Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-08-22 / 161. szám

Békés megyei Közlöny" 1880. 161 szám. * vényre emelje. És Feleki ur egy vonást sem ha­gyott figyelmen kivül. Egyébiránt a Feleki-pár művészi hírneve sokkal ismertebb, hogysem ujabb panegyrique-re szorulna. Cséki Ilona Erzsébet szerepében küzdött, a min nem kell csodálkoznunk, ha meggondoljuk, hogy Felekiné árnyékában játszott. Egyébiránt több jelenetben tehetségének adta tanújelét; Ge­rőfi (Mortimer) igen 6zépen szavalt. A rajongó ifjú Geröfiben jó személyesitőre talált, A többi szereplő bizony nem nagyon igyekezett a darab sikeréhez hozzájárulni. De megbocsátható e mulasztás, mert színé­szeink csak szerdán érkeztek városunkba s igy nem igen volt idejük szerepük tanulmányozására. Meg vagyunk győződve, hogy már a vendé­gek iránti udvariasságból is jobban igyekeztek volna. Reméljük, hogy a következő darabokban, melyek igen érdekesek, színészeink egy színdarab előadásánál oly annyira szükséges harmóniát nem fogják megzavarni, hanem igyekezni fognak ven­dégmiivészeink mellett helyt állani és közönségünk nem fogja elmulasztani a kinálkozó alkalmat, hogy vendégművészeink valódi művészetében gyönyör­ködjék. Ha elmulasztaná, bizony maga bánná meg. II. Az idegen nő. Augusztus 19. E hatásos és drámai jelenetekben bővelkedő sziumü szerzője — ifj. Dumas Sándor — n minden ízében demokrata franczia iró, kinek a hűtlen nőkre mondott sújtó Ítélete közmondássá vált. Tue-la : öld meg őt, ezt a büntetést szabja a hűtlenségre és nem inti a társadalmat, hogy tagjait javitsa; szerinte a romlottságot gyökeres­tül kell kitépni. Kzt a szellemet fedezhetjük fel az „Idegen nő" czimü darabjában is. E darabban a főúri osztály szövetkezik a polgári osztálylyal, de nem meggyőződésből, hauem azért, hogy a gazdiig polgár pénze a tönkre jutott marquis elkopott czimerét megaranyozza. A polgári osztály fensőbb­ségét mutatja ki Dumas e színművében Élénk vonásokkal ecseteli, hogy a polgári osztály tagjai mily nemesen tudnak gondolkozni, és e nemes gondolkozás mellett eltörpül a főúri osztály rom­lottsága. Szembe állítja az ifjú amerikai társa­dalmat az ó európaival, és kitünteti ez utóbbi korhadtságát. Szatyrizálja az ó európai társas élet félszegségeit, melyben csak az boldogulhat, ki alkalmazkodni tud annak lelketlen formasá­gaihoz; de a ki a valódi erkölcsi életet keresi, hiú formaság helyett a való igazságot akarja el­érni — az megvetésre talál. A „parvenü" ame­rikai ad leczkét a párisi salonembernek a becsü­letről, lovagiasságról. A rabszolgából világhölgy­gyé emelkedett „idegen nő" mosolyog a hiúsá­gokon, élveken kapkodó párisi ifjúságon; holott ő, kit egykor pénzért adtak el lelketlen keres­kedők, ki csak azért él e földön, hogy egykori urát, anyja meggyalázóját megboszulja, kiben a nyers erő minden alkalommal ki-kitör, midőn boszuját némileg kielégíti, — komoly művek olva­sásával foglalkozik. Annyi ellentét egy darabban és Dumas érti az ellentétekkel megvilágosítani jellemeit. Ha meg akarjuk érteni a darabban vörös fonálként átvonuló alapeszmét, ha méltányolni akarjuk tiszteletre méltó vendégeink művésze­tét: vázolnunk kell főbb vonásaiban a darab tartalmát. A könnyelműsége miatt töukrejutott Septmont herczeg érdekházasságot köt a gazdag Mauriceau kereskedő leányával Katalinnal, a ki férjhez menetele előtt szeretett egy ifjút, nevelő­nőjének fiát. Engedett atyja akaratának, és bár nem vonzódott a herczeghez, nejévé lett, azt hívén, hogy az idő ifjúkori szerelmét kitörli szi­véből. Mauriceau nem vette tekintetbe leánya érzelmeit, neki csak az volt a vágya, hogy h er­ez egi unokákat ringasson térdein Ennek a vágynak ő fel tudta áldozni leánya boldogságát! Mert leánya boldogtalan volt. A herczeg hideg volt neje irányában, folytatta ifjúkori élveit, és neje könnyein fagyosan mosolygott Csoda-e tehát, ha a szive mélyében rejlő szerelem, mint a hamu alatt rejlő szikra lángra lobbant, a mely tetterőt csepegtetett az ifjú nő lelkébe? Felele­venedtek előtte ifjúkori emlékei, ezek töltötték el valóját, mig nyomorult férje mistresse Clarkson. az idegen nő szép szemeinek bámulója volt. Katalin imádottja Gerard, egy tehetséges fiatal mérnök, mig Rómában folytatja tanulmányait, szerelemre gyújtja mistresse Clarkson — kit álta­lánosan idegen nőnek neveznek — szivét E nő azelőtt soha sem tudott érezni, csak a boszu dúlt szivében, és midőn anyja meggyalázóin kitöltötte boszuját, elérte legfőbb vágyát, csak pénz után vágyott; de mióta Gerard-t ismeri, a gyűlöletet az ellen fordítja, a kit Gerard szeret. Katalin tudta ezt — féltékeny volt. Midőn Clarkson nsz­szony egy alkalemmal megjelenni óhajt a Kata lin által rendezett jótékony czélu estélyen, ez azon feltétel alatt akarja elfogadni, ha akad a társaságból egy férfi, a ki őt karján bevezeti. Senki sem vállalkozott erre * vendégek között; férje vállalkozott e tisztre. Katalin egy csésze theát ad az idegen nőnek, mely ez utóbbinak 25,000 frankjába kerül, de egy szóra sem mél tatja. 0 tudja miért. A mint az idegen nő tá­vozott, a csészét boszusan a földre dobta ugy. hogy darabokra tőrt. A siránkozó nőből immár tetterős nő lett, ő most már férjét valóban gyű­lölte. Találkozik Gerard-dal, s ekkor meggyőződik arról, hogy nincs oka féltékenynek lenni; azért meglátogatja az idegen nőt, hogy a nyugtát maga kézbesitse. Itt elbeszéli neki az idegen nő történetét. Elmondja, hogy anyja, valamint ő is, rabszolga volt, hogy mint elégítette ki boszuját, összetörve rabszolgaságának bilincseit, hogy aztán Clarkson neje lett, de tőle, a mint boszuáldozatának gaz­dag örökösévé lett, elvált; hogy ő most szabad, mesés gazdagsággal bir és szereti Gerardt. — Beismeri, hogy ő volt az, a ki kieszközölte aty­jánál, hogy Katalin Sepmont berczeghez men]en nőül. Hatásos drámai jelenet ez, melyet oly mű vésznő. mint Felekiné, ki az idegen nő szerepé­ben fejtette ki művészetét, nagyszerűvé tud va­rázsolni. Gyorsan fejlődik tovább a történet. Az idegen nő Sepmont herczeget figyelmezteti, hogy kár oly messze keresni a kincset. Ezt megérti a herczeg, féltékenynyé lesz és neje egy levelét, melyet Gerardlioz intéz, elfogja. Heves szóváltás fejlődik ki a herczeg és Gerard közt, mely elke­rülhetlenné teszi a párbajt. A herczeg Páris leg­jobb vivója, de a mellett a legnyomorultabb, leggyávább férfi. Segédeül az Amerikából meg­érkezett Clarkson-t hivta fel; tudja, hogy ez rö­viden szokta ezt végezni, hogy ez oly pisztolyok­kal rendelkezik, melyekkel könnyű lesz ellenfe­lével elbánni. A becsületes, őszinte Clarkson megjelenik felhívására, de kifürkészi a herczeg nyomorult szándékát; hisz ő Gerardoak nagy tisztelője, mert az aranymosásról irt művével a gazdagság kimerithetlen kincsbányáit nyitotta meg neki. Bámulatos könnyűséggel adta Felcki Clarkson szerepét, ugy játszott a színpadon, hogy a néző közönség megfeledkezett arról, hogy színházban vau. Azt hittük, a hogy való élet szemlélői vagyunk. Rövideu: Clarkson és a herczeg párbajt vivnak. A herczeg elesik — és Katalin szabad. Megjelenik még egyszer az ide­gen nő, legyőzetve érzi magát és Katalinnak a jövendő boldogságkoz szerencsét kíván, ő Clark­son-nal, kinek őszinteségét, becsületét tisztelni fanulta, Amerikába tér vissza. A hivatalos személyek a darabban szereplő Remorin orvost, ki a darab menetét csak élén­kíti, és olyan hideg fecsegőnek, — a mit a fran­czia raisonneur szóval jellemez — an feltüntetve ; a haláleset constatálására hívják fel. A hideg raisonneur erre azt mondja: „Örömmel 1" s a függöny legördül. Ez a darab nagy port vert fel Páris szín­padán. A franczia színműírók szeretik utánozni ez irányt, s a kritikus a darabok ismertetése alkalmával nem egyszer hasonlítja össze a szín­művek alakjait Dumas ez alakjaival. Szemüveges erkölcsbírák több ízben megrótták Dumas-t, hogy alakjainak nem ad alkalmat a megjavulásra, ha­nem kérlelhetleniil sodorja őket a tragikus halál felé, mint itt Sepmont herczeget; megrótták, hogy itt az orvos „örömmel" constatálja a halált; de « párisi közönség tapsolt Dumas e darabjainak is, 8 Európa majdnem minden színpadán lelkes fo­gadtatásra találtak. Hogy a mi kisvárosi szinpadunkon is óriási tetszést aratott e darab, melynek iránya a mi viszonyainkhoz nem alkalmazható, azt annak tu­lajdonítsuk, hogy vendégművészeink utólérhetlen játékkal alakiták a szinmű két fő szerepét. Felekiné mistresse Clarkson szerepében a creolné vad szenvedélyét, megragadó művészettel tolmá­csolá. Játéka ismertetésében bízvást mondhatjuk, hogy e szerepében a hideg gúny, a megvetés, a ki-kitörő szenvedély hivatottabb tolmácsolóra alig találhat Feleki a becsületes, őszinte amerikai Clark­son szerepében megmutatta, hogy a művészet csak túlzás nélkül művészet, hogy a gondolkozó színésznek föl kell ismernie a határt, melyen tul lépnie nem szabad. Cséki Ilona értelmes játékával megnyerte a közönség tetszését, és e szerepében több ottho­nosságot tanúsított, mint. az Erzsébetében. Közönségünknek ritkán van alkalma ily művészek játékában gyönyörködni, azért fel kel­lene használni ez alkalmat. Az ország minden részében diadallal fogadják köruíaikban a nem­zeti szinház e tehetséges tagjait; nálunk is voltak, kik nem késtek elismerésükkel adózni. De valljuk meg, hogy az „Idegen nő" előadásá­nál kevesen voltak. A közönség érdekében is óhajtottuk volna, ha nagyobb számú közönség nézte volna vendégművészeink játékát. Bizony mulasztás az, ha ily alkalommal a város egész értelmiséga mint egy ember, nem siet Thalia templomába. Törvénykc/iési terein. * Jegyzéke a b.-gyulai kir. törvényszéknél 1880 ik évi augusztus 23-én és küvetkező nap­jain előadandó polgári ügyeknek. Előadó; Márki. 1559. Weiszbrunn Ignácz, rendőri közeg tettleges ós bíróság szögeli báuhtlmazása. 1488. Hatvani Lajos, veszélyes fenyegetés. 1489. Iímetykó Pál, lopás. Le^njabb hirek. — Loriss-Melikoff gróf oroszbelügy­miniszterré és Tscheverin tábornok a III. osztályfőnöke államtitkárrá neveztetett ki. Rudolf koronaherczeg f. hó 29-én — születésnapján — vezérőrnagygyá fog ki­neveztetni. Felelős szerkesztő: Főmunkatárs: dr. Báttaszéki Lajos. Garzó Gyula.

Next

/
Oldalképek
Tartalom