Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-03-24 / 24. szám

V. évfolyam. 1878. 22. szám. B.-Csaba, márczius 17-én. ÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmi! lap. Megjelenik hetenként hétszer : vasárnap és osütörtökön. Elöflzetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és le 1 a d ó - li 1 V a t a 1 : Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyllttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindem postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Kilátások. Budapest, márcz. 2L. —a — Az európai udvarok Anglia kezdeményezésére abban állapodtak meg, hogy a tervezett nemzetközi kongreszusnak csak azon határozatai lesznek átalánosan kötelezők, a melyek a küldöttek által egyhangúlag fognak megszavaztatni. E sorok — a mint azt a külpolitikába beavatott körök fölfogják — Oroszország törekvéseinek útjában az első akadályt képezik, s lesznek bevezető pontjai az akadályok azon hosszú sorozatának, a melyek Anglia magatartásából, s lázas, ritka készülődéseiből ez idő szerint is biztosan következtethetek. A győztes, a diadalittas Oroszországnak tehát, lia óhajait — mondhatjuk akaratát — a valósítás legkedvezőbb pillanatában föladni nem akarja, első sorban ezekkel kell majd megküzdeni. Mert az idézetből az következik, hogy Anglia már jó eleve érvényes biztos alapról gondoskodik azon eshetőségre :.ézve, ha az angol és orosz érdekek ellentétessége a kongreszus többsége által orosz szellemben akarna mellőztetni. Midőn tehát ez előleges határozat elfogadtatik, őt nem kötelezi semmi oly határozat, a mire képviselője a tárgyaláson nemmel szavaz. Oroszország kénytelen volt a st.-jamesi kabinet ez épen nem gyöngéd indítványába belenyugodni, mert ellenkezés esetén rendbontó szándékait már is leleplezte, és a kongreszus megtart hatását kérdésessé tette volna. Tagadó válasza különben is csak sietteti vala az összetűzést, a mit — ugy látszik — még mindig elkerülhetőnek tart. Egyébiránt Derby lord a párisi szerződés alapján hajlandó csak tárgyalásokat kezdeni, tekintettel azon helyzetre, melyet az orosz-török háború a keleten teremtett. Tudjuk azonban Grorc^akoff politikájának orgánumaiból, hogy a győztesek a párisi szerződést már is semmisnek tekintik, s azzal, a ki annak alapján akar alkudozni, szóba sem állanak. Azért mi azt hisszük, hogy — ha csak váratlan események a helyzeten és törekvéseken nem lendítenek - már az elfogadott előértekezleten meg lesz a conflictus. Ott, ugyanis bizonyára szóba jő azon alap, a melyen a tárgyalások meginditandók lesznek; ez pedig már elég ok lesz az ellentétes fölfogások kiderítésére. Monarchiánk magatartása csak a találgatások tárgyát képezheti. Andrássy tudvalevőleg érdekeinknek minden eshetőséggel szemben való megőrzésére kéri a 60 milliónyi hitelt; a mi csak akkor fog neki sikerülni, ha Anglia jó példáján okulva, lesz elég bátorsága és önállósága, követelései mellett mindvégig megállni, és szükség esetén az ultíma ratiohoz nyúlni. Mi részünkről hisszük ezt, és épen azért találjuk a kért hitelt megadandónak, ellenkező esetben nem akarván lelkiismeretünkre v*>ui azon gondolatot, hogy külügyeink vezetőjétől megtagadtuk azon eszközöket, melyek monarchiánk érdekeit és fenyegetett tekintélyét biztosítják. Ezzel hazánknak és önmagunknak tartozunk, azért sietünk annak megszavazásával. — Az osztrák delegátió márcz. 