Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-03-16 / 22. szám

BBKÉSMBGYEI KÖZLÖNY" I879. 22. SZÁM. és pedig azon kivánság által rezéreltetve, hogy azon költségek, melyek ez alkalomból a törvényhatóságobit községeket, testületeket, vagy egyeseket érték volna, valamint az ezen alkalomból netán alapítványokra szánt összegek, a mennyire lehetséges és legalább részben, a balsors által sújtott s a segélyre oly sürgősen rá utalt szűkölködők javára fordíttassanak. Utasítom Önt, ezt oly hozzáadással közzéteni, hogy En ezen kívánságom lehetőleg dns teljesítését, mely által a mindenkor áldozatkész lakosság szűkölködő polgártársai szenvedéseit áldásosán enyhítheti, egyszersmind Irányomban való szeretet és ragaszkodása legörvendete-ebb s szivemnek legjobban eső bizonyítékául íogom tekinteni Esyideüleg egyszersmind intézkedtem, hogv Önnek, a legközelebb mult napokban már kézbesített összegeken kivül még további negyvenezer forint Saját nevemben s Nőm a Császárné és Királyné nevében, magánpénztáramból kiszolgáltassók, mely összeg ön által a Tisza áradása folytán sújtott szűkölködők segélyezésére lesz fordítandó. Kelt Budapesten, 1879, évi márczius hó 13-án. Ferencz József s. k. — A bécsi lapok valamennyien a legélénkebb részvétnek adnak kifejezést ama roppant szerencsétlenség felett, mely Szeged városát érte. Minden vezérczikk e rendkívüli katasztrófáról szól. Farsangi elmélkedés böjtben. Lezajlottak a farsang lármás napjai s a szerint a mint egyénileg vagy boldogságunk alapját tettük le Ámor, vagy Terpsichore oltárán, vagy végre a tán feltűnni akarás viszketege következtében oktalan költekezés által a lelketlen uzsorások saskörmei közé jutottunk: különböző vérmes vagy lehangoló emlékeket hordunk keblünkben. A két első egyéni dolog lévén, értekezésünk keretén kivül esik; de az utolsó mint társadalmi életünk ferde kinövése megérdemli, hogy szigorú, de igazságos bírálat alá vétetvén, belőle jövőre hasznos tanulsag merittessék. Korunknak általánosan elfogadott s gyakran hangoztatott elve a takarékosság. Foganatositjuke? A kivételek kivételével igen. I >e nem tünhetett-e fel méltán sokunk előtt azon fonákság, miszerint 14-15 éves leánykák vezettettek be az úgynevezett nagyvilágba, vagy is bálba vitettek a kedves mamák által? Nem időelőtti költekezés-e ez a takarékosság hátrányára? Gondolkozzunk a czél felől. Ez nem lehet más, mint a társalgásbani ügyesség mielőbbi elsajátítása. Szép, dicséretreméltó törekvés, kivált ha a hiúság, mint hátsó gondolat nem volt indító oka. De az éremnek más oldala van. A lélekbúvárok ugyanis azt állítják, hogy a gyermeki sziv lágy viasz s tetszés szerint alakitható. Ezt készpénz gyanánt véve, miután a példa vonz — kivált ha az anya mutatja azt — a mamák ajkairól édesen hangzó bírálatok egy vagy más tánczosnő öltözékéről s tánczárói nem találnak-e a kedvencz leányka keblében fogékony talajra? minek nem ritkán Ízetlen gyümölcse először a divat megkedvelése s az ezt követő idöeiőtti költekezés, utóbb, ha a mama bírálata kedvezőtlen volt, a birálatrai hajlam felébredése, majd nemsokára maga a bírálat, vagyis, minthogy e nevet nem érdemli meg, a szóhajtás, mi nemritkán rágalommá fajul. Hogy ez állítás nem légből kapott, elég egy tekintetet vetni társadalmi ziláltságunk szomorú állapotára. Nemcsak az illetéktelenül megbírált s bíráló hasonlanak meg egymással, hanem rendesen azok szülei is, kiket aztán a rokonok is követnek, miként a vizbe dobott kő első hullámát a mellette legközelebbi víztömeg követi s igy tovább. Hátha még az ily mamák rnajomilag szereJSL" szuMeYfL~ét'-& roM tfu&tük hizelgően nyilatkoznak, a mi igen nagy gyengese^r, melyik indulat veszi át náluk a vezér-ág szerepet f fájdalom! a hiúság, mely az előbbinél sokkal veszedelmesebb. Ennek oltára aztán a divat összes szemelvényeit követeli áldozatul, mi, kivált jelen korunkban, nem ritkán az apa barna hajfürteit időelótt a tél havával hinti be, sőt. mint számos adatok igazolják, az adósságtól szabadulni nem reménylő apát elébb a kétségbeesés, utóbb az öngyilkosság érzéketlen karjaiba vezeti. A lapok csaknem naponkint közölnek efféle gyászos eseteket. Vajha okulnánk belőlük! Szóval a mulatni; szeretés s elválhatlaa társa a költekezés, vétkes betegsége korunknak, mintha csak ez lenne az élet feladata. A serdülő leánykáknak nincs forróbb vágyuk, mint az első hossza ruha, természetesen a divat követelménye szerint — uszályos. Még anyáink azt tartották, hogy a lánynak 15 éves koián tul lehet bálba menni csak. Ma némelyek hamarább nagykorúsítják őket. S anyáink ekkorig mire szoktatták s tanították őket? e nagy fontosságú szóra: háziasság, A fonás, szö vés, varrás nem volt szégyenletes dolog. Hát még a főzés, kenyérsütés. Mindezek kezdenek elei tünedezni s helyöket a szórakozás többféle fajai foglalják el. JSIem írhatom le, mily jól esett lelkemnek, midőn néhány évvel ezelőtt a tátra-füredi fürdőben egy köztiszteletü gazdag úrnőnek egy más növeli beszélgetéséből következőket hallottam: „Ugyan kedvesem — kérdé a távoli ismerős urnő — kivel varratja leányai ruháit? mert megvallom, nagyon csinosan öltözködnek." „Udvari szabóimmal," lőn a rövid felelet ,Hát udvari szabót tart?' „Nem szabót, de szabókat, mert bizony sokan vagyunk, takarékoskodni kell." ,Hogy értsem ezt: udvari szabók és takarékosság? Hiszen egy szabó fizetése is sok pénzbe kerül, hát még szabóké?' „Sőt inkább egy árva krajczárba sem kerülnek. " ,Most még inkább nem értem.' A gazdag uruő leányai egy közeli padon ültek kötéssel foglalkozva. „Lányos! kiálta az urnő, jertek csak közelebb. Itne — leányaira mulatva — ezek az én udvari szabóim." .Lehetetlen!' „Sőt való. Altér és Kis, vagy Kuzmik és Monaszterly műtermeiből még az én leányaim nem vettek magukra ruhát s akaratommal nem is fognak venni soha. S nem tudom eléggé helyteleníteni, hogy nálamnál mostohább anyagi körülmények közt levő családok nem igv cselekesznek, hanem Pestről, Bécsből rendeltetnek maguknak s leányaiknak báli s más ruhákat, holott maguk is kiállíthatnak s a mi fődolog, mesésen olcsóbban. Sőt dicsekvés nélkül legyen mondva, háznál, mikor t. i. otthonn vagyunk, a magunk gyárából került kelméből nyerjük mindannyian ruházatunkat." ,Igv aztán könnyű is öltözködni!' „Meghiszem. De ugy kérem érteni, hogy a mi gyárunk alatt saját házi iparunkat értem, azaz: magunk fonunk, szövünk és varrunk." ,No már ez páratlan!' „Fájdalom, hogy páratlan! Én ezt jó anyámtól öröklöttem s beoltottam lányaimba is; mert attól tartok, hogy a külföldi öltönyökkel s divattal külföldi szokásokat s erkölcsöket csempészünk be; pedig mint a költő ihletett lelke szól: „A tiszta erkölcs ha meg vész, Róma ledől s rabigába görnyed." Ezért pártolom én a honi s házi ipart." Eddig a párbeszéd. Hány ily nőt, a háziasság követésre méltó példányát lehetne jelenleg honunkban találni? Fájdalom keveset. Az ily nő hasonmása ama hires római nőnek, ki, midőn egy a piperében gyönyörködő nő által arra szólittatott fel, hogy mutatná meg ékszereit: gyermekeit mutatá be mint legdrágább ékszereit. Ki ilyen, arról nem tehetjük fel, hogy leányait 10 éves korukban tánezra taníttatná s aztán, hogy azt el ne felejtsék, folytonosan vinné a bálokba, mint ez mai napság nálunk nem példanélküli. Az ily lánykáknak még az iskola a helyük, nem pedig a nagyvilág szeditő légköre. Nézzük csak a divatlapok báli tudósításait, hány száz meg száz forintos báli ruháról van azokban említés, holott ezek élete rövidebb a kérészénél, mert alighogy egy estét élnek át s a szobalányok birtokába jutnak, mig egyszer sokan azon veszik észre magukat, hogy a bevétel és kiadás közti egyensúly megzavartatott; nemcsak de a pénzkölcsönök kamatait sem birván a vétkeden engedelmes apa fizetni, a meggondolatlan költekezés miatt az ősi vagyon idegen kézre kerül, s a mi ezután következik, fájdalom, nem épen Irózsaszinben tűnik fel. Sajnos, hogy ily rideg valót kell registrálnunk. Vagy tán az ellenné/etüek azt állitják, hogy mai nap'ság a varrógépek elterjedtsége folytán leányaink még inkább maguk állítják elő öltő\ nyeiket? Elismerem, hogy sok helyt ott díszeleg a varrógép mint házibutor, de a báli öltönyök nem ritkán a háziak is, a házon kivül állíttatnak elő. Tisztelet a kivételeknek, mert vannak ilyenek, de halljuk csak a panaszokat: nap-nap mellett ott ülni a varrógép mellett — szólnak a leányok — ez nem nekünk való, ezt a női gyenge testszerkezet nem birja meg. De tánczolni néha 2 vagy 3 éjen át is egy héten, ezt megbírják. Igen, mert ez mulatság, szenvedély, amaz pedig dolog, munka. Ne hagyiuk csak figyelmen kivül azon leverő jelenséget, hogy ifjaink közül nem kevesen, mindamellett, hogy eléggé vagyonosak, iszonyodnak a házasságtól. Mi lehet ennek oka? Aligha más, mint az, hogy félnek a bálakért élő asszonytól, s a tónk rejutas veszélyébe nem akarnak önként rohanni. Apák, különösen anyák! méltóztassanak meggyőződni, hogy midőn társadalmi életünk felfordultságát ily vastagon színezem, tollalamt nem egyesek iránti gyűlölség, hanem egyedül a hazám s nemzetem iránti szeretet vezette. Előbb a szellemi műveltség, e közben a testi czélszerü nevelés, főleg a háziasság legyen nevelészeti programmunk kiinduló pontja; s csak ezután legyen foganatosítva, annak tetőzeteként a társalgásbani ügyesség. Ha amaz lehető tökélyre vitetett, ez, mint amannak folyománya, önként fog következni és pedig annál kedvesibb szinben, minél inkább meg lett alapitva a háziasság, a nőnemnek ezen elengedhetlen kelléke s dísze! Árgus. LEYELEZES. Szarvas, márcz. 