Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-04-06 / 29. szám

BBKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" 1879. 29. SZÁM gőről szellőzetlen szobába láp, milyen nagy aj különbség a kül- és bel- levegő közt. Az anyagcsere a kül- és bel-levegő közt a különböző melegség és a szél nyomás folytán az ajtók és ablakok hézagain át, valamint a kül fa­lak likacsai által eszközöltetik. Ezen természetes szellőzés elegendő lehet, ha a hőmérsék különb­sége a külső és belső lég közt elég nagy, ha a szél segit és az ajtók ablakok nem jól záródnak, a külfalak pedig elég nagyok ós a légtől át­járhatók. A rosszul záró ajtókat és ablakokat azonbau nem kedvelik az emberek, a miben tökéletes igazságuk van, riiiTt a finom léghuzam, a hol az embert éri, helyi meghűléseket és annak kö­vetkeztében csuzt és szaggatást okoz; a fal annál többet segíthet a bajon, minél szabadabban áll a minél magasabb a szoba, ugy hogy fenn sok­kal melegebb levegő érinti a falat mint lenn, — akkor a hidegebb küllevegő gátolatlanul beha­tolhat. Ha ezen szellőzési mód télen elegendő lehet, de nyáron korántsem elég, mert a hő­mérsék künn és benn nem igen különböző, s a városi házakban, melyek szorosan egymás mel­lett állnak, szük udvarokkal bírnak, annak ha­tása igen csekély, a külfalak néküli szobákban, alkovenekben és pinczelakásokban pedig épen semmi hatása sincs. (Folyt, köv.) MEGYEI KÖZÜGYEK. BákésniRgye közönségétől. Békésmegye törvényhatóságának hodoló felirata ö Felségeikhez, ezüst lakodalmuk alkalmára. Elfogadtatott april l-jén tartott rendkívüli közgyűlésen. Felséges Császár és Apostoli Király! Felséges Császárné és Királyné 1 Legkegyelmesebb Urunk ! Legkegyelmesebb Asszonyunk ! Ha van ünnep, mely az öröm ós kegyelet érzelmeit felkölteni képes ; ha van ünnep, mely ezen érzelmek őszinte nyilvánulására kívánatos alkalmat n^ujt: akkor bizonyára ilyen ünnep az, melyet a gondviselés bölcsesége által népcsalá­dok fölibe helyezett ama fejedelmi pár ül, mely miként a nap a világosságot s az éltető mele­get: a népek szabadsága és üdvének sugarait árasztja maga körül. S ez ünnep, nem egyedül az ünnepelteké. Milliók szivét ragadta meg önkénytelenül a hála és ragaszkodás, a hódolat és bizalom ; milliók ajkán válnak ez érzületek magasztos zsolozsmák­ká, hogy áldást és üdvöt mondjanak azokra, a kik saját boldogságukat s elégiiltségüket, népeik boldogsága s elógültsógében találják ; hogy a szív mélyén fakadt szeplőtlen kegyelet virágát nyújt­sák elismerésként a ragyogó korona drágakövei mellé. Az ünnep, melyet Felségetek legmagasabb családja legközelebb megülni készül, egy nagy család — a magyar nemzet ünnepe is, ama nem­zeté, melynek vajmi kevés ünnepet engedett a gondviselés megülni, s mely a keveset szive vé­rén megváltva, csaR évszázadok súlyos küzdel­mein keresztül juthat a megnyugvás rég ohaj­tott révpartjára. S mig mult szenvedéseire visz­szatekintve oly kevés vigasztalót talál az emlé­kezet lapjain feljegyezve, addig hit és remény keletkezik benne a jobb jövő iránt, mert sorsa­nak Isten után legfőbb intézőjében, koronás Ki­rálya őszinte hajlamaiban s atyai gondoskodásá­ban találja hitének és reményének legszilárdabb alapját; mert egy részről a népjog és népsza­badság legőszintébb őrét tiszteli fejedelmében, ki az alkotmányos fejedelmek között a legalkotmá­nyosabb, s más részről mert Felséges Királya ol­dalán a haza szelíd nemtője: a koronás Királyné őrködik a magyar nemzet sorsa fölött. Felséges Császár és Apostoli Király ! Felséges Császárné és Királyné ! Mint a nagv nemzet-család tagjai, mi is az élénk öröm és hódolat fokozott érzelmeivel járul­tunk Felségtek trónja elé, s megemlékezve a ha­zának történeteiben maradandó időpontról, mely­ben Felségtek a házasság szent frigyében egye­sültek, a hazánkra üdvhozó ezen szerencsés ese­mény huszonötödik évfordulóján a soha meg nem szűnő alattvalói hűség ós ragaszkodást tolmá­csolva fohászkodunk az egek urához, hogy Fel­séged és felséges Hitvese a koronás magyar Ki­rálynő életét nemzetünk javára s dicsőségére az emberi élet végső határáig tartsa meg ! Fogadják Felségtek kegyelmesen legalázato­sabb hódolatunkkal kisért szerencsekívánatainkat s esedezünk : tartsanak meg bennünket boldogító fejedelmi kegyelmükben továbbra is. A kik egyéb­iránt törhetlen alattvalói hűségünk és hódolatunk ismételt kifejezésével maradtunk Az ezernyolcszázhetvenkilencedik év március hó harmincegyedik napján, Békés-Gyulán tartott rendkívüli közgyűlésünkből császári és apostoli királyi Felségtek legalázatosabb alattvalói: Békésmegye közönsége. Alispáni jelentés. Felolvastatott a közigazgatási bizottság m. hó 17-én tartott gyűlésén. (Folytatás.) Valamint emlités nélkül nem hagyhatom Bihar­megye alispánjának átiratát, melyben a hozzá intézett fel­hívásomra értesíteni szíveskedett, miszerint a megyénk területén szükségelt védmúnkálatok elhanyagolásával vá­dolt Berettyót szabályszó társulat ellen emelt panaszokai megvizsgálván : az eredményről a közlekedésügyi miniszter úrhoz felirt, s a társulatnak a sürgős intézkedések azon­nali fogauatositását meghagyta. — Az előadottakon kivül megjegyzem, bojry az előviz vezető csatorna a békési zsilip leeresztése miatt Békésre és Csabára nézve veszé­lyesen emelkedvén : a butyini vizo-ztó elzárása az e czél­hól megkeresett Aradmegye alispánja által elrendeltetett. I lentenem kell továbbá, miszerint a síarvasi járás szol­gabírójának jelentése nyomáu, a ki a kákafoki és halász­telki társulatok mérnökének betegsége miatt, a társulati töltések védelmére egy megyei kir. mérnököt kiküldetni kért, távollétemben a főjegyző ur által febr. 28 án Hódy Lajos kir. mérnök ur kiküldetvén : ^ miután a megyei állam építészeti mérnököknek magán társulati mérnökök helyettesítése nem hivatásuk, mert a társulatoknak magán mérnök igénybevétele módjukban áll; s miután a kikül­dött mérnök kiküldetésében már eljárhatott, itthon létét pedig a hivatal érdeke követelte : ezen indokokból neve­zett kir. mérnököt tek. Oiosz János megyei állaiuépité­szeti főmérnök ur szóbeli kivánatara a járási szolgabíró utján márczíus 5-én visszahivattam ugyan; minthogy azonban később a helyzet a szarvasi járási védtöltéseknéi veszélyes alakot öltött és különösen a báboczkai uttöltés erősítése vált szükségessé : ezen indokból a járási szolga­bíró felterjesztésére nevezett kir. mernöknek a vész ide­jéig a szarvasi járásban való tartózkodásába márczíus 10. beleegyeztem, s a szarvasi járás válságos helyzetéről ugy a bel, mint a közlekedés: m. kir. miniszter urakat is f. hó 15-én táviratilag értesítettem; minek folytán a közlekedési miniszter ur azon esetre, ha a veszélyeztetett védtoltések fentartására, Hódy kir. mérnök nem elegendő, több műszaki közeg ineghiválását is megengedi, söt Mokry országos felügyelőt a veszélyeztetett halásztelki s báboczkai védgátak védelme körüli műszaki intézkedések teljesítésére leküldeni méltóztatott, mely felügyelő ur ihárczius 16-án a heljsziuére leutazotf. Vé^re megemlhendőnek tartom, miszerint a Szentes városi körgátak védelmére a nagyinélt. m. kir. belügy­miniszter ur rendeletéből Orosháza és Bánfalva közereje márczius 9-én kirendeltetett, s az orosházi járási szolga­bíró kérdésére : vájjon a tavalyi közműnkaerő hátralék Szentesre kónyszerith«tő-e, a dolog sürgősségénél fogva azt válaszoltam, hogy ha a közerővel nem boldogul, a tavalyi közmunkaerő hátralékot is használja fel Szentes érdekében, mely reulelkezésem sikeréről azonban még értesítve nem vagyol; hozzá teszem azonban, hogy H.-M.-Vásárhelyre kormánybiztosként kiküldött megyénk fiispánjn H.-M.-V isárhelyre Orosháza, és Csabáról mun­kások kirendelése iránt intézkedett. Egyébiránt e pont alatt megérinteni kívánóin, hogy aifldünk díszét és büszkeségét képező Szeged városának a Tisza kiöntése folytán előidézett és Közrészvétet ger­jesztett szerencsétlensége által sújtottak nyomorának eny­hítése czéljából még a beliigyuiuiszteri felhívást előzőleg megyeszerte könyöradcmányok gyűjtését elrendeltem; s 0 felségének legmagasabb elhaározásához képest, misze­rint házassága 25 ík évforduhja alkalmából szánd okolt ünnepélyek és alapítványokra sánt összegek is a vizká­rosultak javára fordítassanak, a megyénk lelkes hölgyei által felséges királynőnk tiszteletire tervezett disz-albumra gvüjtött összegnek is a viskárosiltak részére leendő áten­gedése iránt intézkedtem. (Vége köv. LEVELEZÉS. Körös-Ladiiuy, márczius 31. A „Rékésmegyei Közlöny" 25-ik számában Körös­Ladányból egy Poönix, ugy látszik igeu kísértetiesen expectorálja magát, midőn a jótókonyczélra vállalkozó műkedvelőket azon argumentummal akarja visszariasz­tani, hogy t,. i saját mulatságuk kedvéért akarják az előadást rendezni, s ennek jövedelmén jót tánczohu. T. Phönix! Honnan vett tudomást arról, hogy mi az előadás jövedelmén akarunk jót tánczolni? Talán szintén oly józan titkárjaitól?! Nem tudjuk. Azonban annyi bizonyos, hogy mielőtt a dolog kimenetelét megvárta volna, a ka­lapács nyelét eldobta, hogy mi szerény fellépésünkkel csak Pest, Bécs, Páris, London s sok más város nemes példáinak utánzói vagyunk, azon szerény hitben, hogy ez által is legalább pár fillérrel segítünk szerencsétlen szegedi testvéreinken. — Azon álokoskodása pedig, mi­vel minket vádol, hogy mi egész angolos közönyösséggel hallgattak a jaj-Liáltásokat, s csak húsvét hétfőjén aka­runk rajtok segíteni, ez* mint rágalmat egyszerűen visz­szautasitjuk, mert neveink, azon adakozók névsorában, kik az első f-lszólitásra szívesen adakoztak, talán még hamarább, vagy legalább is akkor ott volt, mikor Pbö­nixé. Különben a kellő tépések már megtétettek a tör­vényes elégtétel nyerésért, inert ily vádat nem tűrhetünk, szórja azt arra, ki azt megérdemli, k ugrasztjuk Phönixt a bokorból ! Épen oly alaptalan Phönix azon állítása, hogy az eddigi műkedvelői előadások mit sem eredményeztek. Igenis, eddig mondhatni szép eredménynyel működtek; jutott padlóra, iskolára, szegényeknek, s több más jóté­konyczélra, hogy nem valami százak vagy pláne ezrek, ez természetes, mert annak egyszerű oka, mit mindenki ismerhet., abban rejlik, hogy a mi t. közönségünk sincs oly túlzott nagy számban, kivált az intelligentia; hanem hogy mindig örömmel járult pártolásával az ilyen válla­lat keresztülviteléhez, azt most is bebizonyítja, amidőn az ön konkolyhintése terméketlen talajra talált nála, s ha volt is egy előadás, mely n ím valami kedvező anyagi eredménynyel végződött, (hogy műkedvelői szini előadás nem volt, arról kezeskedünk) az csakis az éretlen izga­tásoknak tulajdonitható. A körös-ladáuyi miikedvelői színtársulat nevéiien: a rendezőség.*) B.-Csaba, ápril 2-án. T. szerkesztő ur! Becses lapja utolsó számának egyik közleménye le­kötelező elismeréssel szólván a szerény egyházi ünne­pélyről, melyet az evang. egyház Zsedényi nagy Hazánk­fia s egyetemes felügyelőnk emlékének szentelt országszerte a mult vasárnapon, s mely iránt helyben — örömmel vallom — a t. közönség felekezeti különbség nélkül nem miudennapi részvétet tanúsított, ennek kapcsában veszte­ségről tesz említést, mely a magyar közönséget alul­írottnak orosházi lelkészszé történhető megválasztatása által érheti. Amikor magát a közleményt hálásan fogadom, mint annak örvendetes bizonyságát, hogy becses lapja szivesen figyeli meg a nagyvilág mellett a templomot is, sietek kijelenteni, hogy az állítólagos veszteség tudtommal nem fenyegeti evang. magyar közönségemet. Én a kivételes állapot nehézségei mellett is szive­sen, belső gyönyörrel szolgálom egyházamat, s egyetlen ambitióm: nem veszteni el jövőben seiu hallgatóim el­ismerését ! B.-Csabán, 1879. ápril 2. Petrovics Soma, magy. lelkész és tanár. Szarvas, ápril 1-én. T. szerkesztő ui ! A „Szarvasi Újság" szerkesztőségének tagjai által a tiszai árvízkárosultak javára a színkörben ma estve rendezett hangverseny teljesen sikerült. A közönség, el­tekintve attól, hogy a megjelenésre s ez által a jövede­lemnek gyarapítására ösztönözve érezte magát a jóté­kouyc/.él iránti tekintetből is, szép számban jelent meg, s a sziukört teljesen megtöltötte, sarkalva azon remény által, hogy a változatos programúi műélvezetet fog nyúj­tani, s várakozásában nem csalódott. A hangversenyt megnyitotta a szarvasi első zenekar által előadott pot­pourri aTraviatabó!; Weisz Lajos karmester ur s,enészeti és karvezető ügyességéről eddig is jó véleményben vol­tunk, de ilyen szépen, sikeresen betanított darabjára még nem emlékszünk. Előadását ki kell emelnünk. Sipos Sán­dor ur „Reggeltől estig" czim alatt egy csinos humoros beszélykét olvasott fel. A beszély alakja, Mathild, szép rokonszenves alakká domborodik ki lelki szemeink élőit, szivesen foglalkozunk vele. — Iíuczkay Lujza kisasszony már megjelenésével leköté figyelmünket szép alakja ál'al, s midőn oly igazi bensőséggel, elegendő erővel s mégis olvadékonyan elénekelte a/.t az egy pár gyönyörű dalt? a közönség szűnni nem akaró tapsviharral fogadta. Elisme­résünket keíl kifejeznünk Millner Anna kisasszony iránt is, ki tanítványával Winternitz Hedvig kisasszonyával csinosan, szabatosan játszá el a „költő ós paraszt" czimü dalmű nyitányát. Ezután következett Oláh Miklós és Sa­laez O-zkár urak kettős éneke ügyesen előadva. Szemian testvér kisasszonyok játékán, az előadott dalmű részle­tekben, felismerhető a mester Benka Gyula ur keze, ki *) A tárgyhoz nem tartozó, sértő, nem irodalmi kifejezések elhagyásával közöljük e választ, és biztosítjuk a t. beküldő urakat hogy a megtámadott sorok Írójának nem volt rosz szándéka. Köz­leményévei csak azt akarta mondani: hogy jobb volna ezen kia­dásokat is inkább a jótékony czélra fordítani. S z e r k

Next

/
Oldalképek
Tartalom