Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-07-27 / 75. szám

VI. évfolyam. 1879. 75. szám. B.-Csaba, julíus 27-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmi! lap. Megjelenik, hetenként háromszor : vasárnap, kedd (féliven) és osiitörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára : 5 kr. kapható Biener B. és Grünfeld J. kereskedő uraknál, B.-Csabán. Hirdetéseik jutányos áron vétetnek fel. „Njllttér"-b«n egy sor közlési dija 2h kr. Előfizethetni helyban a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Előfizetési felhívás v Békésmegyei Közlöny" czimü politikai, társadalmi, hetenként B.-Osabán háromszor megjelenő lap hatodik évfolyamának második felére. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve : Félévre: .... 3 frt. Negyedévre: . . I frt 50 kr. Egy hóra: . . . I frt. Az előfizetések vidékről legczólszerübben postautalvány által eszközöltetnek. Helyben a kiadóhivatalban, Biener B. ós GrUnfeld J. uraknál lehet előfizetni. Hirdetések jutányosán eszközöltetnek. A kórt íi ii e t. (S. B.) Ezer éve, mióta a történetíró látkörében mint nemzet föltűntünk. Óriási idő, melynek eltelte alatt igen sok átgázolhatlannak látszó hullámok vetődtek utunkba. Atusztuk valamenynyit, és a küzdelem nem volt ránk nézve megrendítő hatással. Szeretjük is gyakran emlegetni az évszázadoknak nemzeti létünk mögött álló tömkelegét és az átélt veszedelmeket, midőn nagy kérdések hullámai mozognak, s küzdelemre vagyunk kihiva; mondjuk igen gyakran: ezer éves nemzet vagyunk, nem veszhetünk el nyomtalanul, mint tenger felületén a buborék. Pedig a mult és jelen között óriási a külömbség, és ha összehasonlítjuk az előbbi és utóbbinak eszméit, melyek az embereket vezérlék, az eredmény a mult előnyének kimutatása mellett bizonyára nem zeng dicséneket a jelennek, mely egészségtelen eszméket szült, s melyben az emberiség eltért a természetnek bölcs mértékkel mért rendétől, feldúlva a nyugodt tettek virágait tündöklő színpadokra rohanás kedveért. Nagy a külömbség, midőn két eszme, két különböző irányú nemzeterkölcs van felállítva a piaczra, ugy, a mint azt a mult és jelen között létezik, mert az irány nagy befolyással bir magára a nemzeti létre, mivel annak alapját képezi. Ha katatjuk, vájjon van-e még hazánkban „tiszta erkölcs": azon eredményre jutunk, hogy bizony ez a jelen korban már csak igen kis mértékben van meg, s a kicsiny is napról-napra íogy, mint az alábukó nap sugarainak melege. Nem csak a politikai s közgazdasági téren mutatkozik rothadásról tanúskodó kórtünet, melyről bővebben szólani nem czélunk, hanem magában a társadalomban ennek salakja és számos mellékfajai kezdik uralni a tért, oly nagy mértékben, hogy a mozgásra, javulásra más téren tett egyébb kísérleteink nem birnak erővel azok ellensúlyozására. A rémet a társadalmi általános, minden körben mutatkozó sülyedés rémét ignorálni nem lehet többé még optimistáknak sem; a mindennapi élet ezerféle eseményeigek több mint fele oly nagy mérvű korrupczió mellett tanúskodik, mely az alapot erősebben fenyegeti, mint fenyegették erős, de edző küzdelmek az ezredéves múltnak folyamán. Nem czéluuk a korrupcziónak egyes körökben történő pusztításaira egyenesen rámutatni, csak általánosságban szólunk. Helyzetünk képe igy is nagyon szomorú, mert világosan látható, hogy a nemzeti tiszta erkölcs, mely vészben viharban velünk volt az ujabb korig, mindinkább láthatlanná válik, s maholnap megérik arra, hogy muzeumba tétessék. Pedig ha végkép eltűnik: Roma ledől a rabigának ónsulya alatt! — Brüszelben nagy szenzátiót kelt Nikolai jezsuita páter, a Sz.-Mihályról nevezett jezsuita tanintézet könyvtárában alkalmazott tisztviselő elfogatása. Ez elfogatásról a legkülönfélébb hirek keringenek; a dolog épen nincs tisztázva Brüszelben a királyi polotán és egy templom falán proklamácziót találtak kiragasztva, mely a királygyilkosságra hív fel. Ezen felhívásokkal hozzák összeköttetésbe az emiitett elfogadást. Volt Brüsselben Van Hamme nevü kereskedő, ki megbukott és azóta igen aljas életmódot folytatott. Nemrég egy csapszékben elkövetett verekedésért fogták el. Ez az ember azt vallja, hogy ő irta s ragasztotta ii az emiitett falragaszokat, s hogy erre páter Nikolai biztatta fel, ki neki az említett felhívások s azok kiragasztásaórt ötven frankot ígért. A színvakság. — Ismertető. — Nem csekély azon, mondhatni szánandó emberek osztálya, kik az úgynevezett „színvakság" hibájában szenvednek. Ezek u. i. szemök hiányos szerkezeténél fogva az egyes színeket, vagy azoknak csak némelyikét megkülönböztetni nem képelek. Pl. vöröset vagy kéket látnak akkor, midőn mi egészséges látszervvel ellátott egyének zöldet vagy sárgát veszünk észre. Miután a színvakság, vagy tudományos nyelven a „daltooismus

J különösen a vasúti és hajózási szolgálatban gyászos következéseket vonhat maga után, a közfigyelem valamint a tudomány különösen magáévá tette e tárgyat s intézkedéseket tett a baj legyőzésére, hogy ezáltal a sok szerencsétlenségnek eleje vétessék. Több államban, sőt a mi monarchiánkban is a vasúti személyzetre vonatkozó rendelet van kibocsátva a látási képességet illetőleg s egy sajátszerű találmány is létezik immár, melynek segélyével a szinek iránti kellő fogékonyság könnyű szerrel kipuhatolható. Mivel pedig e szemhiba különösen Erancziaországban fordul elő tömegesebben, nagy gondot fordítottak reá a franü ,íi L> a 1 o l. Ha egykoron halványra mosná A könynek árja éjszomed'; S ugy tűnne ki, mint tünde csillag Melyet sötét felhő temet: Éi! közelgnék csókjaimmal Letörleni a könnyeket : Eltiltanál, tudom, kevélyen, Ha fájna is nagyon neked ! Ha isten-, emberberben csalódnál, S hozzád mindenki hütelen, S kisértne vádló kinos emlék Rideg, aggasztó éjjelen: Tudom, inkább a csüggedésnek Polypkarjába omlanál, Mint támaszul lelkem fogadnád, Mely oszlopként mögötted áll. De hogyha boldogságba hinne A nagy világ s irigylene, Bár gyakran a fény, duskodái, rang A holt szivek szemfödele ; Akkor, tudom, reám tekintnél Ki érted szenved, sanyarog; S leszállanál a porba hozzám, De már én föl nem szállhatok ! II. Csak azután késő ne légyeu, Midőn szived magába tér; Akkor keresnél engem, árnyad, 11a ez már többé nem kísér. Ma még szelid árny jár mögötted, Őrizve minden léptedet, Holnap ijesztő szellemárnyék Bolygatja éjed, meglehet. Az élet tenyerén vetődünk, Tömegben az, ez egyedül; Annak hajója bizton úszik. Ezé kereng, majd elmerül. . . . Akkor fohászkodnál az éghez Midőn a hullám eltemet ? ! Mig a derűbe' rá se gondolsz, A jelen üdve istened! III. Még ben vagyunk a nyár utóban, Es már a hervadt levelek A fűnek élénk szőnyegére Bágyadva, lassan pergenek. Mi lesz, ha csöndes őszi szellő A sárga pázsiton susog ? ... A fák lefosztott koronája Idő e 18 11 gyászolni fog 1 Szerelmem is, te égető nyár í.iérsékeld romboló heved ; Gondolj szivem a hűvös őszre, Midőn a dér ezüstje fed. Ha igy elégsz, az alkonyatra Csak egy kis szikra sem marad . . Kiégett sziv, minden emléked Vádolja az eltűnt nyarat! IV. Ha jársz a rózsák közt s körülleng Szédítő, terhes illatár, Minden parányuk h5 esengés : „Szakits ]e, s tűzz kebledre már! Szűz kebleden jobb hervadozni, Mint rengő-ringó gályákon ; S egy sóhajod is boldogitóbb, Mint minden nyájas fuvalom!" A szerelem virága egyszer Nyílik meg és többé soha! Mig illatoz, szakítsd le, később Belepi az idők moha. Hervadni kell elóbb-utóbb is, Óh, hidd meg édes kedvesem! Ez a virágok sorsa, s mindegy Akár az ágán, akár keblemen, . , ,