Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám
1880-11-09 / 215. szám
B.-Csaba, 1880 VIL évfolyam, 215. szám. Kedd, november 9-ón. i Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési (lij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú Mz. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek lel. „iVyilttér u-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájába.!, vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal. Az iskolai és házi nevelés hiányossága. A „Népnevelési egyletek" kiviteli módja. Vésztőn, novemberhó elején. Nem lehet ember-barát az, ki örömmel ne fogadta volna gróf Zichy Jenő „Indítvány- ós tervjavaslatát a népnevelési egyletek tárgyában" s ki buzdítást ne látna abban, tehetségét az általános boldogság- s közjólét előmozdításához felajánlani, azt pártolni és támogatni. Tekintve azonban nevelési rendszerünk kiskorú voltát s a házi nevelés czélszerütlenségét, valamint azon paedagogus egyéneket, kik mindenhez hozzá tudnak szólani, csak a neveléshez nem alaposan : lehetetlen nem látni azon sok nehézségeket, melyet, a „Nevelési-egyletek"-nek le küzdeni kell. Ez azonban ne leverőleg, hanem inkább buzditólag hasson az eszme pártolóira. A valódi érdem az, melyet fáradsággal szereztünk meg, nem pedig az melyet játszva nyernénk el. De térjünk a dologra. Általánosan hangoztatott eszme az, hogy a népnevelést első sorban az iskola van hivatva előmozdítani. S ez igen helyes Már Lüben is ezt kívánta. A legtöbb iskola meg is teszi kötelességét. Nem azonban a sziilők. Nehéz vád, de igaz. S azon közmondás, hogy „egy fecske nem csinál nyarat" itten bizonyul be leginkább. Mert bármily kitűnő nevelésben részegítse is a népiskola növendékeit, ha a szülők nem támogatják, nem segítik e téren: nem érhet czélt. — Mert szülők is másképen nevelik gyermekeiket, az iskola is. S épen itten fekszik a nevelés hiányossága. Innen van az is, hogy a felebaráci szeretet nem ápoltat .k ugy, a mint kellene. Ahány ház, annyi szokás; ahány szülő, annyi féle helytelen s hiányos nevelési rendszer van. •— Még nem láttunk családot, melynek nevelési rendszere egy másikéhoz hasonlított volna. De még olyant sem, mely következetesen megmaradna valamelyik elvnél. Változtatnak rajta a mikor s a hogy tetszik; alig bizonyult egyik alkalmasnak, már a másikat veszik elő. Nagy gondot fordítnak a külsőségekre, az illedelemre s tőbb e léle társadalmi korcskinövésekre, hogy Sebesztha Károly szavaival éljünk -— a valódi erkölcsi nevelésre csak kevés súlyt fektetvén. Midőn az iskolában ilyenről van szó, otthon megengedik, hogy a gyermekek czivakodjanak, verekedjenek. Lehetetlen tehát, hogy az iskola czélt érjen, valamint az is, hogy általános és közös népnevelés alakuljon. A szülőknek kötelességök volna, hogy tudomást szerezzenek maguknak az iskolai nevelés miben létéről s ahoz alkalmaznák a magukét is. Igy legalább a gyermek megmenekülne a sok nevetséges házi szabályok megtanulásának haszontalan terhétől s eléretnék az, hogy minden gyermek hajlama szerinti nevelésben részesülne; a felebaráti szeretet ápoltatnék, s a nemesebb gondolkodás lépne előtérbe. A műveltség igazi jelleget öltene, és az a sok affektált tudákosság, felületes gondolkodás, helytelen ítéletek, képzelt műveltség egészen háttérbe szoríttatnék s végre egészen elnyomatnék. Mert, hogy ennek korunkban igy vastagodni nem lehet, s hogy mindezt a haszontalan regény s több eféle képzelmet mételyező olvasmányok okozzák könnyű belátni. Ha érintkezésbe tesszük masrunkat műveiteknek látszó családokkal, egy pillanatra átlátjuk nevelési rendszerük hiányos, következetlen voltát. Ila pedig könyvtárukat vizsgáljuk meg, bármily szép legyen is az, A „BÉKÉSIEGTEI KÖZLÖM" TlRCZlJL A megbélyegzettek. — Bűnügyi regény.— Irta,: C. ü. 13. (Folytatás.) Midőn ezek után Ede kiejtette azt a megjegyzést, hvgy most már atyja mindenképen véget vethet Gümöreihez való viszonyának, az öreg őrnagy tagadólag rázta fejét, mondván: „Azt hiszem magam is, hogy okosan járnék el, ha igy tennék, Bőt tartok attól, hogy gyermekeim iránti Kötelességeim ellen cselekszem, ha megtakarított vagyonomat ott hagyom veszni Gömöreinél, de ti nem fogjátok követelni, hogy becsületérzésem ellen cselekedjem Én az igazgató-tanácsból való kilépésem által igen sokat ártottam Gömöreinek, előbbi kartársaim ugyané nézetet vallják, mind egy nézeten vannak, ós ez az, hogy általam az egész vállalat sikere veszélyeztetve van Kartársaim belátják, hogy nagyon pedáns vagyok. Gömörei is csak azt teszi, mit sok ezer más, kijátsza a hiányos és helyenkint kétértelmű törvényt. Nem akarok lelkiismeretem ellenére cselekedni, de épen azért, mert Gömörei fellépésemet ellenséges, gyűlöletes indokból származottuak hirdeti, mert kételkedik azon szavambau, hogy én nem ártani akartam neki, hanem csak saját lelkiismeretemet akartam tisztán megóvni, nem akarom pénzemet visszavonni. Az igazgató-tanácsból való kilépésem okai felett csak akkor szabad hallgatnom, ha pénzeinat meghagyom a vállalatban, máskülönben kötelességein volna azokat, is óva figyelmeztetni, kik e vállalatba fektetik pénzüket. Talán e kötelességemet teljesíteni is kellene, azonban akkor Gömörei és eddigi tanácsostársaim ellene is panaszt kelleudeae emelnem, a mi sokkal komolyabb, semhogy kézzelfogható bizonyítékok nélkül lehetséges volna, ilyennel pedig annál kevésbé rendelkezem, mert Gömörei ma az igazgató-tanácsosoknak kijelenté, hogy valamennyi jegyzés kész értékéről jót áll." .Köszönöm atyám" — viszonzá Ede, — „ha kérdesz, én sem tanácsolhattam volna mást," „Minél nyomorultabb lesz Gömörei, minél dühösebben ellenségeskedik, annál hozzáterlntleuebbül kell magunkat viselni. Arra a levélre legjobb válasz lesz az, ha megírod neki, hogy szavadhoz szigorúan ragaszkodol és igy szégyeníted meg." „Mondjon ő az embereknek eljegyzésem felbontásáról bármit és bármiként, én mindenkor hallgatag maradok, csak örülnék, há Mari szószegését, ingatagságát igazolni tudná, mert semmi áron sem szeretném azt pellengére állítva látni, kit én szerettem," „Derekasan szóltál" felelt az öreg l'erey fiával kezet szorítva, feltettem rólad, hogy igy gondolkozol és gondolatid szerint cselekedtem. Hallom, hogy Gömörei azt meséli, miszerint ő azon meggyőződésre jutott, hogy te gazdag asszonyt kerestél és minthogy a mi bizalmunk az ő vállalata iránt megrendült, jobbnak látta teljesen véget vetni a viszonynak, semhogy a nászhozomány feletti magyarázgató tanácskozásba bocsátkozott volna. Ede elhalványodott, de Margit felháborodva, nemes bosszútól kigyulladt arczczal pattant fel. „Atyám" kiálta fel, „azt az arczátlan hazugságot nem szabad igy hagynod, mert különben magam szégyenítem meg őket — oh, ez nagyon gyalázatos, ez bátyám becsülete ellen van irányozva!" „A. hazugság nem engem foszt meg becsületemtől, hanem a rágalmazást éri a becsületvesztés" mondá Ede látszólag nyugalommal. A ki annak ellentmond, már bizonyítja, hogy válaszra érdemesnek tarja. Csak egy van a világon, kinek ellentmondani szabad a hazugságokkal szemben, és ez Mari És ha nem teszi azt, ugy számoljon saját lelkiismeretével." (Folyt, köv.)
