Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-03-09 / 20. szám

9 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" I879. 20. SZÁM. Az iskolák száma 189 lévén, a szám az előző évvel szemben 12-vel szaporodott, a tan­kötelesek közül az iskolákat 75 u/ 0 látogatván, a járulás az előbbi évhez viszonyítva 8°/ 0. Egyébiránt esetről-esetre megtétetvén mind­azon intézkedések, melyek a tanügy érdekében szükségesnek mutatkoztak, ezen körülmény s a fenebb részletezett adatok a jövő még sikeresb fejleszthetésére kezességet látszanak nyújtani. VII. Adóügy. Egyenes állami adók czimén az 1877. év­ben 1.397,343 frt 73 >/ 2 kr. az 1878. évben 1.378,738 frt 89 kr. folyván be, kitűnik, hogy az 1877. évi befizetés, az 1878. évit 18,634 frt 84krral meghaladja. — Ezen lerovási kevesb­letből azonban az 1878. évi adóhajtás menetére kedvezőtlen eredményt levonni azért nem lehet, mert inig az 1877. év elején a behajtandó hát­ralék 217,623 frt 84 krt tett ki az az 1878. év elején csak 141,774 frt 43 krra rúgott. VIII. Börtönügy. A központi börtönök állapota, ugy, élelme­zés mint fegyelem tekintetében, a lefolyt félév alatt kifogástalan volt, szintúgy a járásbeli fog­házak állapota, melyekre nézve a vizsgálatot tel­jesített küldöttségek, az uralgó rend és tisztaság kiemelésével nyilatkoztak IX. Fegyelmi és felebbezési ügyek. Jelentésünk záradékául előterjesztjük, hogy a lefolyt félév alatt két fegyelmi ügy fordult elő; és pedig a kétegyházai biró Grosz Onucz és Léderer Ede Gyula városi mérnök ellen. Ezek közül a Grosz Onucz kétegyházai biró ellen a megye alispánja által folyamatba tett ügyben, melyben a megye alispánja 1878. évi 6Í7. sz. határozatával, nevezett községi birót, mint az állam hivatalos nyelvét nem értő és be­szélő egyént az 1876. évi V. t. cz. 18. §~a alap­ján állásától elmozdította, a fél által közbevetett fellebbezés folytán, a közigazgatási bizottság fe­gyelmi választmánya az alispáni határozat meg­változtatásával, nevezeit birót állásába visszahe­lyezte; mely határozat a m. kir. belügyminister ur 1878. évi 36,857. sz. a. hozott helybenhagyó határozata után jogerőre emelkedvén, ezen ügy véglegesen elintéztetett. A Léderer Ede Gyula városi mérnök ellen, a városi közmunka helytelen felhasználása miatt alispánilag folyamatba tett fegyelmi ügy, ez ideig végleges elintézést nem nyert. A közigazgatási bizottság által, a mult fél­évben elintézett különféle fellebbezési ügyek száma harminczhárom. Békésmegye közigazgatási bizottsága. Gyulán. 1879. február 3. LEVELEZÉS. Gyula, márcz. 3-án. T. szerkesztő ur! A gyulai „kör" e hó 1-én Kövér László ur, a kör igazgatójának rendezősege mellett, társas estélyt rendezett, mely — daczára a oagv böjtnek, az ifjak lelkesedése folytán, vig tánez-estélyé fejlődött. Soha kedélyesebb mulatságot. A „kör" igazgatója fáradhatatlan volt az estély kedélyességének fokozásában; mi sikerült is neki, mert nem csak az ifjak, de még a mamák is elfeledték, hogy haza kellene menni, s a he­lyett, hogy a reggel 5 óráig tartott vig tánez ulán haza készülődtek volna, szépen kőiül koszorúztak egy 4 méter hosszú teritett asztalt, s vig muzsika között hozzá fogtak, a lelkes igazgató által rendezett korhely leves fogyasztá­sához, s ugy elfogyasztották, hogy mire a