Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-09-28 / 102. szám

„BéKésMBSYBi KÖZLÖNY" Í87O. 102. SZÁM. panasz, a felebbezés ideje, ez utóbbit illetőleg, lejárt. Ez baj nekünk — de önöket a hivatalos kötelességtől fel nem menti; mi panaszkodunk és fizetünk, de birák uraimék tegyenek, mert esküvel fogadták, hogy e haza törvényeit nem csak maguk megtartják, de másokkal is megtartatják. Nincs minden járásnak a járás jóléteért mindet tenni kész szolgabirája, nincs-e törvényt tisztelő, és törvényesen cselekvő megyei közigazgatási bizottságunk ? Nincs-e főispánunk, kinek ugy tiszta honszeretete, mint szigora igazságossága megyénk határain tul ismeretes ? Ne higyjék önök, hogy ezeknél az alait megölné az igazságot, s mi történik legrosszabb esetben, megmarad a leirásba hozott adómennyiség, megmarad a jelenlegi felosztás, de be lesz vágva továbbra az ufja az ily eljárásnak. Mig ha önök hallgatnak, mi elkéstünk. Néma gyermeknek anyja sem éra szavát. Nem lesz panaszos, nem lesz biró. Panaszos. — A büntető kódex életbeléptetését tárgyazó javaslat megvitatására összehitt szakértői bizottság megtartotta első ülését. A javaslatot elfogadta tanácskozás alapjául. Fabinyi Theofil, a kir. tábla elnöke aggodalmát fejezte ki a rendőri bíráskodás felett. Csemegi Károly megjegyezve, hogy a rendőri bíráskodás tényleg most is fennáll, s jobb és nagyobb biztosítékot képez, ha az kellő anyagi törvények alapján gyakoroltatik, ez aggodalmat iparkodott eloszlatni. — A közlekedési minisztériumban a magyar államvasutak kezelésére vonatkozólag egészen uj szervezési szabályzatot dolgoztak ki, melynek értelmében az államvasutak kezelésénél jövőre az iparos ós kereskedő-osztály is kellő kópviseltetósben fog részesülni. Előítélet e's rövidlátás. Senki sem tagadhatja, a ki figyelemmel és elfogulatlanul körültekint hazánkban, hogy néhány évtized óta nemcsak politikai, de társadalmi életünk is óriási mérvű változásokon ment keresztül. A régi jó táblabirók, ha feltámadnának, elszörnyülködve dőlnének vissza a koporsóba, hogy ne is lássák ama rettenetes pusztításokat, melyeket a korszellem forgószele hagyott hátra a „primae nonus" kutyabőrös országútján. A fiatal nemzedék alig képes másként képzelni a mult időket, mint a jelen rámája szerint, melybe korán beletörődtették. A régibbnek legnagyobb része is jóformán lerázta már magáról a régi emiékek, megszokások aranjuezi hímporát, s a praktika philosophia életszabályainak gőzüstökébe kapaszkodva, önmegadás s tagadással alkuszik mag mindennap a nemzetközi opportunitás hajcsáraival. Azonban nagyon csalatkoznék, aki azt képzelné, hogy a magyarnak nem kell még vagy félszázadig folyvást füröszteni magát a szellemi átalakulas Jordán vizében, hogy elmondhassa aztán, miszerint megtisztult ama hagyományos előítéletek és rövidlátások vastag ködétől, melyben még mai napság is — mint mondani szokás — sokszor megakad a villa. Beleképzelik, beleerőszakolják magukat sokan a természetüknek leginkább visszatetsző társadalmi s egyenjogositási kényszeröltönybe is; de a hol csak szeret teheti, kitör a szeg a zsákból, s nagyokat szúr a fejünk felett elrohanó korszellem finomabb szövetén. — Leginkább tapasztaljuk ezt a szellemi élet, a hajdani kasztok hulláin emelkedett társulatok és főleg az irodalmi ós művészeti vívmányok terén, mely hajdanta ismeretlen volt a magyar előtt, s melyre csak nagyúri indolencziával — gyakran ignorancziával is — szokott vala lepillantani. Hogy a magyar kacskaringós előítéletei és egy lépesnél tovább alig tekintő ősi indolencziájából még félig sem bontakozott ki, leginkább mutatja az ő szép művészetek iránti csekély érdeke, valamint nehezen áltaiánosodó fogékonysága, mely pedig felolvasztaná szellemét, s hódításra késztetné egy oly világban, hol csak az emelkedett, megtisztult népek szerepelhetnek. — Csak egyet akarunk a sok közül felemlíteni. Gyakran lehet még napjainkban — még pedig