Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-03-16 / 22. szám

VI. évfolyam. 1879. 22. szám. B.-Csaba, márezius 16-án. I KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és osíltörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Sehwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái és Griinfeld J. könyvkereskedő urnái, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Jíyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. , Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindek postahivatalnál 6 kros postautalványnya.1. A békésmegyei vizek szabalyozása az országházban. Márc. 10. (liyorsirói feljegyzés nyomán.) Antal Gyula jegyző (olvas). Az egyesült Körös folyónak az átmetszések kiásátásánál 30,000 frt. Zsilinszky Mihály: T. ház! Az egyesült hármas Körös átmetszésére előirányzott öszszegnél bátorságot veszek magamnak arra, hogy a t. közlekedésügyi miniszter ur figyelmét néhány szóval azoa vidék vízviszonyaira és bajaira fordítsam, melyen keresztül a Berettyóval egyesült hármas Körös folyó folyik. Igaz, hogy a jelen pillanatban az ország figyelme leginkább a Tisza völgyére van irányozva és a kormány gondjait is leginkább Szeged és vidékének mindnyájunk által fájlalt veszedelme veszi igénybe: mindaz által azt hiszem, hogy ez egy hatalmas okkal több arra nézve, hogy azon mellékfolyókra is figyelmet fordítsunk, melyek a Tiszával egy folyórendszert képeznek. Azt gondolom, hogy az évenként rnegujuió nagy veszélyek elég hangosan figyelmeztetnék bennünket arra, miszerint a szabályozás alkalmával elkövetett hibák és az azokból származó bajok elhárításáról komolyan gondoskodjunk. (Ugy van!) Széchenyi lotván gr. midőn világos szemmel és biztos kézzel a Tisza-szabályozás nagy munkájához fogott, bizonyára nem ugy gondolta annak keresztülvitelét, hogy midőn egyfelől bizonyos vidék nagy terjedelmű földei a vizártól megmentetnek, ugyanakkor a községek a legnagyobb veszedelemnek fognak kitétetni. Terveinek későbbi valósitói sem gondolhattak arra, hogy átmetszések és mederigazitások által valóságos károkat fognak okozni A szomorú valóság azonban azt bizonyítja, hogv mióta a vizszabályozás ily módon vitetik keresztfii, némely vidékek sokkal nagyobb veszedelemnek vannak kitéve, mint a szabályozás előtt voltak. Sőt vannak vidékek, melyek az elölt soha vízzel nem voltak fenyegetve, most évről-évre a legnagyobb veszedelemmel fenyegettetnek. En nagy tisztelettel viseltetem az úgynevezett szakférfiak véleménye iránt; de csak addig, amíg az nem szorítkozik tisztán a theoriára, hanem ha az a természet és élet valóságában is annak bizonyítja magát. Mert az a szakértelem, mely a vidék természeti viszonyainak mellőzése mellett két folyót egy mederbe vezet anélkül, hogy kiszámítaná, mily nagy ártér és mily magas gát szükséges arra, hogy a viz szabadon lefolyjon ; az olyan szakértelem, mely — amint nálunk a józan parasztész mondani szokta — egy meszelybe két itezéí akar szorítani, egyáltalában nem bírtak nagy értékkel a közönség előtt. Ha meggondolom t. ház, hogy pl Békésvármegye, melyen keresztül foly a hármas Körös és a Berettyó, évenkint mily óriási küzdelmet folytat önvédelemből, ha meggondolom, hogy az egyes társulatok eddig közel két milliót költöttek a védgát emelésére, ós ha ezzel szemben azt kell tapasztalnom, hogy ezen erőfeszítésnek tulajdonkép semmi kézzelfogható eredménye nincs, mivel évenként nemcsak a szántóföldeket borítja el a viz, hanem a partokon levő virágzó városokat is valóságos ostromállapotba helyezi, ha mondom, ezt meggondolom, akkor azt kell kérdeznem, hol lesz a vége az áldozatoknak? és mi lesz eredménye azon óriási erőfeszítésnek, melyet reménytelenül folytatunk? Mert hiszen minden nagyobbszerü áldozat csak azon reményben hozatik, hogy jó eredménye lesz. A mi népünk fájdalom remény nélkül küzd. Mindenki látja, hogy azon óriási mennyiségű víztömeg, mely Biharból és Aradból illetőleg Erdélyből lerohan, most gátak közé szorítva kénytelen felduzzadni, s nem férvén meg a kijelölt mederbe, kénytelen veszélyeztetni a községeket. Mindenki tapasztalhatja, hogy minél jobban építik a gátakat, annál inkább emelkedik a viz; és senkisem tudja megmondani, melyik a víztükörnek azon legmagasabb foka, a melyen tul nem szükséges gátakat, emelni, (ügy van!) Azelőtt a viz szabadon elterült a végtelen nádasokban; most mióta gálák közé vétetik, a nádasok szántóföldekké lesznek ugyan, de a gyorsabban lerohanó víztömeg a békésmegyei rónákon oly helyekre is kitör, hol eddig vizet nem ismertek. Es mivel az alsó Körösök és a hármas Körös átmetszései nem képesek levezetni a megtorlódott tömeget: e folyók közelében fekvő virágzó községek, u m. F.-Gyarmat, Szeghalom, K.-Ladány, K.-Tarcsa, Gyoma és Endrőd élethalálharczot küzdenek az elemekkel, és pedig — a mi legfájdalmasabb — minden remény nélkü arra, hogy végképen megszabaduljanak a bajtól 1 Nem kívánom a t. ház becses türelmét kimeríteni az által, hogy fessem mit szenvedtek egyes községek Békésmegyében a legközelebbi évek alatt, de kénytelen vagyok felemlíteni és figyelmeztetni a t. házat azon veszedelemre, mely a mostani tél folyamában Szeghalom alatt történt ; hol a nép a karácsoni ünnepek alatt a vészharangok zúgása mellett a gáton volt kénytelen dolgozni, hol a népnek apraja nagyja, a megyei és a községi hatóság emberfeletti erőt fejtettek ki a veszedelem elhárítására. (Igaz! Igaz!) Igaz, hogy onnan nem jöttek naponta telegrammok a kormányhoz, és nem írattak vezérczikkek a fővárosi nagy lapokban: de azon honpolgárokra nézve a veszély, az aggodalom és a szenvedés csak oly nagy volt, mint inost a Tisza völgyében, Szegeden és környékén az ott lakókra nézve. Azonban t. ház, nemis a múltnak fáradalmai és szenvedéseinek rajzolása czéljából említettem azt fel; de felemlítettem azon nagy aggodalmam miatt, mely a közel jövőben bekövetkezendő nagy katastrofa folytán támadt lelkemben, felszólalok azért, hogy a közmunka és közlekedési miniszter ur figyelmét felhívjam azon ki nem kerülhető katasztrófára, mely a Körösök vidékén okvetlenül be fog következni, ha az alsó szabályozás elhanyagoltatik. (Ugy van!) Hat virágzó Község, és ebben mintegy 60,000 magyar ember életéről és vagyonáról van irt szó ; hat nagy község és ezekben mondom 60,000 lakos a legnagyobb aggodalommal és borzalommal tekint a közel jövőbe, midőn a Berettyó gátjai oly erősek lesznek, hogy rajtuk a viz többé nem törhet át, amint ez az idén is történt. Es ez aggodalom valóságos kétségbeeséssé fokozódik akkor, ha meggondoljuk, hogy a sebes Körös féktelen vize is egyenes vonalban iiozatik le Békésmegve községeire anélkül, hogy a kellő lefolyás lehetősége megvolna. A katasztrófa itt kikerülhetetlen. Nemcsak én látom ezen nagy veszély bekövetkezését; szaiiértő férfiak és a miniszter által kiküldött biztosci'í is, kik a helyszínén megjelentek, kénytelenek voltunk beismerni, hogy mihelyt az említett szabályozási munkálat teljesen be lesz fejezve, ezen községeknek okvetlenül el kell pusztulniok. Ily szomorú kilátással szemben nemcsak az érdeklett községek, hanem Békésvármegye törvényhatósága is felirt a közlekedési