Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-12-16 / 136. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1879. 136. szám. egynehány, kit névről sincs szerencsém ismern

;, ezeket tehát épenséggel nem lehetett szándékom sérteni. A kik még ezután maradnak, azok közt is vannak többen, tudomásom szerint, kik az ön lapjának nem alapitói, mert nem bennük keletkezett a gondolat, — hanem kik akkor fizettek elő, vagy akkor irtak alá egységeket, midőn a lap kiadása már befejezett tény volt. Az ön által közölt névsorban több olyan ur neve van, ki maga mondotta nekem is, másoknak is, hogy ő csak az erkölcsi pressziónak engedve irt alá egységeket s mert ugy volt tervezve, hogy legalább 400 egység kell, hogy a lap meginduljon, ő pedig bizonyosra vette, miszerint annyi össze nem fog jönni s nem lesz belőle ugy sem semmi, a mint nem is jött öosze annyi, mert körülbelül csak 260 egységet lehetett, a házról-házra járás daczára összehozni, de azért az ön kortesei, kiket az ellenem való engesztelhetetlen gyűlölőt lelkesített csupán, mégis elhatározták a lap kiadását és a többi aláírók, akarva nem akarva, belejutottak mint Pilátus a krédóba. De azon névsorban olyanok is vaunak, kik egyik-másik gyűlésen megjelenve, határozottan ellene szóltak egy uj lap alapításának, a szellemi és anyagi erők szétforgácsolását czélszerünek nem találva és belátva, hogy az egész dolog csak magánellenszenv és boszu szüleménye, de nem irodalmi czél. Ez a tiszta valóság. 2) Nem igaz továbbá, hogy önt azon urak kiket ön elősorol, meghatalmazták vagy megbízták volna, vagy hogy önnek egyáltalán joga lenne az ő nevükben engem hazugnak és rágalmazónak nevezni, mig be nem bizonyítom, kik azok a szláv jellemű és hajlamú férfiak. Ha ők ezt akarják • elég önállósággal birnak azt saját maguk nevében is megtenni, és lia ezt megteszik s a ki megfogja tenni : annak igenis meg fogok felelni. Én tehát önt nevezem hazugnak, addig mig ezen urak ki nem nyilvánítják saját nevük alatt, hogy önt megbizták, miszerint hozzám az ö nevükben az illető felhívást intézze. 3) Nem igaz végre, hogy ön a „Báttaszéki "-féle emberekkel polemizálni és azoknak felelni nem szokott, mert piszkolódnak. Ön azért nem polemizál és nem felel, mert nincsen a lioz való esze. Báttaszéki nem szokott piszkolódni, — hanem megmondja nyíltan meggyőződését, igaz, néha némi gunynyal is. Báttaszékj különösen önt soha sem bántotta. Az év elején „az alkuszok" s egyéb az ön lapjában megjelent czikkek alkalmából tárgyilagos eszmecserét akart kezdeni a „Lapszemle" ezimü rovatban. Ön ezekre azért nem felelt, mert nem tud ér vélni, mert a saját eszéből nem tud semmit s mit könyvekből nem magol (s az ugyan elég kevés), az ismeretlen portéka ön előtt. És látván Báttaszéki, hogy ön lapját elbizakodott bornirtságában csalhatatlannak tartja : felhagyott a kísérletekkel s saját lapjában indíttatott eszmecserét a megyéről, a nők egyenjogositásáról sat. Azalatt látta Báttaszéki, hogy a gyöngééi méjü Patroklus unalmas lapjában Dunauau papa tartja csupán a szuszt. Száz alkalmam lett volna önnek a leg érezhetőbb szellemi pofonokat osztogatni, de nem bántottam, addig mig azt a „szláv jellemű és hajlamú" lokirálynénak s ruhája szegélyét meg kell csókolniok. Azután ünnepélyes és fényes szertartásokkal a holt test Aliobalába, a királyi család nyughelyére vitetik. A hosszú ut Loimbrától a temetkezési helyig két oldalt fáklyások két sorával volt szegélyezve, s a tetemet a