Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-10-31 / 210. szám

„Bek és megyei Közlöny" 1880. 210. szám. Menge des ausgeschiedenen Indigós betragt von 1000 Theilen Flüssigkeit 0-5—0-75 Theile." Ha most feltesszük, hogy 670 akós edénynyel dolgoznak, milyenek valóban használatban vannak Indiában, és abban 19,000 font zöld indigóferát erjesztenek; akkor 10 akóra = 1000 sulyrész folyadékra 283-G sulyrész zöld indigóiéra esik és e szerint 0-176—0"246-°/

0-li indigó eredménynyel dolgoznak. Kntter Vilmos Henrik „Druck und Farbekunst"-ja II. 315-dik lapj;in ez áll: „Aus 1000 Gewichtstheilen der Flüssigkeit aus der Gehrungstufe. deren specifisches Gedicht 1-003 betrug, war der blaue Niedersehlag 075 Theile," tehát 0-264o/

0-li; eine solche Ausbente wird bei der Fabrikation im Grossen für eine reiehliclie ge haltén, die gewönliche betragt nicht über 0-3 Th., vagyis közel 0'11%-lit. Ugyanazon szerző a 311-dik lapon elbeszéli, hogy Bengáliában az indigóteriák ban mindég két-két edény áll egymás felett, a felső 30 láb hosszú és széles és 3 láb mély, tehát csaknem 670 akós; az alatta levő épen olyan széles és mély, de egyharmaddal hosszabb, vagyis 725 akós és verőkádnak neveztetik, mig a felső forr- vagy erjkádnak. Ilyen tiz pár edény, melyen egy nyáron át 12,500 font indigót gyártanak, 1500 font sterlingbe kerül. Ezen leirás folyamában azt is mondja, hogy az erjedés 15—20 óráig tart és hogy a leeresztett fo lyadékot másfél óráig vetik, lapátolják, mire az indigó a létől elválik. Ha most az edény kiürítése, megtisztítása és újra töltése több órát vesz igénybe, éjiel pedig nem dolgoznak; akkor feltehetni, miszerint két napon át egyszernél többször egy edényből nem ereszthetnek le erjedt folyadékot és hogy 3 havi — 92 napi gyártásuk alatt 460-nál több gyártást nem végezhetnek; e szerint egy edényből egy leeresztésre 27'2 font indigót nyertek s igy 0'143%-val dolgoztak. Az indigóferák zöld levelei a közlött, száztólik középszáma = 0-19°/

0-li szerint szolgáltatják az indigót. Mily arányban adják a csüllenglevelek az indigót, erre szolgáljanak a következő adatok. Iiuhlenkamps 100 font thüringiai csüllengből 8 lat indigót vont ki, mely alig különbözött a Sz. Domingo félétől, adta tehát 0-25%-lival. (Folyt, köv) MEGYEI HIREK. — Felhívás. Azon tisztelt hölgyek és urak, a kik egy B.-Csabán felállítani tervezett női ipar tanműhely létrehozása iránt érdeklődnek, kéretnek vasárnap folyó hó 31-én d. u. 3 órakor a városháza nagytermében tartandó értekezlen részt venni. B.-Csaba, 1880. október 30-án. Tisztelettel: Bartóky István. — Hirdetmény. Az 1868. évi VI. t. cz. 6. §-a értelmében újonnan alakítandó aradi kereskedelmi és iparkamara tagjai sorába Békés vármegye részéről, — még pedig: a) a b.-gyulai alkerüIetből, — a hova tartoznak B -Gyula város, továbbá a gyulai, békési ós szeghalmi járásbeli községek, 4 kereskedő, 4 iparos, — b) a b.-csabai alkerületből, a hova tartoznak a csabai, gyomai, szarvasi és orosházi járásbeli községek, — 6 kereskedő és 6 iparos lévén választandó, — annak megjegyzése mellett, hogy a kamarába azonnal belépő tagok száma a kereskedők és iparosok részéről egyenlő arányban a gyulai alkerületben 2—2 főben, a csabai alkerületben pedig 3 — 3 főben állapíttatott meg, ezen kültagok választása folyó évi november hó 21-ik napján délelőtt 9 órától délután 6 óráig ugy B.-Gyulán, mint B.-Csabán a városházán működendő választási bizottság előtt fog megtartatni. Miről az érdekeltek tudomás és miheztartás végett értesíttetnek. Kelt a központi bizottság B.-Gyulán, 1880. október hó 23-án tartott üléséből. Márki Lajos, főjegyző, a központi bizottság elnöke. Varga Károly, közp. biz. jegyző. — A kormány közvetlen a tenyésztőktől vásárol katonalovakat t. évi november 18-án Gyulán. Tudvalevő dolog, hogy a katonai kormány a katonasághoz szükséges lovakat üzérek, lókereskedők által, másodkézből szerezte be, a miuek alótenyésztő gazdákra nézve azon igen káros következése volt, hogy a lókereskedő a lovak árát lenyomta s az igy olcsón vásárolt lovakat azután a katouai kormánynak drágán adta el és igy minden egyes lónál tetemes nyereséget zsebre tett, a mely nyereség különben a tenyésztő gazdának javára esett volna, ha a kormány közvetlen a tenyésztőktől vásárol. Ezen sajnos tapasztalaton okulva a kormány elhatározta, hogy kísérletet tesz a katonasághoz sztikséges lovakat közvetlen a tenyésztő gazdáktól vásárolni s ha ezen módon elegendő alkalmas lovat képes beszerezni, ezentúl a lókereskedők mellőzésével mindig közvetlen a tenyésztőktől fog vásárolni. Ennek folytán a in. k honvedelmi miniszter ur elrendelte, hogy megyénkben f. évi november 18 án a honvédlovassági laktanyában ily közvetlen lovásárlás történjék, a mikor a kirendelt katonatisztek megyénk gazdasági egylete küldötteinek közreműködésével a tenyésztő gazdáktól a lókereskedők kizárásával közvetien alku utján fognak 16 darab katonai pótlovat vásárolni. A közönséges katonalónak legalább 157 czentiméter magasnak, betöltött 5 évesnek, erősnek, jó kötéssel és nyaktartással ós szabad mozgással bírónak kell lennie és ez esetben érette 245 frt átlagos ár fog megadatni, az erősebbért több, a gyengébbért kevesebb. A tiszti lónak 167 czentiméter magasnak, betöltütt 5 évesnek, nemesebb fajúnak és szebbnex kell lennie és ez esetben 350 frt átlagos ár fog érette megadatni. Nem szükséges hosszasan magyarázni, mily tetemes haszon háramlik ezen közvetlen vásárlás utján a tenyésztő gazdákra, kiknek alkalmas lovaik vannak eladók és igy gazdasági egyletünknek alólirott igazgatósága, mely mindenben megyénknek gazdasági jólétét előmozdítani törekszik, csupán annak fontosságára figyelmezteti a t. lótenyésztő közönséget, hogy a maga részéről minden lehetőt megtegyen, hogy a kormánynak ezon közvetlen vásárlási kísérlete már ezen első alkalommal teljesen sikerüljön. Mert bizton előrelátható, hogy ha ez uton a koimány elegendő jó katouabvat képes beszerezni, ezentúl a lókereskedők mellőzésével mindig közvetlen a tenyésztő gazdáktól vásároland. Hogy pedig ezen első kísérlet sikerüljön, szükséges, hogy november 18-án Gyulán elegendő ló vezettessék fel eladásra. Felhívjuk ennélfogva azon lótenyésztőket,, kiknek arra való jól megtermett, egészséges lovuk van és azt eladni szándékoznak, hogy azt Gyulán a mondott napon a honvédlovassági laktanyába vezessék fel. Kelt B.-Csabán, október 26-án 1880. A békésmegyei gazdasági egylet igazgatósága: Beliczey István elnök, Blokry Sámuel titkár — A pálinkaivás áldozata. E napokban a Bleier-féle (Katona-városban levő) korcsmába egy öreg parasztember állit be és 2 krért pálinkát kér Miután azt magitta és kifizette, hirtelen felkap egy két itozés pálinkával telt üveget s azt fenékig kiüríti. Azonnal szörnyet balt tőle E nemes szesz — népiesen szólva — meggyuladt benne. — Pénteken este 9 órakor valóságos nyári fergeteg, sürü villámlások kíséretében, nyugtalanitá városunk alvásra készülő közönséget. Ugy látszik ez idén a természet elveszte kalendáriumát, mert különben nem improvizálna az ősz kellő közepén ilyen időszerűtlen jeleneteket. Mint az időjárásnak éber krónikusai kötelességünknek találjuk konstatálni, hogy az 1880 iki év a metereologiai boni lások esztendeje. ságról s az oka, hogy most önök előtt állok irulokpirulok szégyenkedve, szavak után kapkodva és — és mi tagadás? fölsülve. De hr. önök tanúi lettek volna mindannak, a minek én: lehetetlen, hogy költői ihlet ne szállta volna meg lelkűket. Ha látták volna a munkások szüretelését, a sajátságos tánczukban rejlő eredetiséget, közös vacsorájukat, melyet a kedves előzékeny háziasszonyunk fáradhatatlan édes anyja rendezett, jóindulatattal osztogatva kenyeret, pálinkát sült hust stb. látták volna a festői völgyben épült lakot, mely körül most víg munkások csoportosultak, tüzet rakva a földön, körülüldögélve azt, mialatt a fiatalja, amúgy isten igazában „rakta" a csárdást; végre ha azután önök is a kik ott nem vol

fak, kivilágos kiviradtig járták volna a keringőt négyest, meg mikor azt mondja, hogy: „Ez a kis leány most kezd nekem tetszeni." azután: „Körül csillagos az ég." . . , hát nem hiszem, hogy mindezt ne akarták volna megörökiteni, mint a hogy én csak az akarat mellett maradtam. Ámde ha mindez nem lenne méltó önök szemében a megörökítésre, hát akkor elmondom önöknek, hogy másnap a szomszéd hegyre rándultunk, a hol ritka szépségű táj terült el előttünk. Oh én Istenem, beh szép 1 e szentimentális sóhaj tört utat keblemben. Balról a havasok kéklő félhomályban meredeztek elénk, jobbról a kedves város kusza vonásokban, tarka házaival templomaival, előttünk pedig a kies szőlők szorgalmas „szedőktől" megnépesitve. Nagy veszélylyel értünk kitűzött helyünkre. Ez a hegy tetején épült borház volt. E hegy fekvése gyönyörű! Az egész hegyeta Sebes-Kőrös öleli körül, közel s távolban fény és árny játszik gyermek játékot, sűrű erdőség s nap fény alakjában. A társaság egyik legkedvesebb tagja miudig azzal lepett meg bennünket hogy elkiáltá: „Jön a vonat." Egyszer igaz volt. Ó mily gyönyörű látvány ! Az erdélyi vonat az erdők közül bú ki s villámsebesen szeli át a tájat — Ugy tetszett nekem, mintha itt tündéri kezek mesterkélnek azon, hogy minél több 8 ujabb látvány bilincselje le érzékeinket. A levegő hűvös lett, nem sokáig időztünk a hegyen: lementünk a pajtába. A ház előtt egy árnyékban költöttük el a kávét s újra tánczot extemponzáltunk, melynek apróbb esélyeiről nem tartom szükségesnek a töredelmes bevallást A társaság egyrésze sétálni ment, én természetesen velük tartottam. Egész a szomszéd szőlőig sétáltunk, hol háboritlanul hallgathattuk a mint már egy nekem ia ismerős hangj éneklé: „Tenyeréből édes mézzé etesse." stb. . . . Végre édes reminiscentiai között a kedves emlékű kirándulásnak hazatértünk. Másnap a város nevezetesb épületeit touristai tudszomjjal szemlélgetém meg. Ez volna töredelmes vallomásom, s hozzá csak annyit toldok még, hogy ha már benne vagyok a szerencsétlenségben s el kell ítéltetnem, legalább még köszönetet mondok íme a nyilvánosság előtt mindazoknak, a kik bennünket vidéki látogatókat oly szívélyes fogadtatásban részesittettek, a kik szívesek voltak szórakoztatásunkról gondoskodni s a kikről egyátalában nem szándékozón soha megfeledkezni. S most hozzá fogok az ígért tárczaczikli megírásához. De ni! Hiszen erre ugy látszik elegendő te rem sincs már. A töredelmes vallomással szépei elfecsegtem az időt, az az a papirost. S hogy tovább ne legyen alkalmam fecsegn egy sohajtásos „viszontlátásig"-gal zárom be so raimat. IR-einer Ilona.