Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-08-22 / 161. szám

„Béké snití gye i Közlöny" 1880. 161. szám. — A gyomai helv. hilv. egyháztanács f. lió 18-án gyűlést tartott, mely gyűlésen több ne­vezeti s, az egyház helviszonyait és tanügyét ér­deklő határozatok közül említésre méltó, azon tanügyet érintő határozata, mely szeriut: „Te­kintve, hogy a több ideig uralkodott járvány ós az iskolák szünetelése miatt, a növendékek nem haladhattak ugy, mint rendes körülmények között, tekintve az iskolák tultömöttségére : a paralel! osztályt vezető fitanitó urakat arra hivja fel, hogy mindenik osztályból csak az erősebbek, illetőleg képzettebbek vitessenek a felsőbb osztályba a gyengébbek pedig ismételve azon osztályt, két-két osztályt vezessenek az eddig divott gyakorlat szerint. — A gyomai ref. templomtér átalakítási tervezete, beküldetett, azon megjegyzéssel, hogy azt a gyomai uradalmi főkertésze Csapa i Lajos ur volt szives készíteni a nevezett ret. egyház részére. Egy futó áttekintés e sétakert tervezete felett meggyőz bennünket a felől, hogy mely kincset nyer majd e szép helyiségben a gyomai közönség, e vidéki városban, hol e ligeten kivül sem erdő, sem sétahely nincs, sem a városban, sem a határban, hová a közönség szórakozni és üdülni mehetne Örömmel üdvözöljük tehát ugy a tervező főkertész urat, mint a buzgó ref. egyhá­zát is, dicséretes szép buzgalmáért, s óhajtjuk, hogy a szép terv valósulást nyerjen, és a jövő tavasssal már e kellemes sétahelyet, élvezhesse a nagy közönség — A gyomai ref. egyház népiskoláiban, a rendes tíiuitás folyó hó 16-án megkezdetett, hogy igy a jövő hó első felére eső szőlő és tengeri szüret ideje kárpótolva legyen. Göbölyös Sándor tanitó ur helyét, még ő a hadgyakorlatról vissza­tér, Csapó Péter itju tőiti be, k't Cs. P. betűk alatt e lapokban megjelent pár szép költeménye után e lapok tisztelt olvasói már előnyösen is­mernek. — A gyoirai ref. egyháztanácsban folyó hó 18-án olvastatott fel a nm. minisztérium tem­plomkertjük ügyében hozott legfelsőbb határoza­ta, melyben dr. Kiss István ügyvéd és érdektár­sai, a megyei határozat ellen beadott felebbezé­sük. illetőleg azon kérelmükkel, hogy „az ösz­szes kapuk nyitva tartassanak'' elutasit­tattak. s a megye határozata megerősíttetett. Az egyháztanács tngjai nagy megnyugvással vették e határozatot s jegyzőkönyvileg kimondatott, hogy ezen eredmény felől a gyülekezet is értesíttessék — Ö Felségének 50-ik születés napján a csabai evang. templomban tartott reggeli iste­nitisztelet ütinppi szint öltött magára. A megható alkalmi ének elzengése után dr. Szeberényi Gusz­táv superintendens ur fordult imában az egek urához a királyért, kérve „fényt nevére ál­dást é I e t é r e 1" — István király emlékünnepén a b-csa­bai evangelikus kis templomban délelőtt 10 óra­kor magyar istenitisztelet tartatott. Ugyanott a legközelebbi vasárnapi (mai) istenitisztelet el­marad. — A b.-csabai kól házban pár hét óta egy szerencsétlen csabai születésű nő, Fábián Ilona, mint elmeháborodott gyógykezeltetett, a nélkül, hogy rajta a javulás nyomait észre lehetne venni. Testben egészséges ugyan, de elméjében mind inkább zavarodik, ugy hogy őt e napokban az öriilt' k osztályába kelletett elhelyezni. Szülei na­gyon szegények, otthon azért sem tarthatják, mi­vel nevezett anyjuk gyűlöli s azt igen gyakran minden ók nélkül tettlegesen szokta megtámadni. Szülei azt mondják, hogy egy „huszár" iránti szerelmében zavarodott meg. — Ab -csabai izr. hitközség a felséges ki­rály 50-ik születés napját szerdán délelőtt 11 órakor a helybeli imaházban istenitisztelet által ünnepelte, mely alkalommal Assinger Adolf igaz­gató tanitó három zsoltár leéneklése után a szo­kásos imát a királyért magyar nyelven tartotta — A nagyváradi „Szabadság" irja. Az idegenek, kik tegnapelőtt városunkban voltak, egészen szokatlan szint adtak a csöndes Nagy­váradnak. Egész napon keresztül összevissza hullámzott a különféle dekórumokkal felezifrá­zott dalár ifjúság, kisebb-nagyobb csoportokban szemlélgetve az „alföldi Páris" kiváló neveze­tességeit — A délutáni vonatokkal érkezőket ünnepélyesen fogadták, s este több száz dalár gyűlt Össze a „Rózsabokor-"-ban, hol pompásan töltötték el az időt. Az udvar és terem egészen megteltek mulatókkal, kik hangos és vig zajjal telitek az üde léget. Hamza Miska zenetársulata édes-búsan húzta a pompás magyar nótákat, s az idegenek nem győzték dicsérni a jeles czigá nyokat. A csabai dalárda nagy tet­szés között egy énekkarabot is adott elő, melyet zajosan megtap­sol t a k. Egy idegen fulmináns dictióban kö­szönetet mondott a szives fogadtatásért, melyben Nagy-Váradon részesültek, s éltette a nagy­váradi bort. Persze dörgő „é!jen"-zés követte szavait. — A „Rózsabokorb pinczérszemélyzete dicséretesen töltötte be a roppant vendégsereg­gel szemben feladatát. Hillinger ur bizonyosan jó renoméba tett szert az idegenek előtt. Meg is érdemli. (?) Felekiné-Mnnkácsi Flóra asszony és Feleki Miklós ur szerdán kezdték vendégszerep­lésüket a b.-csabai színházban. A szerdai ós csü­törtöki előadásról lapunk „Csarnok" rovatában szólunk. Pénteken a vendégek közreműködésével Geröfy színtársulata Seribe „Egy pohár viz" czimü 5 felvonásos vígjátékét adta. Lapunk szük tere nem engedi, hogy ezen különben is ismert darab ról hoiszabban emlékezzünk meg. A fővárosi nem­zeti színház e repertoir darabjában a vendégmü észek bámulatra méltó alakítással és náluk meg­szokott elegantiaval adták szerepüket. A közön­ség, mely ez előadásra nagyobb számmal jelent meg viharos tapssal és csokrokkal halmozta el őket. Ki kell emelnünk Cséki Ilona rokonszenves játékát is, valamint Megyaszai Evelin, a sziutanoda tagjáét, ki Abigail szerepében, melyet először ját­szott, tanújelét adá annak, hogy van tehetsége, melyet érvényre tud emelni. Szombaton Dumas „A törvénytelen fiu" czimü sz nmüvét adták. — Ma vasárnap Felekiné-Munkácsi Flóra asszony és Feleki Miklós ur jutalornjátékáui „A nőuralom" czimü vígjáték adatik. Reméljük, hogy közönsé­günk nagy széinmal fog ez előadáson megjelenni és nem fog késni a művészeket elismerésével el halmozni, hogy kedves emlékkel távozhassanak Csabáról. — A katonaelszállásolás terhének arányo­sabb megosztása czéljaból az 1879-ik évi XXXIII. t. cz. alapján kivetendő törvényhatósági pótadóról, annak kezeléséről és a katona elszállásolási alap alkotásáról az 1879. évi 366 b. gy. sz. a. alkotott s a magy. kir. belügyminiszter ur f. ó. ápril hó 14-én 17.085. sz. a kelt vendeletével jóváhagyott megyei szabályrendelet 3-ik § a éltelmében a folyó 1880-ik évre B-ékes megyére 24.000 forintnyi törvényhatósági p ó t a d ó vet­tetett ki. Ezen 24,000 frtból kivettetett. Bé­kés községre 299,41, M.-berény 1219 16. F-Gyar­mat 530. 27, K. Ladáuy 459. 12, Szeghalom 739. 62, K.-Tarcsa 310. 03, Vésztő 488. 37, Bánfalva 131. 79, C-iaba 3616. 25, Csorvás 470. 59, End­rőd 756. 34, P.-Földvár 112. 64, Gyoma 954 51, Kigyós 474. 96, Orosháza 1776. 92. N.-Szénás 295. 03 Sámson 384. 75, P.-Szt.-Tornya 75. 31, P.-Szt-Tornya 366 12. T.-Komlós 640. 97, Doboz 321. 97, Gerla-Póstelek 88. 91, Gyula 2972. 15, Kétegyháza 354. 27, Gy-Vári 202. 70, P.-Földvár 183. 09, Cs. Csiid 246 >7, Kondoros 449. 12, Szarvas 2257. 99, Szt.-András 347. 60, Öcsöd 633. 47, összesen 24,000 frt. A Feleki pár vendégszereplése B.