaporodása mesés ará­nyokat öltött. Az Egyesült Államok­ban naponként 4 millió Angliában 2 millió hi r 1 ap jelenik meg. Az öngyilkosok száma nyugat felé | növekvőben éf dél felé fogyóban van; bi­zonyságául annak, hogy mily befolyása van j erre az éghajlatnak. Sajátságos azonban, hogy minden nemzetnél nyáron kétszer annyi öngyilkossági eset fordul elő, mint télen. Az igazságszolgáltatás Olaszor-1 szágban a legdrágább és Angliában legol­csóbb. (Akkor Magyarországot szerző nem! ismeri. Szerk.) Az európai kontinens lakói közt a fran­czia nép leggazdagabb és jövedelme is két­szer annyi van, mint a németnek. Oroszor­szág segélyforrásai még nincsenek kifejlődve, de itt is roppant haladás mutatkozik. Olasz ós Spanyolország zilált belpolitikai helyze­tükkel arányban lépést tartanak az európai nemzetekkel. Csak az ottoman birodalom sitlyed mindegyre anyagilag; hogy majdan teljesen feloszoljon. Midőn szerző az Egyesült Államok ke­reskedelméről beszél, adatai csaknem mese­szerűen hangzanak. Az amerikai kereskedő szellemi ereje és ruganyossága — úgymond — bámulatos. Egy gy.ir, mely millió számra puskákat gyártott, tevékenységét azonnal varrógépekre fordítja, mihelyt az előbbi czikk iránti kereset lanyhul. Egy csizma­gyár szerdán leégett; csütörtökön a tulaj­donos uj gépeket rendelt és már pénteken 2400 pár csizmát szállított 24 óra alatt. — Egy ilyen gyár ép annyi csizmát képes el­készíteni, mint 30,000 párisi czipész. Az Egyesült Államok vagyonának 30 óv ótai szaporodása, elég lenne készpénzben venni meg az összes német birodalmat, jó­szágaival, városaival, bankjaival, hajóival és gyáraival egyetemben. A napontai jövedelem 500,000 fontra rug. E könyv, melyet csak röviden ismertet­tünk és mely maga is a haladás egy fényes tanúsága, mindenekelőtt hivatva van a véd­vámosok sophismáit ledönteni, mert világo­san kitűnik belőle, bogy azon nemzetnek gyarapodnak is szellemileg leginkább, me­lyeknél a kereskedelem legkevósbbé van korlátozva. Az Egyesült Államok, melyek önmagukban egy külön világot al­kotnak e kérdés vitatásánál persze szóba nem jöhetnek. MEGYEI HIREK. * szárjci.'U.rj.lstLOz; az 1881. évre. lapunk "VIII-cLöJe év­folyamára, szóló előfizetési felhívá­sunk van csatolva. Nincs hozzá tenni valónk, csak röviden indokolni akarjuk, miért szün­tetjük be újévtől az ötszöri megjelenést ? Azért, mivel megyei viszonyaink között még teljes lehetetlenség — ugy szellemileg mint anyagilag — minden nap megjelenő ujsázot adni. Annál jobban leend kiállítva — mer­jük állítani — a meglehetős nagy alakban háromszor megjelenő lap, mert erre elég szellemi erő áll rendelkezésünkre és az anyagi is kitutja. Gondoskodtunk rola, hogy ugy mint a mai számban, újévtől fogva lehető­leg minden számban a megye legtöbb vidé­kéről napi tudósításokat, jó eredeti vezór­ós imeretter]esztő czikkeket, mulattató és oktató tárczákat hozhassunk; szóval, hogy lapunkat ugy állítsuk ki, mint azt megyénk müveit olvasó közönsége joggal kivánhatja. Ajánljuk előfizetési ielhivásunkat a kö­zönség, jóakaróink ós barátaink szíves fi­gyelmébe. <j Betörési kísérlet e vagy pajkosság ? mult heteken azon rémhír terjedt el, mintha a szeghalmi kir. járásbíróságot kirabolni akarták vol­na. Az egészből pedig csak annyi igaz, hogy ezen bírósági helyiségnek utc/.ára nyíló két ablakkari­kája bezúzatott. Mi tekintve, hogy ez vasárnap éjjel történt, a midőn legtöbb ideje vau az erre Mi a midőn hajlandó egyéneknek a gardra íelönteui, — nem lehetett más, miut valami res/.eg ember legényke­dése. Különben daczára annak, hogy a járási csend­biztos ez ügyben szigorú nyomozást eszközölt, a tettest mindez ideig nem lehetett felfedezni. <] A szeghalmi orgona hallgat, a meny­nyiben még most sincs orgonista választva, s a 1 bekövetkezendő ünnepnapokon is ennek hangjai . nélkül keliend a híveknek az urat dicsérni; — s a mennyiben ez állomásra még pályázat sincs hir­detve, hihetőleg még hosszabb idrig is. — A gyomai képviselőtestület tagjai. folyó hó végén lógnak választatni, sőt ha jól va­gyunk értesülve, még a biróválasztás is még ez I évben meg fog ejtetni. — A gyomai izraelita hitközség iskolájában, a buzgó tanítók által, iskolai takaiékpénztár szer­veztetett, s (így rögtönzött iskolai ünnepély jöve­delméből gyermekkönyvtár állíttatott. — A jövő év elején foganatosítandó nép­számlálás felülvizsgálására kineveztettek Csabáról : kotta .szerint horkolá az igazak ós részegek csen­des álmait. Tortént azonban, hogy a békési kocsi gaz­dája szinte többet öntött ama garadra, a mely nem őrlés czeljából alkottatott, s igy a derengő félho­mályban észre nem vevé, hogy valaki a kocsin fek­szik ; befogott tehát és egész lelkiismeretes nyu­galommal hazahajtatott. Mátét a kocsirázás nem ébreszté fel. Hogyis ! Azt álmodta, hogy holt részegen otthon fek­szik és a felesége rázza olyan nagyon, sőt vala­hányszor egy-egy szalmaszál hegye arczát csiklan­dozz, azt képzelte álmában, bogy a felesége tűvel szurkálja a képét. Mormogta is szegény „Sára. Sára ! Sohasem teszem többet, ne bomolj." A kocsi gazdája alig ért haza, sietett kifogni a lovakat és aludni menni. Reggel felé csípős és csikorgós szél kelt szárnyra, odaszólva Máté barátunkhoz is, ki nagy álmosan felnyitotta szemeit ós körülnézett. Lassan eszmélni kezdett és nagy sokára visszaemlékezett az éj eseményeire mindaddig, mig a kocsira ment lefeküdni Nagyon természetes tehát, hogy most is a korcsma udvarán képzelte magát. Miután rém­ségesen fázni kezdett, bement a békési ember há­zába és bort kért. Itt nagyot néztek rá — alig tudták megér­tetni vele, hogy az ő házuk nem korcsma, s hogy ő most Békésen van. Nosza rajta! Felugrott és nagy léptekkel ki a pitvarból, először is azon gon­dolkozva, hogy hazaérve, mivel teszi lúddá feleségét. E gondnak rettenetes józanító ereje volt, mintha soha életében egy csepp bort nem ivott volua, oly tisztáu eszmélt. Amint az utczára kiér és a csabai országút felé indul egy ismerős kocsi tűnik szemébe s egy még ismerősebb nőszemély, ki a lovakat hajtja. — Felesége volt. Elállt szeme, szája; majd gyors, me­rész szökési terv villanak meg agyában — — — de oh! későn I Sára észreveszi. „Ide csak, ide Máté! Ez a kend kocsija!" mondá oly lágy hangon, mely oroszláuokat képes lett volna megremegtetni. Máté habozott.... melege kezdett lenni. . . egy nagyon ismerős veszély félelme környezé, mi­dőn Sára leszállt a kocsiról és szüret megfogva a kocsihoz vezetó. „Cak norn teszel az utczán csúffá" — nyö­| szörgé a megtört alázat töredelmes hangján." „Nem hát, hanem majd otthon." AH! tehát csak prolongálva vaunak a verések, gondolá Máté, mialatt azon igyekezett, hogy leg­alább az ostort kézhez kerítse, mert annak nyele somfa volt. Az uton ezerfólekép engesztelni akarta fele­ségét, ígérte, hogy borzasztóan megbecsüli magát ezentúl, hogy a bornak a szagát is kerülni fogja, csak inost az egyszer ne haragudjék. Sára mindezekre lakonikusan, de annál vész­jóslóbban csak azt felelte : „majd otthon." Otthon mi törtdnt? Azt csak a jó isten és Máté háta tudja. Ezek pedig nem beszélnek. De nem is kutathatjuk, mert az otthon „a családi szentély" küszöbén bévül van, oda nem szabad tolakadnunk. De Kígyóson örökre megmarad közmondás­nak: .megsiratta biz azt, mir.t a Sarjú Máté bé­kési forspontját." 3?aj:la.grl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom