Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-12-12 / 238. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 258. szám. Vasárnap, deezember 12-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombatim. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : egy évre 8 frt; félévié 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati szánt ára íi kr Kapható Griinfeld I. könyvkereskedő urnal. Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. „Nyilttép"-l»en egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájába.í vidéken a postahivataloknál 5 kros postautHlvanynval. A czukor-, kávé- és söradó. ** Jókai Mór legutóbb tartott fényes és nagyhatású beszédében elismerve, hogy hazánk állapota igen súlyos, deficzitünk igen nagy, s adóink igen terhesek. Ezen — úgymond — a „Schön farberei" a szép színezés nem segit semmit. Fájdalom, tökéletesen igaza van. Hogy ily körülmények közt a kormány minden rendelkezésére álló eszközt megtagad az örök ingásban leledző pénzügyi hely zet egyensulyositására, azt könnyen felfoghatja bárki is, kit nem a minden áron való ellenzékeskedés elve vezérel politikai Ítéletében. A nemzetnek mindenekelőtte élnie kell; élni méií akkor is, ha az előbbeni kormányok talán mulasztásokat követtek el, ha oly nagy beruházásokat tettek is, melyek későbbi idők folyamán válnak csak gyümölcsözőkké s melyeknek súlya a mostani adófizetőre erősen nehezedik. A nemzet életében nem lehet megállapodás, mert hisz az egyenlő a halállal. Már pedig az oly nemzet, mely „háborúban esik el, még feltámadhat; de az oly nemzet, mely a béke közepette dől ki, annak számára a feltámadás harsonája sohasem szólamlik meg." A ki ezen sarkalatos igazságokkal számolni tud, az könynyen meg fogja érteni, hogy a jelenlegi kormány mért van kényszerülve népszerűségének koczkáztatásával is oly eszközökhöz nyúlni, mely a választó polgárban iránta bizalmatlanságot >zül s mely az ellenzék malmára látszik a vizet hajtani. Az ujabb adónemeket értjük. Nem a vak bizalom hangja ez, hanem a sanyarú kényszer helyzet tárgyilagos ifcélete. Persze sokkal kényelmesebb és gyors eredmény tekintetében sokkal hálásabb volna e helyet nyakra-főre káromkodni és szidni a kormányt és összes közegeit. Ilisz már erre egy egész szótár létezik s nincs az ellenzéknek olyan -suszterinasa, kinek alapos ismeretei e szakban nem lennének. Polip, szivattyú, piocza, prés stb. olyan kifejezések, hogy kormány nélkül már alig tudjuk őket képzelni. Nohát csak használják őket egészséggel. Mi nem kérünk belőle. A doloí lényegéhez és nem az üres formákhoz kívánunk szólani. A fogyasztási adókról szóló törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság elfogadta, mielőtt azt az országgyűlés is elfogadná és mielőtt bevégzett tény nyel állanánk szemközt néhány megjegyzést kívánunk tenni. Mi, kik a nép közt elünk s szükségleteit naponként tüzetesen szemlélhetjük, tudjuk, hogy a czukor, kavé és sör a középoszt;! lynál valóságos életszükségletek. A czukor ép oly hézagpótló, mint a só, a kávé nélkül ismét a borhoz vagy pálinkához kellene visszatérni, a sör pedig egyes vidékeknek kizárólagos itala. Ép azért ezen áruczikkeknél, bármint emelkedik is áruk, a gyáros és kereskedő kárt nem szenved és igy az egésznek terhe csaknem kizárólagosan a fogyasztó közönségre, az úgyis legsúlyosabban sújtott adózó osztályra esik. Ezért, és csupán ezért van kifogásunk ezen törvényjavaslat ellen. A középosztály érdekei azok, melyek legtöbb figyelmet igényelnek s ép ezért ki\ ántunk felszólalni mi is. Maga a kormánypárt néhány kiváló tagja is át volt hatva ezen nézet által e A „BÉKÉSIEM KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. tánczkedv. Sohasem múlik az idő nehezebben, mint midőn valami után sóvárgunk. Türelmetlen lelkünk sóhajokkal kergeti az időt, — de hasztalan 1 A kérlelhetlen kalendarium borzasztó pontosággal ugy osztatta he az időt, hogy minden napra 24 óra jusson. Mi is hasztalan türelmetlenkedünk, hasztalan sóhajtozunk, szeretett olvasóim, a farsang csábtündóre — bár közel van, s bár illúziónk segélyével már előre is édesdeden ringatódzunk puha karjai között, még egy kissé megantichambreiroztat bennünket. Ezen időközben persze a javában folyó kövér disznótorok nagyon sovány kárpótlást Ígérnek s igy leghelyesebben cselekszünk, ha addig is egy kis adventi elmélkedést tartunk a tánczról s némi ismeretséget kötünk e ledér szellemmel, mely a teremtés büszke fiait nemre való tekintet nélkül úgy niegugrándoztatja, miutha legalább is nadragulyával fűszerezték volna vacsorájukat. Simonides szerint a táncz a világ legrégibb művészete, néma költészetnek mondható, mig a költészet beszédes táncznsk. Mentül vadabb valamely nép, tánczkedve annál erősebbeu van kifejlődve. A szerecseneknél a követek tánczolva közelednek egymáshoz; ha háborút izeunek vad hadi tánczok közt ugrálnak ; ha győzelmi ünnepet ülnek, arra is van sajátságostánczuk. Betegnek a pap tánczot rendel s ha oly gyenge, hogy nem tud tánczolni, szép szóért, jó pénzért maga a pap tánczol helyette. Még mint rabszolgák is megtartották szenvedélyes tánczkedviiket és Stedman látott egy a csapathoz érkezett szerecsen rabszolgát, kinek nem jutott tánczosnő és ki 2 óra hosszáig saját árnyékával tánczolt. A tánczot a természet maga oltá az emberi vérbe. Nézzük meg a természet egyszerű gyermekét, ki, ha nap meleg sugarai reá árasztják ragyogó fényüket, kiiim a szabad mezőn ép oly vigan ugrándozik, mint akár a kecskefiók; s ki merné tagadni, hogy a mi szabályozott ugrándozásaink nem innen veszik eredetüket. Magát a dicső napsugárt is tánczolni látjuk a kora tavasz verőlényében. Dávid a friggyláda előtt tánczolt; Sókrates, a bölcsek bölcse, Aspasiától tanult tánczolni, sőt Xeuophou ünnepélyein is erősen tánczoltanak. Maga a dicső római birodalom is táncz által lett alapítva, mert a szép sabín menyecskék és leányzók nehezen mentek volna a kelepczóbe, ha a furfangos rómaiak nem tánczmulatságot rendeztek volna. Tagadhatatlan azonban, hogy úgy a régiek, mint az ujabbak tánczában az érzékiségnek is van némi része. A középkor theologusai ezért tág tor kuk teljes szakadtából ordítottak anathémát t tánczmulatságokra, elnevezvén azokat az ördögöt bünbarlangjainak. Persze, hogy annál többet tánczoltak. Hogyne 1 A tiltott gyümölcs mindig édes vala Nem is lehet tehát csodálnunk, ha leánykáink különösen a kisvárosi merev társadalmi élet feszó lyei között éjjel-iisppal tánczról álmodoznak; hí vagy 4 héttel a bál eiött egy komoly szót alig lehe velük váltani. Az erőszakkal visszafojtott vápya! jogaikat követelik, s e vágyak némi kielégítés csakis a tánczmulatságokban nyerhetnek, hol i zene kábító dallama alatt a tisztes ma mák orkölc őrködésben megöregbült szemei legalább félig be csukódnak ós a másik nyitott szem borzadás nél kül szemléli, hogy mint lejtenek erényes leánykái! veszedelmes ifjak karjain ínég veszedelmesebb ke ringőket. Milyen borzasztó látvány volna az, — mondj Jókai — ha a zene hirtelen elnémulna, ha a int mák hirtelen elfelednék, hogy ez tánczmulatsá) melynek szokásait ezredévek szentesiték : ah I mii ugranának fel ós segédül híva a menyköves Jup tert, mint rohannák meg a gyanutlanul ugrándoí ifjúságot, mely a váratlanul orvtámadás elől csak merész szökéssel menekülhetne. Még elgondolni szörnyű! Az örökké kedélyes, a mindig mosolygó W