21-én esti ülésében a megválasztott íőszónok Herbst és Suess beszédei s Andrássy Gyula g. óf zárszavai után 19 szótöbbséggel (39 szóval 20 ellen) megadta a 60 milliós hitelt. — Az orosz-török békeszerződés. A közzétett békeszerződés lényeges tartalma ez: 1. Montenegró megkapja Niksicset, Gaczkót, Podgoriczát és Antivarit. 2. Montenegró független lesz; jövőbeli viszályok ^usztria ós Oroszország ítélete alá tartoznak. 3. Az uj szeib határ Novibazárig, Kis-Zvornikig és Zakaszig terjed; Szerb Adakálét lerombolják. 4. Az átengedett országban levő muzulmán földbirtosok megtartják birtokukat, melyet mások bérelnek vagy igazgatnak. 5. Románia független lesz; hadikárpótlásra való joga elismertetik. 6. Bulgária autonóm fejedelemség lesz, tributair keresztyén kormánynyal s nemzeti milicziát kap; határai Rumélia kiürítése előtt egy orosztörök bizottság által kijelölendők, s terjednek Karadagtól a fekete Drináig, a Besik tóig, a Struma (Karaszu) torkolatáig, a déli határon Burugiulig, a Rodope-hegyig és a Kara-balkánig, az Arda folyónál Csirmenig éjszakon, s Hakiin-Tabiasziig a Fekete-tengeren; Mangulától a tulesai szandsáktól délre a Dunáig Rasgrádon felül. 7. A bolgár fejedelmet a nép választja, a porta megerősíti, s a nagyhatalmak helybenhagyására van szükségé. A nagyhatalmak uralkodó dinasztiáinak egyik tagja sem választható. A notabilisek gyűlése orosz biztosok felügyelete alatt s török biztosok jelenlétében a szervezetet a dunai fejedelemségnek mintájára kitervezi; ennek behozatalára két évig egy orosz biztos fog felügyelni. Az első év után, megegyezés esetében, más hatalmak külön is járulhatnak a biztoshoz. 8. A török csapatok elhagyják Bulgáriát. Az ottani várak leromboltatnak, a hadi anyag és állami vagyon Törökországé marad. A nemzeti miliczíának előreláthatólag 2 év alatti megalakulásaig az orosz csapatok Bulgáriában maradnak. 9. A bulgáriai tributum nagysága később a hatalmak megegyezése utján állapítandó meg. 10. Törökország joga van Bulgária országutjait bizonyos megszorítások mellett használni. 11. A muzulmánok földbirtoki viszonyai a Szerbiát illető megállapodások szerint szabályoztatnak. 12. A dunai várak leromboltatnak. Az alsódunai nemzetközi bizottság érintetlen marad. 13. A porta helyreállítja a Szulina-torkolatok hajózhatását. 14. Boszniában ós Herczegovinában reformok létesíttetnek a hatalmaknak a konstantinápolyi konferentia első ülésének AJ íi Közlönv" iárczája. K. leopatr*a. — Elbeszélés. — [Vége.] Néhány nap múlva Imre a „Times" egy számát olvasva, felindultan közié anyjával annak egyik újdonságát. Azt a hírt hozta a „Times," hogy az „Extravagans" a neufundlandi zátonyokon, melyek a Goldstroom kipárolgása által szült örökös kór miatt az amerikai ut legveszélyesebb részét képezik, törést szenvedett s a hajó személyzete a roncsokkal s utazókkal együtt a háromszáz angolmértföldnyi széles tengeri folyammal együtt úsznak a föld északi sarka felé. E hir szülte borongós gondolataiból Aurél megjelenése verte fel a kis társaságot. Őszinte örömmel fogadták az ifjút, s Jolánka ugy elpirult láttára, mint a pecsétrózsa; figyelmes szemlélő észrevehette volna, hogy „kutya van a kertben." A visszontlátás fölötti örömnyilatkozatok után Imre a „Times" illető hírét mutatta Aurélnak. „Olvastam már!" szólt Aurél. „Szegény Kálmánt igazán sajnálom, kár egy oly derék ifjúért, belőle még igen jeles férfi válhatott volna." „Különösen jó költő — inindm tekintetben" válaszolt mosolygva Aurél „mi is azt hittük, a tengerbe fult, midőn Londonból e levelet kaptuk, ö kelme csak a váltók, s nem a jeges tengerben úszik!" Imre átfutotta az átnyújtott levelet: Kálmán úrfi pénzt kért, hogy kiválthassa magát az adósok börtönéből, hova Valerine szép. szemei miatt került. Különben a levél tudatta azt is, hogy Valer.ne az „Extravagans" utasai közt ért gyászos véget. „Ugy bizony, Kálmán holnap már itthon lesz!" „Reám nézve, mindenesetre még roszabb, hogy visszakerült, most mái én vagyok kényszerítve, őt Valerine után küldeni — egy golyóval" szólt Imre szomorúan. „Ugyan ne beszélj kérlek, — hisz Valerine, mint mondám nem is volt soha hitvesed, 3 másnak ép oly természetes joga volt őt tőled elszöktetni, mint neked Santa Clara Lajostól." „Nem is azért, mert elszökteté, hanem, mert meggyalázott a világ előtt." „S te egy balga előítéletért képes volnál egy egész családnak, Hilárának gyászt, bánatot okozni?" „Igaz, ő a Hilára testvére, — az megmentette." „Még mindig szereted Hilárát?" „Jobban mint valaha!" „S nem látod a szerencsét hozó sors ujját abban, hogy mindketten szabadok lettetek?" „Hagyd el Aurél, ez nem hoz hozzá közelebb. Hilára sokkal büszkébb, semhogy velem még ez életben találkozhatnék — oh pedig, ha tudná, mint szeretem őt, mint szenvedek érte?" — s Imre fejét tenyerébe hajtva, könyezett, Aurél pedig mosolygott. „Barátom, erősebb a szerelem a büszkeségnél," szólt „s ha rajtad nem múlik, Hilára két hó alatt a tied!" „Nem nem! Hilára nem boesájthatja meg nekem, hogy én azt hittem, hogy van e világon még egy hozzá fogható nő." „Lásd, az mutatja, hogy egyformán szeretitek egymást, mert Hilára épen ugy gondolkodik mint te." „Lehetetlen, — hisz én megbántottam öt." „Becsületemre! akarsz-e vele találkozni?" „Még kérdezheted?" „Jól van, tehát holnap együtt megyünk Koltra. De édes Imrém, én hídja voltam a te boldogságodnak, — megteszed-e visszont, hogy segítesz engem a legboldogabb halandóvá tenni ?" „Ezer örömmel! — és miként tehetem azt?" „Egyetlen nő van a világon, ki engem boldogíthat s az nővéred, Jolanka" szólt ünnepélyesen Aurél, „Jolánka kezét kérem." „Barátom; mondá Im^e kezet nyújtva, „ha — a miben nem kételkedem — Jolánka ugy akarja, engem boldogít a ti boldogságtok." „Vele már tisztában vagyok." „Áldjon meg az ég bennünket!" s a két ilju örömkörnyek közt borult egymás kebelére. * * * A kiscselevényi urasági majorra nem lehet ráismerni többé; pompás egyemeletü kastély áll az ódon tiszti lak helyén, gondosau ápolt parkká változott a rengeteg. A kastélynak kertre könyöklő tornáczán az 1875. év egyik őszelői estején vidám kis családi kör gyűlt össze. A birtok ura, Ölyvödi Imre, boldogságtól sugárzó arczczai tekint kedves Hilárájára; Malviné Jolánkát tartja átölelve, míg Aurél es Sándor, a két fiatal férj, a Pathóczy család legifjabb tagjával enyeleg, ki már járni kezd, s kedvesen gagyog. Ófalvay Kálmán is itt van, s ábrándos szemekkel tekint egy délkeleten ragyogó esillagra — s kedves sze-