Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám
1880-12-02 / 232. szám
B.-Csaba. 1880. VII. évfolyam, 232. szám. Csütörtök, deczember 2-án. Politikai, társadalmi, közgazdászat! és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési <!ij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-uteza 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szam ara 4 kr A sxerd.ií és szombati szám ára 3 kr Kapható Griinfeld I könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron véietnek tel. „NyiltférMien egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Arpnd ur nyomdájában, vidéken a pos'nhivatnloknál ;> kros postautalványnval h szeg fejére ütött. (G.) A gróf Zichy-féle népnevelési egyletek ügye, országszerte viszhangot keltett, s tevékenységre hangolta az ezen ügyben tenni hivatottak eg'sz táborát. Békéstuegye törvényhalósága is hozzászólt ez ügyhöz, s kiadta a Zichy-féle javaslatot véleményezés végett a népnevelési bizottságnak. Nagyon jól van, gondoltuk magunkban; majd a jövő megyei gyűlésen tetté fog válni az ige, és megpróbáljuk ez alapon a szép eszméveli megbirkózást a társadalomban is. De elkés tünk! Valaki szörnyű módon megelőzött bennünket. Még mi a felett tépelődtünk : vajjon be lehet-e ezt a szeget ütni sikeresen ez a valaki a szeg fejére ütött. Még most is hiven emlékezem, e kér dés körüli aggodalmaimra, terveimre a me lyeket szőttem-fontam, mint hajdan Pál apos tol, mikor Maczedoniába akart jutni. És megérkezett Bánhegyi tanfelügyelő ur, megyénk kitűnő és fáradhatatlan paedagogusa, a ki, miután sorba látogattuk az iskolákat, igy szrtlt: „uram! nekem egyéb czelom is van Gyomán, mint pusztán csak az iskolák látogatása, nevezetesen óhajtanék én itt is népnevelési egyletet szervezni." Én pedig erre elmondottam aggodalmaimat, főként azt hangsúlyozna, hogy a Zichy-féle terv, annyira felölel minden teendőt, hogy félni lehet, azon ismeretes példabeszéd teljesülésétől : a ki sokat markol, keveset szőrit. És ő erre egy mutatványt húzott elő zsebéből, a melyben úgyszólván módszerét adta a Zichy-féle tervek keresztülvitelének, megmutatván a siker lehetőségét, s ez által eloszlatván azokat az aggodalmakat is az én fejemből, a melyektől — még e derék tanférfiu segítségemre nem jött — nem voltam képes szabadulni. Na hát ő csakugyan a szeg fejére ütött 1 Azért moüdottam azután nuigam is a másnap reggel tartott alakulasi közgyűlésen: „üdvözlöm önt uram 1 s örömmel adok kilejezést azon erősbült meggyőződésemnek, i hogy egy practikus fogás, egy átgondolt I módszer, többet ér ezer olyan iuditványnál, mint az enyim is volt a megyei zöld asztal felett, midőn megtévedve a Zichy-féle terv hibyrintusában*), véleményezés szem*) Nrm csoda különben! Oly temérdek mindenséget l egy felolvasHsbóli hallomás után, tisztán átlátni teljes lehetetlen volt. pontjábóli kiadását kértem. Ezen az uton mikor értünk volna ide ? Kalapot emelek tehát a- tanfelügyelő ur tapintata előtt, s kimondom, hogy az ezen ügy körül eddig mutatkozó gyors siker érdeme kizárólag öt illeti. Azonban a megkezdett munkát folytatni az egyes községek feladata. Ki kell választanunk tehát és megjelölnünk a tanfelügyelői igen praktikus utasítás csoportjaiból, a m u n k a á g a t, m ilyet, a helyi viszonyokhoz mérve legalkalmasabbnak Ítélünk és kultiválni akarunk. Minden községnek vannak speciális szükségei a melyeknek megfelelő munkaág felé, hajlamszerüleg fordul a munkás sági ösztön. Ennek kell munkát adni, irányt jelölni, és meg lesz téve a biztos sikerhez vezető első fontos lépés. Nagyon, de nagyon melegen ajánlom a tanfelügyelő ur tervezetét, kiviteli módszerét az egyes községek figyelmébe. Próbálkozzunk a szép reform eszmék kiviteli nehézségeivel megküzdeni egyesült erővel. Mit az egyes magában nem tehet, megadja annak s'kerót a társulás, mely mint ilyen erő és hatalom A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJL A megbélyegzettek. — Bűnügyi regény.