Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-04-06 / 29. szám

VI. évfolyam. 1879. 27. szám. B.-Csaba, április l-jén. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor : vasárnap, kedd (féliven) és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak, vissza. Szerkesztőség ég kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára: 5 kr. kapható BienerB. és Griinfeld J. kereskedő uraknál, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „ííyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindeu postahivatalnál 6 kros postautalványnyal. Előfizetési felhívás Jtaogyá Közlöny" Ixatodilt. évfolyamnak második negyedére. A „Békésmegyei Közlöny" april elsejétől-.kezdve hetenként liároms/oT" fog megjelenni és pedig vasárnap, kedden (félivnyi alakban) és csütörtökön. * Az előfizetési di.j a régi marad és pedig Csabán, házhoz hordva vagy vidékre postán bérmentve küldve: Negyedévre . . Félévre . . . Háromnegyedévre 1 frt. 50 3 — 4 „ 50 A kiadó-tulajdonos minden áldozatot meghoz, hogy a megye t. olvasó közönségének igényeit kielégítse és reményű, hogy sem a csabai, sem a vidék magyar olvasó közönsége nem fogja fáradozásának liatodik évében megvonni tőle szives támogatását. Az előfizetési pénzek a „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatalához küldendők. Nyolcz egyszerre beküldött előfi/.etés után egy ingyenpéldány jár. / Hirdetések Jutányos nron közöltetnek. B.-Csabán, 1879. évi márcziusbó végén. A „, í Közlöny" kiadóhivatala. A statáriális bíráskodásról. ii. Az ujabb szabályok értelmében a statáriális bíráskodás alól kivétetnek : a) kik a 20 évet még el nem érték, b) oly egyének, kiknek ép elmebeli állapotuk felől alapos kétség merül fel, c) kik bűnbánat folytán magukat o hatóságnál feljelentve eddig tudva nem volt bűntársaikat és orgazdáikat felfedezik, d) kik ellen a rögtönbiráskodás alá tartozó bűntett a biróság elé lett állításoktól számítandó 8 nap alatt be nem bizonyítható. E körülmények egyike merülvén fel, vádlott ellen rendes bűnvádi per indítandó. Ezek volnának tehát a kivételes esetek. S mit bizonyít a tapasztalat ? Azt, hogy az élethezi ragaszkodás ösztönétől vezetett bűnös, midőn magába szállva bűnbánó vallomást tesz s felfedezi társait, a bűnt egyszersmind erkölcstelenséggel is tetőzi, mert talán a kevésbé bűnös és becsületes előéletű feljelentése árán maga, ki százszorta jobban megérdemelte volna a halált — menekül. AZ eddig divatozott szokás helyett a kivégzés már nem nyilvánosan, hanem zárthelyen 10 bizalmat érdemlő meghívott előtt hajtatik végre s a hulla, mihelyt a halál bekövetkezése konstatáltatok, azonnal eltakarittatik. Ez már egy kis haladást árul el. Uj intézmény minálunk. Azonban épen e zárthelyen való kivégzés bizonyítja legjobban, hogy a statáriális bíráskodás tovább fenn nem tartható; mert a deflnitió értelmében a „statárium" gyakorolhatása csakis akkor engedhető meg, midőn visszarettentő s nyomon következő példaadások szükségesek, tehát midőn nem azért kell a bűnösnek meghalni mert megérdemli, hanem mert példa kell. Vagyis mint Szemere mondja, lelövött varjúként azért köttetik akasztófára egy, hogy az egész csoportot elrettentse. Miuláu tehát- a nyilvános elrettentő kivégzések más neme is dívik és mint a tapasztalat megmutatta, foganatnélküliek is, kérdjük mi indokolja hát e fekély további fentartását ?! Semmi, épen semmi. E bíráskodás míg egyrészről igazságtalan és nem hasznos, másrészről nem felel meg a társadalmi rend theoriájának sem. Igazságtalan : mert nem „személyes," nem „erkölcsi" és nem „osztéüony." Hiányzik a m^gbecsülhetés, mert a bírónak a büntetés kimérésében semminemű szabadságot nem enged meg. Pedig a büntetésnek az igazság értelmében, sem tulszigorunak, sem nagyon enyhének nem szabad lenni, hogy a közbátorság valahogy meg ne sértessék. Már pedig a hol a bűnös keményebben sujtatik, mint a hogy érdemelte, ott csak áldozat van, de nem büntetés. Nem felel meg továbbá a társadalmi rend kívánalmának sem, mert nem szellemi, példás és nem javító. S végre nem hasznos; mert megbecsülhetlen és helyrehozhatlak. Mindezen felhozott okokból tehát kitűnik, hogy e korhadt intézmény, e társadalmi rákfene, mely anyiszor változtattatok, tovább már fenn nem tartható. Törültesoék el hát minél előbb; foglalja el helyét a javítási rendszer, hasson oda a törvényhozás, hogy az áldásos műveltség hova tovább szélesebb körben mozoghasson; mert örökké igaz marad Napoleonnak azon mondása : „Minél fel világosodottabbak a népek, annál inkább több ember fog a törvények és &zok alkalmazásának szüksége felől meggyőződni, annál rendezettebb, szerencsésebb és boldogabb lesz a haza." Javítsunk tehát népnevelés, és ne ijeszgessünk statárium által! Chrisztó Miklós. — Ghicy Kálmán helyett Szlávy József választatott a magyar országgyűlés elnökivé 175 szavazattal. — Pétervarról jelenti a Journal des Débats, bog) a czár és trónörökös közt megtörtént a kibékülés, és az utóbbi már az államtanács ülésóten is résztvett. — A görög-török határrencezesről jelentik Konstantinápolyból: Fournier franczia nagykövet értesítette a nagyvezirt, hogy Francziaor.-'zág, Ausztria-Magyarország és Németország ragaszkodnak a berlini congressus által ajánlott határvonalhoz. A többi nagyhatalom még eddig nem nyilatkozott e kérdisben. Valószínű, hogy Janina török terület marad. Macedóniában még mindig tart a forrongás. A h ál ó s z o b a, — Ismere-terjesztő czikk. — II. Ha a hálószoba konyha mellett van, akkor szükséges minden üztátalanságot, különösen a szemétládát, a mocsos vizet sat. a konyhából este eltávolítani, s at is kellően kiszellőzni, nappal pedig, a inig főznek és sütnek, mindig egy szelelő-nyilást kell nyitva tartani, hogy a gőz és pára, különösen pedig ama szörnyű átható pörkölt zsirszag, mely minden ingerlékeny idegekkel bíró embernél főfájást idéz elő, kivonulhasson. Ilyen szelelőt mindenütt lehet alkalmazni: a konyha tetejénél lyukat kell vágatni a kéménybe, s abba egy bádogcsövet illeszteni, melynek a konyha felőli nyilását tengelyen forgatható szellentyűvol kell ellátni, ugy, hogy tetszés és szükség szerint vagy félig, vagy egészen kinyitható, vagy egészen becsukható legyen. Ha a hálószoba fekvését tetszés szerint lehet megválasztani, akkor az egy szabadon álló, azaz külső falnál legyen, nagy ablakokkal, melyek, ha csak lehetséges, kertre vagy szabad térre nyiljanak; mert ugy nemcsak hogy nappal tökéletesen ki lehet szellőztetni, hanem éjjel is meglehetős légcsere megy véghez az ablakok hézagain és a külfalnak likacsain át, miáltal az elhasznált levegőnek legalább egy része jó külső levegővel cseréltetik fel. Ha csak lehetséges, a hálószoba ne legyen északnak, mert igy nélkülözi a közvetlen napfényt, mely nemcsak közvetlenül a napsütötte szobák levegőjét javítja, hanem a külső fal megszáritására is szolgál s növeli ennek a levegő általi átjárhatóságát. A nyugati fekvés azért kellemetlen nyáron, mert a nap délután fölötte átmelegíti a falat, s igy éjjel a szoba nem lehet hűs. Legczélszerübb a déli, délkeleti fekvés. A kinek külön hálószobája van, melyet nappal nem használnak, ott egész nap nyitva legyenek az ablakok, nemcsak nyáron, de télen is; és este nem kell erősen befűteni, csak épen annyira, hogy az ember a hideget ne érezze. A hol az nem lehetséges, mert kivált nagyobb városokban a hálószoba egyszersmind lakszoba és a nők dolgozó-szobája is, — ott legalább reggel és este lefekvés előtt kellően ki kell a szobát szellőzni, mi leggyorsabban és legalaposabban ugy történik, ha ajtó-ablakot egyszerre kinyitnak, hogy a légáramlat minden zugot bejárhasson, s a rosz levegőt kisöpörhesse. Ha lehetséges, leginkább a felső ablakokat kell kinyitni, mert az átmelegített, elválasztott anyagokkal megterhelt, tehát romlott lég felfelé emelkedik és a szobának felső Jégrétegét képezi. Ha este lefekvés előtt rendesen alaposan kiszellőzzük a hálószobát, akkor feltehetjük, hogy az csak tiszta levegőt tartalmaz, minden légrontó forrás nélkül, — kivéve eleven lakóit; ezek ugyan alaposan megrontják a levegőt, a mint tudjuk, — vagy a mint legalább mindenkinek tudnia kellene. A romlott légnek bűzét lehet ugyan erős illatokkal elnyomni, úgyszólván betakarni, de nem elpusztítani; minden lélegzés által mogfosztatik a lég egy éleny-adagtól, s a helyett szénsavval és vízgőzzel terheltetik meg, mely utóbbit, kivált télen, mint nedves csapadékot szemmel is láthatjuk az ablakok üveglemezein; — minden vérhullám, mely bőrünket bejáija, elválasztott — azaz elhasznált — an\agokat ád a levegőnek; s e szerint a hálószoba levegője perczről-perczre rosszabb lesz, bármilyen tiszta volt is, mikor lefeküdtünk. „A víz forrt," de nem forr többé, ha a tűzről levették; a „levegő tiszta volt," de nem az többé, ha nem áll olyan szabad összeköttetésben a külső levegővel, hogy a kilehelt, tehát elhasznált lég folytonosan kiáradhasson. A kinek szaglásidegei még nem tompultak el, az könnyen észreveszi a nagy különbséget, ha a friss leve-