az úgynevezett müveit körökben — oly primitív, oly korlátolt fogalmakkal találkozni, melyek hazánkban a dalkörök szaporodását és működését nem hogy kultuiai s mellé a társadalom finomító közegének tartanák, de azt valóságos értéknélküli erő s időfecsérlésnek hirdetik. Csak a mult napokban is tanúi voltunk oly nyilatkozatoKnak, — még pedig ismételjük, müveit körökben — molyek ebből folyólyag az országos dalárünnepélyeket is magyarhoz nem illő gyerekjátékoskodásoknak nevezték, miből szerintök a nemzetnek semmi pozitív haszna sem keletkezik. Az igaz, hogy oly pozitív haszon nem keletkezik mindjárt belőlük, mint ha valamely évben a buza, a repeze, vagy a gyapjú beüt, sem oly gazdag kamatokkal nem kecsegtetnek, mint a börzespekulácziók, vagy a lóvásárok, de azok, akik igy gondolkodnak, vájjon mire nézik a tudományt, az irodalmat, a művészetet, melyek nélkül akár az egész alföldet tele rakhatják asztagjaikkal s még sem fognak többet nyomni a világnemzetek társaságában, mint akármelyik ausztráliai indus telep ? Az volt átka épen a magyarnak, hogy urnái egyéb lenni nem akart. Lenézte, s nem foglalkozott se tudomány, se művészettel, s ha rászorult, csak vett belőle annyit, amennyire gondolta, hogy szüksége van ; de hatalmát, befolyását nem becsülte, nem igyekezett elsajátítani. S ugyancsak drágán fizetjük most ennek az árát, s temérdek milliókat kell kiadnunk a fejünk felett összecsapni készülő korszellem hullámai miatt. Ha valamely nemzet ki fogja vivni egységes szabadságát s világbefolyását, háromféle egyleti zászlónak sokat fog Köszönni végczélja elérésében. S e három egyleti zászlóra e három szó van írva: „lövész-egylet," „torna-egylet" és „dal-egylet." Az első megedzi a szemet és a kezet, hogy az utóbbi oda lőjjön és vágjon, hova az előbbi néz. A második kiaczélozza a testet hogy el ne lankadjon az előbbi műtét alatt, mig a harmadik felemeli a lelket, megnemesiti a keblet, hogy ha a tettek órája elérkezik, fel tudjon dobogni a sziv is — nagy és dicső műveletekre. A magyarnak is szüksége van mind e háromra, s talán leginkább arra, mely füleibe zengje, hogy : zásban duzzogásnak neveznek), akkor minden igyekezetetek, őket beszélgetésre birni, hasztalan lesz, éa ti kénytelenek vagytok visszavonulni és minden föltétel mellett pyrenái bókét kötni. A haragos férj legalább fejével múlja fölül a harag felhőit és a házassági zivatar csak lábai alatt dühöng: de a nő fejével a menydörgő felhők alatt áll és a békének csak egy sugura S3m érintheti komor arczát. Ha Irmámmal czivódom, tudom, hogy egy negyed óra múlva ismét ki leszek engesztelve. De duzzogó angyalomnak fogalma sincs arról, hogy hozzám ismét jó lehetne. Valami különös félreértés még jobban felizgatja. Nőmet ugyanis rendesen Irmának nevezem; de valahányszor czivódunk, mindig csak Minkának szólítom. És e szó még engesztelhetlenebbe teszi, mert azt véli, hogy ezen hizelgő kicsinyítést gúnyból használom és szegény lélek csak a reggeli lapból tudja meg, hogy azért hivom őt Minkának, mert oly ügyesen tudja a guerilla háborút vezetni, hogy ugy tekintem mint egy kis Mínát (spanyol guerilla yezér). — Többször ajánlottam nőmnek, hogy havonkint előfizetek duzzogására, harmincz napi jogot adván neki előlegül ós ez által, ugy hittem, ügyeink majd jobban állnak, de ilyen szerződésről mit sem akar tudni. Innét van az, hogy sok duzzogási napot kelle naptáromba bevezetni és az év végén a meteorologia számítás nem mindig javamra ütött ki. — De ami a legkülönösebb és legnyomorubb külsőt kölcsönöz házi naptáromnak az, hogy meg tudom ugyan jelölni azon napot, azon órát, melyben Irmám duzzogni kezdett, de nem azon napot, sem azon órát, melyben megszűnik. Oly csendesen és oly lassankint duzzogja ki magát, hogy nem lehet meghatározni mikor hangzott el az elégü!etlenség utolsó hangja ós egyszerre szokot boldogságomban érzem magam, anélkül, hogy tudnám miként jutottam ide. Megmagyarázta egyszer, hogy minden nő igy tesz. Ezt igy kell tenniök, nehogy lelki órájuk elromoljek. Ha jó Irmám azon paradicsomból, melyet magam „A nagy világon e kivül Kincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sors keze, Itt élned, halnod kell!" V. L. MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés. Felolvastatott Békésmegye törvényhatóságának f. hó 15-én tartott közgyűlésén. (Folytatás.) II. Közbátorság. A személybiztonság az utóbbi négy hó alatt jelentékenyebb merénylet által mng nem háboríttatott; ellenben a vagyonbiztonság ellen 86 bűntény kovettetett el. Jóllehet, hogy ezen bűnesetektől eltekintve, e közbiztonság állapota egyébkint kielégítőnek bizonyult, mind azáltal méltó feltűnést okoztak a Gyula városaban f. évi juiius hó folyamán előfordult betöréses tolvajlások, melyek rövid időközönkint egymást követőleg mintegy rendszerességgel és példátlan vakmerőséggel elkövetve, a város lakóit nem kis mérvű nyugtalanságba ejtek. Ezen bűntények tetteseinek kipuhatolása s hasonló büntéuyek megelőzése tekintetőből a rendőri kutatások sikeresebb eszközölhetése szükségesnek találtatván, a közigazgatási bizottság f. évi aug. hó 4-ón 1005. sz. alatt az emiitett czólra, a megyei aázi-pénzlár remélt megtakarításai terhére 200 frt összeg eugedólyezóseórt folyamodott a m. kir. belügyminiszter úrhoz. Ezen kórelemnek nem adatott hely ugyan; de mivel a jelzett büntettek már néhány hót óta alig egy-két esetben ismétlődtek, a kivételes intézkedések alkalmazása is feleslegessé vált. Junius hóban a köznyugalmat nem kevéssé felzavarta azon hir, hogy Kukla István gyulai származású 68. számú gyalogezredbeli szökött katona, Jász-Nágykun-Szolnok megye területén elkövetett több rendbeli bűntényei után, megyénk területére menekült. Nevezett szökevénynek szigorú nyomoztatasa iránt, az illető hatóság megkeresése után, késedelem nélkül intézkedtem, s különösen a tartózkodási helyül megjelölt békési erdőket, a több járásból összevont megyei csendlegenyseggel át és átkutattaitam ugyan, azonban a nyomozás ós kutatás eredményre nem vezetett. Megnyugtatásul szlgálhat, hogy az e megye területén elkövetett s a lenebbiekben vázolt kisebb bűnesetek elkövetése nevezett szökevénynyel legkisebb összeköttetésbe sem hozattak. A közelebbi napokban vettem az értesítést, hogy Csorvás község határában hat fegyveres rabló tartózkodnék. A járási csendbiztos vezetése alatt teljesített rendőri kutatás eredménye szerint azonban, a rablók minden bűntény elkövetése nélkül, a megyéből ismeretlen helyre vonultak. (Folyt, köv.) MEGYEI HIBEK. * Előfizetési í'elhivás a „Békésmegyei közlöny" czimü netenként háromszor megjelenő politikai, társadalmi, gazdászati s vegyes tartalmű lap 1879-diki Vl-dik évfolyamának utolsó negyedére. Előfizetési dij : 1 frt 50 kr, mely legczelszeiűbben postautalványnyal küldendő be. Azon t. cz. előfizetők, kiknek előfizetése e hó végévei lejár, Kéretnek annak minél előbbi megújítására, hogy a szétküldésben fennakadás ne történjék. A kiadóhivatal. — Figyelmeztetés. A „Békésmegyei Naptár" szerkesztősége figyelmezteti a t. cz. szereztem, órákra, sőt napokra kiduzzog, az az én bűnöm. Házi szervezetemnek elég esztelenül a spanyol kormányforma hibáit róttam fel. Nőm és én csak egy kamarát képezünk és igy történik az, ami ilyen esetekben történni szokott, hogy t. i. a demokratikus elv nyeri az arisztokratikus felett a tulhatalmat. A női sziv egy athéni piacz, hol gyönyörű kék ég alatt csinos virágcsokrok, illatos virágbimbók, illatos déli gyümölcsök, szende kellem, ész, elmésség, érzés — de álnokság, szeszélyek, ingadozás ós hálátlanság is található. De ahol a házi törvény bölcsen két Kamarára oszlik, hol a férj a felső-, a nő pedig az alsó házat képviseli, ott, mint egy bajor költő már elég szépen énekelte, a deinokraczia hullámai az arisztokraczia szikláin meg fognak törni, a mely sziklákon a trón ós a béke vannak építve!