Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-09-11 / 95. szám

'»BÉKÉSMB&YBI KÖZLÖNY" i8?o. es. SZÁM. Ennyire vannak szabva az ügyvédi oklevél elnyerhetésének kellékei. Ezen most érvényben levő 1874-ik évi 84 törvényczikk és az ezzel mintegy karöltve járó s a jogi tanfolyamot szabályozó miniszteri sza bályrendeleteknek czélja volt az ügyvédi oklevél megnyerhetésót megnehezíteni. Sokan azt hitték, hogy ezen törvény életbe lépése által fogyni fog a joghallgatók száma, — kevesebben fogják ezen pályát életpályájukká választani és igy fogyni fog az ügyvédek száma, s eo ipso azoknak tekintélye és anyagi helyzete is javulni fog. Ezen törvény életbe lépése óta már öt év telt el, mi ha nem is épen olyan nagy idő, de mindenesetre elegendő arra, hogy a törvény által eléretni czélzott eredményt moglatolni lehessen. Vájjon eléretett-e a kivánt siker ? vájjon fogyott-e a jogi tanfolyamra lépők száma ? vájjon gyarapodott-e az ügyvédi kar tekintélye ? vájjon javult-e avnak anyagi helyzete? Nem. A jogi tanfolyamra lépők száma nem hogy fogyott volna, hanem inkább szaporodott; mert a hozzájuthatás megnehezitése által az ügyvédi pálya annál inkább vonzóbbá lett, és igy nagyon természetes, az ügyvédek száma is gyarapodott, s azok tekintélye ós anyagi helyzete pedig r o s z a b b volt. Vájjon mi lesz akkor, ha a némelyek kenyéririgységéből eredő óhajtás is teljesedésbe talál menni, — ha a most meg csak három évre szabott praxis némelyek túlfeszített sürgetéseire négy, öt, hat, sőt némelyek szerint hét évre is fogna szabatni, — a kivánt siker el fog-e ezzel éretni ? Ezt előre nem tudjuk. De mégis azt sejtjük, hogy bizony ez sem fogja az ügyvédi kar tekintélyét kivánt módon emelni s azok anyagi forrásait dusantermő aranybányává változtatni. Sok szegényebb sorsú fiatal embert elijeszthet ugyan a jogi pályára való lépéstől, de a kivánt siker még sem lesz elérve. Vájjon meggondolták ezen túlfeszített kellékek sürgetői azt, hogy hová vezethet ezen óhajaiknak netaláni teljesedése, vájjon nem jut-e azok között is sokaknak eszébe, hogy az ő soraikban is sokan vannak olyanok, kik két évi jogtanulás és épen talán semmi parxis után boosájtattak az ügyvédi vizsgára? Be ismerhetnék ezek is, hogy az ő ügyvédi oklevelök is talán épen csakis az ő tudatlanságuknak jutalma, a boldog Bach- orszak utáni sarkantyús világban. Hova fejlődhetnek ezen mértéktelen követelések, nézzük csak a dolgot közelebbről, szálljunk önmagunkba és tegyünk egy kis számítást. Hat éves korban kezdi a gyermek az a. b. c.-és elemi iskolát, legalább 10 évesnek kell lenni, hogy a gymnázium első osztályába felvétessék, 18 éves korban az érettségi vizsga letétele után, ha esetleg a jogi pályára kiván lépni, kezdi meg a jogi tanfolyamot, és ugy a négy évi tanfolyam befejezése után huszonkét éves korát eléri, ha most még hét esztendeig kell neki praktizálni, épen 29 éves lesz mire az ügyvédi vizsgára bocsájtatik, s ezzel oda van életének fele. De vegyük azt például, hogy egyszer, másszor talán épen mégis bukik huszonhárom évig tartó tanulásának ideje alatt, vagy talán épen az utolsó vizsgája nem sikerül, és kárba vész ezzel a tanulására befektetett tőke. Jóllehet, hogy ezen ily hosszú ideig tartó, költséges taníttatást a gazdagabb osztályú szülők kifogják birni, de mit csináljanak a szegényebb sorsuak ? Avagy azt akarják ezek az urak, hogy az ügyvédi pálya csak a gazdagabb osztályúak számára privilegizáltassék ? 0 tempóra, o móres ! Quosque tandem abutere patientia nostra. Gondolják meg ezek az urak, hogy ez nem vezet a kivánt czélhoz, s hogy ez nemis jogos kivánság. Legyenek méltányosak, és tekintsenek a szegényebb sorsú szülőkre is. Másutt kell itt a hibát keresni és mást kell itt véleményünk szerint előbb javitani, — ilyen uton-módon az annyira óhajtott sikert aligha fogják elérhetni. Tanulják meg ezek az urak azt, hogy a mai kor szelleme olyan, hogy minél inkább tiltat! k: és megnehezittetik valami : annál inkább vonzóvá tétetik az ez által ; mindenki áhítozik annak elérhetése után. Tekintsünk inkább a különféle hivatalokra ós igyekezzünk azokkal közelebbről megismerkedni. Ott vannak például az illeték-kiszabási, adófelügyelői, pénzügyigazgatósági és még más egyéb állami hivatalok, ott a községi jegyzői hivatal, mint mindmegannyi igen fontos és alapos tanulmányozást igényelő hivatalok. Az illeték kiszabás ellen minden oldalról alapos a panasz, mert az illeték kiszabása által sokan és nagyon sokszor minden jogalap nélkül mértéktelenül sújtatnak, s mi ennek az oka ? Nem egyéb, mint az, hogy épen ezen olyannyira fontos és alapos jogismeretet feltételező hivatalok nem arra való (tisztelet becsület a kivételeknek) tanulatlan egyénekkel töltetnek be! M. [Vége köv.] MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés. Felolvastatott a közigazgatási bizottság szept. 1-én tartott gyűlésén. (V é g e.) IV. Vízszabályozási társulatok ós a PólGyula-csabai élővíz vezető csatorna. A szabályozási társulatok, jelesen az alsó FehérKörös csatorna társulat, mely a kormánybiztosi vezetés alól felmentetett, és a hosszufoki társulat a kormánytól kieszközlött jelentékeny kölcsönök segélyével, valamint az ivánfenéki társulat, mely gátrendszerét Szeghalomtól a Simái fokig kiterjesztvén : újból szervezkedett, a vódtöltések felépítése ós szilárdítása körül nagy tevékenységet fejtenek ki. A Sebes-Körös és Berettyó szab. társulatok védtöltóseinek építése is kellő erővel folytattatik, jóllehet a Berettyó társulat Szeghalom közvetlen közelében még mindig csak az előmunkálatok ós előkészületek terén mozog, a község ótalma alatt levő vódtöltések kijavítása a mezei munka befejztóvel fog megkezdetni. A kákafoki s halásztelki szab. társulatok vódtöltósei körül foly-e a muuka, erről szolgabírói jelentós hiányában, említést nem tehetek; remélem azonban, hogy miután e társulatok a megboldogult Kocsis Pál volt mérnök helyébe más mérnököt már választottak, a védmüvek helyreállításával ők sem maradnak hátra. Megjegyezni kívánom e helyen, hogy miután a halásztelki társulat a megye irányában fenálló azon kötelezettségének, miszerint a szarvas-endrődi országút vonalán levő kisfoki uttöltóssel párhuzamos védtöltést kiépíteni tartozik, meg nem felelt, — a társulatnak f. évi auguszt. 6-án 972. kb. sz. a. kelt rendeletemmel ezen kérdéses müvelet építésének megkezdésére f. évi szeptember 1-jéig időhaladékot engedtem oly hozzáadással, hogyha a munkálatok ekkor meg nem kezdetnének, azok a társulat terhére és veszélyére közigazgatási uton fognak foganatba vétetni, mely intézkedésemet helybenhagyatni kérem. Hátra van még hogy a Nagypél-Csabagyulai élővizvezető csatorna ügyéről annyiban megemlékezzem, miszerint az e csatorna felső torkolatán építendő zsilip letesitése, s az ezzel kapcsolatos óvintézkedések létrehozatala czóljából a nagymélt. közmunka és közlekedési m. kir. miniszter ur engem kormánybiztos gyanánt kiküldeni méltóztatott, mely kiküldetést én el is fogadtam. V. Vegyesek. 1. A megyei pénztárak a mult hóban is megvizsgáltatván rendben talaltattak. 2. A Vargazugnái kitört Berettyó árvizének levezetése körüli állapotok megvizsgálása a t. bizottság f. évi 1005. számú határozatával kötelességemmé tétetvén a helyzet közvetlen felismerese utan a következőket jelenthetem. Az árvíz által elborított területet a járás szolgabirája ós Keczkés Sándor kir. folyammérnök urakkal bejárván és megszemlelvén, tapasztaltam, hogy a Siskasi gát környékéről az árvíz annyira lehúzódott, hogy csak némely laposabb erek tel vek vízzel, a miért annak, hogy a siskási gát a környékén még létező vizek levezetése végett kinyittassók, jelenleg már szüksége fen nem forog. A Gara laposon, csefáni és nagyaklosi pusztákon megfeneklett árvíz csak mesterséges uton látszik levezethetönek; ellenben a Kertész ós görbe szigeteken még legalább 800 holdat elbontó egy-két lábnyi árvíz levezetése részint az ágéri, részint a bogárosi gátokon keresztül eszközöltetiK, csakhogy nem kielegitő mérvben, minek oka abban rejlik, mert a levezetés könnyítésére megkívántató csatorna mélyítések eszközlésére a kormánybiztos anyagi segélyt ós költséget nem nyújtott, hanem kizárólag a hatósag támogatásara utalt, mely ismét más eszköz hiányában egyedül az érdekeltség t. i. azon birtokosokhoz fordulhatott, kiknek területei elbontattak, ezek pedig a munkaerő kiallitása körül nem igen verseayeztek; mely körülmény a levezetés műszaki keresztülvitelével megbízott kir. folyammérnöksóg tevékenységét annyira zsibbasztotta, hogy a kellő intézkedés es támogatásért nemcsak a kormánybiztoshoz, de hozzám is folyamodott; minek folytán én a szolgabírót a kért hatósági támogatás eszközlésére elutasítani nem késtem. A helyszínén szerzett tapasztalataim után a nagymélt. közmunka s közlekedési m. kir. miniszter uiat felkérni akartam, hogy a berettyói árvíz levezetése czóljából kiküldött kormánybiztost erélyesebb eljárásra, s leladatanak gyorsabb bevégzésére utasítani, s a czólnak megfelelő eszközökkel ellátni szíveskedjék, haza jövet azonban örömmel értesültem, hogy a kormánybiztos ezen megbízásától a kormány által felmentetett, s a még függőben maradt víz-ügyek elintézése a megyei hatósag gondozására bízatott; mely kegyelmes intézkedés folytan a rendelkezés joga a megyének visszaadatván, míg a szeghalmi járás szolgabirájat utasítottam, hugy a levezethető víztömegnek a holt Beréttyó medrébe való visszavezettetesót gátló akadályokat az érdekelt felek aránylagos hozzájárulásával és erejével nyomban és erélyesen elhárítsa, s a kir. folyammérnöksóget eljárásában hatékonyan támogassa, addig Jásznagykunmegye aiíspánÉs ez is jól esik. Kitombolnom féktelen dühömet. Aztán elcsendesülök. A népség szótoszol. Egyedül maradok. Ha van pénzem, kót üvegcsével hozatok, ha nincs — hát egygyel. Mert csak oda járok, a hol hiteleznek. Ekkor nem fáj a csend. Nem öl a magány. Megnépesül lelkem fürgén suhanó, kecses árnyalakokkal Kibámulok az éj sötétébe. Hallom, mint zümmögnek az éji pillék, mint könnyű viliik szállonganak tova. Hallgatom a tücskök czirpelését, a szúnyogok dongását. Soha se lesz nékem ennél különb éji zeném. Aztán ittas állapotban e zagyva hangokból a legszebb melódiákat veszem ki a legdallamosabb operákból. A kis óleshangu tücsök a primadonna, a mély hangú éji lepkék: a basszisták és barytonok, az ábrándos csallang a tenor. A szúnyog csoport — a kar. Majd elhalnak e dallamok is lelkemen. A múltba tévedek. Szemrehányólag néz rám az átélt idó. Vádolpak a sírból . , . De egy sem átkoz, Egy emlék sem kárhozat — mint nappal. Sírni kezdek. Lehajtom fejemet. A könyek végig peregnek kopott öltönyömön. A korcsmáros azt véli, pálinkáját pocsékolom. Fejem egyre nehezebb. Alomra dőlök. Es alszom. Hosszan, édesen, sokáig. Az ébredés aztán nagyon keserű ! — Vagy megdorgálnak, mert későn megyek a próbákra. Vagy lehúznak valamit fizetésemből, mert mulasztottam. Azután el is csapnak. Megyek máshova. Eleinte megbecsülöm magamat. Később aztán innen is elűznek. En meg vándorlok tovább. Mn hősapa, holnap statiszta vezető, holnapután sugó. Váltakoznak. De csakis falvakban. De már itt is lejártam magamat. Szegény vagyok uram. Koldus vagyok uram. Sors bitangja régen. Mi van még hátra? Az ötödik felvonás ! Tartok tőle, hogy nagyon kurta lesz. Nagyon hamar lebocsátják a függönyt. A szemfedőt. Érzem, hogy nem soká bírom viselni az élet terhét. Levetem. Keserűség az élet jó uram. Koldulni nem tudok. Annyira mégse vittem. Hitelezni nem hitelez már senki. Mire? Erre a kopott átillára? Aztán szívesen állanék be valamely elsőbb rendű társulatokhoz súgónak. De hát melyik igazgató áll szóba velem ebben a czafrangos ruhában ? Ugyebár ! A meddig lehet gyalogolok. Szülőföldem feló sietek. Tán kibírják lábaim. Ott azután beállítok rokonaimhoz, — hogy ruhát adjanak, (Vége köv.)