Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-12-12 / 238. szám

„Békésmegyei Kttzlttny* 1880. 238. szám. igy történt, hogy Warhman Mór, Hegedűs Sándor, Éles Henrik, Kautz Gyula határo­zottan ellene voltak a pénzügyi bizottság­ban. Van okunk hinni, hogy a kormány, mely a választások előtt elég erős volt e népszerűtlen törvényjavaslatot megalkotni a nemzet érdekében, ugyancsak ezen érdek­ért elég erős lesz azt elejteni is. Belőlünk nem a merev tagadás, hanem épen a kormánynak, a szabadelvű pártnak jól (elfogott érdeke beszél. Nem akarunk vés'ztjósló Kaszandrák lenni, de ismerve a nép intelligensebb, ed­dig a szabadelvű párt mellett volt osztá­lyainak hangulatát: bátran merjük állítani, hogy ha az uj adónemek egytől­egyig visza nem vonatnak, ha az uj választásokig a Bartha esete igazságosan a felháborodott közvéleményt megnyugta­tólag elintézve nem lesz: megszámlálhatlan azok száma, kik a kormánypárttól el fog­nak szakadni, és a választások eredményét ezáltal kétségessé tenni. Videant consules. A kormány tehát saját pártjának a hazának tartozik azzal, bogy visszavonja ez adójavaslatokat és a Bartha elleni me­rényletigazságos megtenyitését sürgesse, mert ha soha, hát ez egyszer ki tséges további fenn­marad L a a pár ínak. Abba a bábeli zavarba, mely azután jönne, abba az „aprés moi le deluge^féle állapotba pedig nem szabad egy hazafias kormánynak sem dönteni a nemzetet, s in­kább legyen kevesebb jövedelem és valami­vel több adósság, minthogy az egésznek fennállása koczkáztassék! MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelenlés. Felolvastatott Békésmegye közigazgatási bizottságának decz' 6-án tartott gyűlésén. (Folytatás.) III. Közutak és községi utczák. A közutak szomorú állapotáról tett mult havi jelentésein során 1655. kb. sz. alatt kelt határo­zattal megbízott küldöttség a vizsgálatot megejtvén, eljárása eredményét beterjesztette, mely ezen ülés folyama alatt előterjesztetik. Mint köztudomásu sajnos körülményt, melyet a tiszti jelentések spm titkolnak el, el nem hallgathatom, hogy közleke­dési vonalaink, főkép a melyek annak idején ki nem épitettek, a tul nedves időjárás következtében, sok helyütt majd nem járhatlanok ; főkép sajnosai) kell megérintenem, hogy a közlekedés különösen a községekben szerfelett sok nehézségbe ütközik, mit leginkább azon tovább már el nem tűrhető közöny eredményez, miszerint az utczák szabályozása, il­letőleg a községi belvizek levezetése és az utak feldomboritása tárgyában 1877-ik évi 213. sz. alatt kiadott közigazgatási bizottsági határozat nagyon csekély, alig észlelhető mérvben hajtatott végre, mely határozatnak zár-határidő alatti foganatosítá­sára a járási szolgabirák és Gyula város polgár­mestere elutasitandók volnának. E rovat alatt elő­terjesztem, hogy az endrőd-szarvasi megyei útt ól ­tés tárgyában a halásztelki ármentesitő társulat részéről ismét közbevetett felfolyamodás nyomán mult hó 24-én Gyomán elnökletem alatt megtar ' tott értekezleten oly megállapodás jött létre, mi­' szerint a társulat a megye által tervezett uj vonal megszerzésére hajlandónak nyilatkozott, — és igy | biztos a kilátás, bogy ezen annyi éveken át húzódó kérdés a f. hó 27-én megtartandó megyebizottsági közgyélésen végmegoldást nyerend. IV. Véd töltések és átmetszések. A védtöltések állapotáról G)ulu város polgár­mesteréről, a gyúlni, gyomai és szeghalmi járások főtisztviselői havi jelentéseikben meg nem emlé­kezvén, — a gyulai járási és a Gyula határbeli védtöltésekre nézve kijelenthetem, hogy azok véd­képes karban léteznek, a melyeken alkalmazott két vasszerkezetű zsilip még e hó folyama alatt terv­szerüleg felépiilend — A gyomai védtölt.