király, érsekek, püspökök, főurak, nemesek, lovagok, minden rangú hölgyek s rengeteg nép hosszú sora követi gyalog a temetkezési helyig. Pedro király méltán mondhatta hogy a temetésnél jelen volt az egész portugál nemzet. A sir felibe fehér márványból a királyné koronás szobra állíttatott fel. Igy lett Inez halála után megdicsőítve. Pedro lelkének egyensúlyát azonban ezentúl sem nyerheté vissza. Vad és zajos mulatságokban, pompás ünnepélyekben, bolondos pazarlásban, ledér erőszakosságokban és hallatlan kegyetlenkedésekben hányódik lelke, mig 1367 ik évben, tehát tizenkét évre kedves Ineze után, ezektől is megmenti a nyugalmat adó halál. Szegény Inez. a te sorsod páratlan nemünk történetében. Rövid boldogság után kegyetlenül megrabolják éltedet s holtod után királyi koronát helyeznek hálántékodra. Szerető férjed megdicsőít a halálban, s tán nyugodtabb lett örök álmod, melyre oly korán kellett lehajtani szép fejedet! vagiatlanságot el nem követte, hogy pénzért felvétetett ellenem egy nyilttért, melynek közlésével magam akartam lefőzni a beküldőt. S hallgatásom daczára az ön lapjának gyarló voltát belátták az önhöz legközelebbb állók is és ön menthetetlenül bukik s oda megyén vissza, a honnét jött, az ismeretlen semmiség posványába, ha én azt a pár szót nem mondom a mibe az ön megmentői belekapaszkodva, ellenem és lapom ellen izgatnak, olyanoknál is, kiket megbántani soha eszem ágába sem lehetett, mert nincs okom rá. Nekem, az én minden más tekinteteket félretevő nyiltságom és őszinteségemnek köszönheti tehát ön, a más produktív foglalkozás nélküli egyén, hogy továbbra legalább valami czime lesz, ha a czimhez szükséges ész hiányzik is Ön azt mondja, piszkolódom. Ön hazudik, én Önnel, habár mindeu tekintetben versenyezhetek önnel, a minden foglalkozás nélküli egyénnel, soha sem beszéltem ugy hogy „Zsilinszky-féle emberek." Tehát ön az, ki piszkolódik De megmondom önnek erre is észrevételemet, szokott nyíltságommal, azzal a mire ön azt a bókot mondja hogy : „piszkolódás." — Olyan „Báttaszéki"-féle ember, bárhová íog menni széles e hazában, saját szorgalma és csekély esze után saját emberségéből fogja magát fentartani és annak a körnek hol él, nagyban és egészben véve hasznára válni tudni. Hagyja azonban el ön Békésmegye határát, vagy csak Csabát és ne környezze a nepotizmus, a orotekezió a maga szülővárosa tűzhelyén ; ne legyen egy pár garasa, melyért mások fáradoztak önért: s önt az ön eszejárásával legutolsó korrektornak sem alkalmaznák, nem hogy szerkesztőnek ! Végül kijelentem hogy ön rágalmaz, ha azt mondja, hogy én piszkolódom. Az ön felfogása fel nem éri mi a sajtó feladata, azért nevezi ön a visszaélések feltárását és ostorczását, piszkolódásnak, pedig azt mit az én lapomban talál, a világ minden hírlapjában fogja találni, mely hivatását befolyásolás nélkül, függetlenül teljesiti. Mig eddig mozzanni sem mert ön : az ellenem az ön támogatói által mesterségesen felingerelt kedélyhangulatot felhasználva, most egyszerre vérszemet kapott és mások háta mögé bújva „piszkolódik" ön! Tegye a hogy akarja, de bennem mindig emberéie fog találni. Ezzel ezúttal végeztem önnel. „A „Békésmegyei Közlöny szerkesztője. * A viz állása f. hó 13-án Békés 5.31. Gyoma 3.75. 