Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám
1879-10-09 / 107. szám
YT. évfolyam 1879 . 107. szám . fí.-Csal>a, október üóp. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. IMZeg-jelenlIs IxeteoalszérLt liáromszor: vasárnap, 3sed.d. (féliven) és cs-dtörtölsön. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Scrchwaz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr A keddi ezám ára 5 kr kapható Biener B. és Grünfeld J. kereskedő uraknál B -Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalbnn, Biener B. urnái és Takács Arpá-1 ur nvomdájábar, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal Bor ás hús. B.-Gyula, okt. 6. Sok utazó, — és pedig igen tekintélyes emberek — panaszt emel a gyulai és megyénkbeli ihatatlan bor ellen. Ha minden utazót kikérdezné az ember? bizonyára mindenik panaszkodnék a vendégfogadók lőréi miatt. Önök csabaiak nem erezik annyira azon visszaéléseket, melyek a bor árulással űzetnek, mint mi és a megye egyéb helységei, mivel Csabán a visszaélések a regále megszűnte az által akadályoztatnak meg s a rendőri beavatkozást feleslegessé teszik. Gyulán azonban a bor, de egyéb községeinkben a hus is nemcsak drágaságánál, de minőségénél fogva is élvezhetetlen. Pedig ráférne népünkre, hogy hetenként legalább egyszer kétszer részesittetnék ezen tápláló eledelben és jó borban, mely által a pálinkától is inkább tartózkodnék. Alig van község megyénkben melyben — korcsma és mészárszék nem lenne. E mészárszékek azonban ma már jobbára zárva találtatnak, s a mészárszékek évenkint apadó bérleteiből, melyek egykor a községek szép jövedelmi forrásait képezték, azt kell következtetnünk, hogy lassan-lassan elenyésznek a községi mészárszékek. Ennek pedig oka az, hogy a regale és a mészárszékek némely lelkiismeretlen embereknek jöttek birtokába, kik a mészárszékek hitelét drága ós élvezhetlen hússal rontották meg, és az eredeti bornak paródiáját árulják. Mivel pedig ezen bérlők rendszerint a korcsmáltafási jövedelmezőbb jogot is monopolizálják, nagyon természetes, hogy a rendes husvágást elhanyagolják. Ezeknél a korcsma és mészárszékek bérlete — nem más, mint takaró ürügy az uzsora gyakorlatára. — Innen van az, hogy községi korcsmáinkban az ital — méreg, mészárszékeinkben a hus — pestis ! Pedig ott van az egészségügyi törvény. Ez az egészségügyi törvény azonban a csekély ellenőrzés mellett s akkor ha a járási orvos urak indolensek, csak irott malaszt. Megyénk mindent elkövetett, hogy ezen törvényt annak szelleme szerint, minden intézkedéseire és ágazataira nézve végrehajtsa és járási, községi orvosokat rendel választatni. — Ezek azonban még eddig gyakorlati eredményt alig mutattak fel, pedig a járási orvosok kötelessége lenne felügyelni a községi ital és husmérésre is. — Általános a panasz erre nézve, de alig akadt az az orvos, ki valamelyik községben ily visszaélést egészségügyi szempontból meg tudott volna akadályozni. Nem ártana tehát, ha megyei főorvosunk felhívná a járási orvosokat, hogy legalább a bor és hus egészséges volta fölött kérelhetlen szigorral őrködjenek és a regalebérlőknek, — j kiknek egyedüli czéljuk, minél több pénzt öszszekaparitani — mit csak a bor elrontásával érhetnek el, — az illetékes hatóság által ujjaikra, kopintatni, a mészárszékeket pedig, hol rosz hus árultatik, egyszerűen bezáratni. Igaz, hogy ez sok helyen nehéz dolog, — mert sokszor épen az illetékes hatóság, nem' tudni mi okból, rettenetesen pártolja a regale-i ! bérlőket, sőt tudunk egy esetet, midőn Gyulán valakit, a ki egy helypénzszedés körül történt visszaélést, zsarolást feljelentett, mint a regalebérlő elleni „lázitót" (!) 24 órára bezártak, a helyett hogy az ügyet megvizsgálták volna,: de az orvosok azért tegyék meg kötelességüket és a mulasztó rendőri közegeket jelentsék fel oda, hol biztos és részrehajlatlan segítséget várhatnak. Nagy barátjai vagyunk annak, ha minden csenddel, botrány nélkül elintéztetik, ha bármely visszaélés a nyilvános megbeszélés éa hercze-hurcza nélkül orvosoltatik, de ha szükséges, és ha máskép nem lehet — elő kell rántani a sajtónak a napfényre az olyan huhogó baglyogakat, melyek a megve-ztegettetés és részrehajlás posványában fetrengenek, melyek a nép zsírján és egészségén pártolnak regálebérlőket és mészárosokat, mert ők jó bort és hust, éa tán más valamit is kapnak ezektől.... El azzal a magyar nemzeti, pajtáskodó eltusolással, mert ez a mi népünk átka, ez