ések a magos vízállás miatt felépíthetők nem voltak; el­lenben a Berettyót szabályozó társulat a kenderesi gátat teljesen biztos állapotba helyezte. A Gyoma alatti 33-ik átmetszési munkálatok befejezésükhöz közeledvén, a mennyiben a gyulai kir. folyammérnökség átiratából, melyben az ezen átmetszésen létező hid meghosszabbítása iránti.in­tézkedésre hivattam fel, értesültem, hogy ezen hid a csatorna szélesités folytán a közlekedés hátra* I nyára veszélyesen aláásatott, mig egyrészről a nagy­mólt. közmunka s közlekedési m. kir. minister urat folyó hó 2-án 1919. kb. sz. a. tett felterjesztésben a tek. közigazgatási bizottság erre vonatkozó 1534. kb. számú felterjesztésének elintézésére felkértem, másrészről a járási szolgabírót felhittam, bogy mindaddig, mig a hid átalakítási kérdés el nem döntetik, erélyesen oda hatni igyekezzék, miszerint a hidon való közlekedés a folyamatban levő sza­bályozási müvelet által akadályozva és veszélyez­tetve ne legyen. (Vége következik.) J"a,xvcs©T7"it3 FAI, alispán. MEGYEI HÍREK. — Békésinegye közigazg. bizottságának Gyulán, 1880. decz. 6-án tartott üléséről. (Vege.) Az alispáni ügyek előadásai közt megemliten­dők; hogy az államépitészeti hivatal 100 frt irodai átalányban részesittetett, — a szarvasi kir. adóhi­vatalra nézve pedig, melynek a kir. adófelügyelő takarékossági szempontbói a minisztériumnál be­szüntettetését kérelmezte, miután a remélt megta­karítás oly csekély, mely épen nem áll aranyban a beszüntetés által az adózó népnek oko/andott kényelmetlenséggel, — a miniszter a hivatal további fentartására felkéretett. — A kir. adófelügyelő jelentése szerint egyenes adókban a f. év november havában a békési adóhivatalhoz 46300 frt 13Va kr, a csabaihoz 92536 frt 86% kr, a gyulaihoz 24999 Irt 61 kr s a szarvasihoz 45364 fit 73 kr, összesen tehát 209201 frt 34 kr folyt be, mely eredmény 24047 frt 23 krral kedvezőbb az 1879. novemberi bevételnél. Nagy felháborodást szült Gyulán s a k. i bizottság előtt is a kir. adófelüt, yelő azon in­tézkedése, hogy a váiosban rendkívüli adóvégrehaj­tók alkalmazását vette czélba, a p. ü. miniszternek a f. év deczember havában kelt egy rendeletére hivatkozva, mely azonban csak — a már befizetett — III. óvnegyedi adókra vonatkozott; s a mily túlhajtó volt az adófelügyelő buzgalma, anyival in­dokolatlanabb, mert már a IV ik é\negyedi adók­ból is elegendő törlesztés történt; az adóvégrehaj­tók alkalmazása mellőztetni rendeltetett. — A m. t. ügyész havi jelentése tudomásul vétetett; — lier nagyon is szigorúan beszél a tánczról 8 igen helyesnek tartja a berniek töivényét, mely szerint; ?gy 30 éves nőnek már nem szabad az ifjúság íözé sorakozni. Nagyon sok férj nyugalma van ez iltal bi/.tositva, mert — úgymond — sok mama, ci nappal egy fél órát nem tudna járni „leánya i e d v c é r t" egész éj jeleket végig tánc.zol. — De nég inkább kázhoztatja a komoly hivatalok vise­őit, ki nyilvános bálikon gyakran végr«ndeletük­:el zsebükben tánczoluak és ifjúságot szimulálnak, lolotta csáz és kösxvény kinoz/.a aszott csontjaikat. A tíncztér a szép nemre nézve ugyanaz, mi , lovaglótér az ifjúkra nézve : a kölcsönös varázs tt fejlődik ki legerősebben ; csak egy ügyes lovagló rhet utol egy ügyes tánczosnőt; egy táuczoló nő lifiidig könnyebien arat dii.dslt, mint egy ne inczoló : ideggyenge korunknak nagyon is szük­ége van o tornászaira és a mostani házasságtól orzadó ifjúságnak e varázsra. Oh! a n.igy világ­ak nincs oly korlátozott felfogású mamája, ki nem adná, bogy a bál uemcsak tánc/mulatság, de »yszer.«niind a világ legjobb h á zasság-köz v e­i t ő-i n t é z e t e. De a mily természetes és jogosult a táncz­ídv, ép oly kárhoztatandó a tánczdüh, mely nem ry viruló ifjút- és hajadont kergetett már Terpty­íore karjaiból a sir ölébe. Ezt szerintem ép ugy kellene korlátozni a rendőrségnek, miut az iszá­kossági-, játék- és verekedési dühöt. Ki hinné, hogy a táncz, miut történelmi tényező is szerepel? Igen. A velenczei" despo­tizmus népszerűségét csakis a fényesen rendezett karnevalok által tudta évszázadokon keresztül fen­tartani. Az olasz nép ugyanis az egész éveken át rüjta elkövetett méltatlankodásokat el tudta felej­teni, ha farsang alkalmával kénye-kedve adtán tán­czolhatott és az álarczos meneteket bámulhatta. Az álarczos bálák különben gyakran igen ta­nulságosak, mert a szatira ostorát szabadon pat­tagtatja benne az éles elme. Erlangenben történt, hogy egy álarczos jelent meg övig érő roppant szárú csizmákban, és a diá kok másnap mind czipót húztak. Egy másik 4 szemüveggel, melyekre lámpácskák voltak ragasztva, kezében messzelátó üvegekkel jelent meg, és az üres fejű arszlánok azonnal eldugták czvikkerjei­ket. Csakhogy fájdalom ezek az álarczos bálok bor­zasztóan elfajultak. A legkicsapongóbbak III. Ilenrick udvarában tartattak, hol a bálteremben királyi parancs foly­tán, egyszerre eloltottak a gyertyák és — mint a krónika irja — a hölgyek szeméremérzete igen élénk sérelmeket szenvedett a sötétségben. A legszörnyűbb táncz m.ndenesetre az lehet, midőn e rabszolga hajókon a szegény szerecsene­ket korbácsütésekkel tánczoltatják egészségi szempontból. Ennél csak egy borzasztóbb létezik és az, ha az ember .muszájból" tánezol, vagyis, ha igy szólittatunk meg: „Nézze, fiatal barátom, ott a sa­rokban ül egy derék hölgy, magában, elhagyottan, önnek kötelessége velp tánczolni." Ezt inig ellenségemnek sem kívánom. A franczia nép tagadhatlanul a legdühösebb tánezoló nép és mégis Párisban, a pezsgő vérű ifjok per excellence városában fogadott táuc/.oso­kat kell tartani, hogy a hölgyek .hoppon" ne ma­radjanak. A mindinkább terjedő materializmus nagyon lohasztani kezdi a tánczkedvet. Ki tudja, nem sepri-e el végkép ? Ez szomorú jelenség ! mely felett jeremiási könnyeket lehetne ontani, ha a farsang nem volna oly közel és ha nem látnók a bál rendező urak lázas tevékenységét. Elvégre is Jeruzsálem ssm pusztult el egy nap alatt és én hiszem, hogy addig is, mig utó­daink a bálokról mint a történelmi múltban léte­zett valamiről beszólendenek : addig olvasóinknak még elég alkalmuk lesz a czipőtalp-koptatás e leg­művészibb ágát jó egészséggel gyakorolni. Jobbat, remélem, nem kiváuhatok. jPailagrl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom