Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-03-09 / 20. szám

„BÉKÍ3MB&YBI KÖZLCNY" 1879. 20. SZÁM. tása, s hazafisága sugalta érzelmei szerint járjon el: felelős nem lehet. — És ez igen természetes is! Ha megengedjük azt, hogy saját elvéi, jobb meggyőződése szerint intézze tetteit, miként, minő jogon vonhatnék felelősségre? Hisz csak meghatalmazása korlátain belül járt el; tehát joggal! Jogos tetteit pedig, melyekre általunk felhatalmaztatok, csak magának tartozik beszámolni, ha ugyan akar. — Igy áll a népképviseleti rendszerrel. De szembetünőleg más volt az eset megyei önkormányzatunk korszakában. — Akkor a szoros jogi értelemben vett nép összesége gyűlt össze tanácskozás végett megyei közgyűléseire, s választott olyanokat követül, kikben erélyt, politikai érettséget, honszerelmet tudott, kikhez meggyőződés-szülte bizalma volt, s a kikről tudta, hogy azok ott fenn érdekeinek valóságos képviselőjei leendenek! És még akkor is egy nagy garantiája vala, az t. i., hogy határozott kivánságat hitlevélben adta át képviselőjének, a mely ellen cselekvőt azon felül szabadon vissza is hívhatta. — Ilyformán azután a politikai szabadságnak csakugyan valának biztosítékai, s a törvények elvitázhatlanul a nagy többség: a nép törvényei valának, mert azok hozatala hoz a nemzet minden politikai tagja az utasítási jog gyakorlása folytán mint részleges törvényhozó hozzájárult. E hatáskörből is a parlamentaris rendszer szintén kivetkőztette a politikai polgárt. — Mondjuk ugyan, hogy ma is active foly be az egyes hona ügyeibe, midőn képviselője választásához szavazatával járul! — Ámde azért azt, hogy polit. jogainkban a népképviseleti rendszer nevezetes csorbát ejtett: nem lehet tagadni! Mert a vármegyén akkor nemcsak szavazott az egyes, de tanácskoztak is; a különbség fontos És a mai szavazatjog a képviseleti rendszer számos más kiijövései folytán a legtöbb esetben, igen nagy számarányban irott malaszttá válik. Politikai szabadságokra nem biztosíték tehát a népképv. rendszer, miután nélkülözi azon legfőbb két tényezőt, melyek a nemzet politikai szabadságának elkerülhetetlen kriterionjai; nélkülözi a szavatosságot és az utasítási jogot. (?) E kettő nélkül pedig amarról nem lehet fogalmat alkotni. — Ezen utasítási jog volt a nemzet törvényhozási, politikai szabadsága; a követek felelősségének biztositéka; és mindenek felett annyira lényegesen nemzeties intézmény vala, mely nélkül nálunk önálló sajátos nemzeti belpolitikai élet nem képzelhető. — Megfosztatván a vármegye ezen utasítási jogától : politikai szabadságának leglényegeseb atributumát veszté el, melynek pótlására mit sem ü iü • t»i.sa.i> AAÍC* JussO•»*.•.«_Ji kapott; mert a parliament sem nem a nép bizalmának kifolyása — amint ezt ma már mindnyájan tapasztaljuk, sem alkotásaiban, elhatározásaiban nem a nemzet aspirátiót, vágyait nézi zsinórméretül. Kábdebó Ferencz. (Vége köv.) — A fokföldi brit sereget hirszerint ujabb katastropha érte. — Paarson fzredes hadállása ellen, mint a N. Fr. Pressenek Londonból jelentik, sikeres támadást intéztek a zuluk. Hivatalosan még nem erősítettek meg e liirt. A közigazgatási bizottság félévi jelentése Békésmegye állapotáról. (Az 1878. év Il-ik feléről.) (Vége.) IV. Yizszabályozás. Jóllehet a megye területén létező vizszabályozó-társulatok védtöltéseinek megyénk alispánja által történt megszemlélése s ezen helyszíni szemle alapján tett előterjesztésből azon megnyugtató tudomást merítettünk, hogy a Körösök partjai tervszerűen kiépítve lóvén, azok kellő gondozás mellett egy netáni árviz esetén elég biztonságot nyújtanak, mindazonáltal a mult deczember havi olvadás és szapora-esőzés következtében rohamosan fellépő árviz szükségessé tett oly intézkedéseket, melyek e fenyegető vész megelőzésére s illetőleg hatályának ellensúlyozására elégséges tényezókül bizonyuljanak. Ezen intézkedéseinket következőkben körvonalozzuk. 