— Irta: C. H. 3D. (Folytatás.) Sorben tábornok mosolygott, midőn Margit értesité mindezekről. A tábornok elfogadta Margit azon tanácsát, hogy most az egyszer bocsássanak meg a gazdasszonynak, de jelentsék ki az összes cselédségnek, hogy ez utoljára történik most. Gondoltam, hogy ön erélyes is. Menykőbe, hisz ön mindenhez ért ós igazán ért rendet hozni a házba. „Ez nagyon szükséges," válaszolá Margit. Sorben jóakarólag intett neki. Midőu aztán délután a zongorához ült ós az Öreg ur kedvéért, a ki a pamlagra támaszkodva a felett zsörtölődött, hogy — bizonyára a rosz idő miatt — nem jött vendég, — néhány dalt játszott el, melyet kellemes érzésteljes hangjával kisért: 6gészeu meghóditá szivét. Mintegy megbűvölve tekintett reá, midőn tudtára adta neki, hogy a sakkjátékhoz is ért, hogy boldogult atyját nem egy parthieban győzte le — mintegy megváltva érezte magát a legborzasztóbb kintól, mely őt elég gyakran gyötörte — az unalomtól. Az idő estefelé olyan volt, hogy maga a fő-] erdész is, s ki különben inajduem mindennapi vendég volt a táb jrnoknál, elmaradt ós e körülmény okozta, hogy Sorben — midőn Margittal egyedül J volt — arra gondolt, hogy bocsánatot kér ama levélért. melyet hozzá irt és melyet G -bői valószínűleg utána fognak küldeni. Azonban ez nagyon kényes ügy volt, a táhornok szívesen kitért volna e kérdés fejtegetése elől, ha Margit véletlenül nem ejt el egy kifejezést, egy reflexiót, mely őt arra felbátoritá. A beszélgetés az élet oly csodálatos változatosságára tért át és Margit, mintegy eltévedve gondolatainak tömkelegében igy kiálta fel: „aIi 1 ki gondolta volna, hogy itt oly otthonosnak fogom magam érzeni, hisz még sohasem hagytam el a szülői házat." „Örömemre szolgál ezt hallani," válaszolá a tábornok, „ós remélem, hogy ez igy fog maradni. Hála az istennek, hogy nem történt máskép, megvallom, mielőtt megérkezett, kérelmét visszautasító levelet intéztem önhöz." „Igen," folytatá mc-solyogva, midőn Margit idegenkedőleg, mintegy megijedve tekintett fel, „én fájdalom gyakran heves vagyok ós aztán bolondul cselekedem. Azt gondoltain, midőn öcsém levelét megkaptam, hogy nagyon soká fog tartani mig ön megérkezik, hogy ön valami nyalka leány egy vidéki városból, aztán nagyo i rosz kedvű is voltam, mivel unatkoztam, röviden, „önnek" kérelmét viszszautasitám és egy rokonomhoz fordultam a fővárosba — ekkor jött az ön levélkéje, ön is megérkezett és én hálát adok istennek, hogy levelemet meg nem kapta, mely bizonyára visszariasztotta volna." Margit arcza színeket váltott, majd kipirult, majd elhalványult, egy érzelem fészkelte magát be keblébe, mely a boldog biztosságot, a megelégedettséget melyot magának oly rózsás sziuben festett, feldúlta. Az a férfiú tehát, a kinél a jövőre menhelyet koresett, róla csak a külső benyomás utáu itélt és nem öcscse ajánlatai után, egy szeszélyes pillanat tehát elég volt neki, hogy a reményeket, melyekkel egy szegény leányt kecsegtetett, feldúlja és másnak ajánlja fel az a helyet, melyet ő neki szentelt I És épen ugy bánt, rokonával is, mint vele. Neki azt irta a titkos tanácsos, hogy magát a Seebaeh palotában bemutassa, tehát már el van fogadva és e pillanatban egy másik nő is készületeket tesz, hogy a Seebaeh palotába költözzék 1 (Folyt köv.)
