Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-12-19 / 243. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 258. szám. Vasárnap, deezember 12-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd. szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-uteza 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Griinfeld I. könyvkereskedő umál. Hirdetések jutányos áron vétetnek lel. „Bíyilttér"-ben egy sor közlési dija 2f> kr. Előfizethetni helylien a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában vidéken a postahivataloknál 5 kros postautafvanynval Szellemi proletariátus. Budapest, deczember 17. Szomorú időket élünk. Nyolcz év óta tart már a pangás az üzletiekben. Pedig azóta voltak már jó termésű évei is a magyar gazdának. De egy jó termés csak vajmi rövid ideig képes betölteni a köznyomoruságnak sóváran tátongó száját. Panaszkodik mindenki. A paraszt és gazdaember, az ügyvéd és mérnök épen ugy, mint a kézműves. A megélhetési gondok súlyosan nehezkednek minden komolyan gondolkozó ember vállaira. Mikor lesznek már ismét jó idők? — sóhajtozik minden ember. Pedig azok „a régi jó idők," a melyek közmondásszerü szólammá váltak minálunk, nem is tartoznak a régi mult időkbe. A hatvanas évek vége és a hatvanas évek eleje — fényes gazdasági föllendülés korszakát képezik; jól emlékszik erre minden meglett ember. Jó termések voltak, épitettek mindent és mindenütt az országban. Az üzlet, a kereskedés virágzott, a munkabér magasan állott, keresték a munkás kezet. Az iró tolla, a kézműves kezemunkája, a kereskedő spekulácziója fényesen nyerte jutalmazását. Hanem egyszerre beállott a krízis és az anyagi jóllét virágzása, mintegy lázas kórságban, hirtelen leszállitá hőmérsékét: idült kórtünétté változott, a mely csökkönyösen tartja fen magát; nyögünk alatta mindannyian. Nyolcz év óta tart e kínos tünet nemcsak ország, hanem Európaszerte. Tudósok és államférfiak szorgosan keresik a bajnak okát. Vájjon az előbbi gyors felvirágzásnak és a rohamos befektetéseknek reakcziója gyötör-e bennünket, vagy talán az azelőtt háborúi által elbénitott Amerika mostani domináló állásának tulajdonitható-e a baj ? Bármiként is álljon a dolog: a tény az, hogy a jelenlegi szomorú helyzet áll előttünk és Isten a megmondhatója, hogy meddig fog az még eltartani. A 48 óv előtti gazdasági fellendülés nagy ballépésre utalta a magyar államot és társadalmat. Az állam hirtelen alkotott óriási apparatust magának, roppant befektetéseket tett biztatónak Ígérkező vállalatokba, épitett egyszerre egész vasút hálózatokat; de mint bebizonyult, nemcsak tulrohamos, hanem hibás is volt ebbéli tervezete ós most az állami budget kinosan görnyedezik a gyors fel virulás balvégzete alatt. És vájjon kit illett a vád mind-e vétkekért? Senkit, senkit. Akkor olyan volt az áramlat, az volt a jelszó. A társadalomra is erősen hatott vissza a gyors anyagi felvirulás és váratlan rohamos visszaesés. A könnyű pénzszerzés gondtalan, pazar életmódot honositott meg, a mely az egykori patriarchális viszonyok helyett szokatlan fényűzést teremtett. Ez az oka annak, hogy régi kisbirtokosságunk pusztulásnak indult ós minthogy a társadalom legnagyobb része még mind e napig nem tud lemondani a megszokott életmód magasra csigázott igényeiről, innen van azaz elvadulása a kedélyeknek, az a mételyező anyagelvies irány, a mely csaknem tönkreteszi társadalmunk morális fejlődését, a létezés ethikai alapjait is erősen támadva meg. Kétségbeesésünkben szidjuk a kormányt az államtól várunk minden segélyt; attól