Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-08-03 / 78. szám

VI. évfolyam. 1879. 78. szám. B.-Csaba, aupsztns 3-án. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY: Politikai, társadalmi, közgazdászat! és vegyes tartalma iap. Megjelenik hetenként háromszor : vasárnap, kedd. (féliven) és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kladó-hlvatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára : 5 kr. kapható Biener B. és Grünfeld J. kereskedő uraknál, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fél. „Nyílttériben egy sor közlési dija 26 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Bientr B. urnái és a nyomdában, vidéken mindek postahivatalnál 6 kroi postautalványnyal. Előfizetési felhívás a „Békésmegyei Közlöny" czimü politikai, társadalmi, hetenként B.-Csabán háromszor megjelenő lap hatodik évfolyamának második felére. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy vidékre postán kiildve : Félévre: . . . . 3 frt. Negyedévre: . . I frt 50 kr. Egy hóra: . . . I frt. Az előfizetések vidékről legczélszerübben postautalvány által eszközöltetnek. Helyben a kiadóhivatalban, Biener G. és Grilnfeld J. uraknál lehet előfizetni. Hirdetések jutányosán eszközöltetnek. Egy „kényelmetlen'' törvény. A magyar büntető törvénykönyv a kihágásokról f. évi junius hó 14-én lett az országgyűlés mindkét házában kihirdetve ; miért is valószínű, hogy az nemsokára hatályba fog lépni. E törvény hivatva van társadalmunkban uj lendületet teremteni, mert a hatóságot bíráskodási önkényétől elzárja, a közönséget pedig — akarva nem akarva — az erkölcs és józan útra tereli. A törvénynek e nemes czélja azonban csak agy érhető el, ha szabványai minél tágasabb körben elterjednek. Ezen okok vezérelnek, hogy — a mennyiben e lap szük kerete megengedi — fenti törvényt némely vonásaiban megismertessük. Törvényhozásunk a bűnös cselek vényeket bűntettekre, vétségekre és kihágásokra osztja. A kihágások iránti intézkedéseket azonban külön törvénykönyv keretébe vette föl. Ezen felosztás és a kihágások szabványainak külön törvénykönyvbe való fölvétele az ujabbi jogtudomány vívmányainak minden tekintetben megfelel ; mert az ember jogérzületével nem volna összeegyeztethető, ha pl. valamely csekélyebb dolog elorzása is bűntettnek nyilváníttatnék, és mert a kihágásokról intézkedő törvények idő és hely szerint változnak és czéljuk nagyobb részt abban rejlik, hogy a veszélyek megelőztessenek; mig ellenhen a bűntettekről és vétségekről szóló törvények az idő és hely viszonyainak nincsenek oly gyakran kitéve ós represzivek. Hisszük, hogy közrendészetünk ezen törvény által a kultur-államok niveaujára emelkedend; miután a rendőrség hatalma törvény által korlátok közé szoríttatott, s a törvény egyes intézkedései is megegyeznek a közerkölcsiséggel. Hogy a közrendészeti tudomány főbb elvei erkölcsi szempontból a törvényben megvannak, illusztrálhatjuk annak egyes szabványaival. Ugyanis az 1879. évi XL. t.-cz. azaz a jelenleg felhozott törvény 1. §-a kihágásnak minősiti azon cselekményt, melyet a törvényhatóság által kiadott szabályrendelet annak nyilvánít; mi által a „de nobis sine nobis" itt elő nem lordul és mégis a rend fentartható. Hogy ezen törvény az erkölcsiség kutforrásának van szánva, bizonyítja a VII. és VIII. fejezet, mely a közrend és a közszemérem elleni cselekedetek, valamint a szerencsejáték által elkövetett kihágásokról szól. Olvasóink engedelmével felsorolunk néhány szakaszt, hogy lássák a nagy veszélyt, mely többeket fenyeget! A 83. § nyolcz napig terjedhető elzárással büntetendőnek mondja azt, — a ki a közönség szemléletének kitett helyen, szemérmet sértő módon, öltözet nélkül fürdik Ez még nem veszély, sőt nagyon is illő dolog, ugy-e bár? hanem a 84. § már sajátságosabb : „A ki nyilvános helyen botrányt okozó részeg állapotban jelen meg : 25 frtig terjedhető pénzbirsággal büntetendő." . Ettől már többen megijednek, mert a pratizásnak korszakát agyonüti 1 Az ezt követő 85. § pedig, kijózanitja egész Magyarországot, mert szerinte : „A ki mást korcsmában, vendéglőben, utczán vagy más nyilvános helyen szándékosan lerészegit, továbbá, a kik szeszes italok eladásával iparszerüleg foglalkoznak, és ezek megbízottjai, ha részegnek — noha ezen állapotát tudják (!) — még szeszes italt adnak, ötven frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők." Nagyon szép dolog az, a mikor a törvényhozás ennyire óhajt felügyelni a közrend és közerkölcsiségre, de félő, hogy a törvény e része nem lesz keresztülvihető. Számtalan eset fordul elő, hogy a korcsmában mulatók egy- vagy másika józanul beszél, csendesen ül, s egy pillanat alatt azt veszik észre társai, hogy a pajtás rettenetesen becsípett! Mit tudja azt a vendéglős aztán, hogy 4-5 ember között már egy részeg is van ? Legfölebb azt hiszi, hogy az illető kissé „megütődött," de a legtöbb esetben nem akarja tudni azt, hogy vendége részeg. Ki szoríthatja a vendéglőst arra hogy „tudja" mikor részeg valaki ? A vendégek egy- vagy másika lerészegszik, s ha a vendéglőst kérdőre vonják, azt fogja mondani : „nem tudtam, hogy részeg az illető, hiszen alig látszott rajta, és nem is sokat ivott." A 87. § a bibliára üt, s a szerencsejátékosokat és azok segédeit két hónapig terjedhető elzárással ós 300 frtig terjedhető pénzbirsággal bünteti. Ezek után tehát a halbszeidii és ferbli-hósök A „Síkssiígjíi Közlöay" lámája Elmondottam Kimondottam neked lányka Elmondottam számtalanszor, Hogy szivemben, te éretted, Milyen kö szerelem lángol. Elmondottam hogy te nékem Mindenem Tagy e világon, Hogy üdvömet nélküled én Eletemben nem találom. Elmondottam, hogy szeretnék Világ lenni a mezőben, Hervadásom hogy találna, Kis kezed által letörten. Kimondottam én neked még . . . Oh ! sok mindent elregéltem 1 S íme mégis a legfőbbet, Nagy hevemben elfeledtem. Hiszen nem azt kellett volna Esküdöznöm, hogy szeretlek! De igy kellett volna szólnom : „Gyöngyöm! Feleségül veizlek!

u Igy azután bizonyára Nyakamba borultál volna . . . Jegyben járnánk összekelnénk, Mint annak a rendje, s módja. Meghiszem 1 ... A bökkenő esak Éppen az volt szép kedvesem, Hogy hála a jó Istennek : Nem ment el a józan eszem ! I Irta : Kabdebó Ferencz. Magam felett. En ne lennék jó posta, igazi ? . . . Azt nekem ne merje senki mondani; írtam eddig száztiz verset, s egynehányt, Megdalolva bort szerelmet . . . Bort, szerelmet és leányt. Es ha elgondolom, mily sok bánat ért Egyik-másik hűtlen, csalfa leányért : Csak a' marad vigasz gyanánt egyedül, Hogy nem csak én, kire ily sok, Ily sok bánat nehezül. S nem mondottam soha cl ha bum vala, Ha a világ sebze, s érte, gunyola; Egy-e?y dalban enyhet leltem, s ujolag Erős levék elviselni, Hogyha ismét bántanak. S mondhatom, hogy bántottak is elegen, Hol szivemen, hol pedig a lelkemen. Legfájóbb mégis minden seb között, Melyet szűmön, csalfasággal, Hűtlen lányi kéz ütött. Hejh, mert nékem a leány, s a szerelem, Napom vala, mely világolt fényesen ; S hogy már letűnt, csak tévelygek czéltalan, Azt se tudva, vájjon a part, Vájjon a rév merre van. Ne csodáljátok tehát, ha olykoron Bordicséret zendül meg ez ajkakon, Egyedül a bor maradt még hű velem. Elringatva mámorában Minden bánat csöndesen. Ha én egykor gazdag ember lehetek, Ne féljetek, pénzt halomra nem teszek ; De szerzek bort, hogy legyen a mennyi kell, S akkor is részeg leszek, ha Immáron a más világra Menni kell 1 Irta: Kabdebé Ferencz,