Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám

1880-05-09 / 89. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 89. szám. Vasárnap május 9-én. BÉKÉSMEGYEI KÖ Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Elötí/.etési dij : belvlien házhoz hordva vagy postáu bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 Irt; évnegyedre 2 frt Szerkesztőség: Főtér, Schwarcz tele ház, a postával szemben. Egyes szálll ára4kr. A szerdai és szombatiszam ára 8 kr. Kapiiató Grünfeld J könyvkereskedő urnái B -Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Bíyilrtér"-lien egy sor közlési d'ja 25 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Takács Árpád nyomdája. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadó­hivatalban Takács Árpád urnyomdajábar,vidéken a posta-hivataloknál 5 kros postautalványnyal. Móricz Pál beszámoló beszéde a szarvasi választókhoz tartatott f. évi ápril hó 29-én. I. Tisztelt választók! Ezelőtt pár évvel jelenvén meg önök körében, midőn Szarvas városa számos vá­lasztója által küldöttségileg a végből meg­hivattam, hogy mint képviselőjelölt pro­grammomat előadjam, elmondván beszéde­met, egy figyelmes hallgatóm azon meg­jegyzést tette, hogy beszédemnek kevés hatása lehetett, mert hallgatással mellőztem a szarvasiak által rég óhajtott távirdát, vasutat és nem helyeztem kilátásba a súlyos adók elengedését. Mégis azt híresztelték politikai ellenfeleim, hogy párthiveim azzal korteskedtek, hogy én önöknek vasutat, távirdát készíttetek, pedig Szarvas számos választói közül a választásokat megelőzött idő alatt ezekről velem soha senki sem be­szélt, ezekről én Ígéretet soha senkinek sem tettem. Azonban a vasút és a távírda meglett", de az uraim legkevésbé az én ér­demem, legtöbb érdeme van ezen ügyben a tiszavidéki vaspálya elnökének, gróf Sza­páry Antal ő nagyméltóságának, ki, mielőtt én még az igazgatóságba beválasztattam volna, már a szükséges előfeltételeket meg­teremtette arra, hogy a vasút létrejöjjön, azután a lelépett közlekedési miniszternek, Péchy Tamásnak, kinek munkássága ugyan csendes és zajtalan volt, de az ország elis­meréssel tartozik neki azon buzgalomért, mely közlekedésünk bajait orvosolta s a rendelkezésére álló pénzerővel, csekélysége daczára, az ország közlekedését rendezte és fejlesztette ; de legtöbb érdeme van az egész kormánynak, mely e vasút létesíté­sét melegen akarta és pártfogolta. A ki azonban azt tételezte fel rólam, hogy ha én e városnak képviselője leszek, mindent el fogok követni arra, hogy ezen Szarvas városára nagyfontosságú vonal létrejöjjön, az igen helyesen gondolkozott, mert igen hanyag képviselőnek kellene annak lenni, a ki küldőinek ily fontos érdekeit tőle ki­telhetőleg nem gyámolitaná. Szarvas város eddig hasonlított Ameri­kának valamely gazdag vidékéhez, inely azonban annyival előnyösebb helyzetben van, hogy az amerikaik előbb megcsinál­ják a vasutat, azután alakulnak a községek és városok, azután népesedik be a terület. Szarvas régóta hatalmas, népes város a Körös partján, ezen folyónak áldásait soká nem használhatta, csak rakonczátlanságait tűrte, mely város kiterjedt, termékeny ha­táraival, takarékos, értelmes népévei nél­külözte a közlekedés-minden eszközét; ugy hogy mikor a választás napjára, a válasz­tás színhelyére nyár közepén utaztam, s diszküldöttség jött elém, a járhatatlan utak miatt hajón vezettek be Szarvas városába. Most azonban, uraim, a körülmények ! egészen megváltoztak, és ha nem Ígérhet­tem is önöknek adóleszállitást, értvén ez alatt az adók bármely nemének direct el­engedését, s ha akkor is azt mondtam, a mit most mondok, hogy ha a magyar állam függetlenségét fel akarjuk tartani, fizetni 'és áldozni kell, akkor legbensőbb meggyő­ződésemet minden tartózkodás nélkül fejez­tem ki. De ha a direct adóleszállitást nem Ígérhettem is, e helyett itt van e vasút, mely, hogy röviden fejezzem ki magamat ; kézzelfoghatólag bizonyít állitásom mellott; mert ha egy közönséges jó termő évben Szarvason egy katasztrális hold hat mázsa szemet terem, melynek a vasútig elszállí­tásáért eddig 30—40 krt kellett mázsán­kint fizetni, most a vasút itt levéli, csak 15 krt íog kelleni fizetni ugyanazon mes­szeségig, a hat mázsán meg lesz gazdál­kodva 1 frt 20—1 frt 50 kr. s ebből ki­kerülend minden adó. Ez egyébiránt csak mellékes dolog egy vasútnál. Több tekin­tetet