Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám
1880-05-11 / 90. szám
B.-Csalm, 1880 . VII. évfolyam. 90. szám . . Ked d, május 11-é n. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök cs szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Főtér, Schwarcz féle ház, a postával szemben. Kiadó-hivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára4kr. A szerdai és szoinb(»ji szám ára a kr. Kapható Grünfeld J könyvkereskedő urnái B -Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor kö?lési d>ja 25 kr Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdajábatf, vidéken a posta-hivataloknál ft kros postautalványnyal. Móricz Pál beszámoló beszéde a szarvasi választókhoz, tartatott f. évi ápril hó 29-én. II. A közjogi ellenzék szaporodását leginkább az egyesült ellenzék megtartása idézte elő, mert midőn volt miniszterek, kiknek mindegyike tudhatta, hogy Ausztriával való viszonyunknál s a kiegyezés természeténél fogva, ha fenn volt is, sőt fenn van ma is a jog tartva az önálló vámterületre, azt gyakorlatilag most létesíteni csaknem lehetetlen: és mégis midőn volt miniszterek az önálló vámterületnek hangzatos igérésével kaczérkodtak és lehetőnek mondották azt a nép előtt, akkor sok elégedetlen emberben mindinkább megszilárdult az a meggyőződés, hogy amit a szélsőbal zászlajára tűzött, nem olyan kivihetetlen. Azután jött a keleti háború. Hogy a keleti háborút egyes* államférfiunak, ha még oly hatalmas ós genialis is, megakadályozni nem lehetett, azt mindenki tudja, valamint, hogy a keleti háború alatti viszonyt Muszka- és Törökország közt már a franczia háború alkalmával előkészítették. A „mérsékelt" ellenzék egy csomó volt miniszterrel együtt kikapta a szélsőbal szájából a hangzatos szavakat és tulliczitálta őket a softa-politika követésében; a felületes emberek külügyi dolgokban is azt kezdték látni, hogy a szélsőbal elvei nem olyan kivihetetlenek, mert hiszen volt miniszterek, a volt kormánypárt előkelő férfiai vallják e politikát jónak és helyesnek. Ez sokkal többet tett a szélsőbal erősítésére, mint eddig a szélsőbal által a népnek tett Ígéretek. Tovább megyek. Én nem tudom, honnan veszi a világ, hogy Apponyi gróf, a ki különben igen nagy parlamenti tehetség, ultramontán irányt követ, mert én ugyan a gyakorlati életből erre tényeket felhozni nem tudnók de igen, hogy a megyei tisztviselőknek a kormány általi kinevezését követelve, nyilatkozatai által kétségtelen bebizonyította, hogy ő a politikai centralisatiónak barátja. A tisztviselők megválasztásának jogát akarják elvenni. S ha elkoboznák ezen utolsó eminens jogát a megyéknek, azon elvek szerint elkobozhatnák a városoknak és községeknek is, s másolatban szolgálnának nekünk a Bach-rendszer egyik rosszabb kiadásával, mert a Bachrendszer egy iskolázott, tehetséges oly bureaucraticus osztálylyal rendelkezett, melylyel mi jelenleg nem rendelkezünk. Ezen intentiók na£;y szolgálatot tettek a közjogi oppositiónak, mert nemcsak Apponyi pártjának azon részét, kik a tisztviselők választási jogát feladni nem akarják, de mindazon mérsékelt ellenzéki férfiakat, a kik a kormányt támogatni vonakodtak, az országban létező számos híveit a municipalis szabadságnak, a közjogi ellenzékhez terelték. Hogy ez igy van, kérdezzék meg a megyékben és városokban lakó középosztályt, s meg fogják látni állitásom igazságát. Most már elértem azon fontos kérdésekhez, melyeket képviselő ki nem kerülhet, s melyek felől választói előtt nyilatkozni kötelessége: értem a közigazgatás reformjának kérdését. Én nem szólhatok ezen fontos kérdéshez, hogy a már egyszer-másszor általam elmondottakat ne ismételjem. Én uraim, az állami közigazgatásnak ép ugy, mint a törvénykezés állami voltának bizvnyos mértékig barátja vagyok. I)e mindig az a kérdés, meddig akarjuk az államosítást terjeszteni. Bűnhődtünk már a törvénykezés terén, mert ott az állomositást tulságig vittük és az ut közepette meg kellett a visszavonulót fúni. Most még nem vagyunk a csata közepette a közigazgatási reform terén, most vegyen mindenki példát a juridicus terén elkövetett eljárásból és vegyen magának időt a gondolkozásra, hogy meggondolja, minő következései lehetnek Magyarországon egy tul vitt centralisatiónak. Ne mondja nekem senki, hogy az, ki a tisztviselők szabad választását, a municzipalis szabadság utolsó gyöngyét el akarja kobozni, az mást akar, mint egy tulvitt centra,lisj,tiót. A centralis itió barátjai azt állítják, hogy qualificált egyének választás mellett a közigazgatás terére nem fognak lépni. Ez egészen téves felfogás. A baj most abban relik, hogy kevés qualificált egyén lép az ipar, kereskedés, gazdászat terére, a hivatalnok előkelő állását kelleténél többen hajhászszák. Kész vagyok a közigazgatási, tisztviselők qualificatióját illetőleg mindazon kívánalmakat elfogadni, melyek a legkővetelőbb kinevezési eljárás mellett meg fognak kívántatni, s meg vagyok győződve A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA, Egy szakértő tanu. Bünügyi történet. Irta: Bermann M. (Folytatás.) — Hm! Elbeszélem önnek. Az 1710-ik év egyik estéjén a híres és gazdag orvos Kuffner Berthold Freiburgban, a nap fáradalmai után, dolgozó szobájában egy palaczk bor mellett ült, midőn egy idegent jelentenek neki, kinek ajánló levele volt hozzá. Bebocsájtatá és látá a levélből, melyet neki az idegen hozott, hogy egy rokonának, Herskeim Frigyes festőnek a fia, kéré, hogy üliön le, mit amaz bár elfogulva meg is tett, mert a szoba, hol köröskörül csontvázck voltak, nem kellemes hely volt neki. — Kuffner, ki ezt észrevevé, nevetve mondá : ejnye, bácsi, ön is festő, mint a levél mondja, és a mint gondolom, tanulmányai csontvázakon is kell megtennie; igy tehát nem fog borzadni ezen alakoktól, kik azelőtt hússal voltak, mint ön, be födve ; nem bántják, legyen hát jókedvű és igyék. A legjobb borral tölt palaczk egyik a másik után gyorsan ki lett üritve és a beszédes Kuffner elbeszéli csontvázai történetét. Egyik közülök egy rabló csontváza volt, ki a börtönben halt meg, ós kinek szörnyű tetteiről Kuffner sokat beszólt. Az idegen e mellett mindig gyorsabban ivott és az öreg orvos is többet a kelleténél, annyira hogy midőn a vendég megszólalt, elaludt. Ez most félénken áthajolt hozzá, hogy megvizsgálja, vájjon igazán erősen alszik-e. De amint visszalépett és maga sem birta az egyensúlyt föntartani, ama rabló csontvázába ütődött, a zajra iszonyodva a székre rogyott vissza és egyszerre az összeomló csontváz hideg csontos kezét érzé nyakáu. Nem birváu tovább magával, hangosan fölkiáltott, hogy az orvos fölébredt reá, és nemsokára szolgái is előjövének. Mintegy összezúzva térdre rogyott az idegen, amint Kuffner körültekintett és a történtet eltalálá, tréfálva mondá : „Ej, ugyancsak elkényezteti természetűnek látszik, hogy oly félelem szállja meg ily természetes dolgoknál." Uram ! viszonzá a remegő idegen, ön téved ! Itt Isten végzete van, tudja meg — én is rabló vagyok, és amaz egykor kapitányom vala, ki engem Isten Ítélőszéke elé hív ! Kuffner előbb azt gondolá, hogy bor vagy őrültség szól az idegenből; de ez, lelkiismerete által zaklatva, folytatá : „A levél hamis, és én azért jöttem, hogy kikémleljem az alkalmat, hogy mi módon keríthetem pénzét és drágaságait kezembe. Czinkostársaiin csak jelemet lesik, melyet én nekik éjjel, ha mint vélt rokont magánál tartana, adni szándékoztam. Adjon át a bíróságnak, hogy jutalmamat elvegyem. Az megtörtónt, ós a vallatásnál még az is kitűnt, hogy a most elfogott, egykor tivornyánál kapitányával ülve, a túlvilág fölött gúnyolódtak. Többek közt mondá az utóbbi: Barátocskám, ha nálad előbb találnék elköltözni, ós még egy másik világról tudok valamit meg, nem fogom elmulasztani hogy veled tudassam Bár minden természetesen törtónt is azon perczben midőn a rabló a csontváz ölelését érzé, mi is mindig isten akaratának fogjuk ismerni, ha egyelőre nem látott körülmény a bűnöst valló-