1. A Körösön levő hidaknak a jégtorlódások elleni megvédése tekintetéből a kir. építészeti hivatal beható javaslat tételére utasíttatván, addig is, mig ezen javaslat alapján gyökeresen intézkedhetnénk, a járási szolgabirákat és Gyula város polgármesterét a törvény által nekik nyújtott erők czélszerü igénybe vételével a jégzajlások idején szükséges megelőző intézkedések megtételére utasítottuk. 2. Azon körülmény, hogy a megyének Aradinegyével érülköző részein levő s csak legközelebb rendkívüli áldozatokkal felépített védgátak a szomszédos Aradmegyében lévő ugyanilyen gátak elhanyagolt s egyátalán semmi biztonságot nem nyújtó állapota miatt folyton veszélyeztetve vannak, nemcsak, hanem ez utóbbi gátak a deczember havában megáradt vizek által kiszakittatva, az áradat az e megyebeli újonnan épített védgátakat megkerülte s a gyulai és gyulavári határban több ezer holdnyi területet elöntött, a közigazgatási bizottság intézkedését elodázhatlanná tévén: a közmunka és közlekedési minister urat feliratilag felkértük, hogy tekintettel azon már többször panaszolt körülményre, miszerint Aradmegye területén lévő ezen védgátaknak jó karba helyezését elmulasztotta, mi által egyrészről az e megyebeli érdekeltség által tömérdek pénzaldozattal felépített védgátak folytonosan a megsemmisülés veszélyének kitéve vannak, másrészről pedig az Aradmegyével közvetlen szomszédos területek az Arad megyéből betörő árvizek pusztításának állandó szinterét ki pezik; tekintve továbbá, hogy ily viszonyok között e megye érdekeltségének legnagyobb erőfeszítéssel meghozott áldozatai czéltalanokká válnak; ez okokból ezen elviselketlenné vált helyzet gyors és gyökeres orvoslását a törvény által adott hatáskör teljes és szigorú felhasználásával elvégre lehetővé tenni méltóztassék; különben Békésmegye részéről az említett szomszédmegye merő hanyagsága által okozott károk törvényes uton való megtérítésére nézve a kellő lépések megtétetni fognak. A védtöltésekről emlékezve, ki kell még emelnünk azon körülményt, miszerint bekövetkezhető áradások esetére a Berettyó folyó védtöltései egyátalán nem alkalmasak arra, hogy a fenyegetett vidék nyugalmát megóvják. Ugyanis, ámbár a Berettyó balpartján lévő védmunkálatok Szeghalom község határában bevégeztettek, a jobbparti munkálatok befejezéséhez a munkálatok eddigi előhaladottságát tekintve alig van remény; a mi Szeghalom községre végzetszerű válságot idézhet elő, melynek megelőzése a Berettyó folyónak régi medrébe való visszatereltetését szerfelett kívánatossá és indokolttá tészi. Ezen kérdés azonban még mindig a közmunka ós közlekedési m. kir. miniszter ur eldöntésére várakozik. V. Posta és távirdai ügyek. A lefolyt félévben a megye területén létező posta és távirda-hivataloknál, a működés kielégítő pontossággal és renddel eszközöltetett s igy nem fordult elő oly eset, mely ezen közigazgatási bizottság közbelépését szükségessé tette volna. E pontnál azonban rá kell mutatnunk azon körülményre, hogy habár a gyulai, békési és mező-berényi postahivataloknál a távirdai szolgálat egyesitfetett, a gyulai posta és távirda-hivatalban vasárnapokon és ünnepeken, a távirati közlemények még délelőtt sem vétetnek tel; mely ugy a nagy közönségre nézve, mint különösen a közszolgálat érdekében hátrányos körülmény orvoslása tekintetéből tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, hogy az illető szakminiszter ur utján odahatni méltóztassék, mikép a távirdai szolgálat ideje a postai szolgálat idejével egjenló tartamban legyen megállapítva. YI. Közoktatásügy. A közoktatásügy terén, összehasonlítva az 1878. év eredményeit az 1877. évben elért eredményekkel örvendetes haladást jelezhetünk, melyek képét a következő adatok tüntetik elő: A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur 1876. évi 20,311. sz. a. kelt rendelete végrehajtása iránt tett szigorúbb intézkedések következményeül tekintendő, hogy mig *z 1877. évben az iskola-mulasztások miatt birságolandóknak csak 6%-a bírságol tátott meg, az 1878. évben a bírságolási esetek 18%-ra emelkedtek, a mi 12%-nyi emelkedést képez gyon sietve, majdnem szökve; utána egy másik rohant. Bizony, majd hitelezőnek néztem e kergetős állapot miatt, ha nem ismertem volna meg. titólérte. — Ne siess, Aladár! — Ah, te vagy? kérdó kellemesen meglepve az első. Mást gondoltain. Lassan kezdtek haladni és én utánok. Nagy hiba bennünk az a kíváncsiság; de megnyugszunk benne. Csak akkor zúgolódhatnánk ez öröklött bün miatt, ha — nem lenne egyenlően felosztva férfiak és nök között . . . A két barát karöltve, bizalmasan beszélgetve haladt előttem. — Aladár elmondta, hogy ő nagyon szerencsétlen, és hogy egész éjjel tánczolt. Dezső kétkedett egy kissé, ós a böjtöt emlegette. Aladár az arczán látható fekete vonalka bízonyság-tó

felére hivatkozott. — De hát mit bizonyít ez? — Nézd, itt a Roxane sugár szemöldjének emléke, midőn egy tánezoló pár vigyázatlansága miatt arezunk nagyon szoros érintkezésbe jött. Tudod barátom, hogy Roxanenak bálban vannak legfeketébb szemöldjei. Es ha most sem hiszed: nézd meg frakkom ujját, melyen egy fehér lolt mutatja, a hol a kis Helén hókarja nyugodott, oh, gyönyörű leány az a Helén! Kedves, mosolygó. Elmondtam neki is mindazt a sok bókot, mit három farsangon át ismételtem a leányoknak. Elrójte'tem az ö virágját is, megesküdtem neki is, hogy csak ezt fogom megőrizni. Ea 8 oly kedvesen, biztatóan mosolygott. Körültánczoltuk a termet. Még egy tourt, nagysád' esdeklék az égre, vagyis a csillárra irányzó't tekintettel, ós utána, a hogy már vagy tiznek is mondtam: „bár együtt tánczolhatnánk át az egész életet." k többi — szerencsémre — nem felelt. Egyik bájosan mosolygott, a másik kezemet szorította meg, a harmadik pirulva fordította el arczát, és igy veszély nélkül értüuk át a keringón. Téved Bartók Lajos, mikor azt mondja: „De a ki széptevésen elpirul Szemeit lefüggesztve; Attól vissza se nézve futtatok, Már el vagytok veszve!" Nem attól kell futni, hanem Heléatől. Alig mondtam ki, rám tekintett, pedig tőle legkevésbé féltem, hozzám simult és édesen suttogta: — Beszéljen a papával. No csak e kellett még! Helén papája nem a legjobban áll — telekkönyvileg. Kétségbe voltam esve, és én is ugy tettem mint a többi, rohantam ki — bút felejteni. Most pedig rohanok haza. Ijedtemben a Helén papáját véltem utánam sietni. Dezső kedélyesen nevetett, és én — elgondolkoztam. Szegény kis Helén, ártatlan pipiske, milyen jól tudta felhasználni azt az elcsépelt phrázist. Hát ha én is igy tennék? . . . No, senkit sem akarok a papához utasítani. Bajosan akadna számomra egy olyan vállalkozó bátor lovag, ki velem akarná áttánczolni az életet. Csak a müveletet akarom felhasználni, és nem hagyom elhangzani a szerkesztő ur udvarias facon de parler-ját, hogy: „örvendeztessem meg máskór is „rosz tárczák" kai." Megírom hát b.-csabai emlékeim folytatását. A „rossz tárcza" meg lesz, csak az idéző jeleket kell kihagyni. A váróteremben kedves társasággal találkoztam. Szeretetreméltó nők, bájos ifjú leányok, udvarias lovagok és a „gyulai quartett" váltakoztak vágyamban a világhírű flórenczi négyest hallhatni. Igazán szép számmal képviselték a gyulai elegáns \ilágot. A fiatalság közt hire járt vahimi rögtönzött tánczmulatságnak is a concert után; nagyon biziak és reménykedtek egy vállalkozó fiatal ügyvédben. Elindultunk. Hogy milyen nagyon dobogott szivem az örömtől, m'dőn a coupéeban ülve ismét Csabához közeledtem, azt csak szürke köpenyem tudná megmondani. Ez pedig titoktartó, milyen csak egy „kedves barátnő" lehetne, ha nem leudtílkezhetnék a „beszéd" kellemes adományával. A coupó-társak sem panaszkodtak ilyen hiányosság