Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-12-07 / 132. szám

VI. évfolyam. 1879. IÓZ. szám. u. . _ BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati ás vegyes tartalmú lap. ^víTeg'jelen.I^: lxete:n.3sérit iiáromszoi: vasárnap, lred.d. (féliven) és cs-&törtölsön. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kladó-lilvatal : Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr A keddi szám ára 5 kr kapható Biener B. és Grünfeld J. kereskedő uraknál B -Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. A takarékosságról. n. Az első közleményben szó volt a takarékosságról általánosan, most megkísértjük re'szleteibe hatolni, illetve re'szletesen tárgyalni, példákkal illusztrálva. Takarékosságra nem születni kell. — Azt a jó példák szereztetik meg velünk. A gyermek takarékossá válik, ha szülei is azok; és nemcsak szóval csepegtetik be a romlatlan a lélekbe, hanem tettel mutatják meg: mi az a takarékosság? Ha a földesúr takarékos, azzá válik környezete. Ha a község elöljárói mutatják a példát, a falu népe is a takarékosságot tartja szeme előtt. 0 az elöljárók kezébe sok van letéve! Több, mint a pap igéibe, több, mint a sajtó hatalmába. — Épen a községek melyekben még romlatlan, vagy nagyon kevéssé romlott, még javítható nép lakik, azoknak elöljárói véshetik e sorokat emlékezetükbe. Nézzük például V—ő községet. Jegyzője derék egyszerű, — takarékos ember. Birája kifogástalan életű s a mellett takarékos. Vagyonát becsületes keresménynyel s a mi fő — józan takarékossággal gyarapítja. A többi elöljárók egytől egyig mind az ő példáját követik. Megjegyezzük, hogy ez van igy sok évtized óta már. — S a nép a legderekabb, legjózanabb, legtakarékosabb népek egyike nemcsak Békésmegyében, de az egész Alföldön. Tekintsünk egy más községbe. . . . Ott van pl. Ó-Radna falu, nyomorult viskókkal, népe erkölcstelen. Bizonyára elöljárói nem nyújtanak jó példát. Mert nem elég az tisztelt kupaktanács uraim, ha csupán becsületesek A „BÉKÉSIGYEI KÖZLÖNY" TMJA. Czirkuszi dolgok. — Fővárosi rajzok. — II. (Vége) Folyt a pezsgő, folyt a jó kedv, folytak a dalok... Szobámba tértem. Behatott a bacchanáló vud, zsibbasztó hangja. Várakoztam. Jött férjem. Mámorosan a cliquottól, tántorogva. Ilyen volt az első szerelme ! Szép, arany álmaim, be mocskosak lettetek. Vad kéjjel ölelt át, dadogva vallott szerelmet. — Mit önkényt, forró vágygyal megadtam volna neki, azt mámortól reszketőleg elrabolni akarta. Odaadtam. Elrabolta. Kis kanárim is felriadt a nászéj suttogó és követelő hangjai alatt. Hű Penelopém issirt a kereveten melyre a menyasszonyi öltözet s az arafátyol volt dobva vagyunk, megfenyítjük a rosszat, ha tudjuk, de bizony jó magunk oly bőven költünk, hogy alig fedezi a jövedelem kiadásunkat. Takarékos legyünk. Józan takarékossággal gyarapitsuk vagyonunkat. Mutassuk ki tisztán: ime! ebből kerestük, ebből szereztük ezt, vagy amazt a javat. Ne legyünk továbbá szemfényvesztők. Ha takarékosságból zöld ágra vergődünk, ne mondjuk, hogy csak isten kegyelme s a sors áldása csupán annak okozója, de valljuk be, hogy a mi takarékosságunk. Akkor észre tér a nép, melynek, már nem elég a mai napság, hogy szépen beszéljünk, hanem tetteket kivan látni. A lelkész a szószéken, a tanitó a kathedrán is csak akkor tehet valamit az ügy érdekében, ha maga is takarékos. Ismerek lelkészt, ki a családi egyete'rtésről megragadó szép szónoklatokat tartott, hogy a nép ámulva hallgatta a csöndes, magasztos falak közt. De mikor kimentek, százan is ugyanazt mondták: „szép, szép volt a prédikáczió, de még szebb lenne, ha tiszteletes ur is gyakorolná otthon, s nem volna oly házsártos, ingerkedő." Vagy a tanitó! Ha igy beszél a gyerekeknek: „hogy ha van egy krajczárod, ne végy rajta nyalánkságot, hanem tedd fére." Vagy ha beszél a szülőknek az iskolai takarékpénztárak fontosságáról: mikor birnak sulylyal szavai? - - Ha maga is takarékos. — Ugyan meddő leszen, ha maga költekező, iszákos, vagy kártyás , I A nagyvárosok zugó hullámzása közt talán nyomtalanul hangzanának ti e szavak. Pusztában kiáltó szó! ki hall meg, kiért meg tégedet? Nagy városokban már sokkal neheílluzióm drága selyem fátyla milyen liamar széttépve, foszlányokban szétszórva lett! . . . De szerettem 1 Féltettem. És fájdalom, nem ok nélkül. Berlinben, az erényes német városban történt, Hallottam rebesgetni, hogy férjemhez illatos levélkék érkeznek. Kérdőre vontam. Eleinte tagadta. Később bevallotta, de, hozzá tette, hogy széttépi. És csakugyan széttépett egynehányat. A többit is megmutatta nekem. Hittem neki. Egyszer valami német grófnétól jött levél. Azt nem adta ide. Pedig beszélték, hogy ez a hölgy nagyon gyakran férjemen felejti látcsövit. Sőt állították, hogy látták az öreg szolgát férjemmel beszélni. Barna és violaszninü egyenruhája volt. A grófné családi szine... De térjem tagadta. Én azonban most nem hittem neki. Hű ebem, a kedves Penepolé, egyszer illatos levelet hoz elém. Elakartam dobni, midőn idegen irást veszek észre. Elolvasom. Esteli légyott. Épen az nap. Férjem pedig azt mondta, hogy czimboráival mulatni megy. Felöltöztem. Kocsit fogadtam mely a légyott színhelyére vitt. Erdei vadászlak volt, félreeső a világtól. Benyitottam. Senki. A kapu nyitva, az ajtók tárvák. Szobalányt láttam egy ajtó előtt ülni. Meg akartam zekben fog a példa. Itt a napi élet hullámzása közt, az újdonságok kecsegtetései közben a tolongó nép-árba merül az ember. S ha csak gyerekkorából meg nem tanulta, ha szüleinek jó példája nem hatott lelkére, hogy észrevétlen szivárgott lelkébe a takarékosság — itt nagyon nehezen válik takarékossá. De nem is a nagyvilági népnek volt szánva ezen elmélkedés, hanem 1 eked, jólelkű magyar népem, kinek, ha jó vezetőd, bölcs elöljáród van, hagyod nuigad szelíden vezettetni. A nemzet jövőjét látom a takarékosság eszményének megvalósításában. Mint az ember, ha czélszerüen él, s okszerűen kezeli gazdaságát, vagy tapintattal józan takarékosság mellett szerez önmagának és családjának biztos éxisztencziát: ugy az állam is akkor boldogul, ha az államvezetők jól kitudják számítani, mi és menynyi kell, s mi és mennyi fölösleges, mit és mennyit lehet megtakarítani. Akkor boldogul az állam, s panaszra kevés lesz az ok s a jövőről nem a sors könyvébe lesz a „szebb és jobb világ" irva, hanem e vezetők lelkületébe. Csak hogy ide a takarékosság mellé még más egyéb — is kell. Jövőben majd arról fogunk szólani. Névtelen Jegyző. Politikai hirek. — Az igazságügyminiszterium kebelében egy törvényjavaslat van munkában a bűnvádi eljárás és rabtartási költségek behajtásának szabályozásáról. — A bécsi képviselőház a véderőről szóló törvén}javaslatot részletes tárgyalásra 20 szó ellenében elfogadta. — A „Nordd. Alig. Ztg." felhatalmaztatok alaptalannak nyilvánítani a hírlapok azon jelentését, hogy a dán királyi párnak Berlinben való időzése alatt a Welf kérdés megoldása felett tárgyalások folytak. vesztegetni. Nem sikerült. Kértem, könyörögtem, sirtam előtte. Megszánt. S miután megesküdtem, hogy nem lepem meg őket, hallgatni fogok, egy ablakhoz vezetett, melyen át beláttam a bünfészekbe. Férjem volt ott a szép grófnővel. Oly vadul, oly kíméletlen bánt vele is, mint velem. De a nőnek tetszett Kitántorogtam. . . . Nos, akarja a végét is tudni ? Első udvarlóm a grófné férje volt. . . .! Következett a többi. . . Elváltunk. De azóta sokszor sirtam. Sokszor megbántam azt az órát, a melyben én félreléptem. De a világ elé nyilt arczczal, kihívó szemmel megyek. Eleven, pajzán, szeszélyes vagyok. Vannak napok, midőn megszáll a mult vádja s ilyenkor bágyadt, búskomor, merengő, alázatos vagyok. De szivem kihűlt. Szeretni többé nem tudok. ... A megbánás pillanatában oly jól esnék egy résztvevő szív. De az nincs. Kérdőleg néz rám ? Elutazunk. Önt sem láthatom többé. Gyújtson uj czigarettc e és beszélgessünk okosabbról. Maradjon velem. Ma nem fogadom el Pepi grófot Mészáros István.