Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-10-07 / 193. szám

B.-Csaba. 1880. VII. évfolyam, 193. szám. Csütörtökön, október 7-én. xlle^jeleiiik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dí j : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. • Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati száin ára 3 kr. Kapható Griinfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek lel. „Nyilttt

;r"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal. Előfizetési felhívás a „Békésmegyei Közlöny" hetenként ötször megjelenő' politikai, társadalmi és vegyes tartalmú lap 1880-dik évi hetedik évfolyamának utolsó évnegyedére. Előfizetési dij egy negyed évre . 2 frt. Egy hóra 80 kr. Az elö'fizetés czélszerüen posta,eszközölhető'. B. Csaba, 1880. szeptemberhóban. A „Békésmegyei Közlöny" Isxa.d.ó-li.i-va.ta.la,. B.-Gyula, 1880. október hóban. Fájdalom, mindinkább tapasztalhatjuk, mily kevés az érdeklődés a közügyek iránt. Szembetűnő példát mutatott erre a legutóbbi megyei közgyűlés, ho! a megye 420 bizottsági tagjai közül alig negyvenen jelentek meg, sőt a helyben lakó bizottsági tagok közül - - a tisztviselőkön kivül — kettőhárom vett részt a tanácskozáskan. Csak a magánérdekű ügyek vagy egy-egy érdekesnek Ígérkező választási eset hozza össze néha teljesebb számban a közönségei. Igy aztán könnyen megeshetik, hogy egy pár népszerűség hajhászó szóbő nagyság hangzatos szavai hozatnak oly ödvtelen és ferde határozatokat, melyeknek káros következése nem marad el a jövőben. Békékésmegye tekintetes bizottsága a legutóbbi közgyűlésen is kitett magáért ez irányban. Ugyanis az alispáni jelentésből értesült, hogy a közigazgatási bizottság a közmunkaerii megváltási árát felemelte s nem késett az üdvös határozatot megváltoztatni, — s miért ? nn

jrt néhány népboldogító emberbarát, közelében érezvén az éljennel s népszerűséggel fizető, könnyen elragadható szántó-vető bizottsági tagokat, kikelt az „óh nép" érdekében az ugy is súlyosan reá nehezedő adónak ez ujabb, szerintök indokolatlan , igaztalan és szükségtelen emelése ellen. Olcsó népszerűség! — ha akarod, hogy a nép éljent kiáltson, csak beszély az adó súlyáról, mint az a közigazgatási bizottsági tag, ki elfeledkezett arról, hogy ott az ülésben az emelés mellett szavazott, s itt nagy pathossal declamált ellene, hogy a nyerendő „éljen" után annál jobban essék az ebéd. Az „éljen harsogott, és a közigazgatási bizottság indokolt, méltányos és üdvös határozata megbukott. Indokolt és méltányos a közmunkaváltság emelése, mert az eddigi bevétel alig volt elegendő a kiadások fedezésére, pedig most, miután a megyei úthálózat is bővíttetett a kiadások is természetesen szaporodnak. — S a közérdek, s épen a szegényebb polgártársak tekintete szól a kö/.igazg, bizottság határozata mellett. Ugyanis, csak a megváltási összeg emelése hozza arányba a természetben Isszolgált, s megváltott közmunkát. Mert inig egy napi természetben leszolgált kézi közmunka három és fél köbméter föld kihordására elegendő, addig az eddigi váltság összegére, — ugyanoly eredmény kinyerésére a közmunka váltsági pénztár 60 krt volt kénytelen ráfizetni; ebből tisztán kitűnik, hogy a megye bizottsága általunk neheztelt határozatával A „BKKÉSMEM KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. A z a p a intése i. — Elbeszélés. — Irta,: Giosz Xja-jos. (Folytatás.) — Ismerem, felelt az öreg, s mondhatom, kedvas fiu. Csak a napokban történt egy kis baja, de a milyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is tűnt. — De hát hol van ö ? kérrlé Vilmos nyugtalankodva. — itt van! felelt egy hang a háta mögött s a következő pillanatban e holtnak híresztelt fivér karjaiba volt Elemér zárva. A jelenlevők tiszteletteljesen vissza húzódtak a jelenettől s csak akkor mutatkozott Gyula midőn a viszontlátás öröme csalta könnyei már felszáradtak. — De hát édes bátyám — kezdé Elemér a szót — igazán Somfáty Vilmos vagy? — De hát édes öcsém, hogy kérdezhet ilyen gyermekséget ? — Csak ugy, mert két évvel ezelőtt halálod hirét olvastuk, s nem. hittem, hogy a másvilágról valaki vissza jöhessen. — Az én halálom hirét olvastátok Elemér? — Iííoo, a tiédet. — Dd hiszen az lehetetlen. — Én nem látok abban semmi lehetetlenséget Meg kell mindenkinek egyszer halni. — Az igaz. De ez egyszer még is lehetetlen, hogy halálom hirét olvastátok légyen, hisz itt vagyok a mint látod ép egészségben. — Tévedés lesz az egész. — Annak igen örülök édes bátyám. De hát ki az a Somfáty Vilmos, ki Hamburgban ezelőtt két évvel meghalt? — Miután nevem is Vilmos, de istennek hála, életben vagyok s miután családunkban nagybátyám Istvánnak volt egy Vilmos nevű fia, ki szintén mint én, világlátni indult, csak is annak olvashattátok halála hirét. — Erre Elemér egészen megnyugodt. Azután elbeszélték egymásnak miként kerültek ez áldott jó család körébe, s Vilmos megvallotta öcscsének, hogy ő a fiatal bájos özvegyet szereti s hogy boldogsága tetőpoutján álland nem sokára. Érzelme viszonoztatik s ők nem sokára egymáséi lesznek. Elemér ennek nagyon megörült s aztán elbeszélte karlsbadi élményét s fogadást tőn, soha többé szerelmes nem lenni. Vilmos jót nevetett s biztatta öcscsét, hogy jól megtaitsa fogadását; mert tartani lehet attól, hogy ezen szó „soha" ^nála is addig tart, mint az első s véle szerelmétől ki ábráudolt leánykánál. Elemér haragos akart lenni, hogy öt nem tartja képesnek bátyja szó, illetőleg fogadásának megtartására, de a kedves Irma megjenése egészen más irányt adott gondolatainak. Az a kedves kis alak, kit ő két hó óta nem látott s kivel ő olyan sokat foglalkozott egy időben gondolatban, kit maga előtt lefekvéskor, álmában, felkeléskor, sétáján, meg minden pillanatban, de kinek édes emlékét az a ledér Sillerberg leány egészen elfelejtető vele, mióta nem látta, egészen megváltozott. Mintha ujjá született volna azalatt a kis hónap alatt! Sötét haja, magas homloka, kissé barna arcza. de melyen a gyönge pir oly bájolóan játszadozott, ragyogó szemei, hosszú selyem pillákkal, vastag, fekete, ívelt szemöldökkel, piczi kis ajkai, melyeken a mosoly oly ellenállhatlan varázszsal csintalankodnak, piczi gyöngysor fogai, sugár, karcsú alakja egészen elfelejtették Elemérrel, hogy mit fogadott csak pár perczczel is ezelőtt fivérének. Még csak most látta Irmát szépnek. Még csak most vette észre, hogy ennél szebbet még soha sem látott. De itt eszébe jutott az a másik, nem kevésbé szép leány s ekkor öszszehasonlitgatá óket. A kritika Inna részére ütött l(i jól. Dő vájjon nem menyasszony? fűzé tovább gondolatait a szerelemről „örökre" lemoiidott hős. Ekkor bal oldalához kapott, még pedig oda a hol szive lüktet. . (Folyt, köv.)