érdemel a civilisatió terjedésére, a műveltség, értelmiség fejlődésére való ha­tása ; jó közlekedési eszközök nélkül nem lehet nagy vállalatokat kezdeményezni. Ott, hol a civilisatió terjed, az értelmiség nö­vekszik, az ipar fejlődik, a kereskedelem felvirágzik, a föld értéke, ha nem elébb, A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Színházi esték. I. Szereposztás a fekete vonal alatti tárczaszinpadon. — Bemutatás. Ott állunk glédában a szerkesztő előtt a fekete vonal alatti tárczabirodalom szereplői. Közkatonák az összirodalmat tekintve, de min­denki tökéletes geniális generális ezen a helyen. (Legalább azt hiszi magáról.) Itt van Ficzkó, a tárczarovat minden szép asszonyt Csillag Pál hűségével szerető niani­puláns őrmestere. Itt vagyok én, Géniusz, ki mint az ily­féle szellemhez illik, hallgatom ó« látom őket, a kedves kartársakat mint Peták János Zsófi asz­szonyomat, mikor Kósza Gyurkát szeretőjéért küldi, a nélkül, hogy ők engem látnának vagy hallanának. Itt. van „Aliquis," ki Boross káplárként strázsálja a szerkesztőség ajtaját, hogy hívatlan ne háborgassa a fontos szemlét melyet a szer­kesztő fölöttünk tart. „Pluto" is itt lehetne, ha akarna, de ő most „obsitos" ós tartalékba van helyezve. — Ön Ficzkó ur — igy szól a szerkesztő — lesz szives a szép színésznőket szemmel tar­tani, mert önt vélem legalkalmasabbnak arra, hogy botlásaikkal —természetesen, csupán szín­padi botlásaikkal — igazságosan és mégis kí­méletes udvariassággal bánjók el. Azonkívül mint zeneértő az operettek és énekes népszínművekről eresztheti meg referádáit. —Értem vitéz kapit — akarom mondani szerkesztő uram 1 — Önre Aliquis ur a vígjátékok, drámák, szomorujátékok rendes ismertetését bizom — ha magába is bízik, hogy megcsinálja;Ön Genius ur itt positurába helyeztem magam — legközelebb bemutatja nekünk az egyes művésznőket és mű­vészférfiakat. Ön megfigyelheti őket háboritlauul mert látatlanul. — S most efy- kettő-három 1 Szuronyt, azaz tollat szegezve, indulj! * * * S mi indultunk. S szuronyom, vagyis tollam begyére elő­ször is Gerőfyné Ilka asszonyt került. G erő fi né asszonyt eddig két izben (teg­nap este a „Niuiss'-ben harmadszor, de erről írni már Ficzkó ur feladata) láttuk és hallottuk. Játéka remek, a legkisebb árnyalatokig helyes, mimikája „sokat mondó, 1' s a mily tűzről pat­tant menyecske a „Piros bugyeláris"-ban, olyan kitűnő, naiv leányka volt a „Kornevillei haran­gok'-ban, Serpolett szerepében. Röviden szólva, szerencsésen utánozza Blabánét, sőt mozdula­tai élénkségében tán fölül is múlja. Persze nem ugy áll a dolog énekét illetőleg is. Ebben, ugy látszik, Blaháné a uemzet utánozhatlan csalo­gánya marad. Mindazonáltal Gerőfiné asszony kellemesen énekel, sőt néha zenei magaslatra is emelkedik hangja, s mi fő, soha sem ront. Ha tekintetbe vesszük, hogy sokat Kell énekelnie, majdnem minden este : csodálkoznunk kell még azon is, hogy hangját már rég egészen el nem vesztette. Mindenesetre, herczig játéka, csintalan jó kedve tökéletesen elfelejteti velünk, hogy ná­lánál jobb énekesnők is vannak, habár nem is sok. Balogh Árpád urnák szép jövője van. Csinos fiu, csinos hang, mely idővel országhirüvé teheti Iskolája is jó, értelme meglepő, mozdu­latai fesztelenek, a mit ugyan kevés vidéki éne­kesről lehet mondani. Gerőfiné asszonyon kivül ő a közönség kegyét rohammal nyerte el. Schwarcz Emma kisasszony, feketelüzes szemű leány, kellemes színpadi alak. de a corne­villei harangokban, melyekben először volt alkal­munk látni, vagy nem volt disponálva, vagy neki nem való szerep, annyi bizonyos, hogy ezúttal nem volt képes babérokat aratni, habár tagadhat­tam hogy jó zeneérzéke, helyes felfogása vau. Biztos véleményt a t kisasszonyra nézve végle­gesen nyilvánítani egyébiránt többszöri hallás után lehet csak. Szegszárdi Péter urnák a cornevillei harangokban a biró szerepében alkalma volt két­ségtelenül bebizonyítani, hogy igen tehetséges színész, ki egészséges komikummal rendelkezik s ki, anélkül, hogy túlzásokba esnék és épen csak a karzat tapsait kívánná előidézni, a finomabb hu­mor barátjainak is nemcsak mosolyt, de hangos hahotát tud kicsalni. Nem tudjuk csalódunk- e, de nekiink ugy tetszett, hogy Szigligeti József ur nem fog­lal el utolsó helyet Gerőfi ur társulatának tehet­séges tagjai között. Csak igen rövid szerpeekben

Next

/
Oldalképek
Tartalom