14-én Gyula 3.58. Remete 3 78. — Bekiildetett. Zsilinszky Endre ur nem restel lapjának vasárnapi utolsó számában dicsekedni azzal, hogy a város „egyhangúlag'' hivatalos közlönyévé választotta lapját, holott minden részrehajlatlan előtt ez nem egyébb mint a csak nálunk — elég sajnos — divatozó és társadalmunkat korrumpáló nepotizmusnak szemérmetlen ténye. Külömben igaz, hogy „egyhangúlag" választották, mert az inditváuyt tevő rokona egy hangján kivül senki sem szólt mellette s mert nem volt ki ellene szólt volna : hát szerencsésen keresztülment. Volt ott olyan a gyűlésen, ki akkor, ha a legfontosabb közügy tárgyaltatik : soha sem mutatja magát, de ha valami rokont kell megválasztatni vagy más valamit érdekében keresztülvinni, akkor soha sem hiányzik. Erre a bizalom nyilvánításra tehát Zsilinszky Endre ur büszke nem igen lehet, annál kevésbé, mert eddig sem én, sem sok má?, mitsem tudunk azon érdemekről, melyeket ez a fiatal genie szerzett és a valóságos érdemnek örülni kell, hogy jutalmazatlanul marad, ha ily módon oda dobálják semmiért a „bizalomnyilvánitást." De egyébiránt is, az egész országban nincs község, melynek hivatalos közlönye lenne,, de nincs is szüksége reá, mert a közügy érdekében mindeu lap felvesz minden közlendőt, s igy jelen esetben nemcsak érdem nélkül lett osztogatva a „jutalom" de — nevetséges is. — B.-Csaba, 1879. évi decz. hó 14-én. Egy jelenvolt. — Lapunk mai számához Mehner Vilmos kiadó urnák a „Képes Családi Lnpok" 1880-ik évi folyamára szóló előfizetési felhívása van csatolva. Irodalom és művészet. * Megjelent és hozzánk lieküldetett : A „legújabb kor története" I. Napoleon bukásától III Napoleon bukásáig )815—1871iar, Menczel, Springer, Horváth s mások müvei után átdolgozta Szabó Ferencz elemeri plébános I. kötőt 1 fűz. ára 40 kr; — Budapes*, kiadja a szerző. Oly mű melyet csak teljes egészében lehet megitélni, habár most is már szerencsés gondolatnak nevezhető annak megindítása a mennyiben hasonnemö munka alig van kimerítő. * Megjelent és hozzánk beküldetett: A Somogyi-féle magyar lexikon 42. és 43 füzete ; czimképek: — a budapesti lánczhid igen sikerült látképe; a megyék czimereiből Bars, Zólyom, Liptó és Hevesmegyéé Egy füzet ára 30 kr. Legújabb hirek. * A Tisza Szegeden 14-én ismét 9" áradt. — Zágrábban a tartományi gyűlés Kresztics által megnyittatott. — Zágrábban az iparos gyűlést 14-én megnyitották több száz iparos jelenlétében. — Stein Lörincz bécsi egyetemi tanár ellen, ki mint hires nemzetgazdász ismeretes, a csődöt rendelték el. — Ivácskovics szerb patriárcha lemondani készül. — Doboz megmentése, ha a hóolvadás rohamosan be nem áll, valószínű. Felelős szerkesztő : §r. Báttaszéki Lajos. cö z— E -cö N CO a> Jsá <x> E s_ CD m_m Karácsonyi Bazár a Jézuska megérkezett! Van szerencsém a nagyérdemű közönség becses tudomására hozni, hogy üzletemet a közeledő karácsonyi idényre ugy kicsinyek mint felnőttek részére a legválogatottabb s legalkalmasabb rendeztem be. Midőn a nagyérdemű közönség becses figyelmét erre felhívni szerencsém van; bátor vagyok megjegyezni: miszerint a külfölddeli összeköttetésem által azon szerencsés helyzetbe jutottam, hogy minden egyes czikket az eddigi áraknál legalább 20—25°/

0-al jutányosabban számithatok. Mint igen alkalmas s czélszerü ajándékot ajánlom eredeti expresse kézzel, s eredeti Singer, Howe és Wehler és Willson-féle lábbal hajtó varrógépeimet. Karácsonyfát drlija 40 Mól 1 írtig kapMófc, gyertyái Árúja 1—4 írig. Vidéki megrendelések a legjutányosabb árak mellett gyorsan eszközöltetnek a nagyérdemű közönség szives és számos látogatását kéri. Gártner Adolf. B.-C s a b á n. co 83: 1 M. B.-Csabán, 1879. Nyomatott Takács Árpád könyvnyomdájában.