a melytől mimagunk megakarjuk vonni a segedelmet. Az adókötelezettség kijátszása még mindég hazafias erény nálunk, vagy ha nem i is az — mindenesetre virtus. De van az éremnek egy másik szomorú oldala is, a melyről ime szólani fogunk. Hétnyolcz év előtt a szülők, látván a müveit emberek nagy keresettségét, gyermeküket nagy számmal adták a középiskolákba, hogy A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖM" TÁRCZÁJA. Egy kigyósi gányó szomorú kalandja. — Genre-kép — A megye határán kívül levő t. olvasó csodálkozva fogja e sorok czimét olvasni és iizonnal Fogarasi szótára után nyúlni, megnézendő, hogy micsoda özönvizelőtti fogalomnak kifejezője lehet e szó: gányó ? Miután tudom, hogy a szótárt hasztalan böngészné össze-vissza, kötelességemnek ismerem e fo galmat definiálni, nehogy valami uj szavakat alkotó zsenie gyanújába essem és Szarvas Gábor ur et consortes tölgyhasgató villámait zúdítsam árva fejemre. Ha esetleg Plútó és nem Parlagi volnék, egyszerűen igy szólhatnék : a gányó tollatlan két lábú állat. Punctum. lltn. Csakhogy könnyű filozófusnak lenni s nagy garral egy értelem vagy a nélküli lrázist oda vetni, de nem úgy tárczairónak. Ettől a szőrszálhasogató olvasó közönség megköveteli, hogy töviröl-hügyire elmagyarázzon mindent, — a köpenyegtől le a nadrággombig. Lapunk inai szálához Meghajlom balvégzetem súlya alatt és neki állok a magyarázatnak. Vajha siker — e finyás dáma — koronázná erőlködéseimet és mogértetném a kíváncsiakkal azt, a mit voltakép magam sem igen értek 1 A gányó tehát — méltóztassanak jól idefigyelni — egy oly különös alkotása a dicső természetnek, mely speczialiter Kígyóson terem, nő avagy születik ; jellemző tulajdonai közé tartozik egyebek közt, hogy szeszes italokat sohasem élvez, — ha t. i. pénze nincsen és hitelbe nem kap. Nemes ambicziójának csak egy tárgya van, és az : a dohány és a mi körülette van, a dohányzacskó, sat. melyet üresen még nála senkisem talált. A művészi fajok között szintén csak egy van nála meghonosítva — sőt mondhatjuk — a tökély fokára emelve, és az : a káromkodás. E szakmában bármely kiszolgált bakával versenyképes; a hét erény nyolczadikául azt ismeri, ha feleségét minden vasár- és ünnepnapon eldöngetheti, ha t. i. a felesége őt nem döngeti el. Ezen erénye elannyira lelkismeretéhez nőtt, hogy ez iránybau a legkisebb mulasztást is véteknek tekinti. Ez képezi egyszersmind „sportját" is. egy iv melléklet es az 1881-ilifc évre szóló „előfizetési Ezeken kivül néha, — ha ráér|— földmivelóssel, ló- ós különösen dohánytonyésztóssel is foglalkozik, sőt — ugy mondják — a templomba is eljár. Hogy azonban a rajz tökéletes legyen, még azt kell felemlítenem, hogy esküdt ellensége a víznek ós az adófizetésnek. Egyebekben igen jámbor, szelid erkölcsű nép, mely az alkotmányos jogok gyakorlása közben csak egy zápfogát veri ki szívesen egymásnak, de sohase többet Az 187*-ik év igen bő dohánytermő esztendő volt. Mcgyeszerte repülő pajtákat kellett építtetni. Különösen Kígyósra terjesztő ki az ég kegye dohányosztó szárnyait s a gányók nem győztek a medve bőrire eleget inni. Az ott uralkodó kedélyes hangulat jellemzésére elég legyen mondanom, hogy emberemlékezet óta disznótorokon annyi fejbetörós nem fordult elő, mint abban az esztendőben. Sarjú Máté a helység egyik legtehetősebb gányója maga 32 mázsa dohányt szállított Csabára ! ós az adóhivatal — e páratlan „humanisztikus" intézet, melyben a hálátlan világ az eniberbőrnyúzás megszemélyesítőjét szereti látni — 318 frtot olvafelhívás" vau csalolva,