Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-02-14 / 13. szám

V. évfolyam. 1878. 13. szám. P».-Csaba, február 14-én. BÉKÉSMEGYEI Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmi! lap. Megjelenili hetenként ktétszer : vasárnap és csütörtöttön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és lciad.ó-lxiva,tal Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes száin ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyllttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindeu postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. A konferenczia. Budapest, febr. 7. —a— Rövid idő lefolyása alatt ez már a második nemzetközi conferenczia, mely hivatva van a végeldöntés stádiumába jutott keleti kérdés utolsó végé r vény ességü elintézését eszközölni. Az utóbbi konstantinápolyi értekezlet bár nem épen ily végzetes, de hasonlag válságos auspieziumok közt indult meg, s bár több kilátással a békés megoldásra, háborúra vezetett. Vajh ki fog most a napi renden levő, a nagyhatalmasságokat közvetlenül, érzékenyen érintő nagyfontosságú kérdések csendes megfejtésében hinni? Mi, kik a békét őszintén óhajtjuk, nem; Andrássy, ki a drinápolyi békeföltételeket már is, hivatalosan elvetette, még kevésbé. A diplomaták, kik dipbmacziai okmányaikkal a legkényesebb természetű dolgok fölött is oly ügyesen,-simulékonyan s szőrmentén tudnak különben átcsúszni, rendszerint nem tudnak kapaczitálni a szóbeli tárgyalásoknál, és mindig szerfölött idegeseknek bizonyultak. Nincs okunk tehát kétségben lenni az iránt, hogy az Andrássy által kezdeményezett, s Bécsben minden valószínűség szerint már a legközelebbi idő alatt összeülendő conferenczia háborút vonand maga után. A Konstantinápolyba már bevonult diadalittas oroszok bizonyára nem lesznek hajlandók hagyományos politikájuk érvényesítéséről most, a legkedvezőbb pillanatban, a gyárnoltalanságáról eklatans bizonyítékot nyújtott Európa szép szemeiért lemondani! Midőn az értekezleten egy állig fölfegyverzett árrogans és telhetetlen nagy hatalmasság vindikália magának a döntő szót, békés megoldásról szó sem lehet. Oroszország tudvalevőleg csak annyiban tartja Európa szentesítő szavát jogosult .... azaz jobban mondva megengedhetőnek, a mennyiben azok nem terjeszkednek ki az aláirt békepraeliminárék bírálására. Szerinte Európának csak jóváhagyási szerepe lehet, ellenkező esetben kész lévén tömérdek véráldozatába került sikereinek értékesítését szükség esetén fegyveres erővel is keresztül vinni. Mindezzel Oroszország, a győztes, azt akarja elérni, nehogy Angliának eszébe jusson a Dardanellák megnyitását orosz hadihajók előtt ellenezni, és másrészt nehogy monarchiánk képviselője bátor,ágot vegyen magának Bulgária évekig tartandó katonai occupátiójára vetőt kiáltani. Minthogy pedig, különösen ez utóbbi, a velejáró nemzetiségi intriguák miatt monarchiánkra nézve semmiféle körülmények közt megengedhető nem leszen, Mzton állithatjuk, hogy igy e coníereuczia is, elődje példájára háborúval fog végződni. Oroszország t. i. a conferenczia méltányos értelmű határozatait visszautasítja, a mire azután nem marad egyéb hátra, mint — ahogy előre látni lehetett — fegyverrel védeni meg érdekeinket. De ekkor legalább velüuk lesz Európa! Fővárosi dolgok. (Vége.) Egy felvonásban ha 3—4 jelenést összetákolt ugyanannyit a második és harmadik felvonásban. De meséi Ivzött összefüggést liiában keresünk — bizonyítványt nyújtanak irt népszínművei mint: „A pók," „Zsandár"' „Vereshaju" s mint a ,,Csirkefogó," melyek mind a lomtárban hevernek. Jól jegyzi meg egyik lapunk, hogy Lukácsi megtehetné azt a tréfát, hogy darabját ketté hasítva egymásután adatná elő. Igy meglehet jobban tetszene. A darab meséjéről hosszasabban nem akarunk foglalkozni, nehogy — a népszínmű szavaival — a közönség csömört kapjon. Egyik szini kritikus ugy nyilatkozott, hogy Soldosné nagy tehetségével való visszaélés volt a pénteki előadás. Bármily szépen, odaadólag énekelt vagy 25-ször a jeles művésznő és bájosan játszott, a darabot nem tudta megmenteni. A darab röviden az. hogy egy férjhez menni vágyó özvegy leánya kedvesébe szerelmes lesz, ez a főinese, a másik az, hogy egy szép mosóleányt elcsábítanak (S >1dosné) s a faképnél hagyják, mig végre türelmes imádója megmenti a gyalázattól. (igazi jó lélek.) A darab tehát az epizodikus nagyképű imádottói kapja cziinét ,,A csirkefogó" a főváros nyelvén. Tessék, mit mondjunk róla dicsérni valót, alapeszme,. kidolgozás, igazság, élet, csélekvény, szóvítl, psychglogiai képtelenségekből van össze vissza ragasztva. No hogyha- Lukácsy igy ír, most tegye le pennáját, mert ugy látszik belé bolondult már; legalább egy évig pihentesse tollát, mert most meg van zavarodva. Miféle ész Soldosnóval huszonöt dalt énekeltetni, mintha ezzel nagyon is takarni lehetne a nagy hibákat! A közönség is megelégelte a sok dalt, a mit soha nem szokott tenni, de ezúttal tökéletesen belekábult. Tömegesen hagyták ott a színházat. Azt hiszszük, hogy a „Csirkefogó" „örökre," életfogytig lezáratott a lomtáiba. Lukácsynak ajánlatos most nem irni semmit, minden jó ízlésű ember ezt tanácsolja. A népszínművek irása nem gombaterinés ?!..'. De elég is volt. A nemzeti színházban minap Erkel Ferencz kitűnő dalművét „Bánk-bán" operát adták elő uj szereposztással, Melindát (Balázsnó Bognár Vilma helyett) Nagyné Benza Ida énekelte kevés sikerrel. Az énekesnő szép koloraturával bír, nem tagadhatjuk művészi játékát, étiekét a szenvedélyesebb mozzanatokban, mely gyajtott, különösen az első felvonás fináléjában, a másodikban pedig, „ölj mag ,ej»g§,ua. Bánk" gyönyörű részlete, a 3-díkban az őrülési jelenet, de mégis e lyrikus szerep — némely részletekben nem való Bunza Idának. Inkább nézzük Balázsnét bár mindkettő kissé kövér. Ellinger szépen énekelt, lassan halad ő is, de nem sokáig tart már. Nincsen többé Moháczy báczi! Ulyan név volt ez Budapesten, melyet mindenki ismert. Az egész országban mindenki hallhatott róla. Csak O O 3 mázsa volt, vastag alakjához az úristen vékony hangot adott, még ezzei a hanggal is szegény Moháczy báczi csak sejpitve tudott beszélni. Mindig ugyauazon egy attila és magyar nadrágban járkált. Rendesen vagy a „kis pipá"-ban, ha tél volt a „három huszárban", ha zöld idény a császárfürdőben ült mindig pipázgatva. Egyszer ült életéb.iu komfortábliban, de azt is megbánta, inert Kevésbe maradt, hogy örökre b.uine nem rekedt. Egyszer a Hajnik Pál temetésér t! jött haza. Sokan voltak. Moháczy báczi hátra maradott, s mire kiért, csak egy Koinfortablit ü SÍ ti A garszón-lak.ás. (.Vége.) íme! pajtások rontanak a lakásba, harsányan köszöntenek, mialatt levetik magukat a púba íauteuillbe, aztán rágyújtanak a kínált szivarból, s az egyik hogy izzó homlokát fehér kendőjével letörölje, egy székre veti kalapját, a másik meg egyátalán megfeledkezik kaezkiásan félrevágott czilinderéről, s az illatos füst gombolyagjai kö'.ül, melyeket mohón ereget, nagy dolgokat beszél ügyeiről, terveiről és hódításairól. — Barátom egy pohár vizet! szólal meg az izzadt homlokú. A vendéglátó Házigazda csudálkozó pillantással felel magas igényű vendége kívánságára. Garszón-lakásban egy pohár vizet! ez egy kissé bajos dolog. — Barátom igyál ebből a cseresznyeléből, kínálja vissza; vizzel bizony nem szolgálhatok, mert nincs, magam pedig csak nem mehetek a szomszédba vízért. Gombosné csak reggel s este jár be takarítani, most pedig másokra mos, vagy épen a piaczon jár, hogy férjének a ki mesterember, s lennt az udvarban van a műhelye, az ebédre vásárolja be a szükségeseket. Egy pohár vizet, egy országért sem. De ott van a zamatos cseresznyelé, s a mi garszón-barátunk vendégei oltják vele a szomjukat, ugy a hogy tudják. A garszón-embert lakása, legyen ez bármily szép és elegáns, nem csalogatja haza, s senkisem kérdi hogy hol járt? Pedig mily jól esnék neki, ha valaki üdvözölné odahaza. De a falak némák. Még egérczinczogás se feledteti a magányt. Mit is csinálna a szegény egérke garszón-lakásban f' A késői órákban hazavetődött férjnek mily más az élete, szepegve s óvatosnn lép ugyan lakába, s ha mégis pirongatja az asszonyka, uem veszi tőle zokon, hisz jó szívből tette. S a kibékülés jó házastársak közt csaknem kimaradhatatlan, mert a kibékülés mindig kellemes érzelem. Az asszonyka, ha haraggal feküdt is le, reggelre' mégis megengesztelődik, hisz a jó asszony sokat megbocsát ám, sokat felejt, s talau meg is csókolj a ráadásul j ivítbatlan életpárját! Az árva garszónnak nines is kivel kibékülnie. Késő esti órákban tér mez lakásába. Nyikorog a zár mikor hazajön, a neszfogó szőnyegeken végig botorkál. Talán víg kompánia köréből szabadult meg, mert magában valamelyik operetté egy félig-meddig elferdített áriáját dúdolgatja. Egy kósza székbe botlik bele — félretolja lábával, s keresi a gyufát. Könnyen rátalál, már ebben mester, s a sötétbeni tapogatás közben annyira finomította tapintását, hogy a gyufatartó helyett csak nagy ritkán téveszti tele az ujját a tintatartóba. Ég a gyertya. A „Békésmegyei Közlöny" (melynek ára, csillag alatt megjegyezve, egy évre csak 6 frt, s elkelne még vagy 500 előfizető) r ggeli száma összehajtva hever az asztalon, s garszón-barátunk kibontja, s könynyedén futja át. Ah! tehát Kálmán csakugyan eljegyezte a lredves kis Mariskát. Brávó fiu, okosabb vagy nálamnál. A szomszéd házát meg eladják. Bizony ez baj. A pápa megint beteg. Szegény! Lefekszik. Az ágy melletti szekrényről elővesz egy könyvet, melyben éppen Benedek Aladár verseire talál, olvas és szerencsésen elalszik. A gyertya meg szép csendesen ég reggelig. A redők közt p^dig egy vékony pislogó világosság dereng, s ha az éjjeli ör elmegy a ház előtt, elgondolja magá-