Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám

1880-05-11 / 90. szám

Békésmegyei Közlöny" 1880. 90. szám. hogy a választások mellett épen azon egyének fognak a megyei hivatalok után járni, kik kinevezés mellett. Mondják, hogy a kinevezés a demokratikus elemeknek nagyobb biztosítékot nyújt. Ez igaz, de sokkal hozzáférhetetlenebbé teszi a hivatalt a középosztályra nézve, — kőlönösen tehetségesebbeknek előléptetése eseteiben. Vagy azt kell feltételezni a miniszterről, hogy az egész ország minden hivatalra pályázóját személyesen ismeri, vagy azt, hogy az informálok pápaszemén nézve a szegényebb, ismeretlenebb tehetséges embert legtöbb izben mellőzik; de ha elismerem is, hogy a kinevezés a demokratikus elemeknek több anyagi biztositékot nyújt, de megalázza és megtöri azt, a ki a kinevezési rendszer alatt hivatalt keres és a kormánytól eltérő politikai meggyőződéssel bir; ilyen ember többnyire csak politikai meggyőződése árán juthat be a hivatalba. A választás — jöjjön bár egy fractiótól — még akkor is megtisztelő. Ha pedig sikerre vezet: akkor épen felemelő. A hivatalkérés miatt a miniszter előtt esedező ember sorsánál nyomorúbb alig van s arra kárhoztatni a szegényebb intelligenti t, hogy az ország minden részéből felvánduroljon a központra és udvaroljon ott a kapusnak, a kanzleidienernek, mig a sok nagyságos és méltóságos urakhoz könyörgés végett bemehet, — ez megalázása az intelligens osztálynak és kiküszöbölése minden szabadsági, főleg függetlenségi érzetnek. Azt mondják, hogy a kinevezés annyival inkább szükséges, mert oly ember, ki életpályájának a közigazgatást választaná, a szabad választás miatt nem szánhatja magát e pályára. Én őszintén megvallom, nagy bajnak tartom Magyarországon, hogy itt a tanuló ifjúság nagy része nem termelni, nem termesztőleg munkálkodni kíván, hanem azt óhajtja, hogy az állam őt eltartsa; az a tódulás, melyet a juridikus térre, az ügyvédi és birói pályára tapasztalunk, máris ártalmas. Még nőne ezen baj, ha kinevezés mellett a megyei hivatalokat is a kormány töltené be. Hagyni kell a közigazgatást azok számára, a kik a választás risieója daczára arra rászánják magukat. Különös, hogy a centralista urak a centralisatiót a magyarság érdekében követelik. Tagadhatlan, hogy Magyarország polygott ország, de vájjon érdekében áll-e a magyar fajnak az, hogy minden nemzetiség gyűlöletét nemcsak tűrje, hanem naponkint fokozza? Érdekében áll-e az államnak, hogy senki, ki nem magyar, az administratió terén ne találjon alkalmazást? Érdekében áll-e a magyar államnak, hogy életképes, hagyományos institutióját, a megyéket végkép megsemmisítse? Pedig ezt követelik, még pedig a magyarság érdekében. Alig hiszem, liogy ha megszavaztatnák az ország minden választóját, akadna egy huszadrész, mely a centralisatiót a magyar állam érdekeben megszavazná. (Vége köv.) MEGYEI KÖZÜGYEK. Véleménye Békésvármegye állandó választmányának a megyei házipénztár 1879. évi zárszámadása tárgyában. II. Tárgyaltatott a megyei házi-pénztárról a megyei pénztári tisztség által 1879. évre szerkesztett zárszámadás, a megyei számvevői tisztség és a pénzügyi szakosztály ide vonatkozó véleményével együtt. A számvevőség és szakosztály véleményével egyezőleg a megye házi pénztáráról vezetett 1879. évi számadás 86,809 frt 88 kr. bevétellel, 85,938 frt 63 kr. kiadással, 871 frt 25 kr. maradványnyal elfogadandónak és helybenhagyandónak, *zámadók. névszerint Party Ferencz fő- és Kőrös Kálmán alpénztárnok, a további felelősség terhe alól a szokásos óvadékok fenntartása mellett fel oldandóknak, a számadás pedig felülvizsgáltatás végett, a m. kir. belügyminiszter úrhoz felter jesztendőnek véleményeztetik. Továbbá, ezen számadás kivonata, az 1870. évi XLII. t. cz. 14. §-a értelmében kinyomatandó s a megyebizottsági tagoknak megküldendő; az összes számadási iratok pedig a jegyzői tisztségnél közszemlére kiteendők. Egyébiránt e számadásra nézve következő megjegyzések merültek fel. 1. A bevételek IV fejezet 32. tételénél bitang jószágok eladásából, az odacsatolt árverési jegyzőkönyv tanúsága szerint 96 frt 50 kr. folyt be; holott ezen ősszegből tartásdíj czimén 24 frt levonandó s igy a pénztár javára csakis 72 frt 50 kr. lett volna beutaíványozandó. Miért is a 24 frt felesleg B-Ciaba város részére ezen pénztárból visszautalványoztatni véleményeztetik. 2. A kiadások I. fejezet 70. tételénél lévő iratokból kitűnik, hogy Hajóssy Ottó megyei főjegyző állásáról 1879. október hó 10-én önként lemondott, s igy október havára esett s előre felvett 141 frt 66 kr. fizetésének kétharmada, vagyis 94 frt nevezettet nem illeti meg. Ezen utóbb emiitett összeg visszatérítésére nézve tehát, a szükséges lépések megteendők. 