Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1878-12-29 / 104. szám
V, évfolyam. 1878. 104. szám. lUlsaba, deczember 20-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. jVIegjelenilíL hetenként kétszer : vasárnap és osíltör*tökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Tíyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalba", Biener B. ur•nál és a nyomdában, vidéken miudeu postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Lapunk érdekében. A mai számmal a „Békésmegyei Közlöny" ötödik évfolyamát fejezi be. A következő számmal a hatodik évfolyamba lép lapunk. Ha az általános szokásnak hódolni akarnan le. visszapillantást kellene tennünk eddigi működésünkre. Mi azonban ezt nem teszszük, mert nem az a kérdés, mit mondunk mi magunkról, hanem m i t mond megyénk t. olvasóközönségé. E tekintetben azonban legyen szabad reményünket kifejeznünk, hogy a közönség azon része, mely egyáltalán törődik a megye szellemi mozgalmaival, ha személyektől és érdekektől eltekintve fog Ítéletet mondani, ez bizonyára az leend : hogy kötelességünknek eleget tenni iparkodtunk. Nem felelne meg a valóságnak, ha azt állitanók, hogy az anyagi támogatás, melyben a t. közönség lapunkat részesité, kielégi tette volna várakozásunkat. Lapunknak n^gyoi . v olvasója volt mindig, de nem annyi előfizetője, hogy azt a tökély azon fokára emelhettük volna, melyre kívántuk, s melyre egy vidéki lapot egyáltalán emelni lehet. Mi azonban meg vagyunk elégedve, inert nekünk, kik öt év óta egy tulnyoinólag t ó t a j k u lakosokkal biró városban magyar lapot szerkesztünk, előre számot kellett vetni magunkkal és tisztában lenni azzal, hogy nekünk nem az anyagi elismerés fog jutáimul ós osztályrészül jutni, hanem az öntudat, hogy a sajtó utján hazafiúi czélt mozdítunk elő, mely abból áll, hogy megyénk ezen jóravaló városának magyarításához mi is csekély erőnkhöz képest hozzájárulunk, s azon örömünk most is megvan, hogy megyénk és Csabi 1 város tehetősebb gazdái és iparosai ha nem ím- tartják lapunkat, de érdeklőd ne k iránta, és kávéházakban, egyletekben olvassák. Tán jön az idő, midőn lakaikba is fogják járatni s előbb ezen helyi újsággal foglalkozva, a magyar nyelvet megkedvelik és később más magyar irodalmi termékeket is olvasgatnak, támogatnak. Gutta cavat lapidem, non vi, sed suepe cadendo. A csepp is vájja a követ, nem erő, de gyakori esése által. - Mi is főczélunkat elérni reméljük, szorgalom ós kitartás által. x Ezen elvi főt-./,élünk mellett feladatunkul tekintjük azt, mi lapunk megindítása óta mindig szemünk előtt lebegett. . i. negyén k tár s a d a 1 m i, t^gg g H í művelődési, kereskede mait fi g y e ÍTrr lög b in: • i Á l •) e n S . í s z a t i m o z g a 1"í Kiérni 4 Is 1 e h e tő §iíí.e rt#fcf; E " ttSdntétbeif szerénytelenség nélkül némi megelégedéssel tekinthetjük eddigi működésünket, mert bátran állithatjuk, hogy Békésmegye a haza legtávolabb vidékeivel, a fővárossal 1 apunk a! isi t folytonos összeköttetésben és lapunk szoTgáPTui • ,Uul hazánk sajtóközegeinek, ha megyénkrőPmegemlékeztek. Megyénk szükebbkörü működése ismeretessé vált lapunk által úgyszólván az — egész müveit kontinen-en. Szorosan vett politikával, kivéve tán a megyei választások" ideijét, eddig is keveset foglalkoztunk és hasábjainkat eddig is. inkább társadalmi kérdések megvitatásával iparkodtunk betölteni, az u. 11. magasabb politika pedig teljesen Száműzve volt hasábjainkból, mert magunk is feleslegesnek, sőt némi tekintetben nevetségesnek találjuk, midőn egy vidéki lap, mely a kellő pénzalappal nem rendelkezvén, a legfontosabb híreket csak akkor kapja, midőn a világlapok ós a fővárosi újságok már vezérczikkekkel is elárasztották e kérdésekről a közönséget : valamely elcsépelt és már félig-meddig feledésbe ment themát újra felmelegít valami nagyszerű ,magasabb' politikai vezérczikkbea vagy hasábokra menő politikai szónoklatok közlésével. Most pedig midőn 3 évig választás nem lesz, midőn a bank- és vámkérdés tiz évre legyőzött álláspont, az occupatio pedig megmásithatlan, bevégzett tényként áll előttünk : épenséggel nem fogunk önállóan politikával foglalkozni, sőt mivel a dolgok országos politikai folyásán változtatni nekünk ugy sem lehet ; 'egyik kiváló ttdáuaüuiikuí íssmremifUK a, megye eltérő politikai nézetű osztályait egymással kibékíteni és belviszonyaink javítására a megye anyagi ós szellemi jólétének emelésére egy zászló alá egyesíteni. Lapunknak a „politikai" czimét csak azért hagyjuk meg, hogy előre nem látott esetekben, ott hol minden békeszerető, értelmes megyei ember is szükségesnek találná az erélyes felszólalást, meg legyen az a jogunk hozzá szólni, mint például, ha netalán — mi nem lehetetlen — a szélbaliságnál is tulzottabb soczialisztikus izgatások, vagy hasonló a megyei tári Jkésigvei tárná a. Egy osókper. *) Maurice chevalier és Jeanette. Maurice chevalier de Cardemond egy gazdag és gőgös uracs, kiuek ősei talán már az első kfresztes hadjárat idejében partifecskékre lövöldöztek a Jordán vize mellatt, nőül vett 1868-ban egy szöszke kisasszonyt Normandiából, kinek ősei a diploma szerint szintén te-tu pajtások voltak Bouillon Gottfrieddel. Az esketés fényes volt s a boldogság két hétig tökéletes. Az ilju házasok arcza egészen neki gömbölyödött a sok édességtől, melyet a mézes hetek felejthetetlen szelenczéjéből szórt ölükbe a vak Amor. Azonban Börue szerint egy láthatatlan ördög, törik-szakad, mindig talál mágának egy ekebontó Borbálát, ki a fiatal házasok közt megindítja a csetepatét, kezdetben csak piano, később chorusban, sőt idővel síppal, dobbal, trombitával is. Ezen Apróságban, a mit itt leirandók vagyunk, az ekeboutó Borbála szerepe Jeanette, a szép szobaleány, kezébe volt letéve s dicséretére legyen mondva, annak tökéletesen megfelelt, habár, mint később a törvényszéki tárgyalásoknál kiLünt, ősei nem vettek is részt a keresztes háborúban. Tehát Jeanette ? Nos igen ! Cseppet se méltóztassék csodálkozni. Jeanette korántsem volt valami közönséges lény. Bodit kba szedett fekete lürtei annyira hamisan, oly iugerlőleg simultak alabastrom homlokára s tengerkék szemei ugy sziporkáztak, hogy Maurice chevalier de * JDengi Jánosnak „A csók könyve" czimü müvéből. Gardemond, hogy-hogy nem, egy őrizetlen pillanatban feledve férji voltát, rangját, őseit, a „kék vértelen" szobaleány szamócza-ajkára eey csattogó csókot nyomott. A csók elcsattant, a lány megriadt s a drága theacsészét ugy a földre ejtó, hogy nincs az a mixtúra, mely holtjaiból föltámassza valaha. A zajra és csörömpölés) e természetes, hogy Gardemond asszony a szobába lépett, valamint az is természetes, hogy amit látott, éppnséggel nem tartozott a házasélet kellemes meglepetései közé. De Gardemond nem azért volt gavallér, hogy őt az ily váratlan apró események zavarba hozzák. — Madame, — mondá egy hárompróbás uracs hidegvérüségével, nem értem, hogy tud ön ily ügyetlen egyéneket megtűrni közelében ? Nézze, mi történt! — Bien, viszonzá a madame. — Chevalier ur, követem tanácsát, Jeanette azonnal elhagyja házunkat. — Cher ange ! — viszonzá niosolygva Gardemond. Igen öt vendek, hogy az én kis nőin ily szófogadó. Köszönet érte, de mégis azt hinném, hogy ez egyszer még kegyelmet adhatna, asszonyom. — Semmi esetre sem, — vágott közbe madame; — a lány azonnal távozni fóg, — se szavait oly éles pillantással kisérte, mely a hárompróbás gavallért is zavarba hozta. Jeanette távozott és kipirult arczczal, izgatottan ment haza. Atyja becsületes lakatos mesterember volt. Denis apó szive méltó haragra lobbant, midőn leánya neki a történteket elmondá. — Gyalázat 1 Ezt nem tűröm, nem tűrhetem, leányom becsületét akarták megölni s midőn nem sikerült, kidobják a házból. Ah chevalier ur, az öreg Denis apóval nem lehet oly könnyen elbánni! És másnap beállított a chevalierhez, ki nejével éppen a reggeli mellett ült. Az inas hasztalan állta útját az előszobában, félrelökte őt és belépett. -- Mit akar ön ? — pattant föl a chevalier haragosan. — Én — mondá Denis, — Jeanette atyja vagyok, azon csésze árát jöttem megfizetni, melyet ügyetlen leányom eltört. A chevalier mit sem akart tudni a fizetésről, de a madame jó háziasszony, takarékos és pontos. — Husz frank, nem tekintve azt, hogy emlék, mondá némi ingerültséggel a madame. Denis nem várta, hogy kétszer mondják, azonnal kifizette a husz frankot. — Es most, chevalier ur, miután a káit, mit leányom tett, kifizettem, felkérem ezennel, hogy a leányomon elkövetett gyalázatért fizessen le azonnal 10,000 frankot. Ön férj és gavallér. Ön semmi esetre se más okból csókolhatta meg leányomat, mint hogy el akarta őt csábítani. Hogy nem sikerült, ez nem önön, hanem leányom erélyes magaviseletén mult. A büntetendő kísérlet azonban szigoru bűnhődést érdemel. Én nem akarom, hogy chevalier ur becsülete a világ szájára kerüljön, de ha fizetni vonakodik, ügyemet a törvényszék elé viszem. Gondolja meg ön jól, chevalier ur, a nyilvános tárgyalás botrányát, az államügyész ós védő hosszú és terjedelmes nyilatkozatait, a hirlaptudósitásokat, a nagy közönséget, mely mindig a gyöngébb nemnek fogja pártját. — Ez már mégis szemtelenség! — kiáltott csaknem dühvel a chevalier, azt hiszi fenyegetéseitől megrettenek, midőn semmi bizonyítványokkal nem bír? — Bizonyítványokat kiván ön, chevalier ur? Jó. Azokkal is szolgálok. Iit van Jeanette, ki esküvel erősitj