11. Tek. szerkekztő ur! Városunk a társulati hatalmas gátak által védve a Körözsnek az elmúlt napokban mindenfelé mutatott nagymérvű áradása folytán, addig komolyabb veszélynek nem volt kitéve, most meg annál kevésbé, mert e hó 7-ik óta bár lassú, de folytonos apadás állott be. A védgátak folytonosan erősitetnek és legnagyobb gonddal őriztetnek. A hivatalos közegek kellő buzgalommal járnak el az elő- és védintézkedések megtétele körül, a \áros ink-ábbb .alóvigyázat semmint fenyegetés veszély indokából bizottságot alakított, mely 30 tagból állva, éijel nappal teljesiti felügyelői tisztét. Szent-András alantabb fekvésénél fogva inkább ki van téve az árviz-veszélynek. A belenlegi vizállás márcz 6-ig az 1877. évi legmagasabb vízállást 15 czentimeterrel haladta felül. A védgátak ára szegényes elhanyagolt állapotban vannak, a lakosság ernyedetlen buzgalma folytán sikerült mégis minden komolyabb bajt kikerülni. A gőzhajó-közlekedésében a kapitány ur betegsege miatt megakadt s igy e rosz útban, mely ugyan, hn a zép idő tartós lesz, lassan-lassan megjavul a szállitmá nyokat Túrról ide Szarvasra juttatni vajmi nagybajjal és nehézséggel jár s nem tudjuk eléggé hangoztatni, hogy városunkra nézve mily üdvös Ipnne a vasút mi elébb leendő felépítése, hogy ily soknemü akadályoknak nem volnánk kitéve. Az izraelita farsang (Purim) városunkban is kedélyesen folyt le, nyilvános mulatság nem volt ugyan, de házi mulatság meg megannyi. E házi mulatságok legnagyobb része tánczczal volt egybekapcsolva. Így többek közt ily tánczczal egybekötött kedélyes házi mulatság volt köztiszteletü Elfér -Jakab rabi urnái is melyen az izraelitáink elegáns osztályának legnagyobb része is jelen volt. Folyó hó 14-én a „Szarvasi Újság" szerkesztőségének tagjai a „Bárány" vendéglő termében zártkörű pikniket rendeztek. Ugyan e hó 22-ón műkedvelői előadást rendeznek a tavaly is közreműködött műkedvelők előadván Tóth Kálmán „Nők az alkotmányban" czimü hatásos vígjátékot. A főgymn. önképzőkör márcz. 15-én d. u. 3 órakor a díszteremben szándékszik nyilvános ülést tartani felolvasásokkal, szavalásokkal kezdő és záró énekkel. Ennek lefolyását majd annak idejében közöljük. 0. Kondoros, Márczius 14-én. Zlinszky Istvánné az ismeretes sirügyben az alábbi sorokat intézte nagy hazánkfia Kossuth Lajosüoz : Mélyen tisztelt nagy hazánkfia I Közeledvén az idő, mely régi óhajtásomat megtestesítendő leend t. i ön jó édes atya sírja rendbehozása r. emlékköveli ellátásánnk ideje, mert honleánytársaira oly szép összeget gyűjtöttek össze és küldtek be hozzám, a mi mai körülmények között csak is a nagy név varázsa mellett volt eszközölhető: Bátor vagyok tehát ismét háborgatni önnek drága nyugalmát s tiszteletteljesen kérni fel, miszerint magas beleegyezését szíveskedjék adni arra nézve, hogy az üdvözült hamvait ez alkalommal az új ós valóban diszes a dabasi ref. sírkertbe átvitethessem s az újítást ott eszközöltethessem. Okvetlenül szükséges ezen eljárás, mert maholnap bekövetkezik az idő, midőn a 30. év letelvén, az ó temető egyéb czélra lesz fordítandó s ekkoi ügy is átkellene az n hamvakat szállítani, melyeket a feledésnek végkép átadni nem akarnak,