Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-12-09 / 133. szám

„oeKesmcgyei i\oziony" 187*1 133. szám. mára kapitálist faragni, mert külömben ugy idézt. volna, mint mi irtuk, szóról szóra t. i. „a csabai iutel ligenczia szláv jellemű és h'tjlamu része." Az ugy ál ott, ha „véletlenül* nem látta, tessék még egyszei elolvasni. Ilogy melyik az a rész ? Távolról sincs szán­dékunkban személyeskedni, neveket emlegetni. Tudja azt úgyis mindenki, a ki tudni akarja; van közte ma­gyar is, tót is, keresztény is, zsidó is. Általánoságban, jellemzésére felhozhatnánk néhány „nemes" vonását, de azt is elhagyjuk, mert nem sértési szándékból, ha­nem azért mondtuk, hogy bizonyos tényeket konsta­táljunk. Inkább elmondjuk, kik nem azok. Semmi esetre sem a józan, jó indulatu csabai nép, és nem azok, kik a vigadót vagy leánynöveldét létrehozták és kiknek érdemeit mi már akkor kiemeltük, sőt egy szélső ellenzéki lap támadása ellen, a „Hon"-ban is megjelent czikkünkben az ország előtt már akkor megvédtük, mikor Zsilinszky Eudre ur még az nyelvtan elemeit oktatva, nem is álmodta, hogy néhány jó embere egy­szerre felelős szerkesztővé fogja avansziroztatni és a házról házra aláírási ivvel járt buzgóság daczára, egy 150 előfizetővel rendelkező, tehát rettenetesen hézag­pótló lap babérjain önelégedetten pihentetni, mely aláírás utján szerzett babérok megszerzéséhez dr. B. L. maga is szívesen hozzájárul, ha ily ivvel megkínálják, annyira fél az uj év elején, közepén vagy végén az ilyen konkurrencziától, addig mig tisztességes, azt pedig be kell vallania, hogy a kérdéses nyilttér felvételeig, tisztességes volt, és magában véve azért, hogy más lapot alapítanak, habár felesleges, nem neheztelhetni senkire. Ez izlós dolga és miattunk legyen meg min­denkinek a magáé, s az ilyen miudenesetre „magastbb ízlés" kielégítésére mi is hozzájárulunk mindig, ugy mint a megye „legelső férfiától lefelé" az uj lap szer­kesztőjéhez „igen közel álló országgyűlési képviselő' iránti tekintetekből, az öcscse érdekében megindított „egységek" aláírása alól tán kevés csabai polgár vonta ki magát. De meghazudtolja Zsilinszky Endre ur e tekin­tetbeni inszinuaczióit az ezen számmal, melyben foglal­tatnak , egyidejűleg, egy napon megjelent „Békésmegyei Naptár" is, melyben a b.-csabai közbir­tokosság által épitett vigadó képét adva, külön czikk­ben újra soroltatnak elő túlzás és hizelgés nélkül a csabai közbirtokosság tótajku tagjainak érdemei, mond­ván aunak végén : „Viruljon sokáig a b.-csabai köz­birtokosság és aunak derék, hazafias és felvilágosodott földműves tagjai, s adja az ég, hogy Csaba városa és a megye még sok jót és széfet köszönhessen e szilárd alapokon nyugvó testületnek !" (Különös malőrje van Zs. E. urnák, hogy a bennünket érdeklő, nem előnyös, sőt gyanúsító közleményeivel együtt és egy napon meg­jelenik mindig az élő czáfolat, a W. Mór féle, lap jában közölt nyilt térre nézve, ugyanakkor szerkesztői üzenetünk arról, hogy igenis felvesszük, a szláv­ság ránk tukmált kisebbítésére, ugyanaz nap feleletül az illető naptári közlemény.) Ez bennünket minden további igazolás alól felment. Móg ellenségünk is, ki goudolkozásmodorunkat ismeri, meg lógja engedni, hogy nem vagyunk intole­ránsak senki iránt. Ugy hisszük, számos jelét adtuk annak, hogy ne­künk mindegy, akár magyar, akár szláv, akár keresz­tény, akár zsidó, hacsak hazafias, illemet tudó, becsü­letes ember. Nekünk ezen kellékeknek ellenkezőivel dicsekvő egyének l.özt vannak ellenségeink ép ugy a magyar, mint a szlávok, ép ugy a keresztények, mint a zsidók közt, hisz épen ilyen utóbbinak a biróság előtti tolakodó, qualifikálhatlan magaviselete adott alkalmat ezen rencoutre-re is. Mi ezeknek rosz hajlamait ép ugy, sőt tán még jobban ostorozzuk, mint másét, mert gyenge erőnkhöz képest ki akarjuk irtani, hogy ne szen­vedjen az egyes miatt az egész. Midőn tehát a csabai intelligeuczia szláv jellemű és hajlamú részét emleget­tük, tettük ezt oly értelemben, hogy ezen nemzetiség typusának tartott hibákat (minden nemzetiségnek van ilyen) birják azok, kiket gondolunk, s igy lehet köztük magyar is, zsidó is, ugy mint sokszor egy keresztény­ben sok oly kivetni való lehet, mint száz typikus zsi dóban szoktunk feltételezni. Ha részletekbe akarnánk menni, „gyakorlati példák"-kal lehetne illusztrálnunk a dolgot, de ezzel felhagyva, már is hosszura terjedt sorainkat azon szerénytelennek látszó tagadással foly­tatjuk, miszerint nem áll, hogy a mi szellemi hozzá­járulásunk nélkül jött létre a b.-csabai színház vagy leányiskola. A mennyit egy sajtóközeg és egyes polgár, mint ilyen szellemileg hozzájárulhat ily czél elérésére, annyival igenis hozzájárultunk, habár igaz, hogy mi el jene voltunk, például annak, miszerint a leányiskola a város kezére menjen, mert ebben annak jövőjét vél tük veszélyeztetve és sok más hasonnézetüvel sikerült is (és igy egy kis csekélységgel mi is hozzájárul­tunk), a kolléga „szellemi' ellenkezése daczára, önma­gának megtartani. Biztosítjuk továbbá a kollegát, hogy mi sem haragszunk, sőt a legjobb humorral írjuk ezen so­rainkat, mert mi őszinte iparkodásuuk jogtalan gyanú­sításához is már hozzá vagyunk szokva éa érezve leg­jobban keblünkben azt, hogy meg nem érdemeljük: nyugodtan vesszük fel az ily alattomos áskálódásokat is. Végül teljesen igazat adunk ahban a kolléga ur­nák, hogy rosz, sőt impertinens rosz kortesfogás lett volna épen most az „uj év előtt," az előfizetési idény­ben, oly közönségnek, melynek sorából az ember mégis egy pár szál előfizetőt reménylene, azt mondani, hogy szláv jellemű és hajlamú — mert az ilyen dolog leg­gyengébb oldalát érinti az érzékeny embereknek, kik egyszersmind előfizetők is; de épen az, hogy mégis mondottuk — habár nem oly értelemben, mint a hogy a kedves kolléga felakarja tüntetni — és hogy móg azonkívül akkor mondottuk, midőn általunk illetékes­nek isméit helyről erős czélzásokat tettek előttünk a két lap összeolvasztásának kivitelére nézve : ép ez bi­zonyítja, hogy mi anyagi érdekünk teljes fi gyeimen kivül hagyásával, sőt egyenesen előrelátható kárunkra is kimondjuk a mi szivünket nyomja. Tehát kötözni való, imperti­nens bolond kortesfogás lett volna, kollega ur, nem­csak rosz, ha ez kortesfogás akart volna lenni! A kol­lega azonban az ő „szokatlan" mély és különösen ön­álló itélőtehetségével mégis kortesfogásnak deklarálni szíveskedik ezen nyilvánvalóan csakis kárunkra lehető dolgot, mire mi, sine ira et studio azt vagyunk bátrak mondani: „Wie der Schelm „iszt", so — trinkt erl" Különfélék. * Nagyvárad és külvárosait és az olasz: egy ré­szét vizár borította el. — Toldy István a fiatalabb generaczió egyik kiválóbb szellemdus irója és publiczis tája meghalt. Annál fájdalmasabban vettük e hirt, mert lapunk szerkesztője benne egy szeretett iskolatársát és barátját vesztette. Nyugodjanak békében a korán elhunyt férfi porai I — A bécsi politechnikum ta­uulói fel kezdenek hagyni a zavaigásokkal. — Gróf Zichy nagykövet lemondásáról szóló hir alaptalan. — Leroyer igazságügyér leakart mondani, de barátjai lebeszélték. — Berlinben a kamara a közigazgatási törvényszé­kek behozataláról szóló törvényjavaslatot tárgyalja. — Arany János Toldy szerelme eddig csak 900 pél­dányban kelt el. Irodalom és művészet. * Beküldetett hozzunk a „Koszorú" deczemberhavi fü­zeteo ; Verhovay uj lapjának a „Függetlenség"-nek előfizetési felhívása, Tuborszky és Parsch egy uj zenekiadványa. Kabdebó Ferenc*, lapunk ügyes munkatársának megjelent költeményei — Színi Károly uj lapjának, a „Köztársas»g"-nak mutatványszáma. Mindezekről jövőben részletesebben szólunk. * Táborszky és Parsch zenemükereskedésében Buda­pesten épen most jelentek meg Győry Vilmos „Nótás Kata" — czimü népszínművének Szentirmay Elemér altal szerzett s nagy tetszéssel fogadott összes dalai. 1. Fecske madár. — 2. Égszínű kék. 3. Nekem. 4. A szegény Mári nótája. 5. Alkonyatkor. 6 Szálldogál a fecske, 7. Azt kérdezed. 8. Akármennyi csillag ra­gyog az égen. 9. Szalmakazal beázott. 10. Az anyám arra kér 11. Baba bu 12. Húllámos zöld búzába. Pitypalaty nóta. Ének­hangra zongorakísérettel vagy zong .rára külön. Ára 1 frt 50 kr * A „Vasárnapi Újság" decz. 7 sz: köv tart jelent meg: A franczia törvényházé kamara Parisban. Téli dal. Költ. Varga Gyulától Cymbeline. Shakespeare-inese. Közli Mihály Jó­zsef. Magyar kertészet két századdal ezelőtt. Mi okozza a föld­rengést ? Hoitsy Páltól Képek Pilkairn szigetéről. Egyveleg. — Két fiatal festőnk müve. A dagasztó menyecske. Aggházy Gyula képéhez. Lélegző készülékek. Bikaviadal Spanyolországban. — A journalismus hőskorából. Irodalom és művészet, közintézetek, egyletek stb. rendes hetirovatok. Gazdászat, ipar és kereskedelem. ben. Főnyeremény 1763. sor. 20. sz. 2288. s. 23. sz nyer. 20.000 frtot, 111. s. 6. sz. nyer. 15.000 frtot, 1190. s 8. sz. nyer. 10 000 frtot. Továbbá kihúzattak a következő sorozatok: 819, 1179, 1231, 1527, 1812, 2084, 2480, 3088, 3121, 3778. Legújabb liirek. — Dobozt alispán u r távirati értesitáse szerint, deczemberhó njolczadikán végveszély fenyegette. Megyei főcsendbiztos vezetése mellett kiren­deltetett Csabáról 100 felszerelt gyalogos, 20 iga, — azonkívül 200 zsák, 200 karó, furkó és taliga. (De em­bereket itt Csabán nem kaptak. Szerk ) — Azt sürgönyzik Pétervárról, hogy az orosz uj óv oly ténynyel fog beköszönteni, mely az orosz és lengyel elem kibékülését fogja megvalósítani — Er­délyből is érkeznek hirek az árviz rombolásáról. Er­zsébetvároson a Küküllő, Gyaluban Szamos áradt ki. — Az állami közép ipartanoda vasárnap nyittatott meg ünnepélyesen Budapesten Trefort, Ráth Károly s többek jelenlétében. — A korcsolyaidényt Buda­[e-.ten vasárnap kezdették. * Csabai vásár. A kirakó vásár a rosz utak mi­att nem volt igen látogatva, habár a vásár napján is­mét szép, hideg idő állott he. Legjobb üzletet csinál­tak aránylag a kész téli ruhakereskedők és csizmadiák. Ez utóbbiakra különösen rá fért egy kis jó vásár. * A magyar gazdák orsz. végrehajtó bizott­sága az országos gazdasági egyesület kiküldötteivel f. hó 11-én csütörtökön délután 4 órakor a Köztelek helyiségeiben közös ülést tart. Az ülés tárgya lesz : a magyar gazdák orsz. szövetségének létesítése. * A 64-iki sorsjegyek húzása elsőjén volt Bécs­Mragiinninriini « I»I iKgaMMaammMmagiMMao—MagMaijawM—nm^—MjmMmMmMppai B.-Csabán, 1879. Nyomatott Takács Árpád könyvnyomdájában. Felelős szerkesztő : §,r. Báttaszéki Lajos. HIRDETÉSEK. ­< £ ©. cv c. I B <0 ©i GR e* » B sr <9. • H- O VI — » sr 25. S: ~• o 25 B | tö te­3 g ® b- s: S2 £ 2 5 ÖT pr B pSí'Oíq a O: P C" ŐS C O- B — B 39 B K" £.g. ® o £ S.-3.0.-S. » a w pö ö- s íí h o-.a.* N 1 3 O: £ ta te. w B a 2 s fa £ B » X N ' fb S-srát B*! 't CTQ —B o (t " zr. ^ » o t e ^ s® ® rfff ® ji. aa c*- >—• s cc P « CJ: < ©­»—• ca SS S N 3 p a> x C 4 N Í4 S.oí e s <= £ B* ® 5= O: "S c-ag"® írt- ai N N O 2 § 3 3 ' p.; re 7? 2 5T — 3 c b­n VJ ° 2 »• S a P­cr Os cr q 3-5' s ® ÍT ti) B 'í p. cc.^i O.W CD. ® P a — O! K c ü ^ f m o CG CG H 3 S' < N pN O ® rrf­CD P ^ CG C cr cr a C: ® < > to HH GE HjM JJÍ ZL ós o»a P — SV B 3 ­S? o= w'< S­— co rt 2.' » Oi ^ p O rf p. 8 5 S & c? 5= sr po a 15 ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom