Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-10-31 / 210. szám

B.-Csaba. 1880. VII. évfolyam, 219. szám. Vasárnap, november 14-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalma lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utoza 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Fgyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Griinfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. rjfyilttér"-hen egy sor közlési dija 25 kr. Elöfizetlu'tui helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájábaii. vidéken a postahivataloknál 5 kros post.autalváiiynyal. Az elemi iskolák érdekében. IVége.) Nem merjük állítani, liogy ezen okoskodásnak ne legyen semmi alapja — humanismus szempontjából — de azt talán igen, hogy az egyes kivételek nem alkalmazhatók az általánosra. — Nézzük a szegény iparost. Mennyivel kevesebb hasznát veszi az gyermekének, —• vagy tanonczának tán — mint a szegény napszámos ? Csupán az a különbség kőztük, hogy az értelmes szülő gyermeke jövője, boldogsága, értelmi fejlettsége szivén fekszik, a legnagyobb áldozatok árán is megszerzi azt; mig ellenben az olyan, kinek minden törekvése oda irányul, hogy pálinkára valója legyen kisebb s nagyobb gondja is annál. Nem az előbbiek, hanem az utóbbiak számába alkottatott a törvény. A honatyák jól ösmerték a nép ezen általános gyöngéjét, de hogy ez által az állam ne szenvedjen azért alkották e törvényt. E törvény életbeléptetése óta az ügy barátjai a nevelés terén nagy előhaladást észleltek. A nép zöme olyan, hogy keveset, vagy semmit sem ösmer el jónak a mi felölről jön, ha az mindjárt csupán az ő javát czélozza is. Miért? mert nincs hozzá a megkívántató értelmi ereje. „A nép zöme meg nem ért a szababságra hagyd őt tenni azt mit ő akar, ujjad helyet karod után nyúl. A ki gyermeknek kést, tudatlannak könyvet, vaknak szemüveget nyújt; magának tulaj donitsa, ha hátra meg)en nem előre." Ha azonban a jót kényszeríttetik tenni, később annak üdvös voltát maga is dicséri. Nem mindig a népet kímélik azok, kikre a törvény végrehajtása bízva van; legtöbbször röstellik a fáradságot, sőt mi több szégyenlenek — szerintök — - ily csekély ügygyei egész odaadólag foglalkozni. Hogy azután hivatalos mulasztásaikat takarhassák ferde jelentésekkel ámitják e törvény által kinevezett felsőbb közeget: miszerint rendben van itt minden, itt semmi kívánni való nincsen. Nem gondolják meg komolyan, hogy ez által mily óriási hibát követnek el ugy az egyház, mint az állam és társadalom el1 len. Mert csak értelmes és vallásos polgárok tehetik az államot gazdaggá s boldoggá. Soha sem elég ha az ország népének csupán egy része müveit, hanem a lakosságot mind értelmessé szorgalmassá kell nevelni. Hogy ezen czél eléressék a meglévő eszközök mellett, az elöljárók azon szülőket, kik ezen legszentebb kötelességüket nem teljesitik a törvény szigorával mulasztásaikra figyelmeztessék. Ez lenne szavunk hozzájok. Bár csak ne lenne ez is -—- mint sok jóra czélzó szavunk — kiáltó ige a pusztában. ^laoid-e. Politikai hirek. — Hamburg és "környékére nézve elfogadták ja kis ostromállapotot. — Rómában a parliamentet november lö-ére hívták össze. — Az osztrákmagyar bank főtanácsa mai ülésén jóváhagyta a végrehajtó-bizottság azon határozatát, melynél íogva a magyar bankhelyek részére megállapitott 50 millió dotaczio, annak joleulegi nagymérvű igénybevétele folytán ideiglenesen 9 millióval szaporittatott. A esi'ilíeugnövény és készítményei. Irta: Sarlai János. (Folytatás.) Wagn'-r János Rezső vegyi technológiájában a 603-dik lapon szt mondja: „f)ie A „BEKE3ME&YEI KOM" Szüret „Szálldobágy"-on. — Humorisztikus karczolat. — Mottó: „Gondolatim mostan Mulatozva járnak Lévai. Szánalmas érzet fog el, ha arra gondolok, hopy Fraucziaországban most Dumas fils nyakrafőre azt akarja bebizonyítani, hogy a nők férfiak is tudnak lenni, azaz hogy nemcsak varrni, szabni, kötni, főzni, hanem in ni, mikor alkotmányos jogokat gyakorol, dikcziózui, mikor a hony-hazát kell megmenteni, miniszteri tárczát elvállalni, ha már más nem találkozik rá, verseket faragni, és végre tárczát is irui. A szellemdus drámaíró s modern bölcsész ezen igyekezetével egész Európát fölverte s egész légiói a pro és contra érvelöknek árasztják el a sajtó türelmes hasábjait. És ime közepette a nagy disputának, előállók én és bebizonyítom, hogy a nők első sorban a tárczairáshoz nem értenek, a mennyiben tárczát irok. Szinte képzelem azt a rettenetes fölháborodást, melyet soraim a nőemanczipátorok közt kelteni fog. El fognak ítélni — és méltán 1 Ugy kell nekem, hogy is engedém magam a délibábos dicsőségvágytól elragadtatni ! Leghűségesebb bókolom, a kinek eddig szemeim fekete gyémántként ragyogtak, ajkaim a korall pirosságával versenyez-1 tek, hajzatom a selyem fényét multa felül, kar- ' csuságom az isteni Junóét, — szemem közé fog nevetni s azt fogja gúnyosan a fülembe súgni: „Nagysáni ! olvasta-e Molieretől a „Tudós nők

u-et ? Bah! Őn csúnya, és én önt megvetem! Menjen őn, skribler!" És igaza lesz ! De engedelmet t. olvasóim! Én töredelmes vallomást teszek önök előtt ós önök is befogják látni, hogy számtalan enyhitő körülmény szól ártatlanságom mellett. Hallgassanak tehát meg. Elmondom hüségegesen, mily körülmények birtak engem arra, hogy ily végzetes útra lépjek! Mindenek előtt kedves olvasóm, nekem egy páratlan kedvességii sogornőm vau, a kinek hasonlókig egy angyal jóságú Rózsa nevü nővére van. Nos tehát — egykor Ígéretet tettein, hogy velük együtt a kedves nagyváradi ismerőseinket meglátogatom. Az ígéretet tett követé. A nagyváradi szőlőhegyek sziiretelőlc tarka seregétől voltak elárasztva, s ha valaha, ugy most bő alkalom kínálkozott N,Váraddal, még inkább édes mustjával megismerkednem. Ki tudna ily csáberőnek ellenállani! Mondhatom, oly szívélyes fogadtatásba részesültem, uiely mégegyszer el tudna csábítani arra, hogy ily „fagon de parler"-alakban tegyem tönkre a nőemanczipátorok törekvéseit. Alig pihentünk, már is „Szálidobágy" szőlőlugasoktól sürün beárnyékolt lankái közé sieténk, hol díszes társaságot találtunk már együtt. Az ismerkedés gyors vala, mint a jó must forrása s az ízletes ebéd után szívesen vállalkoztam a vidék megtekintésére. A természet szépségének, a társaság kedélyes beszélgetésének élvezésében gyorsan mult el az idő s egyszerre tudomásul kelle vennünk a jelentést, hogy az ebédlő táncztermmó alakult át s vidám zene hívogat Terpsichore oltárán áldozni. A táncz egészen a vacsora idejéig tartott, s mindenki elképzelheti, mily pompás étvágygyal ültünk asztalhoz. Ennek tulajdonitható az is, hogy inindeu jelenlevő agyában termett egy-egy szikrázó gondolat, melyet toasztképen előterjesztett, s mely sok mulatságos eszmecserének lett kútfejévé. Az én szegény fejemben is támadt egy gondolat, avagy tán nem is, és csak ugy hitetek el velem, — természetesen, csak azért hogy ennek szavakban is adjak kifejezést. Hát megtettem. . . Bizonyosan nagyon okosat mondtam tudtomon kívül, a mit igazán ma is szörnyűségesen csodálok, mert nagyon megéljeneztek. Megígértem, hogy irok e kedélyes kis mulat-