minis-zter úrhoz, jelezve azon veszedelmet, mely a kétféle folyónak egy mederbe vezetése által támadt; utalt a megye azon veszedelemre, mely a Berettyónak régi medréből való eltereléséből származik, mely Berettyó vize még a Bach-korszakban az illető vidék akaratja és világos érdeke ellenére hozatott Szeghalom alatt a sebes Körösbe, a nélkül, hogy ez által más vidéknek valami nagy haszna lett volna. Mint a tapasztalás bizonyítja, hogy a Berettyó régi medrének vidéke sincs megmentve a veszedelemtől; mert a belvizek, melyek e holt mederbe folynak, mivel a torkolat a hármas Körös árvizeinek behatása ellen eltölteteit, szabad folyásukban megakasztattak, s Mező-Tur vidékén szétterülve, több ezer holdat tesznek folyvást hasznavehetlenné, sót mint most hallom biztos forrásból, az idén is több ház dőlt romba e vizek miatt. T képviselőház! ez is bizonyítja, hogy mily szerencsétlen gondolat volt az, mely a Berettyót ármentesítés czime alatt a sebes Körösbe vezette. Mutatja ezt azon más körülmény is, hogy a régi Berettyó medrén emelt gátak miatt Biharban az udvari határban levő gátak miatt több bajomi lakos pert indított a bihari alispán előtt; a miniszter ki is adta a rendeletet a gátak átmetszésére, de némely községek abbeli jelentésére, hogy ebből vész támad, a miniszter ur által kibocsátott rendelet mai napig sincs foganatosítva; e miatt Tépe, Derecske, Földes, Bajom, FüzesGyarmat vidékén 20 ezer hold van a viz alatt. Ezek míndoly dolgok, melyekre nézve én bátor vagyok kérni a közi. miniszter urat legyen szives sok gondjai között a Körösök és Berettyó által sújtott, vidékre is kiterjeszteni figyelmét, legyen szives közegeit oda utasítani, hogy mindenek előtt községeik fentartásáról és védelméről gondoskodjanak, mert méltóztassék elhinni, hiába lesz megmentve olyan föld, a mely régóta viz alatt szokott lenni, ha a községek és azoknak müvelés alatt levő földjei el fognak pusztulni; hiába lesznek megmentve nagy területek, ha a munkás kezek kénytelenek lesznek rommá tett ősi hajlékaikat ott hagyni és más boldogabb vidékre költözködni! Én azt hiszem, hogy oly vidék, mely oly óriási erőt fordít évenként önvédelemre, és a melynek része a szorgalomnak, az értelmiségnek és hazafiságnak példányképül szolgálhat, valóban megérdemli, hogy rendkívüli és sürgős intézkedés által hárittassék el tóle a veszély, mely valóban nagyon fenyegeti. Mikor az átmetszésekre előirányzott összeget készséggel megszavazom, ismételve kérem az erélyes intézkedést addig, mig nem késő! (Helyeslés.) Elnök: Az egyesült Körös folyónál az átmetszések kiásatására előirányzott 30,000 frtot a t. ház, ugy látom, megszavazza. (Megszavazzuk.) — A király ő felesége Tisza Kálmán miniszterelnökhöz a következő kéziratot intézte: Kedves Tisza! Tekintettel a több oldalról nyivánult kívánalmakra s az ország minden részében már készülőben levő loyalis tüntetésekre, szándékomban *volt Nőmmel, a Oszászárnó és királynéval házasságunk 25. évfordulójának közelgő ünnepélye alkalmából' Budapest fővárost meglátogatni, hogy szeretett jftfíigyar Királyságom lakossága körében is, annak szerencsekivánatait, mint tapasztalt szeretete és ragaszkodása ujabbi bizonyítékát elfogadjam. E szándékom teljesítése által saját óhajtásomnak is feleltem volna meg, mert mindég örömömre szolgál híí Magyarországom népével találkozhatni. Azon súlyos sorsc.-apások azonban, melyek által a lakosság nagy része a tiszavidéken legközelebb bekövetkezett vizáradás folytán sújtatott, azon elhatározásra indítottak, hogy említett szándékom kivitelitől .eltekintsek > 1