Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-04-13 / 32. szám

„BÉKÉSMBGYEI KÖZLÖNY." iR7Ö. 32. SZÁM. telen szőke urat érdekelték, kivel élénken vitatkozott. Na­gyon okos dolgokról beszéltek. Nemzetiségi kérdés — sohsem hallottam ilyet — német műveltség, magyar maradás . . . De semmisem bosszantott annyira, mint egy rózsa­színű tarlatán-öltözék gúnyos pillantása. Menyasszonyhoz simulsz, azért vagy oly büszke? Nem is oly nemes fa­jod, aztán ki tudja, milyen lesz jcvőd? Milyen emlékeid? Egyhangúak, unalmasak. Tán fájóbbak . . . Hiszen az ily iíju, s hamar összeboronált teremtések szerelme gyak­ran szalmatüz, hamar kiég, hamar elhamvad . . . Távoli kereveten fekete bársonyruhás nő mellett vadgalambszin selyembe öltözött özvegy szólta az ifjúsá­got, kaczagva don Vékony rendezőn, megróva don Pondró fesztelen viseletét, don Málé aluszókonyságán és különösen don Rölcsönfrakk tánczán jókat kaczagva .... És megint megszólaltak a zene olvadó akkordjai. És lebeglek a párok. És lobogtak a csillárok lángjai az uszályverte fuvalomban. És vakítottak a szemek bűvölő sugarai. És kéj mámorba reszketének a suttogó hangok és esdő vallomások. Kéjmámorbaa reszkettem óu is . . . És haliám: „Óh jöjjön velem — suttogta egy barna ifjú, kinek hangját még a szekrényből ismerém — mi köti még hozzá? Azt az egyetlen lánczot ő szakitá szét durva bánásmódjával, szenvedélyes viseletével . . . Jöjjön egy szebb világba, távol magányába, szelid kis lakásba, hol hallgatjuk a gerlék bugását, szivünk dobbanásával egybe­hangzót. Hát hiába volt türelmem, várakozásom és lán­goló szerelmem? Hogy lemondtam nagyvilági szereplé­semről — ön miatt? . . Ön habozik — nem felel! Óh jöjjön imádott Aliszom!" . . . . S láttam mint küzd magával a nő, ós én nem lehettem pihegő keble fölött, hogy e két szót súgtam volna szivének: „anya vagy!" már-már határoz, már-már kiejti a végzetes szót, midőn egy arra robogó honvódtiszt rám tapos, leszakaszt, elra­gad magával ós én nem láttam többé sohasem öt. Hogy kerültem ide — nem tudom. Mi lett belőle? Ah, csak sejtem. És én továbbri is elzárva vagyok, meg nem halva, d" csak lézengve kinos nyugtalanságban, leverő sejtelem­ben. Eltaposott rongy; magam tán az ő sorsának is gyászfátyola, szép hallgatag tanuja egy éj tanúinak, fé­nyes órákból visszamaradt romemlék, két ifjúság .-iratója szükséges további szabályszerű vizsgálat folytatására a járási szolgabíró urat utasítani el nem mulasztandom. (Folyt, köv.) LEVELEZÉS. Szeghalom, ápril 7. T. szerkesztő ur! Szegednek fel kell épülni! Szeged tel fog épülni! Hogyne, mikor még a szegények is, kiket magukat is segélyezni kellene, e humánus elv valósítására közremű­ködnek. De szóljon maga a meztelen való. Tegnap — mint utolsóelőtti előadásra — „jótékonyczélu előadás a szegedi vizkárosultak segélyezésére a „ vén bakancsos és fia a huszár" Stárilnó Erzsébet és Domokos Mariska úr­hölgyek felléptével" tűzetett ki. íme Tbália szegény pap­jai megosztják filléreiket a hajléktalanokkal. A nemes czélt tekintve be i.s gyűlt mintegy 45 frt, melyből a viz­károsultakó 9 frt. Utolsóelőtti előadás! Szegény vándorszínészek! Iga­zolják, hogy elérkezett a tavasz. Egy pár fecskét látva — de meg tán érezve is, hogy mostani tartózkodási he­lyük nem örökös otthonjuk, elindulnak önteuUrtási ösztö­nüket követve, jobb hazát keresni Szarvason. Vajha fel­találnák azt! Ez a mi vizlepte vidékünk nem nekik való. Itt nem kevesen nem azt kérdik egymástól: elmegy-e a színházba? hanem azt, miből fogunk élni egy hosszú éven át? Mert ugy látszik, vizeink nagyon megszerették e tanyát; semmi kedvet nem mutatnak ismeretlen anyjuk a Fekete-tenger ölébe dűlni. Földeink nagyobb része még tengeri alá sem leend használható. Vajha legalább ha­lászni lehetne bennök, igy aztán — mint az egyszeri kárvallott — elmondhatnánk, „veszett fejszének a nyele." Végül megemlítem, hogy tek. Kovács Boriska úrhölgy egy remek hímzett diván-vánkost sorsoltat ki szintén a vizkárosultak javára. Ha kedves honunk min­den községe igy ouzgólkodik a segelyezósben, felebaráti kötelességét hiven teljesiti! r. 1. ha idejekorán a legerélyesebb intézkedés nem hárítja el a veszedelmet. Ezért szólaltam én fel t. polgártársaim ! és fogok felszólalni mindannyiszor, valahányszor önöknek érdekoi azt kívánni fogják. Legyenek önök meggyőződve, hogy Endrőc község polgárainak bizodalma uj erőt kölcsönöz lelkemnek. És ha egy képviselőnek lehet némi büszkesége, ugy nekem csak azon egy büszke­segem van, hogy kedves választóim javára képes voltam valamit tenni, s azoknak bizodalmát ki­érdelmelni. Endrőd népe, mint egy nagy család szokott körülem csoportosulni, őszinteséggel és bizoda lommal. Lehetetlen ezt hasonló indulattal nem viszonoznom; lehetetlen hallgatnom különösen akkor, midőn önök ennek a kedves nagy csa­ládnak nevében olyan lelkesen üdvözölnek en­gem. Kérem, fogadják azért legőszintébb hazafias köszönetemet, s egyúttal adják azt tudtul azok­nak is, kiknek nevében irtak és a kikhez e soraim talán el nem juthatnak. A nemzetek sorsát intéző hatalmas isten áldja meg önöket és erősítse meg biz dalmukat az annyi csapással sújtott magyar hazánk és nemzetünk jövője iránt. Éljen a haza, és abban Endrőd község de­rék polgárai! Ezek után magamat továbbra is becses jó indulatukba ajánlottan, hazafias üdvöz­lettel vagyok, Budapesten, márcz. 29. 1879. kész szolgájuk : Zsilinszky Mihály orsz. képviselő. MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés. Felolvastatott a közigazgatási bizottság f. hó 7-én tartott gyűlésén. Méltóságos Főispán Ur! Tekintetes közigazgatási bizottság! A saját hatásköiömhöz tartozó közigazgatási ág mult havi állapotáról szóló jelentésem a következőkben köz pontosul: I. Közegészség. 1.) Jóllehet a közegészségügy Gyulán, továbbá a gyulai, gyomai ós orosházi járásokban teljesen kielégítőnek mondható, — mindazonáltal némely helyen, például Bé­késen, agybántalommal járó bizonyos betegség, melynek kóralakját és isméjét a szolgabíró meg nem nevezte, oly veszélyesen lépett fel, és különösen a kiskorúakat oly aggasztólag támadta meg, hogy a kisovodát is be kellett zárni. Ezen eddig ismeretlen jellegű betegség konstatálása, s az óvintézkedések megtétele végett, a megye tiszti fő­orvosa a helyszínén megjelenvén: jelentésében ezen me­gyénkben még eddig nem mutatkozott betegséget járvá­nyos agy ós gerinczagylobnak nyilvánítja, melynek leg­jellemzőbb tünete a megkeményedett nyak-izmok által hátra húzódott fej, mely betegség, hogy fertőző-e és ra­gályos, ennek megállapítására az eddigi tapasztalatok a tiszti főorvos ur állítása szerint, elegendő támpontot nem nyújtanak. Megnyugtató körülmény az, hogy mártius 19-től ujabb eset elő nem fordult. B.-Csabán a roncsoló­toroklob és gyik esetei merültek fel, melyek sok esetben halállal végződtek. Vésztőn a vörheny-járvány szűnő félben van, mely betegség Szarvason is jelentkezett a gyermekek közt szórványoson. Fájdalommal emlékezem meg e helyen Hódy Lajos megyei államépitószeti kir. mérnök urnák márczius 31-ón, tüdőszélhüdés következtében hirtelen és váratlanul bekö­vetkezett gyászos kimultáról, ki a szarvasi járási védtöl­tések, különösen a községi körgátak és báboczkai uttöltés fentartása és megvédése körül a mult hó válságos vész­perczeibeu egészsége koczkáztatásával kifejtett közhasznú tevékenységének ós szÍ7Ós kitartásának esett áldozatául! 2.) A hasznos házi és gazdasági állatok közt járvá­nyos, vagy ragályos betegség nem mutatkozik s megyénk területe vészmentes. A lovak közt Mező-Berényben bu­lyasenyvi esetek merültek fel, melyek a járási szolgabíró jelentése szerint a mult években ott elhelyezett 40. számú „Revolver" nevű mezőhegyesi állami ménnek tulajdoni­tatnak; Kétegyházán pedig rüh-kór és orr-folyások ész­leltettek, mely kórok elfojtására a kellő intézkedés meg­tétetett. Egyébiránt a lovak tavaszi vizsgálata most van folyamatban ; — a kérődző állatokra nézve pedig megjegy­zem, hogy miután legújabb időben Háromszék megye hidvégi járásában Márkos községben a keleti marhavész megállapittatott: a keleti marhavész elhárítására előirt törvényszerű lépések megyeszerte foganatositattak. II. Közbátorság. A szenuélybiztosságot illetőleg megemlítem, hogy Endrődőn még február 27-én hat egyén a hullámzó Kö­rösön átcsónakázni akarván, a csolnak tulterheltetése miatt elmerült, s a vi/be fullottak csak napok multával fogattak ki. Kétegyházán pedig mult hó 23-án egy vasúti munkás, Kübör Gábor a gőzmozdony által véletlenül elgázoltatott. Csabán egy öngyilkossági ós egy véletlen halál fordult elő. Ezen baleseteken kivül sajnosan jelentem, hogy Békésen mult hó 30-án egy idegen és ismeretlen egyén, kinek balkarján „Felföldi Sándor" név volt taetovirozva, Láng János ostornyél ütése, Bartyik István, és Mező Imre csendlegények tettleges bántalmazásai következtében rögtön halállal kimúl', — mely eset a járásbíróságnak be­jelentve lévén, ezúttal csak anayit kívánok megjegyezni, hogy miután a járási szolgabíró által szolgálatuktól azonal fölfüggesztett két csendlegóny ellen bünvizsgálat rendel­tetett el, ezen okból a felfüggesztést helybeu-hagyva, az ekkép ideiglenesen megürült két csendlegéuyi állomást egyelőre helyettesítés utján betöltöttem. A vagyonbiztosságra nézve előterjesztem, miszerint az a járásokban 16. Gyulán 5. bűneset által támadtatott meg, mely esetekből a járásokban 10. Gyulán 4 kiderí­tetvén, a többi nyomozás alatt áll. Ezzel kapcsolatosan a békési járás csendbiztosa ellen a bűnügyek kinyomozása körül feltűnt hanyagsága s mu­asztásai miatt elrendelt vizsgálatra vonatkozólag kénytelen vagyok kijelenteni, hogy miután a járási szolgabíró a mulasztással vádolt járási csendbiztos rendszeres kihall­gatása helyett, annak szóbeli mentegetőzése nyomán folyó évi márczius 13-án 582. sz. a. beterjesztett jelentéséoen a csendbiztos eljárása igazolásául oly körülményekre hi­vatkozott, melyek szerint a büonyomozások körüli mulasz­tások oka nem annyira a csendbiztos eljárásában, mint inkább részint a Békésén alkalmazva volt felelős rendör­ségben, részint a havi kimutatások iránti rendszerben vol­nának keresendők; — a járási szolgabíró ur jelentését észrevételezés végett a megyei főcsendbiztossal közöltem; — a kinek jelentése szerint a nyomozás körüli kilogásolt eljárás indokai a jelzett körülményekben nem rejlenek, lanero másutt keresendők; — a miért az ez ügyben Füzes-Gyarmat, ápril 7. T. szerkesztő ur! A fűzes-gyarmati ifjúság folyó évi ápril 5-én mű­kedvelői zeneestélylyel egybekötött tánczvigalmat rendezett a szegedi vizkárosultak javára, és anyagi eredményét — 43 frt 23 krt — mai napon már rendelkezése helyére el is indították. Az estélyen mint műkedvelők Csánky Lezsö ur kisbögőn ós Pilitzer Adolf ur hegedűn, a szép szám­mal egybegyűlt vendégek elragadtatására a legjobb siker­rel működtek. A kedvezőtlen időjárás miatt vidékről csak ket vendégünk érkezett, és pedig Dietzel Lajos és Christo Sándor urak Szeghalomról, kik vig hangulatuk által, Terpsichorénak is áldozva, az estély emelésére jórészben hozzájárultak. Felülfizettek: nt. Csáky Benjámin ur 1 frt, Ring Sándor ur 1 frt, Közel Vincze ur 1 frt, Holczer István ur 6 frt, Dor Sándor ur 2 frt, Pilitzer Péter ur 2 frt, Engl Mór ur 1 frt, Pilitzer Gábor ur 1 frt, Sófi Lászlónó asszony 1 frt, Bosori József ur 1 frt, Komis Gyula ur 2 frt, Tóth Zsigmond ur 1 frt, dr. Balog Ká­roly ur 1 frt; az „Olvasó-egylet- ez alkalomra tánczter­inét ingyen átengedte, miért fogadják mindnyájan szives kö-zöne.ünket, nem kevésbé a helybeli zenekar is, mely példás feláldozással húzta egész virradtig ós a szerencsét­len vizkárosult embertársak javára lemondott minden honoráriumról. Kiváló tisztelettel: Pilitzer Ignáez. Megyei lapok szemléje. ii. (Vége) X Justh ur ügyének a gyulai ó» csabai uj lap is, politikai színezetet akarnak kölcsönözni, pedig a poli­tikának legkisebb árnyékát sem viselte az magán. A 84 szavazónak jó része ellenzéki volt, mert itt távolról sem forgott fenn politikai elvi vita, hanem meg volt támadva a közerkölcsiség, mely mindnyájunk kincse, mely iránt mindenkin k kell hogy érzékkel bírjon, bármely politikai Folytatás a mellékleten. éh tán számtalan jövő szerelmesnek példaképe . zengek, szenvedek ós meg nem halhatok . . . . * * ! Ló­Ugyebár asszonyom, nagyon egyszerű história? És mit gondol asszonyom, — mit tettem? — Nemde azt véli ön, — hogy kinyitottam ablakomat, és ezt súgtam a selyem-foszlánynak: „szállj, szállj hű barát! Ragadja el lengő foszlányodat a süvöltő éjszaki szél. Menj, szállj, keresd fel őt és tudd meg, mi sors kisóri életét; menj vigasztald meg; s ha jobbra fordult sorsa, jöjj vissza. De ha balsors fedi, ugy szállj, szállj tovább lengő foszlány, tépett gyászfátyol; bolyongj to­vább a végtelenségig, légy a zugószél szánandó marta­léka és temesd el titkodat örökre . . . örökre ! . . .­Ugyebár asszonyom, azt hiszi, igy szóltam. Hogy is ne vélekednék igy ? Az ön nemes szive nem is képzel más befejezést. De ez egyszer csalódik asszonyom! Én nem szóltam semmit a foszlánynak, hanem felrezzenve szendergésemből, uj czigarettre gyújtva, elmerülve a go­molygó füst aczélkék karikáiba, s végtelen nagy élvezettel szívtam tovább az illatos czigareltet . , , . Katáng,

Next

/
Oldalképek
Tartalom