Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-09-28 / 102. szám

VI. évfolyam. 1879. 100. szám. B.-Csaba, szeptember 102-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati ós vegyes tartalmú lap, Megjeleaiit hetenként háromszor : vasárnap, kedd (féliven) és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kl adó-hív atal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára: 5 kr. kapható Biener B. és Grünfeld J. kereskedő uraknál, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalbau, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken rnindeu postahivatalnál 6 kros postautalványnyfel. Panaszkodunk! Most minálunk fent is panasz Lont is panasz, nincs a ki orvosolja, Csak ugy sóhajt, csak ugy busul Az uram ő nagysaga. „Krónika." A „Krónika" jámbor irója 850 évvel ezelőtt jegyezte fel azt, hogy panasz volt nálunk fent is, lent is, s nem volt ki orvosolja. Sok viz lefolyt azóta a Körösön s panaszunkat még se mosta el, megmaradt az fent is lent is minálunk. Engedelmet kérünk, a nálunk szó alatt legyen szabad nekem Magyarországot érteni, a fent és lent alatt pedig mit értek az mindjárt következik; adná az ég, hogy a lenti panasz ne országos, csak a mienk volna. A fenti panaszt illetőleg: ha a megyei közigazgatási bizottság elé terjesztett hivatalos jelentéseket tekintjük, — pedig ki ne figyelné meg azokat — ha minden rendén van is, egy panasz mégis mindig van : „sok az adóhátralék ; nem fizettetik a hátralék ; ezért ide meghagyás, oda kemény fenyegetés küldetett síb." fent hát megvan a panasz. Mit mondjunk a lenti panaszról? ha saját körünkben tiz szót váltunk, a tizenegyedik panasz az adó helytelen kirovása, értsük meg egymást, nem súlyossága, noha nem valami könnyű biz az: és az illeték behajtása körüli zaklatás felett. Az adó-kirovás fölötti panasz indokolását hátrább hagyva, előbb az illeték behajtásáról mondjunk valamit. Ki egyszer befizette a reá kirótt illetéket, még nincs biztosítva, hogy vagy háromszor nem lesz-e kitéve annak, hogy végrehajtás intéztetik ellene, mert hát meg- lehet, hogy az adóhivatal mely az illetéket bevételezte, nem tett jelentést az illeték kirovó hivatalnak, vagy ha igen, ez utóbbi nem érkezett reá bejelenteni a pénzügyigazgatóságnak ; vagy ha ez is teljesítette kötelességét, a pénzügyigazgatóság a lartozások rovatából nem törölte ki : ós a mi nagyon különös, nem az illeték követelő tartozik beigazolni, hogy a megtámadott adós tartozik; de a megtámadottnak kell igazolni hogy ő nem adós, és pedig A „Békésmegyei Közlöny" tárcsája. A nőit duzzogásáról. Hajdani arámat, mint minden müveit népnél szokás „angyalnak" neveztem; mostani nőmet, ha haragszom rá, „hullott angyal"-nak, és ha a házasság ege derült „megnyírt angyalinak nevezem. „Miért megnyírt?" kérdé irma, midőn először használtam ez elnevezést. Zavarba jöttem, mert nem tudtam még magamat tetetni, nem tudtam még, mily hasznos gyakran a házasságban a hazugság ós mennyivel gyakoriabbak a vörös szemek az igazságnak ezen ellenzéke nélkül. „Kedves Irmám! — mondám biborszájába egy l,j, czukrot téve, mit nagyon szeretett — kedves madárkám, nem kellene-e féltenem szerencsémet ha angyali szárnyaid, nem elég a már lefizetett illetékrőli nyugta egyszerű felmutatása, hanem azt irásos kérvény mellett be keli terjeszteni. Ez újra pénzbe kerül, most jön azonban a haddel-hadd ; tiz eset közül kilenczben a válasz ez „igazolja bé a folyamodó hogy a nyugtázott illetéket valójában a panaszolt illetékezés kiegyenlítésére fizette." No ez megint pénzbe kerül; ós ha ezen meghagyásnak is eleget tett, költségeit senki se téríti meg. Mit tehetünk egyebet ? Panaszkodunk, még pedig a törvény ellen, pedig ha meggondoljuk a dolgot, jobban megilletné panaszunk a törvény kezelőit kik nem indokolható kényelmünket, vagy magyarán mondva, hanyagságukat ami zaklatásunkkal fedezik. Köztudomásu dolog hogy a folyó év nagyon bővizű volt. Kora tavasztól szántóföldjeinket buza, repcze-vetéseinket az uszó állatok ezer faja legelészte, egészen a nyár utó harmadáig ; mi természetesebb, arról bizony nem takartunk. Az észjog azt mondja, a hol jövedelem nincs, ott jövedelmi adó sem iehet; van is törvényünk, mely a földmivest vizboritoíía földjein szenvedett káiálioz képest földadójában kárpótolja adóleengedéssel, s intézkedik a szenvedett kár felbecsülése, megállapítása iránt, s a szenvedett kárhoz arányosított adóleirast elrendel. Megyénk határainak egy tetemes része, a még deczemberrel 1878. kezdődött vizáradások által elboríttatott, a folyton növekedő vízállás őszi vetéseinket megsemmisítette, tavaszi alá földjeinket megmivelni nem engedte. A viz okozta k <r beterjesztetett s megtörtént minden mit a törvény elóir, és óh csudák csudája, például Berényben 800 s néhány forint le is engedtetett I! Hogy ez szép kevés az igaz; de ha az ország jelen pénzügyi helyzetében többet nem lehet, nincs ellene kifogásunk, ezért nem panaszkodunk de bezeg panaszkodunk azért, hogy a leengedett 800 s néhány forintnak több mint egy negyed része egy embernek adójából Íratott le s a rajta kivül lévő 5—600 vizkárusultnak alig jutott pár krajczár leengedés, és még itt is milyen arány ? Hány van olyan kinek megmunkált, búzával benem volnának megnyírva ? nem kellene-e félnem, hogy elrepülsz ?• ós akartam hozzátenni poétái módon, az égbe, hazádba repülnél fel. De jó nőm nem engedett kibecszélni : „Tehát félsz, hogy hűtlen leszek hozzád ?" kérdé, de választ nem várva, összehúzta arczát, becsukta kis száját és — duzzogott. Hasztalan volt könyörgésem, fenyegetésem, beszédem, sőt hallgatásom, minden, ö duzzogott. Nagy léptekkel jártam a szobábban fel-alá; Ergel mimikájában egyetlen mozdulat sincs, mit ne utánoztam volna ; szerelmet, gyűlöletet, haragot, dübt, kétségbeesést; de az ón jó Irmám egy szót sem szólt. Ez alkalommal ismertem meg a nőknek ama hires duzzogását ós azóta még nem felejtém el. Harmincz nap mult el menyegzőm után, midőn szerencsém a rák válpontjába ért. Irmának kezdetben csak egy duzzogó széke volt, később egy kis sarkot foglalt el, utóbb egy kis szobácskát, mig végre gyakorlat által oda vitte, hogy az egész házban duzzogott. vetett, viz által tönkre tett földje adójából semmi, még szomszédjának meg nem mivelt vizlepte földje adójából kárpótlás adatott? Mivel pedig sem azt nem tudjuk ki, és mi alapon irta elő az adóleengedést ? Sem azt, ki és mi alapon osztotta el? De hogy sem egyik, sem másik müvelet alapja nem a hivatalos becsű, azt tudjuk, tehát nincs mit tenni mint panaszkodunk, és újra panaszkodunk, panaszkodunk azon ismeretlen ellen, ki a törvény köpenye alatt ily dolgokat mivel, panaszkodunk elöljáróságaink ellen, kik az ily visszaéléseket — bár nekik is fáj s ők is panaszkodnak ellene — behunyt szemmel nézik. Tudjuk, a jogaiban sértett félnek szabadságában áll jogorvoslatot keresni, de hát a magános embernek még a panasza is pénzbe kerül; a kárt kárral pótolni, ily pénz-szük világban nem futja ki ; azért is — egymásnak oly édesdeden panaszkodunk. Megtiszteljük a községi birák, előljáró uraimékat. Panaszunknak éle önök ellen fordul; mi elválasztottuk önöket, hogy járjanak mi előttünk, „hogy legyen a község közt egyenesség" s önök isten szent nevére esküdtek, hogy „hazánk törvényeinek hü őrei lesznek," miért engedik hát igy tapodni a törvényt ? a törvény szent, annak minden igaz honpolgár hódol, hódolni tartozik, de a törvény szine alatt önkénykedő, legyen bármily magas polezon, vak engedelmességet nem követelhet, ós ha mégis követelne, — önök birák uraimék — a magas polezon ülő zsarnok ellen, a magasabb polezon ülő igazhoz folyamodjanak. Mutassák fel a törvényellenes tetteket, higyjék, orvoslást találnak ; önök hivatalosan, pénz nélkül tehetik azt, mit mi annyi százan külön-külön pénzáldozaüal csak megkísérthetünk. Mutassák fel önök — egyetlen esetet sem hallgatva el — az illetékért jogtalanul zaklató eseteket-; mutassák fel a legújabb sérelmet, melylyei az árvizek által okozott károk hivatalos felbecsülésével szembe alapíttatott meg az adó, és a melylyei oly aránytalanul osztatott be a kárvallottak között a leirt adó. Vagy ugy, azt mondják önök, már késő a Némi ismeretséget szereztem már magamnak ugy az elméleti, mind a gyakorlati bölcsezetben, a metaphizikai gondolkodástan, az emberismerettan, empirikus lélektan terén is meglehetős jártas vagyok, de a női duzzogás theoriájával még eddig nem jöttem tisztába. De mégis szívesen közlöm azon kevés elvitázhatlan elveket, melyeket saját tapasztalatomból elvontam. A nők duzzogása nem más, mint egy guerilla-háboru, melyet a szövetkezett férfiak ellen viselnek és melyben mindig ők győznek. Mit használ nektek az erős tüzérség, ha a kezeket, melyek az üszköt tartják, egyik szúnyog a másik után csípi meg ? Mit használ 300,000 jól fegyverzett ok ? A nők, mintha a gonosz lélekkel kötöttek volna szövetséget, biztos alapon állnak, senki sem törhet rajtok keresztül. Legveszélyesebb fegyverük a száj, akár beszólésre, akár hallgatásra használják azt. Ha beszélnek és nektek elég eszetek «s türelmetek vau, sikerül őket néha hallgatásra bírni; de ha hallgatnak (mit a házi csatáro-