3. A kiadások VII. fejezet 1042. tétel szerint Bandhauer György megyei alszámvevő részére útiköltségek és napidijak czimén kiszolgáltatott 17 frt 34 kr. a kiküldetésre alkalmat adott alaptalan panaszkodók, Berke András és társai puszta-földvári lakosoktól behajtandó. 4. Denhof Antal központi nyilvántartónak a házi pénztárból előlegezett 600 frt évi fizetése a m. kir. belügyminiszter ur 1879. évi 98. sz. a. kelt rendeletéhez képest a központi árvatár tartalékalapjából megtérítendő. 5. A számadás átvizsgálása során tapasztaltatván, hogy több rendbeli kiadások, különösen részletfizetések számvevői érvényesítés nélkül utalványoztattak s igy ez utóbbiak, a végleszámoláshoz szükséges adatok megszerzésének tetemes nehezítésével, nyilvántartásba sem voltak vehetők : annálfogva az utalványozásokat teljesítő közegek utasitandók, hogy jövőre mindennemű kiadást, legyen az részletes avagy végleges, csakis számvevői fejtvény mellett utalványozzanak. Békésmegye állandó választmánya. B.-Gyulán, 1880. április hó 30. Kiadta: Terényi Lajos, 8. k. megyei h aljegyző. Alispáni jelentés, Felolvastatott Békésmegye lil-es bizottságának május 3-án tartott gyűlésén. (Folytatás és vége.) * IV. Védtöltések. A Fehér-Körös védtöltéseinek szélesítésén és magositásán a munkálatok Gyula város polgármesterének jelentése szerint serényen folynak. Megemlitendőnek tartom egyébiránt, hogy miután a Fekete-Körös lévai zsilip helyén kivágott rés a társulat által elzáratott, mielőtt az oláhrét nagy részét még elborító árviz a mederbe levezettetett volna, ezen árviz levezethetése végett a deczember havában meghozott határozat alapján az érdekeltek folyamodványára a gyulai m. kir. folyammérnökség műszaki javaslatához képest a Fekete-Körös balpartjának más alkalmatos helyen való kivágatását rendeltem el, mit a szabályozási társulat megtenni vonakodván, a kivágatás a társulat rovására és veszélyére hatóságilag foganatosittatik. A nagy csatorna jobbparti kiszakadások eltöltése folyamatban van, a megrongált védtöltés javítása körül azonban a gyulai járás szolgabirája jelentése szerint még semmi intézuedés nem tétetett. A szarvasi járásbeli vizvédmüvek jó karban másra bírja. Az eset melyet önuek elbeszéltem, valóban a legnevezetesebbek egyike, mert itt több olyasmi találkozott össze, melynek az isteni végzés teljes hatalmával kellett hatnia, ha nálam Salamon szavaira emlékezünk is : „Rosz lelkiismeret mindig a legrosszabbtól tart ! — Tanár ur, válaszola Lyser, talán nem gondolja, hogy tengerészünk. . . . — Oh, távol vagyok attól, a becsületesnek látszó vén legényt gyanúsítani, csak eszembe jutott a történet. A tanár ki.ulá végrendeleteit és elhagyá a kórodát. III. Lyser lakására ment, hogy dolgozzék. Midőn tárczájában kotorászott, hogy egy lapot, melyen több jegyzet volt, keressen, egy rajz jött kezébe, melyet már rég elveszettnek gondolt. A haragvó Apollót ábrázolá, melyhez Saliin Ferdinánd báró szolgált nagy kérésére mintául. Mialatt ezen rajzot, a fájdalom és művészi tökélye fölötti örvendetes büszkesség különös vegyületével szemlélte, mely őt képesité oly teljes szép alakokat hiveu visszaadni, ajtaja sebesen felnyittatott, és azon O. tanár — halaványon és dult arczczal — egy Lyser előtt ismeretlen úrtól kisérve, belépett. Jöjjön! Jöjjön gyorsan! vala minden amit mondott, mialatt a fiatal embert gyorsan magával vonszolá, ugy hogy ennek alig volt ideje kalapját magával vinni. Lyser érzé, hogy a tanár, ki útközben egyik kérdésére sem felelt, nagyon remegett, hogy üterei lázasan vertek. Igy érték el — Tengel tanár házát. Belépnek, az első emeletre érnek, több folyosón és szobán át a tanár dolgozó szobájáig — itt Lyser megpillantá őt, ki épen utazásából visszatért halaványau maga elé merengve, egy támlásszéken inkább fekve mint ülve — körülötte több ur állt, kik közül néhányat Lyser megismert, — büufenyitő törvényszéki hivatalnokok voltak azok. 0. tanár, némileg magához térve, közeiedék a fenyítő törvényszéki hivatalnokokhoz és elnyomott hangon mondá: — Irattárnok ur tanúm, hogy ama fiatal emberrel — azzal Lyserre mutatott — útközben egy szót se váltottam, egyáltalában még nem tudja, miért van itt. Ismerik őt? Egyik nz urak közül nemcsak bizonyitá azzal, hogy Lysert nevénél szólitá, hanem a tengerészetnél viselt rangját is megmondá. — Hozzá kell még tennem, jegyzó meg O. hogy Lyser ur a boneztanban tanítványom és különösen mi a csonttant illeti, legjobb tanítványom volt, hogy megvagyok győződve, miszerint éles látása nem fogja őt tévedni engedni — de — azt azonnal látni fogjuk. Ezen szavakkal O. tanár egy addig a földön fekvő tárgyról egy takarót emelt föl, hanyagul vissza veté, és Lyser egy csontvázt vett észre, melynek felső része a melltől kezdve a takaróval még be volt födve — „Him- vagy nőnemű? kérdé tréfálva 0. tanár." — Hímnemű, feleié rögtön Lyser, némileg boszankodva, hogy a tanár tanítványai egyikéhez ily kérdést intézhetett. (Vége köv.)