-Csabán. I. Augusztus 18. Stuart (Sztört) Mária. (F. I.) Ismét megszólalhat a csabai szín­ház Clioja és midőn ezt teszi, a nemzeti szinház két elsőrendű tagjáról emlékezhetik meg. A nem­zeti szinház drámai személyzete ma már drámai művészetünket oly magaslatra emelték, melynél magasabban más, művészeti tekintetben előrehala­dottabb országokban sem áll. Örömmel kell tehát fogadnunk, ha nemzeti színházunk elsőrendű tagjai körünkbe jönnek, hogy művészetükben mi is gyönyörködhessünk. Ily érzelmekkel fogadta a csabai közönség szerdán Felekiné-Munkácsi Flóra asz­szonyt és Feleki Miklóst. Művészeink Schiller Fri­gyes hires Stuart Mária-jában léptek fel. Felekiné adta a czimszerepet Máriát, Skóthon királynőjét, Feleki Leicester grófot. A szomorujátékról magáról sokat irtak már. Ha mint szomorújáték művészi tekintetben nem is sorakozik a nagy britt orias, Schakspere alkotásai mellé: mégis egy lángelme alkotása az. melyről el lehet mondani, hogy alakjai nemcsak a német nemzet, hanem az egész czivilizált világ öntudatába mentek át. Csak kevesen vannak, kik a történeti Máriát, a történeti Erzsébetet ismerik, a történelem ez alakjait Schiller szomorujátékából ismerjük. Kevesen ismerik a könyelmü, ledér Máriát, ki a fianczia udvarban csak annak árnyoldalait^ tevé magáévá: általánosan a szenvedő Máriá­ról beszélünk, ki a hatalom áldozata lesz, a mely zsarnoki hatalom a vérpadra hajtja a század leg­ragyogóbb szépségének 18 év kínjaitól megőszült fejét. A művészet, a költészet fénye elhomályositá itt a történet komoiyszavu múzsáját. És épen ez mutatja a darab értékét, halhatatlanságát. Ha igaz az, hogy a valódi szomorújáték fel­rázza lelkünket mindennapi tespedóséből, miként a vihar, mely megtisztítja c rekkenő levegőt: ugy a szerdán előadott darab vendégművészeink közre­működésével — azt a hatást megtette. Észrevet­tük az arezokon e hatást, melyet Felekinó és Fe­leki játékának köszönhetünk. Olyan megragadó, igaz vonásokkal varázsolta elénk a művésznő Máriát, kinek szivében a vágy, a szenvedély ég, mely őt a végzetes kata­stropha felé sodorta. Kisérjük-e a művésznőt az egyfs jeleneteken át? Nem volna-e igazságos bí­rálatunk, ha Felekinó játékára Börne emlékezetes szavait mondanók el, melyeket a különben szigorú kritikus agy német művészre mondott igy nyilat­kozván játékáról: „Das ist Kunst". De igazságtalanok volnánk, ha nem emelnők ki a harmadik felvonás azon jelenetét, melyben Erzsébettel, az angol királynővel találkozik. Midőn a nagy német költő darabja tervén dolgozott, inoralis lehetetlenségnek tartotta a két királynő találkozását; de aztán belátta, hogy en­nek megható diámaisága nélkül a darab sokat vesztene. A művész e jelenetében fejtheti ki ala­kító képességét. És Felekinó e jelenetében állt művészete fénypontján. Arczjátéka, kézmozdulatai — melyeket csak akkor használ, ha mélyebb ér­zelmeket kell kifejezni — az érzelmek kifejezé­séhez alkalmazkodni tudó hangja megrázó hatást idéztek elő. A szenvedély, melyet el akar nyomni, mint gátját átszakító ár, tör ki kebléből, midőn a „szenvedő" Mária a hatalmas Erzsébet előtt mint itélő biró áll. Minő szenvedélyt fejez ki e pár szó: Der Thron von England ist durcli einen Bastard Entweiht, der Britten edelherzig Volk Durch eine list'ge Gauklerin betrogen. Egyszerű szók, de a művész felismeri a ben­nök rejlő mély szenvedélyt, melyet neki aztán ki­fejeznie kell E viharos jelenetről menjünk át azon meg­ható jelenetre, melyben Mária híveitől búcsúzik. A mily megrázó volt ama viharos szenvedély tol­mácsolása, olyan bánatos volt a megnyugvás, a hitben való resignatio kifejezése. Nem egy érzé­keny keblű nő szemeiben csillogtak a könnyek, a részvét könyei. Ezek a könyek is ékesen szólnak Felekinó valódi művészete mellett. A közönség nyilt jelenetekben is viharos tap­sokban tört ki, és ha nem láttuuk annyi csokrot a mennyi ilyen alkalomkor méltán hull a művésznő lábaihoz, azt annak tulajdonithatjuk, hogy közön­ségünk elismerésének e symbolumait a kővetkező előadásokra hagyta. Feleki Miklós Leicester grófot személyesité. Egyike ez a legnehezebb szerepeknek. Már Lei­cester jelleme olyan titokzatos, homályos, hogy művésznek kell lennie, ki azt megértse ós ér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom