Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-09-11 / 95. szám

VI. évfolyam. 1879. 95. szánj. B.-Csaba, szeptember 11-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelejiik hetenként háromszor : vasárnap, kedd (féliven) és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kladó-hlvatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára : 5 kr. kapható Biener B. és ürünfeld J. kereskedő uraknál, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér'-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken rnindeu postahivatalnál 6 kros postautalványnyal. Az iparvédelem nálunk és másutt. (T.) Midőn Washington a felszabadult Unió élére emeltetett, ezerféle bajjal kellett azitju köztársaságnak megküzdeni. Önállóságát kivivta ugyan Anglia gyarmatosító törekvései ellenében, de az egyesület hiányos alkotmánya nem biztosította kellően a nemzeti ipart az angol kokurrenczia ellen. Es Anglia értette, hogy mikép kell koukurreneziat csinálni: ertette, hogy kell egy nemzet fejlődő iparát elnyomni. Tömegesen dobta piaezra kézmüáruit és a jó amerikaiak gyakran New-Yorkban s más kikötőkban olcsóbban vehette az angol kézműipar czikkeit, mint a hogy azokat Liverpool s Londonban árulták. Az amerikai kézműipar kezdetleges gyárai, telepei meg is buktak egymásután, s a piacz csendesen meg volt hódítva. Csakhogy Amerika nem az az ország, a hol ily állapotot soká eltűrjenek. Az összeülő kongresszushoz egész özöne érkezett a peticzióknak, melyek a nemzeti ipar nemzeti védelmét sürgették. — S Washington a kongresszuson történt felavatása alkalmából, egy egyszerű, sötét öltözetben jelent meg, mely egészen belföldi készítmény volt. Az ő egyszerű, de kifejezésteljes modorában tanulságot akart szolgáltatni minden törvényhozónak : hogy lehet egy ország jólétét valóban előmozdítani. Ma Amerika sok tekintetben mar szuperioritásban van Anglia fölött. Washington akkoriban az ő egy. zerü sötét öltözetével többet mondott, mint nálunk az összes gyűlések és értekezletek mondottak. Nálunk beszélnek, lármáznak, nyakatekert elveket fejtegetnek, de senkinek sem jut eszébe, az iparvédelmet tényleg önmagánál megkezdeni. Egyik a masikra bízza a kezdetet, Es ha ennek daczára azután a chaoszból mégis egy egészseges eszme kezd kibontakozni, ha valami uj körülmény mégis föléleszti a nemzeti iparvédelem iránti közeikesedóst, akkor mindig találkoznak nálunk férfiak, kik a lelkesedés árját ügyesen vezetik le a tanulmányozások homok sivatagjába. Ez alatt a tanulmányozás alatt azután felszívódik a lelkesedésnek utolsó cseppje is a közöny sivár pusztáján s vagyunk, a hol voltunk. Mintha ránk nézve a nyugati nemzetek iparfejlődésének története nem rejtene tanúságot, mintha mi örökké vígan megélhetnénk adósságból. A jövő generacziók lássák majd, hogy mint boldogulnak e hazában 1 De hát az istenért, mikor fog mar a közszellem tisztább, emelkedettebb nézetekkei bírni a nemzeti ipar jelentőségéről s annak befolyásáról a közhaiadásra ? Mert tény, hogy még mindig nem vert teljesen gyökeret nálunk az iparállam eszméje, hogy e tekiutetben még most is bizonyos könny üvórüsóggel találkozunk társadalmunkban. iS talán csak az az egy meggyőződés valt már altalánossá, hogy ez igy nem maradhat. Azon teljes iránytalansag, zavar, kapkodás és tehetetlen vergődés, meiyet a hazai ipar ügyében meginduló minden csekély mozgaiomnal is tapasztalhatunk: legélesebbben jellemzi a miipari államéletünk ziláltságát. Vagy lehetségesnek hiszi-e valaki azt, hogy tiszta politikai ezóiok s nemzeti törekvések ; egészséges társadalmi konstellacziók mellett is ilyen szánalmasan nevetseges szerepűt játszottunk volna évek óta a rni „iparfejlesztési" törekvéseinkkel ? Nem, és ezerszer nem! Forduljunk egészen el a politikai hatalomtól; hol találjuk a mi társadalmunkban azt, a mi az angol nemességet oly fenyesen kitünteti ? Hol találjuk itt a produktív munkának azt a becsű lését, hol vannak a mi lordjaink, kik az iparvállalatok élére állnának? Virágzó ipar mellett fejlődik a föld mi vei és s maga is mintegy mü-kiiejlésnek indul. A mi mai földmivelési bajainknak nem legkisebb oka, a kézműipar hiánya. S maholnap nyerstermónyeinknek már kün se lesz piacza. iSajnos tenát, ha az ipar és földművelés érdekeit ma is sokan ellentétbe akarják még állítani s nem látják be, hogy e kettő közt tulajdonképen érdekközösség létezik. — Mert belföldi piaezunkat meghódítani a belföldi kézműiparnak, annyi mint nyersterményünknek uj piaezot nyitni. És kérem, ha sikerül a nagybirtokos magyar nemességet ezeknek az eszmeknek meghódítani, roppant eredményt értünk már el az iparvédelem érdekében. Mert akkor milliunyi jövedelmek nem Bécsben, Berlinben stb., hanem Budapesten költetnek el, itt találnak elhelyezést, hasznosulást. Mert akkor nem vándorol majd félmillió luxustárgyakórt külföldre, hanem termékeny magjává lesz a hazai munka talajnak. Akkor a nemzeti kulturtörekvések élére a nemzet elitje álland s teljesíteni fogja azt a rég elfeledett köteíelességet: hogy jó példával menjen elő azoknak, a kik fölé rangja s állása folytán társadalmilag helyezve van. Ha van még a magyar arisztokracziában egy csepp őseink büszke véréből, nem késhet tovább, hogy kövosse nemzete felhívását. Uraim segítsünk szerezni s ne csak az élvezetre gondoljunk ! — Ausztriában a birodalmi tanács legkésőbben f. bő 23-ikán fog összeülni. — A Bismarck visszalépéséről szárnyaló bireket, jól értesült körök teljesen alaptalannak nyilvánítják. E hirek onnan vették eredetüket, hogy a császár Bismarck berezeg tudta nélkül határozott volna Manteuffel küldetésében. Ez azonban nem igaz, mert entreveube az állam kanczellár is tökéletesen be volt avatva, s abba beleegyezett. ivliert van hazánkban annyi ügyvéd és mi módon apadna szamuk ? Mi sem foglalkoztatja annyira jogtudósainkat, mint az ügyvédi pályához való hozzá jut hatás megszorításának módozatai feletti elmélkedés, a magyar királyi ígazságügyminiszterium kebelében is folynak a tanácskozások a minden oldalról sürgetett ügyvédi rendtartásnak módosítása iránt. A jogi tanfolyam tudvalevőleg ez időszerint négy évre van szabva, s ezen idő alatt kell a joghallgatóknak két alapvizsgát, legalább egy államvizsgát, ós az első jogszigorlatut letenni, s csak ezután kezdhetik meg a három évre szabott praxist ; de hogy az ügyvédi vizsgára bocsájthatók legyenek az illetőd, a háromévi praxis befejezését megelőzőleg legalább félévvel előbb kötelesek valamennyi jogtudori szigorlatokat kiállani. A JÚÉugyn lÉ'af tárcsája. Egy elzüllött élet. (Rajz.) Irta: Mészáros István. (Folytatás.) Kedvem elhagyott. Eiőm is megfogyott. Hangom gyengüli. Mindegyre sülyedtem .... Jártam kisebb helyeken, mezővárosokban, talvakban. Alacsony rendii truppoknál. Ott jó voltam. Nekem is jó volt minden, mit elém adtak. Feledni akartam. Még emlékét is kitépni szivemből. De ez nem ment olyan könnyen. Szépségét, a boldog órákat, melyekkel megajándékozott el tudtam volna felejteni, Hűtlenségét is. De azt a napot, melyen meggyalázott sohasem, Italnak adtam magamat. Pirulnom kellene, hogy magyar ember létemre a pálinkát kedveltem meg. Mint valami oláh kapás. Eám nagy hatással van. Valami mondhatatlan kéjes zsibbadás önti el tagjaimat. Eszemen vagyok. De álmadozom. Feledek. Agyamra nyomás nehezül a gőz nyomása. De nem terhelő. Szelíden kábító, édes álomszerű. Karjaim reszketnek. Mintha lágy kezek simogatnák. Lábaim inogtak. Mintha csontjaimban velő helyett ólom volna. . . . A tárgyak rózsaszínben tündöklenek. Mindent virulónak, élénknek látok. A fák lombjain a holdfény piros sziüben rezeg. A kisded mécsek pirosan lobognak. — Az árnyak sötét pirosan suhannak az alkonyban. S szemem oly meredten, oly mohón nézi a futó árnyakat. Aztán nézem a nagyvilágot a korcsmák ablakából. Kitekintek a sötétbe. Látom, mint vonulnak a hazatérő munkások, daloló leánykák, kaczagó menyecskék a nap fáradalmai utáu. Elhaladnak. Én meg visszaülök az asztalhoz. Gubás atyafiak telepednek mellém. Megszólítom. A melyiknek arczán az öröm, a boldogság sugárzik, azt elmarom onnan. De a melyiken bánat, gyötrelem tükröződik le, ahoz beszélek. Kikérdezem. Hozzásimulok. S ha elbeszéli egy-egy fiatal sugár legény, hogy megcsalta babája, végtelen örömben dobog fel lázas szivem. Ah, hát nemcsak engemet csaltak meg ! — Ha gyáva férj beszéli, hogy felesége az urfival enyelget, hát felkaczagok. Bambák ! De ha van, a ki elpanaszolja sorsát, mert elpereltók házát, földjét s minden jószágát; ha valaki az elnyomók ellen emel szót: akkor nagyot ütök az asztalra, hogy az üvegek táuczoluak s a poharak csörömpölve gurulnak szét. Akkor üvöltök,* mint egy veszett larkas.