által teremnek fenn Zichy Viktorok — lenn pedig Tarnay és Rácz Kornél-féle specziesenk! Előre tehát orvos urak, öntsenek nekünk tiszta vizet! akarjuk mondani, — öntessenek a népnek jó bort és méressenek neki egészséges hust! B. ». — A magyar képviselőház okt. 6. gyűlésén első alelnökké (147 szavazattal) Kemény János báró, második alelnökké (151 szavazattal) Szont.agh Fal — (nógrádi) választatott meg. Jegyzőkké következők választattak meg : Antal Gyula 157, Baross Gábor 153, A „BÉMEGYEI KÖZLÖNY" TÁMJA. Olvasó és ereklyetolí. Méry után: Búrdfi Sándor. Boy a syrakusai, kora legjelesebb sakkjátékosa volt; még a lepantói csata reggelén a tengernagy hajóján három gyönyörű játszmát nyert ausztriai don Jüantól. XIII. Gergely pápa, ki rendkívül kedvelte a sakkjátékot 1573-ban, két évvel a lepantói csata után syraku-ai Boyt Quirinális palotájában a legnagyobb örömmel fogadta, sőt elismerése jeléül a vörös süveggel is megkínálta. Boy nem fjgadta el e kitüntetést, mert ezt tevén a sakk herczeg (principe degli secchi), vándor ós dicsőséges életéről lemondani kényszerült volna. Da Ponté, ki velenczei dogé volt 1578-ban Boy tiszteletére fényes ünnepélyeket rendezett és palotájában gyönyörű lakást ajánlott neki; de a hires művész a vendégszeretet e kitűnő jelét sem fogadta el. Jobban szerette ő szabadságát s nagyobb örömöt talált a szt-markus-tér ivócsarnokai alatt nyilvánosan játszani, hol győzelmeit a nép bámulta és tapsolta, mint a főurak palotáiban egyeseknek mutatni be művészetét. Egy napon a Velenczében jól ismert Venieri her czeg a Markus-téren áthaladván, észrevette Boyt. Megállott és kíváncsian nézte végig a játékot. Boy egy hires kalabriai játékossal játszott s szokás szerint nyert. r Én nem vesztettem volna el e játszmát 1" szólt gúnyosan Venieri herczeg. A syrakusai felnézett. Egy huszonöt éves, jó kinó- j zésü fiatal embert pillanta meg, kinek karcsú termetét; gazdag velenczei öltöny tödé. „Ah— szólt Boy, fejét rázván — „uraságod nem! vesztette volna el e játszmát. . . . ? „Nem" szólt röviden a herczeg. „Ön talán rendkívül gyakorlottsággal játszik?" kezdó a syrakusai. „Önnek, uram, ahoz semmi köze 1 Mindamellett azt hiszem, értek annyit e játékhoz, hogy önnek leczkét adhatok belőle." „Nekem!?" kiálta csudálkozva a syrakusai. A herczeg kezét csípőjére tevé s igennel válaszolt. A nép hangos kaczajba tört ki. „Ezek itt mind nevetnek — szólt komoly hangon Venieri — jól van; önhöz egy kihívást intéztem. Elfogadja-e ?° „Üljön le barátom I" szólt Boy, a sakktábla melletti székre mutatva. A herczeg leoldta kardját, a syrakusaival szemben helyet foglalt s az alakokat nagy ügyességgel rendezte el. A nép szoros kört képezett a játszók körül s a játék egy Lolli ota oly híressé vált „gambitió"val megkezdődött. Már az első ütéseknél észtevette Boy, hogy rettenes ellenfélre talált; a herczeg játéka merész, gyors ós bátran támadó volt. Boy csodákat müveit, de egy matt által elnyomatva néma és mozdulatlan lett. Fejét tenyerébe hajtván szótlanul ült a nevető győztes előtt A jelenlevők elrémültek. A syrakusai végre fölemelte fejét s nyugodtan szólt : „Ez meglepetés volt!" A nép egymásra nézett s a Markus-téren lövők e szavakat ismételték. „Ez meglepetés volt !* .Jól van — mondá mosolyogva a herczeg — ha meglepetés: kezdjük újra! Az ellenfelek ismét elfoglalták helyeiket üjrn kezdték a játékot, mely nem tartott oly soká mint ai első. Syrakusai Boy a tizennegyedik ütés után ismét vesztett. A nézők tapsoltak. „Ez csudálatos dolog, — szólt a syrakusai. Régen sakkozik herczegséged ?" „Mi köze önnek ehez ?" válaszolt különös mosolylyal a herczeg. „Jól van — folytatá a sakktáblához ülve Boy — most kétszáz aranyat teszek a játékra, elfogadja-e? „Álljon kétszáz arany" válaszolt a herczeg s apródját előhívta, kitől kétszáz aranyat vett át. A játék ismét megkezdődött, de Boyra nézve ép oly kevés sikerrel, mint az előbbeniek. A herczeg átvette a kétszáz aranyat s azokat apródjával a Márkus-téren lévő koldusok közt kiosztatá. A jelenlevők mind bámultak. A nép, mely eddig Boyt imádta, ezen harmadik vesztesége után elfordult tőle s a legnagyobb lelkesedés között kisérte csolnakig Venieri herczeget. E nap még híresebbé tette Venieri herczeget a Veleucze lakosai meg nem szűntek róla beszélni. Mindenki nkart a herczegről valami ujat mondani, mindenki tudott valami érdekes eseményt felhozni életéből. A többek közt ezeket beszélték róla : (Folyt, köv )