leveses tál hoz­zámig jutott csak szagáról észlelhettem, miszerint «bba nem rég korhely leves volt. A táncz 8V 2 órakor kezdődőt meg, s ha annnak vé­gezte reánk lett volna bizva, bizon mondom, még most is ott volnánk. De miért? Ott voltak : Jancsovits Jenke, Hücke Szeréna, Kal­már Leontine. Bodoky nővérek, Kovács nővérek, Terényi Ágnes, Gozman Mariska és Winkler Elvira kisasszonyok, Kövér Lászlóné, xVIárky Lajosné, Kratochwill Józsefné, Hoffmann Mihályné, özv. C'zingulszky Józsefné, Moldo­váuy Gyuláné, Dömény Lajosné és az emiitett leány ko­szorú szálainak édes anyja, kiket bátran meg nézhet, minden Házasodni kivánó fiatal ember. S minthogy mindennek vége van, sajnos, ennek is vége lett reggel 6 órakor. Görög. TÁVIRATOK. * Konstantinápoly, márcz. 6. A maczedoniai bulgá­gárok és görögök közt növekvő feszültség uralkodik. * Szeged, márcz. 6. Az árviz 22 láb magasságban még ma eléri a bakto-macskási, holnap hihetőleg az al­földi-vasúti töltési. Algyő, Tápé községek menthetlenek. — A város veszedelme igen nagy. * Nápoly, márcz. 6. Ma vette kezdetét Passanante bünperének tárgyalása. Nagy tömeg tölte meg a tárgya­lási termet. MEGYEI HÍREK. * Tegnap este nyilt meg Thalia temp­loma Békés-Csabán. Honunk azon helyén, mely ezelőtt 10—15 évvel mint legnagyobb tót falut volt Coak ismeretes, ma a magyar színművészet­nek állandó tanyája van, hol tegnap este hang­zott először lelkes műkedvelőink ajkairól a zeng­zetes magyar szó. Az ünnepély bevezetését szel­lemdus költőnk, Tóth Kálmánnak, e nap emlé­kére lapunk élén is közlött prologja képezte. Me­gyénk egyik legtekintélyesebb férfiúnak ezen ün­nepélyre vonatkozó költeményét pedig lapunk mai tárczája hozza, tanuságául annak, hogy a megye is osztozkodik Csaba város ez ünnepében, mit külömbsn az is bizonyított, hogy annak majdnem minden részéből jelent meg ez előadásra néhány kedves vendég. Nem mulaszthatjuk el, hogy ez alkalommal a b.-csabai közbirtokossági testület­nek szívből jövő „E!jen"-t ne mondjunk,> ki ezen tette által, azon hazánkban tán egyedül álló pél­dát állitá fel, hogy hazafi lehet az is ki nem származik épen Árpád véréből, hogy szeretni le­het ezt a földet, melyen születtünk, akármely nem­zetiségünk, vagy vallásúak legyünk is! — Az ünnepély bővebb leírását lapunk jövő száma hozza. — (Beküldetett.) Felhívom az aradi ügyvédi kamaránál bejegyzett ügyvéd urakat, mi­szerint az ügyvédi rendtartás általános módosí­tására vonatkozó javaslataikat 1879. évi mártius 15-ig az ugyanezen níipon délutáni 3 órakor a kamara helyiségében tartandó szakbizottsági ülésre mutassák be, amennyiben pedig javaslataikat sze­mélyesen is indokolni kívánnák, e végből a bi­zottság fent tudomásra hozott ülésén megjelenni szíveskedjenek. Arad, 1879. márcziushó l-jén. Hász Sándor, bizottsági elnök. * Békésmegye hölgyeinek márcziushó 2-ikán ő felsége a királasszouynak átnyújtandó hódoló felirat tár­gyában taitott gyűlésén, — mint pótlólag meg kell em­lítenünk — az is határoztatott el jegyzőkönyvileg, hogy a hódoló felirat kiállítási költségén felül befolyó összeg egy „Erzsébetalapitvány"-ra fog fordíttatni. E módon te­hát kettős czél éretik el, az hogy közvetlen személyes fkyelem tanusittatik a legelső magyar asszony, a felséges királyné iránt, másodszor, hogy egy előtte bizonyara ép oly kedves jótékony czél is előmozdittatik. A hódoló fel­irat iziésteljes, de minden felesleges fényűzést kerülő al­bum alakjában fog átnyujtatni, hogy a jótékony czélnak minél több maradjon. Ha Békésmegye minden tehetősebb hölgye csak egy forintot ad, — a mely csekély összeget sokszor a legnagyobb semmiségekre költünk, — mind két czél el lesz érve! * B.-Csaba városának egy telekkönyvi osztály a b.-csabai járásbíróságnál leendő felállítása iránti kérvénye a megye közigazgatási bizottságához érkezett le vélemény­adás végett. Alapos reményünk van tehát, hogy Csabán nem sokára lesz telekkönyv. * A b.-csabai izr. hitközség iskolája dr. Szebe­rényi Gusztáv superintendens és kir. tanácsos ur pártoló közbenjárása folytán, a kormány által évi pénzsegélyben fog részesülni. Olyan, minő száz van a világon. Színhely: Gyula. Idő : jelenkor (szorosabb értelemben a mult hét). Sze­mélyek ; Julis : menyecske, férjóveli együtt létét, meg­unta e „zárda" életet s elhatárzá, hogy vegyit közzé egy kis episodót; csakhamar az eszmét tett követé. Julis ré­gibb viszonyban volt már Miskával, még Péterreli eskü­vője előtt, hogy pedig Miskáé nem lehetett, az egyedül az ádáz sors és Julis akkori „szeszélye" okozta körül­mény volt, mit Julis már százszorosan megbánt. Julis­ban az esküvő ulán ébredt föl csak az igazi szerelem szikrája s rettentő tantalusi szomjjal vágyott inni a tiltott szerelem kelyhéből, melyet a kaczér istennő oly ellenállhat­lan kéjjel nyújtott feléje. Julis (mint gyenge nő) elfo­gadta a kelyhet, ivott belőle, sőt mindaddig tartá ajkinál, miglen czikázó, dörgő villámok között egy rettentő ha­ragú, borzadályt gerjesztő alak nem jelent meg előtte, s ez alak férje volt. Julis„ térdelve irgalomért esdekelt, de Péter kószivü maradt slangjához illclegjól elpáholta. Most Julis bosszút forralt ellene. Hermeshez — a ván­dorlok istenéhez folyamodott — kinek védszárnya alatt Miska urfival a másik kora reggelen elrepült. Elindult keresésére Julis rokonaihoz, de mindenütt hasztalan. Mint mondják a térj keserves köuyek zápora közt, 3 napig böjtölt s imádkozott, hogy valahogyan vissza—ne hozzák. B.-Gyulán ismét tánczmulatságot akarnak ren­dezni. Az első igen kitűnően sikerült. ^ B.-Gyulán e hó 25-én, gyümölcsoltó boldog­asszony napján a nómetvárosi templomban nagyban fogja emelni az isteni tiszteletet Fridricb Mihály kapitány ur szóló-éneke, ki ez alkalommal a nagyszabású s művészi erőt igénylő „Ave mariát" fogja énekelni, ezenkívül egy gyönyörű duett is lesz. ££ B.-Gyulán a polgári kör márczius 15-ikót ez évben is egy kedélyes társas-vacsorával iili meg. Már eddig is körülbelől 60-an vannak aláírva, a terítékek száma tehát a 100-at meg fogja haladni. * Bogdani Vanda (de Meers grófnő) a mai vo­nattal jő, értesülésünk szerint, Aradról Csabára egy hang­miatt. Kellemesen csevegtek Csabáról, Gyuláról. En is elősoroltam Csaba nevezetességeit. Emlegettem a redoutot, színházat, „gáz-világitást," menyecske-bálat és — Napó­leont, melyekkel Gyula nem dicsekedhetik. Meg is lettek már énekelve különféle „dalos pacsirták" által. Sőt a nagy nevezetességű Napoleon kedvéért kedves költő ba­rátom leszállt pegazusáról, és lejött a tárcza-irók biio­dalmába, a „fekete vonal alá." Csak a vonat megérkezése őrzött, hogy többet nem beszéltem Napoleon tárcza-történetéről. Élénken hajoltam ki az ablakon. Mintha vártam volna valakit. Tán egy januári rendezőt, ki a mi „közös barátunk" „villámhárí­tója" alatt várt egy megénekelt egyént. Akár vissza búz­hattam volna a fejemet. A perronon közönyös, idegen arczokkal találkoztam. Csak jó az a rejtélyesség. A „lát­ható lény" félé egy tekintet sem fordult most Bizony letűnt az éu napom. — A „diadalszekér" karcsú Rosi­nantei is egészeu más embereket vonszolnak be. A múltkori „diszkiséret" omnibusa is elébem tolako­dott most. Szegény barna kocsi, egész böjti megadással baladt befelé, emlékeztetve minket a mulandóeágra. Olyan keservesen néztem utána! Szerettem volna felirni arra a barna deszkára: Tout passe, tout casse, tout lasse. Csak Csaba kedves közönségének szivessége nem változik soha. A teremben mosoly, barátságos kézszorítás fogad, és én egészen boldogan, ha nem is olyan „hoch zu Rosse" mint a uiultKor, indulok befelé. Három órakor kezdődött a hölgyek gyűlése a vá­rosháza termeben. Hallottunk szép beszédeket az általá­nosan tisztelt főjegyzőtől, a nők e buzgó barátjától. Mind­nyájan osztakoztak ajánlatában a királyipár egybekelésé­nek huszonötévi ünnepélyére hódoló feliratot küldeni. Nök is szóltak a tárgyban és egyesületi elnöknek Omazta­Kállay Róza úrnőt kérték fel, kit mindnyájan tisztelete, szeretete környez. Választottak öttagú központi bizottságot ós jegyzőt. Erre a hivatalra találhattak volna bizony ér­demesebbet, alkalmasabbat, de kedves szeszélyükben csak ez egynél maradtak. Szegény jegyző most már érzi a nők akaratának hatalmát. Ma, midőn a tükörbe pillantottam, láttam aggodalmas arczát, amint a jegyzőkönyt megírá­sához fogott. A kellemesen lefolyt értekezés estefelé ért végett. Készülhettünk a régen várt hangversenyre. Itt megakad a tollam, melyet nem neveznek már (ünnepélyes megbékülés és egy csárdás után) libatollnak. Azt a mély szellemi élvezetet, azt az elragadó gyö­nyört, mit bennünk a flórenczi négyes-társaság fölülmul­hatlanul játéka költött csak érezni, élvezni nem lehet, de nem bízni. A müvek ós a kivitel megbirálását már hiva­tott egyének véleménye után ismerjük ; tudjuk, hogy ők nem az ujdonságirók jóvoltából, de saját érdemünk után lettek világhírűek. Még viszhangoztak szivünkben a zene mólyórtelmü költeményei, még szerettük volna visszavarázsolni azt a bűvös, elfeledhetlen hangokat, midőn egészen más, érzéki gyönyör várt ránk. — A vigadó ékes termében megszó­lalt a jó csabai zíne, mely hires a széles alföldön és el­kezdődött a táncz, a csárdás, melynek vége, vége nincs. A tánczos urak, eleinte biven a régi jó szokáshoz, szépen elfoglalták a néző tért, de későbben pedig kétszeresen hozták helyre az elmulasztottakat. Mit irjak még e kedves mulatságról? Elősoroljam a jelenvoltakat, „koszorút kössek a virágokéból ? a hogy a vidéki tüzesképzelmü báltudósitók mondják. Nem me­rek tilosban „vadászni". Hogy őrizze Ficzkó báltudósitó ur (kinek kifejezései oly jól illenek nevéhez) továbbra is Libanon lábainál „legelésző őzikéit." Adjuk meg a bál­tudósitónak, ami a báltudósitóé, és e tárcza Írójának az emlékek „alkalmi" folytatását. (Minél élőbb! Szerk.) Nogáll Janka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom