Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-08-03 / 78. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" I87S. 78. SZÁM. korszaka megszűnendő lenne, de hogy ugy lesz-é, azt a jövő mutatja meg. íme a nagy veszedelem, mely egyesekre fenyegetőleg hat, mely nél azonban felette óhajtandó, hogy üdvös eredményeket hozzon, mert bizony a rend sok kellemetlenség és szerencsétlenségtől óvhatja meg az errbert. De mikor az embert gyarlónak teremté az isten, ki tehet róla !?.... Sz. K. — Szavfet pasa török belügyminiszter a nyugati vasúton Bécsbe érkezett. Délben a török nagykövetnél ebédelt és azután a trieszti gyorsvonattal folytatta útját Konstantinápolyba. — Husni pasa a Szerajevóban folytatott tárgyalásokban igen előzékeny és töllépése semmiképen sem vall olyasmire, mintha halogatni akarná a konvenczió végrehajtását. E tárgyalásokban nincs szó az áprilisi konvenczi megváltoztatásáról, hanem a bevonulás és a megszállás módozatairól. A takarékosságról. A takarékosság alaptörvénye a föld minden lakosainak. Valamennyi növényevő állat hájat szed magára, hogy egybegyűjtött táplálék gyanánt szolgáljon az neki télben. A húsevő ragadozóknak ellenben nincs szükségük a háj szerzésre, mert ők minden évszakban bőven találnak táplálékra. Némely állatokat a természet főképen a hájgyüjtésre teremtett, igy a borz, a medve, a morga sat. ezek télben odúikba, barlangjaikba ássák be magukat ós a hosszú téli alvás alatt — midőn a mozgás hiánya folytán az anyagcsere csak lassan megy végbe — saját zsírjukon élődnek. Más állatok, mint a hörcsög, valóságos éléskamrával látják el magukat télire, náluk a takarékossági érzék már bizonyos öntudattal jelentkezik, mig a hájatgyüjtő téli alvókra tulajdonképen csupán a természet takarékoskodik. A legtakarékosabb állatok azonban a méhek. Már a táplálék gyűjtésénél csupán egy kis részét kóstoljak el az édes virágnedvnek és a legnagyobb részét magukkal hazaviszik. Hogy a méz ki ne fusson és el ne romoljon, mesterséges viaszsejtekbe rakják azt, s aztán fennt viasszal zárják el. A méhek tehát a takarékosság kitűnő mesterei, tanítói. A mennyire csak erejökből telik a bőség idejében gyűjtenek a szükség idejére. Mindenből a mit élveznek vagy használnak egy részt félretesznek az éléskamarába. A « it tehát a takarékos állatok, természet által ösztönöztetve megtesznek, azt az ember tisztán felfogott szándékkal utánozhatja és még tul is tegyen az állatokon a takarékosságban, mert az ő élete még inkább van fenyegetve az állatokónál, a bőség ós szükség hirteleni változása által. Az állatok szükséglete csupán a táplálékra szorítkozik; az ember életszükségletei sokkal számosabbak, tőle megtagadta a természet a medve bundáját, a csiga és kagyló házát, a harczos állatok védő és egyébb fegyvereit; neki mindent magának kell megszerezni ós mesterségesen előteremteni, s a szerzett és előteremtettel takarékoskodni, azt megőrizni, mind e szükségletek hideg, változékony időjárásos vidékeken a végtelenségig szaporodnak Mind e szükségletek ellenében a czélszerü takarékoskodás elkerülhetlen, ha valamely nép fennakarja magát tartani; nem csupán rest népek mennek tönkre, de a takar

;koskodási érzék hiánya, és még inkább a pazarlás biztos romlásra vezetnek. Ennek daczára, jóllehet a takarékoskodás szükségességéről mindenki meg van győződve, mégis a legtöbb embernek nehezére esik a takarékosság erényét valósággal gyakorolni. A fiatal nőtlen ember szorgalma és ügyesége által sok szép pénzt keres magának, de Iegtöbbnyire túlad azon mielőtt megmelegednék nála. A pénz gömbölyű, könnyen elgördül. Bármilyen erősen felteszik is magukban takarók sk dm, egy gyenge órában vizzó válik valamennyi szép feltétel; kinek valamely boltkirakat szép tárg\a tetszik meg, kit egy élvezetesnek Ígérkező mulatság csábit el, s egy perez alatt vége a takarékoskodási terveknek, s vele együtt a félretett pénzösszegnek. Hiszen majd gyűjtünk megint, fiatalok vagyunk, reá érünk későbbén is takarékoskodni, majd elkezdjük annak idején, De mentül többkor biztatja magát e könynyelmü vigasszal, annál gyorsabban múlik az idő s vele együtt a kedvező alkalom. Az öreg kor közeledik, s nincs mivel gondjait enyhíteni. A valódi és igazi takarékoskodó nem aranyat és ezüstöt gyűjt, hogy annak kamatait ne élvezhesse, mint őseink cselekedték elásott arany és ezüst pénzekkel, hanem pénzét kamatra adja és a takarékpénztárak még a legkisebb betéti összegnek kamatozását is igen megkönnyittették. Ez az okosan kiszámított takarékoskodási mód független mind a papir mind az érez ingadozásaitól; mindenütt és mindenkor gyakorolható, ha határozott akarat van jelen. Alaptalan az az állítás, hogy pénzügyekben nincsen kedélyesség- a takarékosság is pénzügy, mégis maga a takarékosság szívügynek mondható. Gondoskodás az a bizonytalan jövőre- gondoskodás az öreg korra, a nő és gyermekekre, a szülőkre, kiknek köszönettel tartozunk ; gondoskodás az mely az unokákra is kiterjed, mint az a fídei kommiszum alapittatása igazolja ; mind e gondok takarékosságra serkentenek és növelik a takarékossági érzéket A takarékosság érzelem dolga ; szenvedélyiyé is fajulhat, mint azt a fösvényeknél látjuk, de a számító ész vezérlete alatt mint a szükség idejérei gondoskodás csalhatatlan jele valamely nép műveltségének. Csakis müveit népek takarékoskodnak, és pedig annál jobban, mentül általánosabban van a nép közt a műveltség elterjedve. R. H. Szabályrendelet az árvapóuztár és gyiimölcsöztetésére nézve tekintettel az 1877 XX. t. ez. IX' fejezetére. — Elfogadásra ajánlható a megye, községeinek. (Folytatás.) Utalványozásról. 21. §. A fiyáiuoltak és gondnokoltak tömegéből és azoknak kamataiból sürgősebb esetekben 50 írt erejéig az elöljáróság, — 100 frt erejéig pedig a járási szolgabíró, 100 írtnál magasabb összeg pedig csak a megyei árvaszék utalványozása alapján íizehető ki, az elöljáróság által teljesített utalványozásokról nyilvántartás tekintetéből a megyei árvaszék havi kimutatás által értesítendő. Pénztári kezelésről. 22. §. Mindennemű készpénz mi az árvák részére befolyik, valamint a kötelezvények a közös gyámpénztárt illetik s az összesített gyámpónztari kezelés alá tartoznak. 23. §. A gyámpé,nztárnok által következő kezelési könyvek vezetendők : a) gyámpénztári napló b) árvák lőköu} ve c) Adósok főkönyve d) Utalvány könyv e) névmutató könyvek. 24. §. A gyámpénztárnok minden bevételt és kiadást azonnal a naplóba vezetni köteles, s a napló folyó számait a bevételt és kiadást igazoló okmányokra rávezeti. 25. §. A naplónak minden tételei kivétel néli ül azonnal az árvák vagy az adósok főkönyvébe beirandek. 26. §. A napló bekötendő, lapszámokkal megjegyzendő és az utolsó lapon a község pecsétjével lepecsételendő. Árvák főkönyvéről. 27. §. Köteles a gyámpénztárnok árvás főkönyvet ve/.etni, mely az összesített árvapénztár tartozási állapotát foglalja magában. E/en főkönyv, mely csak egy évre szolgálhat, keményen bekötendő, s nz utolsó lapon a község pecsétjével lepecsételendő. 28. §. Az árvák főkönyvébe mindegyik árvának vagy gondnokoltnak szabályszerű számlával kell birni. 29 §. Az ingó ós ingatlannal bíró árvák névjegyzékéről egy külön főkönyv vezetendő, melybe a vagyon becsértéke a leltár alapján bevezetendő, ugy sziutén az ingatlan minősége és mennyisége, mint a kezelő magán gyám vagy gondnok neve lakása és foglalkozása. ó0. §. Mindegyik számla fejezetén az árva vagy godnokolt neve után ezeknek születési ideje, vallása, foglalkozása és lakhelye, annak megemlítésével, bogy az árvát vagy gondnokoltat ki tartja, vagy szolgálatban van-e, — továbbá neve után a szülőknek, gyámnak vagy gondnol'uak neve, — lakhelye és foglalkozása feljegyzendő. Az adósok főkönyvéről, 31. §. Köteles a gyámpénztárnok az adósokról főkönyvet, vezetni, ebben foglaltatik a közös pénztár cselekvő állása. Ezen főkönyv csak egy évre szolgál és keményen bekötendő az utolsó lapján pedig a községi pecséttel lepecsételendő. Utalványkönyvről. 32. §. A gyámság és gondnokság alól felmentett árvák és gondnokoltak részére kifizetésre utalványozott összegekről utalványkönyv vezetendő, melybe az illető árva vagy gondnokolt neve, a végzés száma, — az érkezés és kielégítés ideje pontosan bevezetendő, és a sorrend szorosan megtartandó, s az ilynemű kielégítésnek 3 hónap alatt meg kell történni. Névmutató könyvekről. 33. §. A főkönyvekről névmutató könyvek készítendők. Pénztári számadásról. 34. §. A gyámpénztárnok köteles az év végével számadását elkészíteni, s azt legfeljebb a következő óv február 15. napjáig a községi képviselőtestülethez megvizsgálás végett beterjeszteni, honnan a megye törvényhatóságához lesz felterjesztendő. 35. § Tartozik a gyámpénztárnok a napló és főkönyvekhez csatoltan kimutatást és mórleget azon megjegyzéssel a számadáshoz csatolni, hogy a gyámpénztári tartalékalap a kimutatásba nem bevezetendő, — hanem csak a mérlegbe. (Vége kö7etk.) LEVELEZÉS. T.-Komlós, julius 31. Tekintetes szerkesztő ur ! Távol, a megye szélén lakván, szavunkat becses lapja hasábjain ritkán hallatjuk. — Zárkozottságunkból kivetkőzve, tek. szerkesztő ur becses engedelmével egy — az egész községünkre kiható mozgalomra. — „tanügyi viszonyaink jelenlegi állapotára" akarok némi fényt deríteni. Községünkben, mely 8000 lakossal bír, 1300 tanköteles gyermek számára mindeddig csak 6 iskolának ajtaja tárva van. A hetedik csak a mult ó\ben megyei tanfelügyelőnk meghagyása folytán megnyílt. — Ezen hetedik iskola magasabb ismereteket terjesztő intézet, a melyre nagyon is égető szükségünk van, tehát a „polgári iskola" akart lenni. — Azonban községünk egyesei, a látszólag nagy költségtől fázva, a tanfelügyelőnél több ízben testületileg megjelentek s polgári iskola helyett egy „községi felső népiskola" felállítására engedélyt kértek. A nevezett felső népiskola 1878-dik évben felállíttatván, szakértő s tevékeny tanítójának vezetése mellett várakozáson felül megfelelt a kitűzött czóljának. — De miután az ezen iskolát látogatott s látogatandó gyermekek többnyire már a 12 éves kort meghaladtak s igy a törvénynek kellő szigorával ezen iskola minél nagyobb számbani látogatására kötelezhetők nem voltak, hogy az iskola üres padokban ne gyönyörködjók, megyei tanfelügyelő ur a községet, — miután anyagi ereje engedi, a polgári iskolának ez évbeni felállítására felhívta, — a melybe a gyermekek már 10 éves Korukban beléphetnek. A község azonb.in nemcsak hogy ezen felhívásnak eleget nem tett, hanem az általa fentartott felső népiskolát is az egyháznak 1000 frt évi nagylelkű segélyezés mellett, m nden felsőbb engedély nélkül átadta. A község ezen bőkezűsége csak dicséretet érdemi Ine, ha a nevezett összeg az egyház kasszájának támoszlopa akarna lenni — s ha az egyház, melynek még két alsóbb iskolát felállítani elmulaszthatlan kötelessége, több osztály megnyíltával ezen iskola anyagi igényeinek mi gtudna felelni ? Itt éppen contra cselekeedett. — M< rt egyedül a község, mint százezreknek birtokosa, képes egy ilyen több folyammal biró magasabb intézetPt fentartani s virágzó fokra emelni. — A hol a pénztár üres, ott egy kis segély annyi, mint tengerben csepp viz. — E mellett meg községünk izraelita, katholikus s mis hitfelekezetü lakosai, kik a község vagyonának szaporításához évek óta hozzájárulnak, méltányos joggal fognak szintén „népnevelési czélokra" segélyt kérni. Ilyen eseteknél ugy hiszem a megye kezébe veszi a pénztár gyeplőjét. Az iskolaszék határozatai a presbyterium által érvényteleneknek tekintetnek ; az iskolaszék megszűnt élni, működése hasonló üres szalma csépeléséhez. Az iskolaszéki elnök s a miniszteri iskola látogató, erkölcsi támogatás hiányában tisztségükről kénytelenek voltak lemondani. A tanitó fölött, ki nagyobb tapasztalatok megszerzése végett utazgat, felbőszült vihar dühöngött. Az ilyen bábeli zavaroknak a megszüntetője csak a mi gyei közig, bizottság lehet. Hisszük s reméljük, hogy ezen, — a népnevelés eh" mozdítását szivén hordozó s a tanügy iránt melegen érdeklődő testület a bajokat éles bonczkés alá véve, a hiáuyokon mielőbb segíteni fog ; hogy tanügyünk, — a nép jólétének eme előmozdítója, mintegy varázs-vessző által érintetve hallottaiból feltámadjon. Községünk is ezen közmondást szem előtt tartva : „a ki halad, soha el nem marad" ! megkettőztetett léptekkel igyekezni fog a számára kijelölt ösvényen a mai kor szellemében haladni. — Adja az Isten ! Hazafiúi tisztelettel: Egy tanügy barát,